Emlékek

Az utóbbi időben a blogomon bogarászva azon gondolkodtam, hogy vajon még mi hiányzik? A megfigyelések, adatok, leírások tömege ugyan érdekes lehet az emberek számára, de mégis valahogy nyers, rideg az egész. Kell még valami! Egy nem várt délutánon meg is jött az ihlet hogy mivel lehetne otthonosabbá tenni; leírom az elmúlt 14 évnyi tapasztalatomat! Tapasztalataimat? Na, jó ez azért kissé merész kifejezés...A lényege ennek az új oldalnak hogy egy-egy eszembe jutó érdekes, vicces, tanulságos történetet elmesélek ami megtörtént velem. Ilyen történeteknek igencsak bővében vagyok, mert  csupán 2010 óta vagyok MCSE tag így a megfigyeléseimet, és észleléseimet 10-11 éven keresztül magamban végeztem, mit sem tudva arról mik az "előírások és szabályok" :-)
Annyit előre leszögeznék hogy az események, beszámolók nem időrendi sorrendben lesznek! Nem is tudnék az időpontokra sorban visszaemlékezni s ráadásul nem tudom mi mikor jut eszembe; igazából a lényeg a történeteken van és a belőlük levont tanulságokon. Jó olvasgatást!

2002 december 24 - Első távcsövem!
2002 karácsonyán édesanyámtól nem akármilyen ajándékot kaptam; egyetlen egy csomag került átadásra míg öcsém temérdek mindent kapott. Gyerekfejjel először zokon esett hogy csak ennyi az egész, ám amikor kibontottam a cuccot elállt a lélegzetem. Egy távcső lapult a dobozban és nem is akármilyen: 50/500-as akromatikus névtelen refraktor egy ZOOM okulárral. 30-60X közötti nagyítástartományban. Abban a pillanatban úgy éreztem életem legjobb karácsonya ez!
Első dolgom volt hogy kipróbáljam az új szerzeményt; erre a legelőször csak 25-én este volt lehetőségem a felhők miatt. A konyhaablakból kinézve akkor láttam hogy az Orion csillagkép már felkelt. Rá is irányítottam az egyik csillagára (később kiderült a Rigelre) a távcsövet. Nagy lélegzetet véve naivan felkészültem a brutális látványra; csillagkitörések, fényáradat stb. A távcsőbe tekintve egy elmosódott fénypacsmagot láttam, mely egy kicsi csalódást keltett de azért örültem neki.
Aztán elaludtam és másnap 26.-án reggel bent a szobában nézegettem büszkén életem első teleszkópját. Miközben vizsgáltam kinéztem az ablakon; szikrázó napsütés, a havas háztetők felett pedig megláttam valamit! Valamit ami most már "elérhető" távolságba került a távcsövem segítségével! Ez pedig nem volt más mint az utolsó negyed előtt lévő Hold! Azonnal felállítottam az állványzatot és ráhelyeztem a kis refraktort, melyet a Holdra irányítottam. Az okulárba pillantva úgy éreztem űrhajós lettem. A Hold többé már nem csak egy alakját változtató égitest volt csupán, hanem egy kísérteties külön kis világ; mindenfelé fényes foltok, "lyukak", kráterek és hegyek. De az első rácsodálkozások után jött az újabb lehangoló megfigyelés; egyszerűen nem tudom élesre állítani a képet! Próbálgattam, tekertem a fókuszírozót de semmi. Már-már azon tanakodtam hogy szóljak hogy valami van a távcsővel mikor ismét felfigyeltem valamire; ahogy felálltam a távcső mellől, azt láttam hogy az ablakon keresztül a táj, házak, emberek kicsit görbülve hullámozva látszanak. Nos mondanom sem kell azonnal kivittem a távcsövet hogy most már ne ablakon keresztül, hanem szemtől szembe célozzam meg a Holdat. És ekkor csoda történt; tűéles volt a kép; egy kis általam rajzolt térképről azonosítottam a látottakat; Copernicus, Ptolemaeus, akkor aszongya Archimedes és még sok-sok objektum.

Életem egyik legszebb időszaka volt ez s nagyon sokat tanultam ekkor. De a legfontosabb; "Viktor! Ne távcsövezz ablakon keresztül, még akkor se ha nagyon hideg van kint!"


A 2003-as nagy Mars-közelség!
2003 nyarához közeledve minden a Marsról szólt! Igen ritka esemény következett ugyanis be augusztus folyamán; a Föld és a Mars rendkívüli mértékben megközelítették egymást. Bár az oppozíciók rendszerint 2-3 éves ciklikussággal ismétlődnek, ez különleges alkalom volt. Természetesen a média és sok sarlatán már ebből is világvége históriákat gyártott - most egy szót sem szeretnék tovább ezekre pazarolni csak úgy megemlítettem őket. 
 Természetesen én is a Mars felé fordítottam a távcsövemet - a kis 50/500-as lencsést! Erre úgy emlékszek augusztus 27-én került sor. 
Ezen az estén láttam a Marsot amint a fülledt esti horizontról szépen elkezdett felfelé araszolni. A deklinációja eléggé alacsony volt mert éppen csak a kertünkben lévő fák felett "suhant" el. Szóval szépen kipakoltam, hoztam egy asztalt ami mellé leültem és a bolygóra ráirányítottam a kis távcsövet; A legnagyobb nagyítással meg tudtam pillantani a kis korongját! Bár semmiféle részletet nem láttam mégis nagy élmény volt tudni hogy az a kis golyócska a látómezőben maga a Mars, s ez nem a csillagszerű Mars, hanem maga a bolygó. A színe koszos narancssárga volt, bár én annak idején még többnyire a szürkület idején figyeltem, tehát az ég még világos volt. Megmutattam a Marsot az egész családnak, és nekik is tetszett!
A látványról készítettem egy kis digitális rajzot, az emlékidézés végett.

Vénusz átvonulás 2004 június 8.

2004-ben voltam 8. osztályos a Nagyvarsányi általános iskolában. Ha visszagondolok az ott eltöltött évekre mindig nagy melegség tölti el a szívem; a játék, a gondtalanság csak ilyenkor felnőtt korban érezteti igazán hogy mekkora kincs. De amúgy is! Sokaktól hallom hogy akkoriban "kicsit" más volt a világ, s valahogy az emberek többet foglalkoztak egymással...Nos mielőtt még nagyon elkalandoznék ez évben volt az a Vénusz átvonulás, mely az egyetlen az életemben. Mármint az egyetlen amit láttam!
Az 50/500-as refraktor akkor már jócskán használatban volt, és ügyes használója lettem. Azokban az időkben nem volt még internetem, számítógépem és effajta modern eszközök. Igazából nem is tudom honnan szereztem tudomást az átvonulás időpontjairól; talán egy ismeretterjesztő újságból. 
Nos tehát készülni kellett a jelenség megfigyelésére! A távcső megvolt de kellett valami fénycsökkentő eszköz is. Sokat gondolkodtam a konstrukción; volt kormozott üveg, de a hegesztőpajzs üvege volt a legjobb. Volt egy már nem használt MOM "nemtudommilyen" hegesztőüvegem amit egy befőtteskupak segítségével rászerkesztettem az 5 centis refraktor elejére. Az első próbálgatásokat 2004 májusában végeztem a kertben a késő délutáni nap sugarainál. Még most is megborzongok ha visszagondolok ezekre az alkalmakra; A saját távcsövemmel kint ülők a kertben, s éppen egy saját építésű napszűrőt próbálgatok, miközben tavaszi virágok ezreinek illata érződik a vidéki levegőben, és a nap késő délutáni sugarai pedig olyan fény-árny játékot rendeznek mind az égen mind a földön, amit leírni is nehéz. Néha visszaugranék ezekbe a napokba újra végigélni őket!
Június 8.-án pedig eljött a nagy nap amelyet sajnos részben az iskolában töltöttem. Mivel azonban a sulival majdnem szembe laktam, a szünetekben hazaosontam és megnéztem a jelenséget. Nagyszerűen látszott a távcsőben. A Vénusz kis korongja szünetről szünetre arrébb vánszorgott a Nap korongja előtt.  Nem is tudom mikor de talán a 11 órai szünet volt az utolsó amikor a távcsőbe nézve tudtam; "ez az utolsó alkalom hogy látom ezt a nagyszerű dolgot!" És sajnos tényleg nem tudtam már hazajönni többször. 
Délután 1 órakor hazamentem az iskolából, s a Nap felé fordítottam a távcsövet ám akkor már rég elment a Vénusz onnan. Összességében azonban örültem, mert nagyon jó volt látni ezt a ritka égi "összjátékot".
Egy-két héttel később a ballagásomra készülve hajnalban már újból a Vénusz sarlóját csodálhattam, de már mint "Hajnalcsillagot"...

Első "Vénusz-élményem"
Mivel még fiatal vagyok főleg a tinédzser és gyerekkori emlékek jönnek elő e visszaemlékező oldal készítése közben. Ilyen a mostani alkalom is. 

A történet 1996 januárjának első hetében játszódik amikor még éppen hogy csak első osztályos voltam, s amikor már önállóan is megfigyeltem a környezetemet. Jól emlékszem hogy akkor még szerettem a telet (most már nem) és nagyon szerettem kint játszani az utcán akkor amikor esteledett befelé, vagy mikor már teljesen sötét volt. A régi utcai lámpák fényénél mindig különlegeseket lehetett szánkózni, arról nem is beszélve mekkora móka volt a lámpákat lőni hógolyóval. 1996 januárjának első hetében is ezeket műveltük öcsémmel mikor is az este folyamát a horizontot nézegettem. Nagyon tetszettek a felhők, s a rajtuk táncoló napfény; ahogy sötétedett úgy én is mindig oda-oda pillantottam.
Egyszer csak viszont egy sokkal érdekesebb dolgot vettem észre mint a felhők; egy nagyon fényes csillagot közel a látóhatárhoz. Megmutattam a testvéremnek is és együtt néztük amint az eltűnik a távolban lévő házak között. Már akkor is sejtettem hogy a Vénusz lehet az, mivel hallottam az "Esthajnalcsillagról". Most évekkel később visszakerestem azt az időszakot és valóban a Vénuszt láttuk akkor, majdnem 16 évvel ezelőtt!


Az utángyártott állvány
2004 májusában járunk, mikor a kis 50/500-as refraktoromat már két éve "gyűröm". A távcső nagyon jó szolgálatot tett, ez alatt az idő alatt, s rengeteg élményhez és felfedezéshez segített hozzá engem. Bár optikailag - az akkori igényeimnek eleget téve - valóban jól működött, ám mechanikailag már egy kis fejlesztésre szorult. A távcsőhöz alaptartozékként járt egy kis háromlábú, kb. 60 cm magas állvány. Ez stabil szerkezet volt, ám idővel a csavarok, összekötő elemek elkoptak. Így az észlelés nehézkessé vált, ráadásul ahogy nőttem egyre nehezebben tudtam vele csillagászkodni.
2004-ben tehát - pár héttel a ballagásom előtt - belefogtam egy saját állvány készítésébe. A szerkezet igen egyszerű volt; egy magasabb azimutális mechanika, megfelelő merevítéssel, lehetőleg fából. Pár nap alatt be is fejeztem a kis művet amely igen masszívnak bizonyult. Kb. 110cm magas lett, a talapzata 50X50cm volt, s talpak végeinél 4db 200-as szeg biztosította a földbe szúrást követően a megfelelő stabilitást. A távcső is simán mozgott a csapágyakon, és fixálni is lehetett, egy csavar segítségével.
Az észlelés ezek után sokkal konfortosabb, kényelmesebb és pontosabb volt. Egy székre leülve pontosan elértem az okulárt még vízszintes állapotban is. Egy hátránya volt csak; kb 65-70 fok magasság fölött nem lehetett észlelni, mert a távcső ekkor már ütközött az állvány elemeivel. De ez csak apró szépséghiba!
Készítettem egy kis rajzot arról, hogy miként nézett ki az állvány.
Nagyon jó volt az építés is, valamint utána az észlelés; büszke voltam a saját építményemre.

4 megjegyzés:

  1. Nagyon tetszenek ezek a bejegyzések...néhol magamra ismerek ahogy olvasom.... "kis lépésekkel...lelkesen előre megismerve az eget..." Köszönöm!

    VálaszTörlés
  2. Én köszönöm neked István! És én is szívesen olvasgatom a te történeteidet is! :-)

    VálaszTörlés
  3. Gratulálok Viktor az áldozatos és kitartó munkádhoz és a blogodhoz, amit öröm és élmény olvasni. Kívánok a továbbiakban is ezekhez Neked jó erőt és egészséget és nem utolsó sorban remek egeket!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szervusz Tamás! Nagyon köszönöm a kedves szavakat és örülök hogy tetszenek ezek az élmények melyeket megosztok! :-)
      Minden jót kívánok én is neked!
      Viktor

      Törlés