2014. április 6., vasárnap

Hajófara (Puppis) csillagkép

Már régóta terveztem hogy készítek egy kis bemutatósorozatot kedvenc csillagképeimről, azokról melyek mindig is a leginkább észlelésre sarkalltak. Én úgy vettem észre hogy minden amatőrcsillagász számára vannak ilyen konstellációk az égen: nem tudjuk megmondani mit szeretünk bennük, de mégis a szívünkhöz nőttek. Én azokról a helyekről szeretnék írni, melyek számomra sokat jelentenek. Legyen tehát ez a bejegyzés a sorozat első darabkája!

Mély-ég észlelőként és szenvedélyes nyílthalmaz észlelőként sosem tudok elszakadni a
Tejúttól! Mindig is lenyűgöztek azok a csillagcsoportosulások, csillagfelhők és ködök melyeket a "Hadak útján" látni lehet.
Egyik kedvenc területem a Tejút ezüstös szalagján a Hajófara csillagkép területén található, vagy fogalmazhatunk úgy is; a csillagkép található a Tejút területén!
Maga a Hajófara egy valaha volt hatalmas konstellációnak az egyik része. Még két másik csillagképpel (Vitorla, Hajógerinc) alkották valamikor az Argonauták legendás hajóját megformáló óriási méretű csillagképet. Ezt bontották később praktikusság okán, több darabra; így született meg a hajó hátsó "fertálya"!
A csillagkép az ország déli területeiről nézve majdnem teljes mértékben a horizont fölé emelkedik. Megfigyelésének időszaka nagyjából Októbertől Április végéig tart. Tapasztalataim szerint a legkedvezőbb megfigyelési időintervallum általában Március elején van; ez köszönhető annak hogy az őszi és téli időszakban roppant sokszor borult az idő, vagy a párás légkör nehezíti ennek a gyönyörű D-i csillagképnek a megfigyelését. Márciusban viszont már gyakori a hosszan tartó derület, ráadásul a légkör is sokszor igen tiszta a szeles időjárás miatt.
A csillagkép bemutatása még nagy vonalakban is roppant bonyolult; a mély-ég csodák roppant száma miatt csak a legjelentősebbekre tudok kitérni (még jómagam is csak a felszínt kapargatom, holott már évek óta figyelem szorgalmasan a Hajófarát). Kezdjük is a legfényesebb csillagokkal!
Átlagos átlátszóságú vidéki égen is gyakori téli látnivaló a két legészakibb fényes csillag (kszi és rho Pup), melyek a hajó végét jelölik. Mindkét csillag kb 3 magnitúdós fénnyel világít. Igen tiszta légkör esetén - szintén szabad szemmel - pedig nagy esélyünk van a két délebbi (pi és dzéta Pup) megpillantására is. Ezek a csillagok viszont már alacsonyan delelnek, még a Di országhatár mellől nézve is (nagyjából 4 és 7 fok). A csillagkép É-i határa kb. 30 fokos magasságig nyúlik.Igazán kristálytiszta éjjeleken pedig érzékelhetjük hogy a csillagkép területén újra felerősödik a Tejút ragyogása is!

Nyílthalmazbánya
Mint írtam hemzsegnek a kisebb-nagyobb nyílthalmazok itt. Ezt mi sem bizonyítja jobban mint az hogy csak az Égabrosz mintegy 104 (!) nyílthalmazt jelöl a csillagkép területén. Most következzen pár igazi gyöngyszem melyek közül sokat már nekem is sikerült megfigyelnem.
Kezdjük égi túránkat a csillagkép É-i részén az M46-M47 klasszikus párosánál. Ez a két fényes halmaz szinte összenőtt egymással; gyakorlatilag együtt érdemes vizsgálni őket. A két halmaz szinte teljesen eltérő karakterisztikájú; míg a 47-es ritkásabb, szabálytalan alakú ám fényes tagokkal bír addig a 46-os sűrű, gazdag és kerek nagyjából hasonló fényességű csillagokkal. A látómező igen gazdag csillagokban ugyanis a két halmaz a Tejút egyenlítője mellett fekszik. Közvetlenül a két halmaztó É-i irányban egy harmadik fényes csillagrajt is láthatunk; az NGC2423-at. Ez egy kissé távolabbi ám nagyon szép csoport. 15X70-es binokulárral egészen elképesztő szépségű ez a trió.
Délebbre hajózva a Hajó farában szinte pontosan a galaktikus egyenlítőn fekszik a következő igen látványos csillaggyülekezet, az M93. Ez a rendkívüli objektum egy csillagokban gazdag, kis nyíl alakú nagyon gazdag halmaz. A kszi Pup-tól kb 1,5°-al ÉNy-ra található, így nagyon könnyű megtalálni. Nagyon tiszta éjszakákon jó szemű észlelők még szabad szemmel is kikorhasztatják a kis bolyhos csillagot.
A Kszi Pup-tól DK-re - éppen az M93-al szemben - egy nagyon szép nyílthalmaz párosba botlunk; a Trumpler 9 -NGC2467. A hasonló megjelenésű két objektumot egy lágy csillagfüzér köti össze. Jómagam 2014 márciusában akadtam rá, és 15X70-es binokulárban nagyon szép látványt nyújtott ez a terület. Az NGC2467 felülete kissé bolyhos ami a bontás első jeleire utal.
A rho Pup közvetlen közelében egy igen laza, sokak által ismeretlen nyílthalmazt láthatunk; ez a Teutsch 219. Igazi binokuláros célpont. Mérete bő 1,5° és igen szegényes halmaz.
Tovább "csúszva" D-i irányban egy újabb szép nyílthalmazt láthatunk. 8-9 magnitúdós csillagokkal telepettyezett kis területen dereng fel az NGC2439 jelű csoport. Megfigyelhetőségét az előtércsillagok nehezítik; felülete kisebb távcsövekkel nem bomlik teljesen fel. 30'-es ködösségként láthatjuk, immár egészen mélyen -31° alatt!
Az NGC2439-től két fokkal É-ra találjuk a szintén vonzó Haffner 13-at. A kis csillagcsoport igazán kellemes látvány; binokulárral 3-4 9 magnitúdós csillag között ködös foltként mutatkozik meg. 
A csak távcsővel látható objektumok után most következzen egy igazi szabadszemes is - igaz csak jó légköri kondíciók esetén szabadszemes. Ez nem más mint a Cr 135 avagy a pi Pup halmaza. Ezt a laza ám fényes társulást a legeslegkisebb optikai eszközök is felbontják; a fő halmaztagtól É-ra három 5 magnitúdós csillagocska hunyorog, nagyjából 30'-es távolságban.
A Cr 135-től K-i irányba elindulva egy újabb igen fényes - délebbi szélességekről bőven szabadszemes - halmazhoz érkezünk. Ez az NGC2451. Magyarországról is bőven észlelhető; jómagam 2012-ben láttam először, 2013 év vége felé pedig egy rendkívül jó átlátszóságú éjjelen a főcsillagon kívül pár halványabb csillagot is láthattam belőle. Pedig az én lakóhelyemről nézve csupán 4 fok magasan delel! Ettől a halmaztól csak egy pici ugrás K-re és máris egy igazán izgalmas halmazhoz, az NGC2477-hez érkezünk. A megfigyelése igazi kihívás; ajánlott hozzá hogy a D-i határaink mellett próbálkozzunk, igen jó átlátszóság mellett! Az előbb tárgyalt két objektummal ellentétben, ez a csillagcsoport teljesen más megjelenésű; gazdag, több száz halván csillag látható benne. Ám ezért nem is vehető észre túl könnyen. Én még egyszer sem tudtam elcsípni.

