2022. december 31., szombat

Év végi észlelések

2022. december 31-e van, reggel 06:30-at mutat az óra. Már nincs egy nap sem ebből az évből, lassan eltelik az ünnepi időszak. Az elmúlt egy héten volt alkalom észlelni, a ködös időjárás nem volt jellemző. Ebben a blogbejegyzésben megosztok pár észlelést ami ebben a 8-9 napban született. 

Az ünnepi időszak 24-én délután kezdődött, mikor már Szentestére hangolódhattunk. Ez egy szombati nap volt. Karácsony első napja vasárnapra, míg másnapja hétfőre esett. keddtől péntekig jómagam nem dolgoztam, ez szabadsággal telt, és ahogy fentebb írtam, az időjárás is viszonylag jól alakult. Az Óév utolsó napjához szombaton érkeztünk el, s vasárnap virradt ránk 2023. Íme néhány észlelésem tehát ebből a nagyon szép évvégi időszakból:

Korai holdsarló 2022 Szentestéjén. A sarló láthatósága nem volt túl jó, de így is szép látvány volt, megérte megkeresni az esti égbolton.

7,4%-os növekvő holdsarló Karácsony első napjának estéjén. Itt már sokkal több felszíni részlet megmutatkozik. Ezt a képet két fotóból raktam össze: egyet a megvilágított, egyet pedig a sötét oldalra exponáltam. Így jól látható a hamuszürke fény.

A Messier 45 halmaza a Hortobágyról fotózva. Sajnos csak 15 db 60 sec-es képet volt időm készíteni a fátyolfelhők miatt. Így is szépen látszanak a reflexiós ködök!

A Nap felszíne látható fényben 2022.12.28-án, szerda délelőtt. Ez a nappali észlelés pont az Ünnepi időszak felénél készült.

A Hold már majdnem első negyedben 2022.12.28-án este. Az erkélyről könnyű volt a megfigyelés.

A 2022-ben felfedezett üstökös 2023 februárjában akár a szabadszemes fényességet is elérheti. 2023 negyedik órájában fotóztam le a kométát.


Amennyiben lesznek még új észleléseim, azokat folytatólagosan megosztom.

Sajnos már nem volt több megfigyelésem, és immár újból a munkába járásról, a rohanásról szólnak a dolgaink. Kár, hogy ilyen ritkán tud csak elcsendesedi az ember. Sokkal több Karácsony és Új év kellene :-)

Boldog Új Évet Kívánok mindenkinek!

2022. december 15., csütörtök

Csillagkép mozaikok

 Az alábbi cikk anyagát egy teljesen véletlenszerű ötlet adta. 2022-ben elkezdtem szisztematikusan fotózni a Tejutat, elsősorban azért, hogy nóva és törpenóva kereséshez, azonosításhoz legyenek referenciaképeim. Januárban kezdtem és októberben végeztem a teljes, Magyarországról látható Tejút területeivel (kb. 13-14 ezer négyzetfok). Igazából még egy kisebb „hiánypótlás” hátra van, de az már tényleg csak kis terület. Nagyon nagy elvárásaim nem voltak: egy-egy fotó minden részről. Azt viszont már az elején leszögeztem magamnak, hogy a képek kizárólag jó átlátszóság mellett, és csakis sötét, fényszennyezésmentes égbolton készülhetnek. Így az összesen hét, egész éjszakás kitelepülést a Hortobágyi Nemzeti Park területére szerveztem. A művelethez egy átalakítatlan Canon EOS 1100D vázat és egy 180/2.8-as Zeiss Sonnar teleobjektívet használtam. Óragéppel, egy EQ3-as mechanikán 30 másodperces képeket készítettem. Nagyjából 700 db 12 megapixeles felvétel gyűlt össze, melyek lefedik a tőlünk látható Tejút tartományait. A képeken a határmagnitúdó esetenként a 16,5-öt is eléri, de még a déli horizont közelében sem csökken 14,0 alá. Saját becsléseim alapján, a teljes fotóanyagon 100-120 millió csillag hagyott nyomot. Ezek között találtam érdekes változócsillagokat, és egy szimbiotikus nóvát is lefotóztam tudtomon kívül három hónappal azelőtt, hogy a hirtelen felfényesedést észrevették a szakcsillagászok!

