(két részlet az "Exploring the Moon through binoculars and small telescopes" (1984) című könyvből)
Cseh Viktor szabad fordítása
AZ EGY NAPOS HOLD
AZ EGY NAPOS HOLD
"Az egy napos Hold - már ha egyáltalán látható - egy valóban nagyon vékony sarló. Ráadásul magassága a horizont felett alacsony, fénye gyenge, az égi háttér pedig fényes. Mindezeknek a tényezőknek az összessége keresztbe tehet az észlelésnek. A megfigyelésre legalkalmasabb időszak az Egyesült Államok földrajzi szélességéről (és Európa szélességéről is) március vagy április, amikor a Nap a tavaszpont közelében tartózkodik, s így a fiatal holdsarló naplemente után magasabban tartózkodik, mint bármikor máskor az év során látható. Hacsak nem egy teljes napfogyatkozás nyitja meg számunkra a jelenlegi lunációt, a Hold északra vagy délre halad el a naptól az újhold idején. Ha a holdhónap előző nap délben vette kezdetét, a Hold szögtávolsága nem haladja meg jelenleg a 15 fokot, ám ha 30 óránál több idő telt el, akkor talán igen. Mivel ez a szög megegyezik a sarló középpontjának elmozdulásával, amitől a sarló keletre látható, van némi bizonytalanság a megvilágított felszíni részleteket illetően.
A tanácsom az, hogy várj holnapig, mielőtt megpróbálnál felszíni részleteket megfigyelni a Holdon, mert még ha sikerül is azonosítani valamit, a legnagyobb siker ma este a Hold első megpillantása! Miután végigészleltél egy teljes holdhónapot, és megismerted a felszínt, főbb felszíni alakzatokat, a tapasztalataid az egynapos holdsarlón sokat segítenek majd.
Készülj fel a megfigyelésre még napnyugta előtt, légy kint a megfigyelőhelyen még azelőtt, hogy a Nap a horizont alá bukna. Ne nézz a Napra binokulárral, mielőtt a légköri abszorpció a horizont közelében megszűri a fényét, és vöröses korongot nem látsz. A binokulárok látómezeje általában hét vagy nyolc fok átmérőjű. Előzőleg valamelyik éjjel a Nagy Göncöl csillagain meghatározhatod, hogy a binokulárod látómezeje mekkora átmérőjű. Ha a látómeződ 7 fokos, akkor az egy napos Holdat nagyjából két látómezőnyi távolságra találod a Naptól keleti irányban. A horizont azon pontján, ahol a Nap lenyugodott, haladj felfelé és balra két látómezőnyit. Mikor elérkeztél ehhez a ponthoz, innen visszafelé a napnyugta helye felé kezdj el keresgélni, "sepregetni" a binokulároddal. Valahol a két pont között lesz a holdsarló! Néhány percen belül talán elcsíped a halvány, vékony ezüstös sarlót. Az első benyomásod talán az lehet, hogy a sarló teljesen üres, részletek nélkül. Az égbolt még mindig fényes, a Hold viszont nem. A relatív fényesség a következő percekben gyorsan változik, és észre fogod venni a felszín részleteit.
A legnagyobb, és leghatározottabban látható kráter ezen az estén a HUMBOLDT, átmérője 150 mérföld, mélysége 15400 láb. Sötét, belső keleti fala egy csíknak mutatkozik, mely párhuzamos a terminátorral, s nagyon közel van hozzá. Látható helyzete függ a sarló csúcsának dőlésétől, de általában a sarló középvonala és a déli pólus között látható a középvonaltól 2/3-nyi távolságra. A terminátor mellett felfedezhetünk egy vastagabb csíkot is, melynek mérete 2/3-a a HUMBOLDT hosszának. Ez a PHILLIPS, 80 mérföldes átmérővel és 10500 láb mélységgel. A HUMBOLDT-tól közvetlenül északra feltűnik egy erőteljes sötét csík, mely a 87 mérföldes átmérőjű és 15700 láb mély HECATAEUS keleti fala, melyhez egy másik alakzat csatlakozik északról. Együttes átmérőjük így eléri a 115 mérföldet. Ettől északra újabb feltűnő sötét kráter jelenik meg, mely a 33 mérföldes és 11000 láb mély BEHAIM kráter árnyéka. Kissé északabbra egy szép kráterpáros tűnik fel. A távolabbi, déli tag az 58 mérföld méretű, 11000 láb mély ANSGARIUS, a közelebbi, kevésbé látszó a LAPEYROUSE 46 mérföldes méretével és 10000 lábas mélységével.