Az utolsó fényes nyílthalmazt a Hajófara K-i határának közelében találjuk, ez az NGC 2546. A halmaz sűrű, sok hasonló fényességű taggal, a D-i féltekéről mindenképpen szabadszemes ám Magyarországról kizárólag csak távcsővel vehető észre.
Még hosszasan folytathatnánk a sort, ám az olvasóra bízom a továbbiakban a felfedezést.


Egy fényes csillagfelhő
A nyílthalmazok mellett a csillagképben egy különleges objektumot is észlelhetünk
országunk területéről. Természetesen ehhez nagyon tiszta légkör szükséges - mint általában a többi itt tárgyalt objektumhoz is. A dzéta Pup és a béta Pyx között egy fényes csillagfelhő helyezkedik el. Nagyon hasonló megjelenésű mint az M24, ezért annak téli párjaként is szokták emlegetni a délebbi szélességeken élő csillagászok. Hazánkból nézve ez a terület kevésbé feltűnő, hiszen sokkal mélyebben fekszik, s talán viszonylagos ismeretlenségének az is oka hogy nem vette senki sem katalógusba mint az M24-et. Mérete jóval nagyobb (kb kétszer akkora területű) és fényessége hasonló. Területén 3 nyílthalmazt és a diffúz ködöt találunk; NGC2579, NGC2546, Cr 185 és a köd pedig az NGC2568. A mellékelt kis inverz térképen látható a felhő helyzete, ám készüljünk fel hogy igen nehéz észlelni!



Tejút a csillagképben
A térképekre nézve azonnal látható hogy a Hajófara, a Tejút egy fényes darabjában fekszik. Jobban mondva itt már újra egyre közeledünk a galaxis középpontjához, és emiatt itt ugrásszerűen emelkedik meg a fényesség. Sajnos hazánkból csak nagyon tiszta légkörnél, városi fényektől távol sejthető meg ebből valami. A mediterrán térségből figyelve viszont e terület látványos: nagy látómezejű binokulárokban a terület rendkívül szép.


Láthatjuk hogy még rengeteg érdekesség látható a csillagkép D-i 1/3-ban, ám sajnos ez az égterület sohasem emelkedik közép Európából nézve a horizont fölé. Így ha szeretnénk ezeket a csodás objektumokat is megtekinteni, akkor délebbre kell utaznunk. További olvasmányként ajánlom tehát Kernya János Gábor nagyszerű leírását, mely a 2010-es Krétai mély-ég expedícióról ad tudósítást. Ebben olvashatunk a fentebb tárgyalt Hajófara csillagkép további rendkívül érdekes alakzatairól. It érhető el: http://melyeg.mcse.hu/cikkek,_ismertetok/kreta_szigeten_jartunk_i.html

Mindenkinek derült, jó átlátszóságú estéket kívánok, a Tejút hullámain hajózó Aragó farának vizsgálatához!

2014. március 31., hétfő

2014.03.31. - 22h33m-es holdsarló észlelése

2014 márciusának utolsó napján egy feledhetetlen estét töltöttünk Virág Attila barátommal a cérnavékony újhold "társaságában". Nap közben nem tűnt túl rózsásnak a helyzet, ám estére - habár a légkör poros, párás is maradt - szépen szétoszlottak a felhők. 19 órára értünk a közös találkozási pontra, a nagyvarsányi töltés tetejére az egyik zsiliphez, és ott ütöttünk tábort. Holdsarló keresésénél nagyon fontos a tökéletes takarásmentes horizont; sokszor megesik hogy az utolsó néhány fokos égrészen leli meg a sarlót az észlelő. Sajnos a sarlót csak távcsővel láttuk; ez csak félsiker, de megérte!

DÁTUM: 2014.03.31.
ÉSZLELŐK: Virág Attila, Cseh Viktor
ELSŐ MEGPILLANTÁS: 19:12 (KözEI)=17:12UT
UTOLSÓ MEGPILLANTÁS: 19:38 (KözEI)=17:38UT
TÁVCSŐ: 15X70 óriásbinokulár


A távcsövünk felállítása után azonnal nekiláttam a sarló keresésének, kb 19 órakor. A légkör állapota elég gyatrának látszott, és tíz percnyi kínszenvedés után már azt hittem feleslegesen jöttünk ki. A szemem pihentetése végett pár földi célpontot vettünk szemügyre Attilával. Ezután újból nekikezdtem a kutatásnak. Hosszú keresgélés következett újból, s egyszer csak ott volt a látómezőben egy vékony, szinte leheletnyi darabka a Holdból. Gyorsan fikszáltam a távcsövet a szorítócsavarokkal (hogy még csak véletlenül se mozduljon el) aztán gyorsan az órámra néztem: "19 óra 12 perc! Ez bizony szép példány!" Megfigyelőtársam saját bevallása szerint még sohasem látott ilyen vékonyka holdsarlót - ezt nem is csodálom; távcső nélkül szinte képtelenség megtalálni a fényes égi háttéren!


Az első pillanatokban csupán a sarló ívéből vagy 80-90 foknyi ív látszott. Ezt 1/3 2/3 arányú részekre osztotta egy sötétebb hasadás a sarló ívén, Az É-i rész volt 1/3-nyi a D-i pedig 2/3. Nagyon halvány sárgásfehér színben játszott.

A sarló modellezett felszíne az észlelés idejére

19:28 - A Hold már 100-105 fokos ívvé nőtt s a kontrasztja is megemelkedett az égi háttérhez képest. Sokkal könnyebb kihámozni mint pár perccel ezelőtt. Viszont egyre mélyebbre süllyed a párás levegőben, így színe egyre narancsosabb.

19:31 - A horizontot  nagyjából 3 fokos magasságig felhők fedik, így már biztosak vagyunk benne hogy nem fogjuk látni a holdnyugtát. Valamint az is eldőlt; szabad szemmel sem fogjuk látni! De sebaj, tovább figyeljük az egyre halványabb ívdarabot.

19:38 - Ez az időpont volt az utolsó, amikor láttuk a Hold északi csücskét, kinyúlni a horizontközeli felhősáv és páratenger hullámaiból. Itt ért véget a rövid, nehéz de igazán élvezetes észlelés. 

Utólagos számolgatások után a sarló korát a legkorábbi megpillantáskor 22 órának és 33 percnek becsültem. Ez azt jelenti hogy a megvilágítottság csupán 1,2% volt. Térképek szerint a sarló ívében a sötét szakadást a Mare Smythii okozta amint már az észlelésnél is sejteni lehetett



Így néz hát ki egy vékony holdsarló, kevesebb mint 24 órával újhold után.

BÚCSÚ A TÉLTŐL: MÉLY-ÉG TÚRA III.

Kalandozásaim a Tejútban ismét folytatódtak; ma elhagytam a D-i területeket és egészen É-ra irányítottam a távcsövemet. Az Auriga-Perseus-Camelopardalis csillagképekben rengeteg a látványosság. Gyakorlatilag ez a része galaxisunknak - a Földről nézve - éppen a magvidékkel átellenben látható. Érdemes itt is elidőznünk, bár az egyre hosszabb éjjelek miatt a Tejút ezen része egyre nehezebben figyelhető meg.
Szokásomhoz híven, az észlelés legelején újból a D-i Tejútban kalandoztam. Még volt itt pár halmaz amiket mindenképpen szerettem volna megnézni és leírást készíteni róluk.

DÁTUM/IDŐ: 2014.03.30. 18:00-19:30
MŰSZER: 15X70 Scopium binokulár
LÉGKÖR: S-6 T-4

Cr 140: Ez a halmaz 6-7 d fényesebb, és 10-12 halványabb csillag laza csoportja. Valószínűleg közeli halmaz, ám szegényes, így nem túl feltűnő. Egy szögletes kérdőjelhez hasonlít.

Haffner 13: Igen tetszetős csoport; ködösségbe burkolózva láthatunk két előtércsillagot. Hosszasabban szemlélődve a ködösség felülete, grízes lesz, tehát némi részleges bontás mutatkozik. Nagyon esztétikus a csillagkörnyezet!

NGC2439: Egy fényes csillag körül látszik valamiféle ködösség, és vagy tucatnyi halvány csillag. Nehezen látható, talán nagyobb nagyítás jobb bontást eredményezne.

Ezután következett egy rövid pihenő; ittam ettem és sétálgattam a kertben majd pedig É-nak kormányoztam a műszert. Bár a sárga utcai lámpák fénye kissé zavart, de nem mindennapi látványosságokban volt részem!

M34: Nem tudtam hol kezdjem, ezért csak belőttem valahová a távcsövet, s a látómezőben az M34 volt látható. Hirtelen feltettem magamban a kérdést; "Hogy a csudába kerül ide az M41?" A két halmaz kísértetiesen hasonlít egymásra bár az M41 gazdagabb és sűrűbb. A fényesebb tagok viszont itt is egy "X"-alakot öltenek. Teljesen bontott, szép!

NGC1245: Szegényes kis halmaz. Fényes csillagok alkotják, és teljesen fel tudtam bontani, érdemes ránézni ha a környéken távcsövezünk.

Melotte 20: Ez a szabadszemes gazdag csillagraj, egy kis tejútfoltnak látszik szabad szemmel. Én úgy vélem méltó vetélytársa, a sokat emlegetett M45-nek és a Hyadoknak. A binokulárban káprázatos látvány: több tucat fényes csillag rajzolja ki a jellegzetes rombuszformát. Ez az objektum az én műszeremnek már túl nagynak is mondható; 7X50-es binokulárban még szebb!
NGC884-869: Újabb óriás a láthatáron! A látómező elképesztő: több száz csillag látszik.  Azt sem tudom hová nézzek. A két halmaz nagyon gazdag, sűrű és fényes. Az LM-ben mindenfelé csillagláncok kígyóznak. Nem is írok többet. Ezt látni kel!