Csillagok a Tejútrendszer magjának irányában

Ahogy nézegettem hétről hétre ezeket a fotókat, láttam, hogy milyen rengeteg mély-ég objektumot is sikerült megörökítenem. Elsősorban mindig azon csodálkoztam, hogy milyen nagyszerű dolog ez; mármint hogy ilyen lehetőségeim vannak. Az amatőrcsillagász karrierem elején – bő 20 évvel ezelőtt – az asztrofotózás valami elképesztő úri huncutságnak látszott. Bár a fényképezőgépem nincs átalakítva, a vöröslő hidrogénködök, reflexiós ködök és galaxisok is meglepően jól láthatók, s nem csak a fényes képviselőik. Ezt én mindenképpen a Sonnar teleobjektív nagyszerű képességeinek tudom be. Egy nyárvégi napon próbálkoztam először azzal, hogy a Tejút magjáról egy nagyobb területről mozaikot készítsek. Úgy emlékszem 7-8 képet raktam össze „kézzel”. Az eredmény nagyon tetszett! Megpróbáltam még több képpel folytatni a dolgot, de ahogy nőtt a területek mérete egyre több problémába ütköztem: látómező elfordulás, projekciós és vetületi eltérések a képek között, a vignettáció okozta illesztési gondok stb. Megrekedtem a dologgal és nem is foglalkoztam vele többet, bár azért továbbra is motoszkált a fejemben az ötlet, hogy akár egész csillagképeket is be lehetne így mutatni. Aztán néhány héttel később egyszer csak rábukkantam egy olyan számítógépes programra mely képes volt nem csak a tájképek, hanem ezeknek a csillagokkal teletűzdelt képeknek az illesztésére is. A Tejút magjával próbálkoztam először, és 10 db képpel. Jól működött, az eredmény beváltotta a reményeimet. Aztán betöltöttem mind a 107 db fotót amit azon az éjszakán készítettem és vártam. A kis laptopunk 6-7 perc alatt összepakolta a mozaikot. Az eredmény megdöbbentő volt: egy közel 150 megapixeles óriáskép tökéletesen illesztve. Vagy fél órán át barangoltam rajta, azonosítva a látottakat, s keresve az esetleges hibákat. Elmentettem ezután a képet és a többi éjszaka anyagait ugyan így feldolgoztam. A legnagyobb projekt a Cygnustól a Gemnini északi határáig terjedő panorámakép feldolgozása volt. Ez 176 db 12 megapixeles fotóból áll, a végeredmény majdnem 170 megapixeles kép lett, mely a Tejút  nagyjából 120 fokos szeletét ábrázolja. A program sajátossága, hogy a nem illeszthető fotókat, automatikusan „kidobálja”, tehát nem kell küszködni a szelektálással, nincs hibaüzenet emiatt. Ez néha fordul csak elő, és jellemzően a szélső képek esetében, így nem keletkezik „lyuk” a mozaikon.

Az Auriga csillagkép és objektumai

Az egyik kedvenc égterületem: a Puppis halmazai

A négy nagy óriásmozaik elkészítése után merült fel először bennem, hogy a megfelelő képeket kiválasztva bemutathatnék egyedileg teljes csillagképeket is. Először az Auriga csillagképet készítettem el, jelöltem és feliratoztam a képen látható érdekes mély-ég objektumokat. 2022 december végéig a következő csillagképek panorámafelvételeivel végeztem: Auriga, Perseus, Cassiopeia, Cepheus, Scutum, Vulpecula, Sagitta, Canis Minor, Monoceros, Canis Maior, Pyxis és a Puppis. Ezeket a területeket viszonylak megfelelőlen lefedtem, csak kisebb részletek hiányoznak. A legnagyobb élmény és munka a kedvenc csillagképem a Puppis bemutatása volt. Ezen a képen összesen 104 db nyílthalmaz, köd lett azonosítva az égbolt eme területén, s a legdélebbi csillag, ami látszik a képen -41°20’-es deklináción található (a köd miatt alatta már nem látszik semmi). Mivel csak a Tejút mentét fotóztam végig, csak az itt található égrészeket tudtam leképezni. Ám tervben van még további csillagképek bemutatása is, mint pl.: Columba, Lacerta, Lepus, Gemini, Orion, Lyra, Delphinus… Ezeket majd le kell fotóznom. Igyekszem olyan égrészeket választani melyek nem túl nagy területűek, vagy éppen kihívást jelentenek (pl. erősen déli fekvésű csillagképek). De elképzelhető, hogy egyszer majd a távoli jövőben minden csillagképpel végzek.

A Lacerta csillagkép és objektumai

A Cassiopeia fantasztikus nyílthalmazai

Egyetlen bánatom csupán az, hogy sok képre rápofátlankodtak a műholdak. Ha több felvételből összegezném az egyes képkockákat, ezekkel nem lenne gond, viszont ezek csak egyedi felvételek. Ha majdnem egy évembe került összegyűjteni az anyagot, bele sem merek gondolni, meddig tartana a művelet mondjuk területenként 10-10 képpel?! Évek munkája kellene hozzá!

Az MCSE észlelésfeltöltő oldalára mindig feltöltöm ezeket az anyagokat, olyan nagyságban, melyek nem haladják meg a méretbeli korlátot, de a részletességük megfelelő. Már több felkerült, az oldalra, azok szabadon elérhetők, s fel is használható bármilyen munkához, bemutatáshoz, cikkhez. Általában egy csokorban töltöm fel ezeket a mozaikokat, hogy ne szétszóródva kelljen a felületen megkeresni őket. Amennyiben valaki kéri, egy kisebb területről tudok még részletesebb anyagot is küldeni. A közeljövőben tovább szeretném folytatni a programot amennyiben lesz lehetőségem eljutni a sötét Hortobágyi égbolt alá. Mert az égbolton kalandozni vizuálisan és a monitor előtt is jó!

Az Aquila hatalmas területei


2022. november 16., szerda

Mira-típusú pulzáló változók

Az elmúlt napokban, hetekben sok-sok változócsillagot megörökítettem, észleltem. Nagy kedvenceim a kataklizmukis változók, ám a pulzáló mira-típusú csillagokat is kedvelem. Ezekről lesz szó most, pár saját észleléssel illusztrálva.
Névadójuk az omikron Ceti az első ismert változócsillagok egyike. Már régi korokban is megfigyelték, hogy a csillag egyszer látszik, máskor pedig nem. Ez nem is csoda, mivel maximumban 2.0, minimumban 10.1 magnitúdós a fényessége. Periódusa 331.96 nap.

A Mira pulzációja.


Ezek a csillagok olyan 1-2 naptömegű vörös óriáscsillagok, melyek életük végén járnak: változtatják fényességüket, kissé átmérőjüket, és nagyon erős vörös színűek. A sűrűségük igen kicsi. A fényességváltozás jellemző amplitúdója 2-8 magnitúdó, bár ez a tömegtől és az összetételtől is nagyban függ. A pulzációs periódus 100 nap felett, egyes csillagoknál a 600 napot is meghaladja.
A Mira típusú változókra érdemes figyelni tranzienskeresés alkalmával is. Ugyanis a nagy amplitúdó miatt meglehet, hogy egy fotónkon feltűnő új csillag egy olyan mira-típusú változó amely maximumban van és egyébként jóval halványabb mint a korábbi felvételek határmagnitúdója. Ez történt pl. velem is, amikor a V6595 jelű 2021-ben robbant nóva fotóját blinkeltem egy korábban készített fotómmal. A képen feltűnt egy halvány villogó fénypontocska pont akkor, amikor a nóva is fényes volt. Aztán kiderült, hogy akkor a V2418 Sgr jelű mira volt éppen maximumban 14.7 magnitúdónál.

A V2418 Sgr jelű mira-típusú változó (kérdőjellel jelölve) maximumban, éppen akkor, amikor a V6595 Sgr jelű nóva is felfénylett.

Tehát ezeket a csillagokat észleltem a napokban. Van nagyjából 100 db olyan mira, melyeket akár binokulárral is meg lehet találni maximumban. A legfényesebbek közülük: omikron Cet, R Leonis, U Orionis, T Centauri, R Geminorium, U Cygni...

Néhány észlelésem Mira típusú változókról. A fotók többsége a belvárosi égen készült:









2022. november 13., vasárnap

Tranziens az M31-ben: független magyar felfedezés

 Úgy tűnik Fidrich Róbert sikerrel járt a nóvavadászat során. Az elmúlt napokban az Androméda-ködöt fotózta és a képein talált egy ígéretes jelöltet:

A nóvajelölt 4×45 másodperces összegzett képen, az M31 magjának közelében: 2022.11.12 01:35UT, 43cm-es f/6.8-as reflektor (Fidrich Róbert)

Link: 

https://vendegcsillagkereso.blogspot.com/2022/11/possible-nova-in-andromeda-nebula.html?fbclid=IwAR3UYJ6Zgg-VA9Qbt_aN1Vzvi_JvpSZX31lh0dBt20xW87mw0MnpbtRKkfI

Robi gyors beszámolója:

"Újabb (visszatérő) nóva az M31-ben? - Független felfedezés

Úgy néz ki, hogy a Vend-RNe program keretében tegnap hajnalban az M31-ről az új-mexikói 43cm-es távcsővel készített 4x45s CCD felvételeimen találtam egy nóva-jelöltet.

A csillag az előző napi 16x45s összegképen a képlevonás alapján még nem látszott.

A CBAT TOCP és az TNS szerver adatai szerint ez a kínai XOSS csapat által is megtalált PNV J00424719+4116196 = AT 2022zyr nóva-jelölt:

http://www.cbat.eps.harvard.edu/.../J00424719+4116196.html

https://www.wis-tns.org/object/2022zyr

Tehát, az általam talált nóva-jelölt egy függetlent felfedezés. Az XOSS csapat szerint a csillag valószínűleg azonos az M31N 1984-07a visszatérő nóvával. Remélhetőleg prof. Shafter hamarosan megerősíti, hogy tényleg az M31N 1984-07a robbanását kaptuk el.

Az égterületről ma hajnalban is készítettem 16x45s képet, hamarosan azokat is letöltöm. Később majd írok részletes beszámolót a Vendégcsillag-kereső blogra.

#Vendégcsillagkereső #VendRNe #felfedezés #nóva"

Az ATel közlemény:

https://www.astronomerstelegram.org/?read=15760&fbclid=IwAR1c5obk8d7CUyBM3n_YlSF4a9KvH8ytvf9QP3SQUSsKwcNAPbVW2OmFh6s

Tranziens a Pisces-ben: AT 2022zxb

Egy korábbi bejegyzésemben már említettem, hogy a 2022-es esztendő nem kápráztatott el bennünket a vendégcsillagok terén. Míg 2021-ben 12 db olyan nóva jelent meg mely elérte a 15 magnitúdós fényességet, idén csak 5 db. És hasonló volt a helyzet a törpenóvák terén is.

Az UGWZ típusú törpenóva feltűnésének helye

AAVSO keresőtérkép a csillaghoz

2022.11.11-én este azonban megjött az értesítés, hogy felfedeztek egy 14-15 magnitúdós égitestet a Piscesben a TZ Psc jelő változócsillag közelében. Sajnos jómagam aznap este nem tudtam észlelni, így először 12-én este volt lehetőségem fotózni. Kiugrottam a város szélére ahonnan jobbak a körülmények, de nem választottam túl jó helyet: az M35-ös autópálya mellett fotóztam a szokott helyemen, de onnan nézve Debrecen pont a törpenóva irányába volt. 

A körülmények ellenére azért sikerült kihámozni a fényszennyből a halványodó, 14,9 magnis csillagot. A 30×30 sec expozícióval készült összegképet itt lentebb mutatnám be:

A vonalkák jelölik a csillagot. 

Végre volt valami kis esemény az égen, még ha nem túl hosszú életű és látványos is. Remélem hamarosan feltűnik valami sokkal érdekesebb csillag az égen!

