Egy galaktikus nóva utólagos megtalálása

A nagy égboltfelmérő programok árnyékában, az amatőrcsillagász úgy érezheti, hogy nem sok keresnivalója van az égen; nézelődhet, fotózhat, ám inkább csak kedvtelésből, minden különösebb tudományos haszon esélye nélkül. Nos talán a változócsillagok világa a leginkább az a terület, ahol az amatőrcsillagász nemhogy labdába rúghat, de nagyon nagy támaszt jelenthet a "szakmának"!

A nóvakeresés egy olyan terület, amelyben az amatőrök különösen nagy sikereket érhetnek el; általában az egy évben felfedezett galaktikus nóvák 60-70%-a amatőrökhöz köthető. Különösen a japánok jeleskednek ebben a témakörben. A sikeres vadászatban nagyon fontos a rendszeres fotózás és a képek számítógépes elemzésében való jártasság.

2020.07.17-én készült felvételeken tavaly Fudzsikava Sigehisza fedezett fel egy fényes galaktikus nóvát. Erről az objektumról nem találtam hazai fotót, így sokáig csak Fudzsikava gyönyörű fotóját csodáltam a vendégcsillagot.

Joshimoto K. fotója a vörös színű nóváról.

Nova Sgr 2020 No. 3.: http://vendegcsillagkereso.blogspot.com/2020/07/vendegcsillag-nyilas-csillagkepben-nova.html

AAVSO keresőtérkép a nóvához, igaz már hónapokkal ezelőtt elhalványult.

Azonban 2021 márciusában újból elővettem a témát, és Fidrich Róbert blogját olvasgatva elkezdtem átnézni a hazai, interneten elérhető fotókat 2020. júliusából. Azok érdekeltek leginkább, amelyeken látszik a kérdéses terület, ahol a Nova Sgr 2020 No. 3. rajta lehet. Nos a sok fotó között, az MCSE észlelésfeltöltőjén találtam egy teleobjektíves képet, amely 2020.07.15-én 21:20UT-kor készült. A kép egy egyszerű teleobjektíves fotó, melyet Szauer Ágoston készített, s amelyet itt is bemutatnék:

Szauer Ágoston fotója; bejelöltem rajta a nóvát, valamint egy kis inzertben kinagyítottam a megfelelő égterületet.

Egészen megdöbbentem, mikor a fotón csillagról csillagra ugrálva megtaláltam a nóvát. Nem is látszott nehezen. Sőt! Szinte ragyogott a csillagmezőben. Azonban a legdöbbenetesebb nem az volt, hogy ezt nem vettük észre tavaly utólag, hanem az, hogy a fotó két nappal a felfedezés előtt készült!!! Egészen elképesztő belegondolni, hogy egy-egy vaktában "ellőtt" képen miféle nagyszerű felfedezések lapulhatnak!

Minden észlelésben ott a lehetőség, ha van szorgalmunk, türelmünk, átnézni a képeinket és ha nyitva tartjuk a "szemünket".

Jómagam ennek a "felfedezésnek a hatására" döntöttem úgy, hogy belekezdek a Tejút rendszeres fotózásába. Nos nem célom felfedezőnek lenni, inkább azért szeretném ezt végezni, hogy egy-egy felfedezett nóva előélete is tanulmányozható legyen. Az alábbi ábra szerint szeretném hetente, kéthetente fotózni a Tejutat. Így mindig lesznek referenciaképek, amelyeken esetleg visszakereshető a nóva, és felfényesedése. A próbafelvételeket még ezek után szeretném elkészíteni, bízom abban, hogy Debrecenből 10 magnitúdós csillagok látszanak majd. 35 mm-es állásban az objektív által alkotott látómező 35°×24° így hat részletben le tudom fotózni azt a területet mely látszik az erkélyünkről.

Nóva a Sagittariusban: V6594 Sgr (ASASSN-21eh)

 Pörögnek az események a nóvavadászok háza táján. Ennek nyilván az is oka, hogy a Tejút egyik legaktívabb területe (amire egy régebbi bejegyzésben utaltam), a magvidék egyre inkább előkerül a Nap sugaraiból. 

A nóvát három japán nóvavadász találta meg, kb. 11,8 magnitúdós fényességnél egy 200mm-es f/3.2-es teleobjektívre szerelt  Canon EOS 6D kamerával. Az eddigi észlelések alapján a nóva fényessége még emelkedik, így van esély az észlelésre Magyarországról is. A vendégcsillag koordinátái: 18h 49m 05.21s -19°02'05.4" . A terület hajnali négy órakor Magyarország területéről nézve 17-19 fok magasságba emelkedik, bár a telihold fénye erősen zavaró lehet. Az alábbi ábra mutatja hol helyezkedik el az ASASSN-21eh:

Az AAVSO VSP-vel az alábbi keresőtérképet generáltam az azonosításhoz:

Hajnalban megpróbálom lefotózni az égitestet, bár az a helyzet, hogy most Debrecenből jobb esélyeim lennének. Vásárosnamény fényei nagyon zavaróak lesznek, de hátha. További fejleményekkel holnap jelentkezem.

2021.03.27. 03:50UT - Nagy nehézségek árán csak sikerült lefotóznom a vendégcsillagot a Nyilasban. Hajnalban nagyon rossz égbolt fogadott: a Telihold fénye, párásság és ráadásul az erős fényszenny pontosan DK-i irányban (ahol a Nyilas felkel). Ahogy próbafotókat készítettem egy gigantikus műholdláncolat halad végig az égen, kb. 30 fok hosszú! Ebben a hatalmas láncolatban több tucat műhold vonult, köztük a magyar SMOG is. Érdekességnek szép volt, de a fene nem kíván több ilyet az égre.

A nóva helyét gyakorlatilag vakon lőttem be, ugyanis a Nyilas egyetlen csillaga sem látszott. Tehát a béta Scorpii-n állítottam fókuszt és innen fordítottam 3h-t rektában keletre. Az első próbaképen rajta is volt az érdekes csillagalakzat, amely közelében a nóva van. Középre igazítottam és 30 db képet lőttem. Az utolsónál belenagyítottam a képbe és térkép alapján megnéztem, hogy látszik-e a célpont. Látszott! Nagyszerű! Nagyon örültem. A nóva fényessége 10,3 magnitúdó az összehasonlítók alapján.

Az alábbi fotó jött létre a képek összegzéseként:

2021.03.28. 20:11 - Nem volt alkalmam újból fotózni, de időközben a a nóva nevet kapott. A neve V6594 Sagittarii lett. Remélem holnap hajnalban lesz lehetőség újra fotózni a fényessége ugyanis 10,2 magnitúdó körül jár.

2021.03.29. 8:25 - Ma reggel sikeresen lefotóztam újra a nóvát. A képek alapján fényesebb mint két napja; nagyjából 10 magnitúdósra becsültem vizuálisan. Most a tiszta égnek köszönhetően kicsit jobb a HMG, de a Hold sajnos egyre közelebb jön a Nyilashoz. Íme a fotó:

Az AAVSO által összegyűjtött észlelések által kirajzolt fénygörbe:

Törpenóva a Lepusban: ASASSN-21dy

 A V1405 Cas észlelésének izgalmai után szerda délelőtt újabb érdekes felfedezésről kaptunk információt. Az ASAS-SN csapata egy újabb vendégcsillagot, egy törpenóvát fedezett fel a Lepus csillagkép területén. Felfedezésekor az ASASSN-21dy névre keresztelt csillag 12,5 magnitúdó fényességű volt, elhelyezkedését tekintve pedig a Lepus-Orion-Monoceros "hármashatár" közelében lehetett keresni. Mivel a terület hamarosan elvész a szürkületben mindenképpen le akartam fotózni.

A törpenóva elhelyezkedése az észlelés idején, 2021.03.24-én 18:25UT-kor.

Késő délutánra már volt keresőtérkép a csillag megtalálásához, és megfelelő összehasonlító-sorozat a fényességbecsléshez.

Az észlelési körülmények tehát nem voltak túl jók. Egyetlen egy dolog, az átlátszóság volt fenomenális, ami kicsit besegített a megfigyelésbe. Végül is 15 másodperces képeket engedett az égbolt, így abból csináltam 10-et, és ezeket dolgoztam fel. Éppen a határfényességen belül a törpenóva is feltűnik:

A törpenóva halványodik, a holdfény erősödik így eléggé valószínű, hogy már nem fogom tudni újra lefotózni. Persze produkálhat még érdekességeket, de ez nem jellemző!