Stock 2: Laza de gazdag halmaz, sok egyenlő fényességű csillagból áll. Mérete bő egy fok, és jól kiválik a környezetéből.

NGC957: Kis ködösségként létszik a műszeremben; fényes tagok alkotják de igazából nem túl feltűnő jelenség! 

Trumpler 2: Kis csillagfüzérnek mutatkozik, egy lágy ködösségbe burkolva. Hasonlít az előbb említett NGC957-re, bár annál határozottabb látvány.

NGC1528: Kis csillagupac; elsőre ködösségnek tűnik de sokáig figyelve sok-sok csillagot lehet felfedezni benne. Nagyon gazdag halmaz lehet!

NGC1545: Ha a térkép nem jelölné nem gondolnám hogy halmaz, simán átsiklottam felette.  Részben bontott, nagyon enyhe kis ködösségbe burkolva. Igazából pár fényes csillagot látni az előterében és lehet ezek zavarják a megfigyelését.

NGC1582: Egészen egyedi! Egy "S" betűre emlékeztető csillaglánc ragyog a fis ködösség felületén. Még sosem láttam ilyen megjelenésű halmazt! Részben csillagokra bomlik.

2014. március 30., vasárnap

BÚCSÚ A TÉLTŐL: MÉLY-ÉG TÚRA II.

A napokban elkezdett megfigyeléssorozatomat folytattam, a Puppis-Canis Maior-Monoceros tejútmezejében. Ragyogó, csillagfényes este volt, s sikerült újból rengeteg objektumot megfigyelnem. Íme hát a kis összeállítás azokról amiket megtaláltam. a Légköri nyugodtság nagyon rossz volt; annyira vibráltak a csillagok hogy nagyon; pl. a Szíriusz néha olyan felfényesedéseket produkált, hogy odakaptam a fejem mert azt gondoltam repülő!

DÁTUM/IDŐ: 2014.03.29. 18:20UT-19:45UT
MŰSZER: 15X70 Scopium binokulár
LÉGKÖR: S-3 T-4

 M41: A Szíriusztól 4 fokkal D-re található nyílthalmaz káprázatos látványosság; fényes csillagok alkotják, mérete 30' körüli, teljesen bontott. A legfényesebb halmaztagok egy "X"-szerű formációt alkotnak.

NGC2362: Ezt a nagyon kompakt csillagcsoportot a Canis Maior DK-i részében találjuk meg. Egyszerűen lenyűgöző;  a csillagoktól zsúfolt látómezőben ragyog a pici, nagyon tömör, ám fényes halmaz. A központi 4 magnis csillag még szabad szemmel is látható!

NGC2467: A Kszi Pup-tól 2 fokkal D-i irányban látható a halmaz; a kis távcsőben mint halvány kis ködösség látszott, bontás nélkül. Egy érdekes csillagfüzér végén ül mely másik vége a Trupler 9-hez látszik kapcsolódni.

Trumpler 9: Nem gondoltam hogy a horizont felett 15 fokkal egy ilyen kis távcsővel ráakadok egy ilyen halmazra. Jól látható, az NGC2467-el egy látómezőben. Csupán leheletnyivel halványabb nála, és megjelenése is hasonló.

NGC2482: Még mindig a Kszi Pup-nál legyeskedek. 2 fokkal K-re található a halmaz mely kis ködösségként mutatkozik meg, némi bontást mutat. Aranyos!

Teutsch 219: Laza szétszórt csillagcsoport a Rho Pup mellett K-i irányban; kb. 1,5 fokos, csoport egyenlő fényességű tagokkal, jellegtelen, bár jól kiválik a környezetéből.

NGC2264: A "Karácsonyfa-halmaz" igazi nagyágyú. jó 1 fokos elnyúlt csoport, ragyogó fényes tagokkal, némi ködösséget is érezni körülötte de a látómező annyira gazdag csillagokban hogy lehet csak ezek összeolvadó fényét látom.

NGC2301: Egy ezüstösen ragyogó kaszkádra figyeltem fel amint barangoltam a Monocerosban, s kiderült ez egy nyílthalmaz is egyben! Nagyon egyedi megjelenésű, egészen elnyúlt. Nagyon tetszik!

Dolize 24: Elég nagy kiterjedésű, diffúz ködösség, némi bontással. Eléggé szétszórt csoport ám a sötéthez adaptálódott szem, ezzel a kitűnő műszerrel azonnal kiszúrja.

NGC 2251: Kis méretű elnyúlt, diffúz ködösségként látható a rendkívül gazdag csillagmezőben. 

2014. március 29., szombat

BÚCSÚ A TÉLTŐL: MÉLY-ÉG TÚRA I.

A kora tavaszi időszakot mindig is nagyon kedveltem csillagászati szempontból. Ilyenkor sok a derült éjszaka, és a légkör is általában nagyon tiszta kitűnő lehetőség van tehát a mély-ég észlelésre. Idén március 27-28-nak estéin - mintegy elbúcsúzva a téltől - a Monoceros-Canis Maior-Puppis tejútmezejében észleltem. Nem előre kiválasztott objektumokat figyeltem meg, hanem a távcsővel barangolva figyelmesen szemlélődtem, s amint egy érdekes dologba botlottam (halmaz, köd stb.) azonnal utánanéztem hogy mi az. Kíváncsi voltam mit lehetne felfedezni a déli Tejútban egy kis távcsővel, bár néhány távolabb lévő érdekes objektumot is megnéztem.
 