A távcsőben a holdbéli krátereket most nagyon vékony, szivarszerű ellipsziseknek láthatjuk, kisebb egyenetlenségekkel. Az oka annak, hogy csupán fekete csíkokként tűnnek fel az, hogy a belső, sötét, keleti falakat tudjuk az ellenfényben megfigyelni. A fényben lévő nyugati falrészek pedig elfordulnak tőlünk, ezért alig látunk belőlük valamicskét.
Ha most a LAPEYROUSE krátertől északra ugrunk át, akkor a LAPEYROUSE-HUMBOLDT távolságot kétszeresen felmérve megérkezünk egy újabb sötét krátercsíkhoz, mely a 41 mérföld méretű PLUTARCH. Ennek a kráternek 9200 láb a mélysége. A PLUTARCH-tól északra, olyan távolságra, mely egyenlő a HUMBOLDT-BEHAIM kráterek távolságával, találunk még egy újabb gyűrűs hegységet. Ez a kráter a 112 mérföld méretű 13000 láb mélységű GAUSS. Ez a felszíni alakzat nem olyan erőteljes mint az előzők, és bizonyosan küzdeni fogsz, hogy meg tudd figyelni.
Épp mielőtt a Hold eltűnne a fák mögött, vagy lesüllyedne a ködbe, az az érzésünk támad, hogy a keskeny, tünékeny sarló tele van kráterekkel, s egyáltalán nem üres."
A távcsőben a holdbéli krátereket most nagyon vékony, szivarszerű ellipsziseknek láthatjuk, kisebb egyenetlenségekkel. Az oka annak, hogy csupán fekete csíkokként tűnnek fel az, hogy a belső, sötét, keleti falakat tudjuk az ellenfényben megfigyelni. A fényben lévő nyugati falrészek pedig elfordulnak tőlünk, ezért alig látunk belőlük valamicskét.
Ha most a LAPEYROUSE krátertől északra ugrunk át, akkor a LAPEYROUSE-HUMBOLDT távolságot kétszeresen felmérve megérkezünk egy újabb sötét krátercsíkhoz, mely a 41 mérföld méretű PLUTARCH. Ennek a kráternek 9200 láb a mélysége. A PLUTARCH-tól északra, olyan távolságra, mely egyenlő a HUMBOLDT-BEHAIM kráterek távolságával, találunk még egy újabb gyűrűs hegységet. Ez a kráter a 112 mérföld méretű 13000 láb mélységű GAUSS. Ez a felszíni alakzat nem olyan erőteljes mint az előzők, és bizonyosan küzdeni fogsz, hogy meg tudd figyelni.
Épp mielőtt a Hold eltűnne a fák mögött, vagy lesüllyedne a ködbe, az az érzésünk támad, hogy a keskeny, tünékeny sarló tele van kráterekkel, s egyáltalán nem üres."
A HUSZONNYOLC NAPOS HOLD
"Mi a helyzet a 28 napos Holddal? Erre csak azok tudnak válaszolni, akik ezt a e lehetetlen észlelési feladatot már megpróbálták. Magától értetődően hasonló szituációban vagyunk, mint az egy napos Hold esetében. A sarló csupán egy vékony szeletke a Holdból. Mikor láthatóvá válik a horizonton, a sötétségnek már vége, a rövid és rossz láthatóság után elhalványul, s mire magasra ér az égi háttér fényes lesz. Mivel egy lunáció átlagosan 29.53 napig tart, egy kicsit többet látunk a Holdból mint a ciklus elején az egy napos Hold esetében. A megfigyelésünk időpontjában a 28 napos Hold öt fokkal, vagy 10 órával távolabb van a Naptól mint az egy napos Hold. Ezt az előnyt azonban ellensúlyozza némiképpen a magasabb páratartalom, amely jellemzi ezeket a kora hajnali észleléseket. Ez csak egy probléma. Higgy nekem, sokszor keresgéltem már a 28 napos Holdat a keleti horizonton a holdkelte és a napkelte időpontja között. A legkedvezőbb időszaka az évnek az északi féltekén szeptemberben vagy októberben van. A Nap ekkor az őszpont közelében tartózkodik, így magasabban látható mint az év más időszakaiban.