Az AAVSO fénygörbe:

Az elmúlt évek galaktikus nóvái

Az elmúlt másfél évben fordult a figyelmem a változócsillagok világa, azon belül is a nóvák, visszatérő nóvák felé. Régebbi cikkben ecsetelem, hogy mennyire izgalmas várni egy-egy ilyen objektum kitörését, esetleg felfedezni azt. Még inkább lelkesítő volt, mikor tegnap Szauer Ágoston M6-M7-ről készített fotói egy év távlatából felfedeztem a "Nova Sgr 2020 No. 3." jelzésű eléggé fényes nóvát; azon a képen amely két nappal a hivatalos felfedezés előtt készült!!!. Tényleg durva belegondolni, mik bújhatnak meg egy-egy véletlenül "ellőtt" fotón.

Ebben a bejegyzésben azokat a nóvákat mutatom be, amelyek 2015. január 1-től villantak fel a galaxisunkban. Készítettem egy térképet, és lesz egy táblázatos felsorolás is. Íme a térkép az elmúlt bő 5 év nóváiról (valamint az ismert visszatérő nóvákról):

A térkép azokat a nóvákat (piros) ábrázolja, melyeket 2015.01.01. óta fedeztek fel galaxisunkban. Zöld csillaggal az ismert visszatérő nóvákat látjuk. Érdekesség, hogy a felfedezett nóvákat az különbözteti meg a visszatérőktől, hogy kitörésüket legalább két alkalommal észlelték: elképzelhető tehát, hogy egy-egy felfedezett nóva újból kitör, ezáltal átkerül a visszatérő nóvák osztályába.

A térkép alapján igazolódnak a logikus feltevések: 1. nóvák a Tejútrendszer síkjától 30°-nál távolabb nagyon ritkák. 2. A Tejút síkján belül a jelenségek 2/3-a a galaxis magjának 30°-40-os °környezetében fordul elő. A legígéretesebb területek nóvakeresés szempontjából tehát a következő csillagképek: Lupus, Scorpius, Sagittarius, Ophiuchus, Scutum. Magyarország területéről a Norma, Ara és Corona Australis területei kevésbé relevánsak, bár a Corona Australisban elméletileg nem lehetetlen fotografikusan észlelni. Nem teszi egyszerűvé az észlelést a galaxis fősíkjában lévő rengeteg poranyag. Ott ahol sok poranyag található a nóvák jelentős halványodást, vörösödést "szenvednek". Kevésbé "poros" vidékeken viszont a mezőcsillagok hatalmas száma nehezíti meg a keresést. 

A nóvák előfordulásának területi megoszlása tehát határozott képet mutat. Ám, hogy egy évben mikor és mennyi nóva robban lehetetlen megjósolni. A számok alapján úgy tűnik évente 7-15 nóvára számíthatunk. Tehát nagyjából minden hónapra jut valami észlelni való. 

A nóvák fényessége igen tág határok között ingadozik. 2015. január 1-től napjainkig az időszak legfényesebb jelensége a 3,7 magnitúdóig fényesedő Nova Reticuli 2020, a leghalványabb felfedezett pedig a Nova Vulpeculae 2019 16,3 magnitúdós csúcsfényességgel. Általában 10-12 magnitúdó környékén fedezik fel ezeket az objektumokat. 

A felfedezett galaktikus nóvák listája az alábbi linken érhető el: 
https://asd.gsfc.nasa.gov/Koji.Mukai/novae/novae.html

Nóva a Cassiopeiában: (V1405 Cas)

Egy nappal ezelőtt érkezett Fidrich Róberttől a hír, hogy újabb nóvát fedeztek fel galaxisunkban, ráadásul újra az északi égen! A csillagot Nakamura Judzsi fedezte fel a 2021.03.18-án délelőtt 135 mm-es teleobjektívvel készített CCD-felvételein 9,6 magnitúdó fényességnél. A nóva-jelölt szülőobjektuma a CzeV3217 EW-típusú fedési változó.

A nóva igen látványos csillagkörnyezetben, az M 52 nyílthalmaztól egy fokkal délre, a Czernik 43 jelzésű nyílthalmaz mellett jelent meg. Közel van még a híres NGC 7635 (Buborék köd) is, így kutatás indult a hazai amatőrök között, hátha valaki korábbi fotóin látszik a csillag. A nóva az első fotókon nem tűnik különösebben vörösnek, és ezen az égterületen nincs olyan sok poranyag, mint pl. az Aquila-Scutum-Sagittarius csillagképekben. Kíváncsi vagyok, hogy a vizsgálatok milyen távolságot állapítanak meg.

A Nova Cassiopeiae 2021 helye gyakorlatilag pontosan a galaktikus egyenlítőn van. Mivel a terület Magyarországról cirkumpoláris, a csillagot nagyon sokáig követhetjük. Koordinátái: 23h 24m 47s +61°11'14"

Jómagam 2021.03.18-án reggel olvastam a levelezőlistánkon a felfedezést, és szerettem volna mihamarabb fotózni, mivel a csillag fényessége rohamosan nőtt. 2021.03.19-én már 8 magnitúdó fölé kúszott, így aznap este bizony elhatároztam, hogy kitelepülök, és fotózok. A korlátozások, és a napnyugta egyre későbbi bekövetkezte nem tesznek jót a fotózásnak.

Az AAVSO VSP által generált kereső és fényességbecslő térkép.

Ezen az estén gyorsan kiugrottam fotózni a megszokott helyemre: itt közepes égen van lehetőségem észlelni. Az M52-től kb 1 fokkal délre a térkép alapján könnyen azonosítható a nóva. Szó szerint ragyog, és a fényessége elméletileg még mindig nő. Kíváncsi vagyok meddig megy fel. Vizuálisan a fényessége 7,8-7,9 magnitúdó közé tehető. Kissé nehéz megállapítani, mert 8,1 és 9,3 magnitúdó között nincs összehasonlító a közelben., 8,1 fölött pedig nem jelöl a térkép ÖH-t.

Tovább követem a csillagot, fényessége a meredek emelkedés után most mintha kicsit megtorpant volna, 7,8 magnitúdónál. Figyelem a fejleményeket! :-)

2021.03.22. 14:24 - A V1405 Cas fényessége még mindig "szinten" van, 7,8 magnitúdó körül. Valószínűleg tényleg nem fényesedik már tovább ennél, ha igen az meglepő lenne.

2021.03.22. 21:06 - Ma este újból lefotóztam a nóvát. Vizuálisan nem láttam fényváltozást, és fotókon kimérve is a 7,8 magnitúdós érték jött ki (bár nem vagyok még túl tapasztalt ebben). Egyelőre a nóva fényessége tehát stagnál. Íme a ma esti fotó:

2021.03.26-án hajnalban Nagyvarsányból újból lefotóztam a nóvát. Mintha leheletnyivel csökkent volna a fényessége, de nem merném biztosra mondani. Minden esetre az AAVSO honlapján igazolódik a megfigyelésem; a nóva elkezdett halványodni. Most kb. 8 magnitúdónál van a fényessége. Az elkészült fotót itt lentebb teszem közzé. Ennek a képnek más hatása van mint az eddigieknek, ugyanis RAW képekből dolgoztam ki a fotót. Jobb lett a minőség!

2021.08.17. - A V1405 Cas igen változatos fénygörbét produkált az elmúlt hónapokban. 2021 augusztusában még mindig valahol 8 magnitúdó környékén láthattuk a csillagot. Sajnos a legfényesebb állapotában nem tudtam megörökíteni, de ezen az estén lefotóztam. Ezt szeretném itt közölni.

Az AAVSO által összegyűjtött észlelések a következő nagyon változatos fénygörbét mutatják. Azt hiszem elmondhatjuk, hogy a valaha legjobban észlelt nóva lett a V1405 Cas, valamint a valaha kirajzol legkurtább fényességdiagramot mutatja.

2021.03.14. - 1,6%-os 30h 59m-es holdsarló

Két Hajdúböszörményi kollégával beszéltünk meg találkozót a 35-ös főút mellett Józsa és Hajdúböszörmény között 2021. március 14-én este 17:20 körül. Egy kis földúton remek megfigyelőhelyet találtunk; távolban néhány fa, horizontig tiszta terep.

Az égkép 18:00 körül. Abban a piciny résben kellett meglelni a Holdat. Forgács Attila barátom fotója.

Sajnos az égboltnak csak kis sávja volt derült, így abban bízhattunk csak, hogy ebben megleljük a sarló. 17:30-kor kezdtük a keresést; közben beszélgettünk, nevetgéltünk. Ám ahogy telt az idő egyre mérgesebb lettem, mert nem tudtam, hogy a csudába nem látszik ez a fényes sarló. Barátaim 18:20 körül elmentek, mert elfoglaltságuk volt. Ám, amint kikanyarodtak autóikkal az útra abban a pillanatban megláttam a Holdat a binokuláromban. Azonnal elkezdtem fotózni; 3 percig láttam csak a sarlót, addig fotóztam folyamatosan. Az első megpillantáskor a kora 30 óra 59 perc volt.

A két legjobban sikerült fotó; Canon EOS 1100D + Carl Zeiss Jena Sonnar 180mm f/2.8

Lassanként elmerül a Hold a rés alsó szélén.

A holdsarló utolsó másodpercei...

A felhők miatt nagyon keveset láttunk ebből a holdsarlóból, de így is nagyon izgalmas volt az észlelés! Az idén nem lesz valami túl jó az esti sarlók észlelhetősége, úgyhogy örülni kell minden egyes példánynak.

Mély-ég fotózás egy Makszutovval

Sokszor halljuk a közhelyet: "Mély-ég objektumok megfigyelésére a legalkalmasabbak a nagy fényerejű, rövid fókusztávolságú távcsövek." Annak ellenére, hogy van valóságalapja eme állításnak, azért nem eretnekség a mély-ég objektumok birodalmát célba venni kis fényerejű távcsövekkel. 

A fénygyűjtő képesség nagysága fontos tényező, de nem a legfontosabb. Kisebb műszerekkel is van esély jó eredményeket elérni. Főként városból észlelve, én azt tapasztaltam, hogy mély-ég megfigyelésre, jobb ha nagyobb nagyításokat, hosszabb fókusztávolságot használunk. Ennek hatására, sötétebb lesz az égi háttér, jobb lesz a kontraszt. De alkalomadtán az erős nagyítás kifejezetten előnyt jelent; pl. planetáris ködöknél, gömbhalmazoknál, sűrű nyílthalmazoknál.

A saját 127/1500-as Makszutov-Cassegrain távcsövem az erkélyen. Az állvány nagyjából pólusra van állítva, az erkély DK-i tájolású. A harmatsapka saját tákolmány. :-)

Álljon itt példaként néhány fotóm, amiket a közelmúltban "követtem" el. Mindegyik kép Debrecen belvárosából, erősen fényszennyezett ég alatt készült, egy 127/1500-as Makszutov-Cassegrain távcsővel és Canon EOS 1100D fényképezőgéppel (ezt nem írom le a képek alatt külön-külön). A mechanika egy egyszerű EQ3-as jószág, óragéppel. Bár a látvány nem mérhető a profi fotósok képeihez, mégis szeretnék rávilágítani arra, hogy kezdetleges technikával, fényszennyezett égről is lehet  észleléseket végezni, s túllépni a megszokott objektumokon. Természetesen a technikámon van még mit javítani.

Galéria:

A Messier 93 nyílthalmaz a Puppisban

A Messier 67 a Cancerben

Egy gömbhalmazos próbálkozás: A Messier 4 a Scorpiusban

A Messier 46 nyílthalmaz csillagai és a köztük megbúvó NGC 2438 planetáris köd

A Hydra csodálatos, fényes planetáris köde az NGC 3242, a "Jupiter szelleme". Talán e távcső számára a planetáris ködök jelentik a legígéretesebb célpontokat.

Remélem a kedves olvasó is kedvet kap ahhoz, hogy hosszú fókuszú, vagy "kicsinek gondolt" távcsövét a mély-ég objektumok világa felé fordítsa.

A Mars és a Fiastyúk együttállása

 Az előző év áprilisában tanú lehettünk a Vénusz és a Fiastyúk találkozójának, idén pedig a Mars közelíti meg a halmazt. A legnagyobb közelítés 2021. március 4-én következik be. Az alábbi néhány fotó az együttállást ábrázolja különböző napokon.

2021.03.01.

A két égitest közeledése egymáshoz 2021.03.01-én este. Csanon EOS 1100D fényképezőgép Carl Zeiss Sonnar objektívvel EQ3 mechanikán: 5×30 sec, ISO 800, f/5.0