DÁTUM/IDŐ: 2014.03.27-28 18:30UT-19:45UT
MŰSZER: 15X70 Scopium binokulár
LÉGKÖR: S-3 T-4

 

M35: A területen hemzsegnek a csillagok, méghozzá rajzolhatatlan mennyiségben. A halmaz teljesen bontott, bár a halvány tagok enyhe derengésbe burkolják. Ny-ra az NGC 2158 is iszonyú könnyen látszik, sőt még a kissé távolabb lévő 

Ic2156-2157 halvány pacái is előtűnnek a világűr mélyéből.
 

M46-47: Nagyon nagy kedvencem ez a látómező; amint e két eltérő karakterű halmaz tündököl egymás mellett, ráadásul még egy harmadik is feltűnik. A 47-es lazább de fényes csillagokból álló csoport, alakja engem állandóan a Sagittarius csillagképre emlékeztet. A 46-os rendkívül gazdag, nagyjából egyenlő fényességű csillagokból áll, szinte izzik a csillagportól. A harmadik halmaz NGC2423 lágy ívekkel kapcsolódni látszik az M47-hez, bár távolabbi csoport. Az LM nagyon látványos!
 

M93: A másik nagy kedvencem az M46-47 párosa mellett. Bár a halmaz pici, mégis rendkívül jól látható, sűrű, nyíl alakú kis ékszerdoboz. Egyszerűen megunhatatlan látványosság a Puppis É-i részén.
 

NGC2360: Kis csillagfelhő egy 6 magnis csillagtól Ny-i irányban. Részlegesen bontott, eléggé fényes.
Mel 71: A jellegzetes csillagkörnyezetben, könnyen azonosítható. Kis méretű, ködöcskeként látszik, előterében 3 halvány csillaggal.

 

M50: Látványos, teljesen bontott nyílthalmaz, kb. 30'X40'-es méretű. A csillagmező nagyon szép, errefelé.
 

NGC2343: Kompakt, ám fényes halmaz, mely a binokulárban nagyon szép látványt nyújt. Részlegesen bontott, jól kiemelkedik a környezetéből.
 

NGC2353: Egy 6 magnis csillagból, legyezőszerűen látszanak szétterülni a halmaztagok nagyjából É-i irányban. Szinte teljesen bontott, egyedi megjelenésű.
 

NGC2539: Egy 5 magnis csillag tőszomszédságában látható ez a gyönyörűség, kicsit távol a galaktikus egyenlítő síkjától. Diffú, jól bontott csoport, nagyjából egyenlő fényességű csillagokkal. Gazdag, jól kiemelkedik a környezetéből.
 

M48: Laza halmaz, fényes tagokkal melyek 1 fokos területen vannak szinte egyenletesen szétszórva. A szív alakzat, bár összeállt ha nagyon koncentráltam, nekem néha inkább horogkereszt alakúnak tűnt a halmaz.
 

NGC2174: Magasan az Orion É-i szegletében bújik meg ez a szép ködösség, mely valóban egy diffúz köd, nem csak látszólag. A tőszomszédságában lévő 2175-ös halmaz is látszott bár maga a köd feltűnőbb, szinte azonnal szembeötlik, amint az ember errefelé barangol távcsövével.
 

Cr 69: A Lambda Ori halmazra mindig vetettem egy-egy pillantást, mikor távcsöveztem. A szabad szemes 'nagyvad' binokulárban egészen káprázatos. Bár az LM jó részét kitöltik a szétszórt csillagok, mégis egységes a látvány. Igazi klasszikus!
 

M1: Pici gyertyaláng alakú ködösségként tűnik fel a Bika szarvai között. Könnyű célpont.
 

NGC1502: A Kemble kaszkáddal együtt ez a kis nyílthalmaz, igazi ékkő az É-i Tejútban; mintha egy szétszakadt gyémánt nyaklánc repülne az égen. Az LM mindenütt ragyog a fénytől. A kis nyílthalmaz, nagyon kompakt, de jól bontott.
 

M51: Jól látható a galaxispár mint kettős bolyhos ködösség. Bár kicsi a nagyítása a műszernek, mégis látványos a csillagváros.
 

M63: Igen fényes, feltűnő Galaxis. Alakja elnyúlt, és az előterében lévő 9 magnis csillag is jól látható. Kifejezetten tetszik!

2014. március 24., hétfő

Binokulárral a Holdon

Forgolódok össze vissza...nem tudok visszaaludni...hátamon fekve kinyitom a szemem és az órámra nézek: 03:47 - "Nos amúgy is korán akartam kelni"
2014. március 24.-nek hajnala van. Mivel már többször is megjártam a légköri nyugodtsággal mostanában, meg a Hold is alacsonyan jár, úgy terveztem hogy most a 15X70-es binóval fogok észlelni. Az ég már világosodik de semmi probléma! Szóval kipakoltam mindent ami kellett és beletekintettem a dupla okulárba. Az első pillanatokban visszahőköltem a hatalmas fényáradattól, de később megszoktam...


Az okulárba tekintve először is fókuszálni akartam de aztán mégsem tettem. A Hold fázisa 49,4% a Colongitudo értéke pedig 184,4° azaz a napkelte terminátora a túloldalon valahol az Aitiken kráter közelében van. Nagyon érdekes volt megfigyelni hogy az életlen képen a terminátor ugyan olyan horpadásokat produkál, mint amiket néhanapján a bolygókon látunk. Két ilyen erős anomáliát figyeltem meg melyeket két sötét tenger okozott; Mare Voparum és a Mare Imbrium.

A fókuszálás után a legfeltűnőbb alakzat az Appenninek ragyogó hegylánca volt, mely mintegy 45°-ban döfte át az árnyékhatár vonalát.
É-ról D-felé haladva a következő érdekes alakzatokat rögzítettem:
A Plato kráter igen feltűnő, sötét. Nem csoda hiszen 104 km-es méretével még ilyen kis nagyítással is könnyű célpont. Az Imbrium medencében szépen sorakoztak a kis hegyecskék; Mons Pico, Montes Tenerife - ezek fehéren ragyogtak az esti napfényben. Copernicus; jól látható struktúrát mutat, a falainak teraszos szerkezete sejthető, a központi hegyecskéi jól látszanak, a Ny-i kráterfalnál éles árnyékok vannak. Jóval délebbre a Rupes Recta ragyogó, egyenes vonala vonta magára a tekintetemet, még a kis Birt-krátert is látni lehetett. A Deslandres-síkság nagyon érdekes volt; súrló fényeknél az öreg romos alakzatnak valóban kráter formája lett. Ny-i falai éles árnyékot vetnek. A Hell-kráter árnyéka egészen benyúlik a terminátorig, mint egy sötét vonal. A D-i krátermezőn medig a jó öreg óriások trónoltak; Willhelm, Tycho, Magnius, Longomontanus, Clavius és Moretus. Kissé nyugatabbra a Schiller-Zucchius ősmedence sötétebb árnyalatú foltjait is láthattam. A következő napokban ez az ősi formáció egyre jobban előtűnik, s talán a falmaradványait is azonosíthatjuk.


Nagyon nagy élmény volt a mai reggel, érdemes binokulárral is a Hold nyomába eredni. Ennek az észlelési módnak is megvan a maga esszenciája, pl. az erősen látszó, földfény, a környező mezőcsillagok látványa és a térhatás amit a kétszemes betekintés ad.



A fentebb látható kép a Holdfelszínt ábrázolja az adott nap hajnalán; ilyennek láttam a Holdat!

2014. március 22., szombat

Háborús övezetben: A Boskovich

 A Holdunk állandóan szinte mindig pontosan ugyan azt az oldalát fordítja felénk; vannak területek ahonnan a Holdról nézve a Föld szinte mindig a zenit környékén tartózkodik, csupán néha imbolyog ide-oda. Ez a holdkorong központi része, - mely a legjobban tanulmányozható a Földről nézve - s igen érdekes területnek számít. Az itt található felszíni képződményeket, pontosan "felülről" figyelhetjük meg, ráadásul a felszín rendkívül változatos formációkat mutat.
Itt található az az egyedülálló épségű törmeléktakaró, mely akkor vetődött ide amikor a Mare Imbrium-ot létrehozó becsapódás bekövetkezett. Több száz, ezer négyzetkilométeren keresztül követhetőek ezek a nyomok, hegységek, dombságok és egyéb párhuzamos kiemelkedések formájában.

Ezen az izgalmas környéken található a Boskovich-kráter is. Ez az alakzat egy valóságos "háborús veterán", mivel igen öreg alakzat, és bár megsínylette az idők viharát, mégis tartja magát. Ez a 46km-es kráter kísértetiesen hasonlít a tőle K-re lévő Julius Caesar-ra, mely szintén megérne egy külön bejegyzést. Továbbá olyan "alapműnek" számító formációk vannak még a környéken mint pl. Rima Ariadaeus, Rima Hyginus, Manilius, Agrippa-Bodin páros...
A Boskovich még teliholdkor is igazán feltűnő, jobban mondva ilyenkor igazán feltűnő! Ennek oka az hogy a kráter talaja igen sötét, mitha annak idején feltöltődött volna, s egy pici rianás is található benne. A Ny-i falszakaszokat teljesen lerombolta, betemette az Imbriumból kivetődött anyag. Alakja hatszögre hasonlít.
A területről egy műholdas kép látható fentebb növekvő holdfázisnál, valamint a rajzos észlelésem lejjebb amely fogyó fázisnál készült.


Észlelő neve: Cseh Viktor
Lakhely: 4812 Nagyvarsány Kossuth út 13.
Észlelés helye: 4812 Nagyvarsány Kossuth út 13.
Észlelés időpontja: 2014-03-22 03:50:00
Észlelés vége: 04:12
Objektum neve: Boskovich
Műszer típusa: 102/1000 akromát
Műszer átmérő (mm): 102
Műszer fókusz (mm): 1000
Eredő fókusz (mm): 1000
Okulár típusa: ortho
Okulár fókusza (mm): 4
Nagyítás: 250
Nyugodtság: 3
Átlátszóság: 3
Hőmérséklet: 6
Leírás: Ezen a reggelen igen rossz légköri nyugodtság fogadott. Általában mindig tervezetten észlelek, de most hosszas szemlélődés után a Boskovich romkrátert választottam. Az öreg, félig betemetett kráter belsejében kezdenek egyre nagyobb térrészt elfoglalni az árnyékok, a holdi késő délutánban. A Ny-i fal egészen szétterült, lépcsőzetesen ereszkedik a kráter belseje felé. A Mare Imbriumból kivetődött anyag, jókora mennyiségben érkezett a Boskovich-ra. Mindenfelé párhuzamos hegyvonulatok szabdalják a felszínt. A kráter feneke nagyon sötét a környezetéhez viszonyítva; kb 4-es intenzitású. A fenéken lévő rianás nem látszott bár ilyen borzalmas légkörnél nem is csoda.

2014. március 21., péntek

Dóm a kis síkságon

 Sokszor rácsodálkozom arra hogy égi kísérőnkön a jól ismert nagy struktúrák mellett, milyen sok kisebb tájegység - avagy "járás" - egyedi környék létezik. Mindnek más az arculata, felszínformái, érdekességei.
Sokat konzultálok Földvári Istvánnal, aki felhívta figyelmemet arra az érdekes tényre hogy igenis van még mit felfedezni a Holdon; még az amatőrcsillagászok számára is. Az alábbi észlelés fő célpontját, a kis névtelen dómot is nemrég fedezték csak fel olasz amatőrcsillagászok (ismeretei szerint). De ne szaladjunk ennyire előre!

Nézzük meg azt a kis tájegységet ahol ez az érdekes objektum található. A kis síkságot

Ny-ról az Altai hegység, DK-ről a Piccolomini óriáskráter É-ról pedig a Polybius határolja. Gyakorlatilag ez egy kis "terra" síkságnak mondható. A Tycho egy fényes sugársávdarabkája éppen itt hasít keresztül.
Gyakorlatilag a kis síkság olyasfajta képződmény lehet mint a Lacus Veris a Mare Orientale gyűrűi között. Ugyanis a Rupes Altai valószínűleg a Mare Nectaris egyik külső gyűrűjének maradványa. Talán ez a kis síkvidék is egy hasonló síkság volt hajdanán.
A híres Rükl atlasz 57. oldalán láthatjuk a kis síkságot amelyről egy kis inzertet beszúrok ide is. A környezet nagyon könnyen azonosítható; rengeteg apró kráterecskét láthatunk a talajon, ezek közül két nagyobb 7-8 km-es is akad; a Piccolomini N és D. Az Altai hegység fogyó fázisnál igen éles árnyékokat vet a talajra, melyek mélyen a síkság belsejéig nyúlnak. Egy nagyfelbontású képet is beraktam az észlelés utánra, amely nagyon hasonló megvilágítottság mellett készült. Rendkívül változatos domborzati formák láthatóak még az én kisebb 10cm-es távcsövemmel is, amelyeket nem vetettem papírra - lévén hogy annyira bonyolultak!



Észlelő neve: Cseh Viktor

Lakhely: 4812 Nagyvarsány Kossuth út 13.
Észlelés helye: 4812 Nagyvarsány Kossuth út 13.
Észlelés időpontja: 2014-03-21 03:00:00
Észlelés vége: 03:25
Objektum neve: Névtelen dóm az Altai D-i részén
Műszer típusa: 102/1000 akromát
Műszer átmérő (mm): 102
Műszer fókusz (mm): 1000
Eredő fókusz (mm): 1000
Okulár típusa: Plössl, ortho
Okulár fókusza (mm): 6
Nagyítás: 159
Szűrő: GSO W56 zöld
Nyugodtság: 5
Átlátszóság: 4
Hőmérséklet: 6
Leírás: Nemrég értesültem ezekről a névtelen kis dómokról, s ezen a reggelen a kedvező megvilágítást kihasználva észleltem is őket. A Polybius krátertől mintegy 100km-re D-i irányban találhatjuk azt a kis síkságot, melyet Ny-ról az Altai DK-ről a Piccolomini határol. A síkságon két 7-8km-es és töb kisebb kráter látható, ám a legfeltűnőbb képződmény az egy kis dóm majdnem pontosan a síkság közepén. Mérete úgy 7-8 km lehet és igen jól látható; nem is túl nehéz alakzat. A Piccolomini D-től egy kráterátmérőnyire DK-i irányban. A területen nagyon szép a fény-árny játék! Az Altai egy magasabb tömbjének árnyéka egyészen benyúlik a kis 'D' jelű kráterig.

Itt pedig a nagyfelbontású fotó (a kis nyíl a dómra mutat):


2014. március 16., vasárnap

A Miyamori-völgy

 A Lohrmann és Riccioli kráterek között - mintegy azokat összekötve - egy szép völgy húzódik meg. Ezt az érdekes alakzatot személy szerint nem ismertem, addig míg Földvári István kollégám fel nem hívta rá a figyelmemet. Feltűnő hogy D-i lejtője jóval meredekebb mint az É-i. Sőt É-on inkább lankás emelkedésben végződik.
A képződmény területébe több kis kráter vágódott be - melyek nem is annyira kicsik; még a Lohrmann M is jó 6-7 km átmérőjű. A völgy É-i részén a térképek szerint egy rianás fut DNy-ÉK irányban, bár ez a megfigyelés idején nem látszott, helyesebben fogalmazva, a völgy nagy része árnyékban volt.
A völgyet egy japán megfigyelő Sakuzo Miyamori írta le 1936-ban.

Észlelő neve: Cseh Viktor
Lakhely: 4812 Nagyvarsány Kossuth út 13.

Észlelés helye: 4812 Nagyvarsány Kossuth út 13.
Észlelés időpontja: 2014-03-14 20:00:00
Észlelés vége: 20:30
Objektum neve: Miyamori-völgy
Műszer típusa: 102/1000 akromát
Műszer átmérő (mm): 102
Műszer fókusz (mm): 1000
Eredő fókusz (mm): 1000
Okulár típusa: ortho
Okulár fókusza (mm): 4
Nagyítás: 250
Szűrő: GSO W56 zöld
Nyugodtság: 6
Átlátszóság: 3
Hőmérséklet: 8
Leírás: Egy újabb szimultán holdészlelés Földvári István Zoltánnal. A kis listánkról egy újabb objektum került elő: A Miyamori-völgy, mely a Lohrmann és a Riccioli között húzódik, tölcsér alakban. Az okuláron keresztül 250X-es nagyításnál varázslatos látvány, amint egy sötét hasadék húzódik egészen a Lohrmann-ig a terminátor mögül. Ez maga a völgy. A látómezőben van a Lohrmann is, valamint a Lohrmann M, B, BA jelű kráterecskék. A völgy D-i falai meglehetősen csipkézettem, szinte fűrészfogszerűen redőzött.