Nos tételezzük fel, hogy kitartóak vagyunk, ránk mosolyog a szerencse és megtaláljuk a szinte "megfoghatatlan" sarlót vékonyan, halványan és vörösen a horizont közelében. Milyen látványra számíthatunk? Mint az egy napos Hold esetében az első benyomásunk az lehet, hogy a sarló teljesen üres. Emelkedés közben a Hold egyre inkább felveszi a normál színét, a déli felén a kráterek zűrzavaros, egybekapcsolódó sokasága van, legtöbbjük névtelen. Az északi fele a sarlónak, szinte teljesen részlettelen. Újra hasonlít a dolog az egy napos sarló estéhez, a csúcsokat összekötő vonal megdőlhet az észak-déli irányhoz képest nagyjából 10 fokkal. Ebben az esetben, a sarló egyik kiemelkedő felszíni alakzatai a közepe közelében találhatóak. Ezek az alakzatok kissé beszűkítik a sarló középvonalát, s egy párhozamos szalagszerű alakzatot képeznek a terminátor és a holdkorong pereme között. Ennek az érdekes mintázatnak a déli tagja a RICCIOLI, az északi pedig a HEDIN kráterek. A könyv IV. térképén láthatjuk a legjobban ezt formációt. A RICCIOLI sötét foltjait legjobban a helyi napkelte idején láthatjuk, a szomszédos GRIMALDI-val összehasonlítva talajának sokkal kisebb része fedett ezzel a sötét anyaggal. Emiatt alábecsülhetjük e kráter méretét. Emlékezzünk rá, hogy a RICCIOLI egy nagyobb kráter 97 mérföldes átmérővel és 7500 láb mélységgel. A GRIMALDI most épp ketté van vágva, mivel a terminátor keresztülhalad rajta, nyugati fala közös a RICCIOLI falaival. A sötét aljaz foltjai jelen esetben nem látszanak az alacsony kontraszt miatt.
A sarló déli része elképesztően zsúfolt, csak kevés alakzatot találunk mely jól körülhatárolhatóan látszik a tarka-barka háttéren. A RICCIOLI-tól délre, az egyenlítőtől olyan távolságra mint az OLBERS kráter, találjuk a feltűnő ROCCA-t mely kiemelkedik a rengeteg alakzat közül. Kissé délebbre a terminátor mentén a DARWIN-LAMARCK területére érkezünk, melyek hosszúkás nyugati falai árnyékot vetnek. A DARWIN látható könnyebben, sötét falai a MARE ORIENTALE irányába mutatnak. Még lentebb, a déli csücsök irányában, délre a RICCIOLI-tól egy hatalmas, 175 mérföld hosszú elliptikus völgyet találunk a terminátor és a holdkorong pereme között. Ettől délre a PINGRÉ krátert találjuk, mely 62 mérföld átmérőjű és 9200 láb mélységű, feltűnő kráter. A PINGRÉ kontrasztos bár nem könnyű megtalálni. Ezen a kráteren túl a hatalmas BAILLY krátert látjuk amint kettészeli a terminátor, s amennyiben a libráció kedvező nyugati falai is árnyékot vetnek.
Amint látod, megannyi nagyszerű krátert, és egyéb felszíni mélyedést megfigyelhetsz a déli részen ezen a hajnalon. De ha pontosan be akarod határolni ezek helyét, érdemes szemügyre venni őket egy másik holdfázisnál is.
Holnap a Hold újjászületik és a következő nap estéjén már egy felkészültebb megfigyelő találhatja meg a keskeny, egy napos sarlót."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése