Mély-ég észlelőként és szenvedélyes nyílthalmaz észlelőként sosem tudok elszakadni a
Egyik kedvenc területem a Tejút ezüstös szalagján a Hajófara csillagkép területén található, vagy fogalmazhatunk úgy is; a csillagkép található a Tejút területén! Maga a Hajófara egy valaha volt hatalmas konstellációnak az egyik része. Még két másik csillagképpel (Vitorla, Hajógerinc) alkották valamikor az Argonauták legendás hajóját megformáló óriási méretű csillagképet. Ezt bontották később praktikusság okán, több darabra; így született meg a hajó hátsó "fertálya"!
A csillagkép az ország déli területeiről nézve majdnem teljes mértékben a horizont fölé emelkedik. Megfigyelésének időszaka nagyjából Októbertől Április végéig tart. Tapasztalataim szerint a legkedvezőbb megfigyelési időintervallum általában Március elején van; ez köszönhető annak hogy az őszi és téli időszakban roppant sokszor borult az idő, vagy a párás légkör nehezíti ennek a gyönyörű D-i csillagképnek a megfigyelését. Márciusban viszont már gyakori a hosszan tartó derület, ráadásul a légkör is sokszor igen tiszta a szeles időjárás miatt.
A csillagkép bemutatása még nagy vonalakban is roppant bonyolult; a mély-ég csodák roppant száma miatt csak a legjelentősebbekre tudok kitérni (még jómagam is csak a felszínt kapargatom, holott már évek óta figyelem szorgalmasan a Hajófarát). Kezdjük is a legfényesebb csillagokkal!
Átlagos átlátszóságú vidéki égen is gyakori téli látnivaló a két legészakibb fényes csillag (kszi és rho Pup), melyek a hajó végét jelölik. Mindkét csillag kb 3 magnitúdós fénnyel világít. Igen tiszta légkör esetén - szintén szabad szemmel - pedig nagy esélyünk van a két délebbi (pi és dzéta Pup) megpillantására is. Ezek a csillagok viszont már alacsonyan delelnek, még a Di országhatár mellől nézve is (nagyjából 4 és 7 fok). A csillagkép É-i határa kb. 30 fokos magasságig nyúlik.Igazán kristálytiszta éjjeleken pedig érzékelhetjük hogy a csillagkép területén újra felerősödik a Tejút ragyogása is!
Nyílthalmazbánya
Mint írtam hemzsegnek a kisebb-nagyobb nyílthalmazok itt. Ezt mi sem bizonyítja jobban mint az hogy csak az Égabrosz mintegy 104 (!) nyílthalmazt jelöl a csillagkép területén. Most következzen pár igazi gyöngyszem melyek közül sokat már nekem is sikerült megfigyelnem.
Kezdjük égi túránkat a csillagkép É-i részén az M46-M47 klasszikus párosánál. Ez a két fényes halmaz szinte összenőtt egymással; gyakorlatilag együtt érdemes vizsgálni őket. A két halmaz szinte teljesen eltérő karakterisztikájú; míg a 47-es ritkásabb, szabálytalan alakú ám fényes tagokkal bír addig a 46-os sűrű, gazdag és kerek nagyjából hasonló fényességű csillagokkal. A látómező igen gazdag csillagokban ugyanis a két halmaz a Tejút egyenlítője mellett fekszik. Közvetlenül a két halmaztó É-i irányban egy harmadik fényes csillagrajt is láthatunk; az NGC2423-at. Ez egy kissé távolabbi ám nagyon szép csoport. 15X70-es binokulárral egészen elképesztő szépségű ez a trió.
Délebbre hajózva a Hajó farában szinte pontosan a galaktikus egyenlítőn fekszik a következő igen látványos csillaggyülekezet, az M93. Ez a rendkívüli objektum egy csillagokban gazdag, kis nyíl alakú nagyon gazdag halmaz. A kszi Pup-tól kb 1,5°-al ÉNy-ra található, így nagyon könnyű megtalálni. Nagyon tiszta éjszakákon jó szemű észlelők még szabad szemmel is kikorhasztatják a kis bolyhos csillagot.
A Kszi Pup-tól DK-re - éppen az M93-al szemben - egy nagyon szép nyílthalmaz párosba botlunk; a Trumpler 9 -NGC2467. A hasonló megjelenésű két objektumot egy lágy csillagfüzér köti össze. Jómagam 2014 márciusában akadtam rá, és 15X70-es binokulárban nagyon szép látványt nyújtott ez a terület. Az NGC2467 felülete kissé bolyhos ami a bontás első jeleire utal.
A rho Pup közvetlen közelében egy igen laza, sokak által ismeretlen nyílthalmazt láthatunk; ez a Teutsch 219. Igazi binokuláros célpont. Mérete bő 1,5° és igen szegényes halmaz.
Tovább "csúszva" D-i irányban egy újabb szép nyílthalmazt láthatunk. 8-9 magnitúdós csillagokkal telepettyezett kis területen dereng fel az NGC2439 jelű csoport. Megfigyelhetőségét az előtércsillagok nehezítik; felülete kisebb távcsövekkel nem bomlik teljesen fel. 30'-es ködösségként láthatjuk, immár egészen mélyen -31° alatt!
Az NGC2439-től két fokkal É-ra találjuk a szintén vonzó Haffner 13-at. A kis csillagcsoport igazán kellemes látvány; binokulárral 3-4 9 magnitúdós csillag között ködös foltként mutatkozik meg.
A csak távcsővel látható objektumok után most következzen egy igazi szabadszemes is - igaz csak jó légköri kondíciók esetén szabadszemes. Ez nem más mint a Cr 135 avagy a pi Pup halmaza. Ezt a laza ám fényes társulást a legeslegkisebb optikai eszközök is felbontják; a fő halmaztagtól É-ra három 5 magnitúdós csillagocska hunyorog, nagyjából 30'-es távolságban.
A Cr 135-től K-i irányba elindulva egy újabb igen fényes - délebbi szélességekről bőven szabadszemes - halmazhoz érkezünk. Ez az NGC2451. Magyarországról is bőven észlelhető; jómagam 2012-ben láttam először, 2013 év vége felé pedig egy rendkívül jó átlátszóságú éjjelen a főcsillagon kívül pár halványabb csillagot is láthattam belőle. Pedig az én lakóhelyemről nézve csupán 4 fok magasan delel! Ettől a halmaztól csak egy pici ugrás K-re és máris egy igazán izgalmas halmazhoz, az NGC2477-hez érkezünk. A megfigyelése igazi kihívás; ajánlott hozzá hogy a D-i határaink mellett próbálkozzunk, igen jó átlátszóság mellett! Az előbb tárgyalt két objektummal ellentétben, ez a csillagcsoport teljesen más megjelenésű; gazdag, több száz halván csillag látható benne. Ám ezért nem is vehető észre túl könnyen. Én még egyszer sem tudtam elcsípni.
Az utolsó fényes nyílthalmazt a Hajófara K-i határának közelében találjuk, ez az NGC 2546. A halmaz sűrű, sok hasonló fényességű taggal, a D-i féltekéről mindenképpen szabadszemes ám Magyarországról kizárólag csak távcsővel vehető észre.
Még hosszasan folytathatnánk a sort, ám az olvasóra bízom a továbbiakban a felfedezést.
Egy fényes csillagfelhő
A nyílthalmazok mellett a csillagképben egy különleges objektumot is észlelhetünk
országunk területéről. Természetesen ehhez nagyon tiszta légkör szükséges - mint általában a többi itt tárgyalt objektumhoz is. A dzéta Pup és a béta Pyx között egy fényes csillagfelhő helyezkedik el. Nagyon hasonló megjelenésű mint az M24, ezért annak téli párjaként is szokták emlegetni a délebbi szélességeken élő csillagászok. Hazánkból nézve ez a terület kevésbé feltűnő, hiszen sokkal mélyebben fekszik, s talán viszonylagos ismeretlenségének az is oka hogy nem vette senki sem katalógusba mint az M24-et. Mérete jóval nagyobb (kb kétszer akkora területű) és fényessége hasonló. Területén 3 nyílthalmazt és a diffúz ködöt találunk; NGC2579, NGC2546, Cr 185 és a köd pedig az NGC2568. A mellékelt kis inverz térképen látható a felhő helyzete, ám készüljünk fel hogy igen nehéz észlelni!
Tejút a csillagképben
A térképekre nézve azonnal látható hogy a Hajófara, a Tejút egy fényes darabjában fekszik. Jobban mondva itt már újra egyre közeledünk a galaxis középpontjához, és emiatt itt ugrásszerűen emelkedik meg a fényesség. Sajnos hazánkból csak nagyon tiszta légkörnél, városi fényektől távol sejthető meg ebből valami. A mediterrán térségből figyelve viszont e terület látványos: nagy látómezejű binokulárokban a terület rendkívül szép.
Láthatjuk hogy még rengeteg érdekesség látható a csillagkép D-i 1/3-ban, ám sajnos ez az égterület sohasem emelkedik közép Európából nézve a horizont fölé. Így ha szeretnénk ezeket a csodás objektumokat is megtekinteni, akkor délebbre kell utaznunk. További olvasmányként ajánlom tehát Kernya János Gábor nagyszerű leírását, mely a 2010-es Krétai mély-ég expedícióról ad tudósítást. Ebben olvashatunk a fentebb tárgyalt Hajófara csillagkép további rendkívül érdekes alakzatairól. It érhető el: http://melyeg.mcse.hu/cikkek,_ismertetok/kreta_szigeten_jartunk_i.html
Mindenkinek derült, jó átlátszóságú estéket kívánok, a Tejút hullámain hajózó Aragó farának vizsgálatához!
Nyílthalmazbánya
Mint írtam hemzsegnek a kisebb-nagyobb nyílthalmazok itt. Ezt mi sem bizonyítja jobban mint az hogy csak az Égabrosz mintegy 104 (!) nyílthalmazt jelöl a csillagkép területén. Most következzen pár igazi gyöngyszem melyek közül sokat már nekem is sikerült megfigyelnem.
Kezdjük égi túránkat a csillagkép É-i részén az M46-M47 klasszikus párosánál. Ez a két fényes halmaz szinte összenőtt egymással; gyakorlatilag együtt érdemes vizsgálni őket. A két halmaz szinte teljesen eltérő karakterisztikájú; míg a 47-es ritkásabb, szabálytalan alakú ám fényes tagokkal bír addig a 46-os sűrű, gazdag és kerek nagyjából hasonló fényességű csillagokkal. A látómező igen gazdag csillagokban ugyanis a két halmaz a Tejút egyenlítője mellett fekszik. Közvetlenül a két halmaztó É-i irányban egy harmadik fényes csillagrajt is láthatunk; az NGC2423-at. Ez egy kissé távolabbi ám nagyon szép csoport. 15X70-es binokulárral egészen elképesztő szépségű ez a trió.
Délebbre hajózva a Hajó farában szinte pontosan a galaktikus egyenlítőn fekszik a következő igen látványos csillaggyülekezet, az M93. Ez a rendkívüli objektum egy csillagokban gazdag, kis nyíl alakú nagyon gazdag halmaz. A kszi Pup-tól kb 1,5°-al ÉNy-ra található, így nagyon könnyű megtalálni. Nagyon tiszta éjszakákon jó szemű észlelők még szabad szemmel is kikorhasztatják a kis bolyhos csillagot.
A rho Pup közvetlen közelében egy igen laza, sokak által ismeretlen nyílthalmazt láthatunk; ez a Teutsch 219. Igazi binokuláros célpont. Mérete bő 1,5° és igen szegényes halmaz.
Tovább "csúszva" D-i irányban egy újabb szép nyílthalmazt láthatunk. 8-9 magnitúdós csillagokkal telepettyezett kis területen dereng fel az NGC2439 jelű csoport. Megfigyelhetőségét az előtércsillagok nehezítik; felülete kisebb távcsövekkel nem bomlik teljesen fel. 30'-es ködösségként láthatjuk, immár egészen mélyen -31° alatt!
Az NGC2439-től két fokkal É-ra találjuk a szintén vonzó Haffner 13-at. A kis csillagcsoport igazán kellemes látvány; binokulárral 3-4 9 magnitúdós csillag között ködös foltként mutatkozik meg.
A csak távcsővel látható objektumok után most következzen egy igazi szabadszemes is - igaz csak jó légköri kondíciók esetén szabadszemes. Ez nem más mint a Cr 135 avagy a pi Pup halmaza. Ezt a laza ám fényes társulást a legeslegkisebb optikai eszközök is felbontják; a fő halmaztagtól É-ra három 5 magnitúdós csillagocska hunyorog, nagyjából 30'-es távolságban.
A Cr 135-től K-i irányba elindulva egy újabb igen fényes - délebbi szélességekről bőven szabadszemes - halmazhoz érkezünk. Ez az NGC2451. Magyarországról is bőven észlelhető; jómagam 2012-ben láttam először, 2013 év vége felé pedig egy rendkívül jó átlátszóságú éjjelen a főcsillagon kívül pár halványabb csillagot is láthattam belőle. Pedig az én lakóhelyemről nézve csupán 4 fok magasan delel! Ettől a halmaztól csak egy pici ugrás K-re és máris egy igazán izgalmas halmazhoz, az NGC2477-hez érkezünk. A megfigyelése igazi kihívás; ajánlott hozzá hogy a D-i határaink mellett próbálkozzunk, igen jó átlátszóság mellett! Az előbb tárgyalt két objektummal ellentétben, ez a csillagcsoport teljesen más megjelenésű; gazdag, több száz halván csillag látható benne. Ám ezért nem is vehető észre túl könnyen. Én még egyszer sem tudtam elcsípni.
Az utolsó fényes nyílthalmazt a Hajófara K-i határának közelében találjuk, ez az NGC 2546. A halmaz sűrű, sok hasonló fényességű taggal, a D-i féltekéről mindenképpen szabadszemes ám Magyarországról kizárólag csak távcsővel vehető észre.
Még hosszasan folytathatnánk a sort, ám az olvasóra bízom a továbbiakban a felfedezést.
Egy fényes csillagfelhő
Tejút a csillagképben
A térképekre nézve azonnal látható hogy a Hajófara, a Tejút egy fényes darabjában fekszik. Jobban mondva itt már újra egyre közeledünk a galaxis középpontjához, és emiatt itt ugrásszerűen emelkedik meg a fényesség. Sajnos hazánkból csak nagyon tiszta légkörnél, városi fényektől távol sejthető meg ebből valami. A mediterrán térségből figyelve viszont e terület látványos: nagy látómezejű binokulárokban a terület rendkívül szép.
Láthatjuk hogy még rengeteg érdekesség látható a csillagkép D-i 1/3-ban, ám sajnos ez az égterület sohasem emelkedik közép Európából nézve a horizont fölé. Így ha szeretnénk ezeket a csodás objektumokat is megtekinteni, akkor délebbre kell utaznunk. További olvasmányként ajánlom tehát Kernya János Gábor nagyszerű leírását, mely a 2010-es Krétai mély-ég expedícióról ad tudósítást. Ebben olvashatunk a fentebb tárgyalt Hajófara csillagkép további rendkívül érdekes alakzatairól. It érhető el: http://melyeg.mcse.hu/cikkek,_ismertetok/kreta_szigeten_jartunk_i.html
Mindenkinek derült, jó átlátszóságú estéket kívánok, a Tejút hullámain hajózó Aragó farának vizsgálatához!