2014.03.14. Nagyvarsány

2014. március 15., szombat

Byrd-Peary régió

Észlelő neve: Cseh Viktor
Lakhely: 4812 Nagyvarsány Kossuth út 13.
Észlelés helye: 4812 Nagyvarsány Kossuth út 13.
Észlelés időpontja: 2014-03-08 18:15:00
Észlelés vége: 18:40
Objektum neve: Peary-Byrd kráterek
Műszer típusa: 102/1000 akromát
Műszer átmérő (mm): 102
Műszer fókusz (mm): 1000
Eredő fókusz (mm): 1000
Okulár típusa: ortho
Okulár fókusza (mm): 4
Nagyítás: 250
Szűrő: GSO W56 zöld
Nyugodtság: 5
Átlátszóság: 4
Leírás: Földvári István Zoltánnal karöltve folytattuk az általunk betervezett szimultán észleléseket. Ezen a márciusi estén a jó időnek és a kedvező É-i librációnak köszönhetően, a Peary-Byrd krátereket figyeltük meg.
Magyarországi idő szerint 19:00-kor kezdtük meg az akciót, s hamar megtaláltam az adott krátereket. Nagyon könnyű volt őket megtalálni, és később emiatt azt gondoltam talán nem is jó alakzatokat rajzoltam le; de végül megnyugodtam hogy igen.
A Byrd kráter igen feltűnő jelenség volt az É-i póluson a hozzá csatlakozó Giojával együtt. A Byrd belseje napfényben fürdőzött, bár a sáncfalai jól látható árnyékot vetettek. A kráter belsejében inhomogenitások látszottak; ha a levegő nyugodtabb lett volna, biztosan összeálltak volna a részletek. Így azonban nem. A kisebb Gioja-kráter belseje szinte teljesen árnyékos volt. Ez az alakzat nyilván nem olyan lapos mint É-i szomszédja ezért a napfény, nehezebben jut bele.
Tovább vonulva a sark felé a Peary-t láthattam meg; bár elnyúlt, lapos ellipszis csak, mégis jól kivehető. Közte és a Byrd között - pont a sáncfalakon - egy kis kráterecske látható.
A Peary-ból kiintulva egy éles hegyvonulatot láttam amely túlfutott az árnyékvonalon. Rükl holdatlaszában a poláris régiókat tanulmányozva arra jutottam hogy e Hermite-Rozhdestvenskiy közötti hegyes vidék lehet. Ez már valóban a Hold túlsó oldalának egyik alakzata.
Nagyon izgalmas észlelés volt, csak sajnos nekem az erős szél miatt abba kellett hagynom az észlelést. Rádaásul a rajzvázlataim is eltűntek.
De a lényeg hogy a leírás valamint ami a főbb; a közös észlelés emléke megmarad.


2014.03.08. Nagyvarsány

A Mare Serentitatis világítótornyai

A holdészlelők figyelme - az enyém is - általában a terminátor menti alakzatokra irányul. Az árnyékhatár mentén a legplasztikusabb a táj, s ennek oka hogy a látszattal ellentétben a Hold felszínformái is lankás emelkedőkből állnak csupán. A korai holtészlelők úgy ábrázolták ezeket az alakzatokat, mint merészen a magasba törő hegységeket, völgyeket. Tehát a napkelte/napnyugta egy holdbéli tájon, az árnyékok segítségével mutatja meg annak arculatát. Ám mi történik magas napállásnál?
A teliholdhoz közeledve személy szerint egyre kevésbé figyeltem égi kísérőnkre, mondván; úgysem látni ilyenkor semmi érdekeset. 2013 márciusának közepén ez a véleményem teljesen megváltozott, hiszen van amit csak ilyenkor látni; óriási kráterek tűnnek el a szemünk elől, és apró alakzatok mutatnak hihetetlen fényességet...
Földvári István Zoltánnal már több közös szimultán 'projektem' volt, így adta magát az ötlet hogy 2013 március 14.-nek estéjén vegyük szemügyre együtt az egyik legszebb tengert a Hold innenső oldalán. Vajon hány kráterecskét tudunk összeszámolni annak belsejében?
A megfigyeléseket 10cm-es lencsés távcsővel végeztem 158X-os nagyítással, valamint egy GSO W56-os zöld szűrővel. A képet élesre állítva szoktattam a szemem a felszín részleteihez, s elkezdtem először figyelni a 'nagyobb' krátereket: Linné, Bessel, Very, Deseilligny, Sarabhai, Sulpicius Gallus, Bobillier stb. Ezel szerkezeti elemeket is megmutattak magukból:
Bessel - érdekessége hogy egy sugársáv halad át rajta, valószínűleg a Tycho-ból ered. Akkor rakódott le mikor a hatalmas becsapódás megtörtént, távol innen a D-i krátermezőn.
Plinius - Igen bonyolult albedoalakzatok figyelhetőek meg benne.
Menelaus - Véleményem szerint magas napállásnál a terület egyil legszebb krátere: igen fényes gyűrűként ragyog, belsejében a hegyecskék fénylenek.
Ezek után következett a számlálás, mely a Mare Serentitatis területére korlátozódott. A kis fénylő pontocskák száma három számolással 70-75 közé esett. Meglepő eredmény, hiszen ki gondolná hogy kis távcsővel, magas napállásnál ennyi minden megfigyelhető egy viszonylag kis területen. Külön érdekes volt - már ha albedoalakzatoknál tartunk - a Mare Serentitatis határánál, a Pliniustól kissé É-ra megfigyelt éles sötét határvonal. Tényleg éles határ van az innen D-re eső Mare Tranquillitatis-ra átlépve.
További érdekes terület volt a síkság ÉNy-i szeglete, ahol fényes sávok, sávdarabkák láthatóak, egymásra rakódva; két 'X'-et formáznak a Rima Calippus közelében.
Ha már tengerről van szó engem ezek a pici, szinte csak ilyenkor látható fiatal kráterek azonnal a világítótornyokra emlékeztettek. Innen jött a kis szimultán megfigyelés címötlete is.
2014.03.14. Nagyvarsány