2022. október 26., szerda

Részleges napfogyatkozás 2022.10.25-én

 Hét évvel a 2015-ös napfogyatkozás után ismét egy viszonylag nagymértékű fogyatkozás volt észlelhető hazánkból. Sajnos az időjárás sokak számára keresztülhúzta az észlelés lehetőségét. Jómagam épphogy csak láttam belőle valamit. De azért végül is csak sikerült megfigyelni…

A jelenség Közép-Európából nézve délelőtt 11 óra körül kezdődött és 13 óra körül ért véget. Ez Debrecen esetében 11:19-es kezdést, és 13:38-as befejezést jelentett. A maximum12:25 körül következett be, ekkor a napkorong területének 38%-a került takarásba. Ez a fogyatkozás a 124-es Szárosz-család 13. tagja. 

Az október 25-i részleges fogyatkozás adatai

Típus: részleges napfogyatkozás
Takartság Debrecenben: 38%
I. kontaktus: 11:19 NYISZ
Maximum: 12:25 NYISZ
IV. kontaktus: 13:39 NYISZ

A jelenség megfigyelésére már jóelőre készültem: elővettem a 2015-ös napfogyatkozás leírását és olvasgattam. Jó volt emlékezni, felidézni azt a szinte tökéletes napot. Aztán megemlékeztem a 2021-es június napfogyatkozásról. Ez alig pár százalékos volt, de azért nagy élmény volt azt is megfigyelni a jelenséget.  A fogyatkozás megfigyeléséhez egy 127/1500-as Makszutov-Cassegrain távcsövet használtam, valamint egy 250 mm-es teleobjektívvel is fotóztam. A fényképezőgép a jó öreg Canon EOS 1100D volt. A kitelepülés nem volt tervben, mert az erkélyünkről a teljes esemény végig látszott volna, így onnan volt a legkényelmesebb megfigyelni. A nagy nap reggelén elvittük Barnit az óvodába, és a délelőtt folyamán elkezdtem készülődni, bár az ég szinte teljesen beborult. Sajnos az előjelek egy hidegfront érkezését vetítették előre, ami be is igazolódott. 11:19-re teljesen befelhősödött és ez makacsul tartotta magát egészen délután 17 óráig. 

A nap képe a felhőlyukakon keresztül.

Viszont a fogyatkozás fele körül – nagyjából délben – volt negyed órás idősáv, amikor mégis láttuk a fogyó napkorongot, mert elvékonyodott a felhőzet, s imitt-amott lyukak keletkeztek rajta. Ekkor teleobjektívvel fotóztam, a csorbult napot, aztán pár per elteltével szerencsét próbáltam a távcsővel is.

Összeszereltem a Makszutovot, felhelyeztem rá a fényképezőgépet, és vártam a réseket. Először napszűrő fóliával csináltam a dolgot, de azzal nem látszott semmi. Eszembe jutott, hogy talán a felhők megszűrik annyira a fényt, hogy nem kell a fólia. Levettem és elkezdtem fotózni. Egy-két kísérlet után beállítottam az expozíciós időt és sikeresen tudtam fotózni. Az elkészült képek jobbak lettek mint vártam, sikerült élesre állni, és a levegő nagyon nyugodt volt. Gyakorlatilag amiatt volt jó a nyugodtság mert a nap nem sütött igazán, így a tereptárgyak nem melegedtek fel, nem volt nagy légköri átkeveredés.

Az egyik jól sikerült pillanatkép: szűrő nélkül készült, éppen akkor, mikor a felhőzet kissé elvékonyodott.

Az élmények 12:10 körül értek véget, amikor a felhőzet teljesen összezárt és véglegesen meghiúsította a további észlelést. Természetesen még megvártam az esemény végét, hátha valahol szétnyílnak a felhők ám ez nem történt meg.

A napon most négy napfolt, foltcsoport is látszott, így ezek is emelték a látványt, hangulatot. A Hold hegyei, völgyei szintén fantasztikusan látszottak a megfigyelés során, ezeket nem azonosítottam, mert nem volt rá időm akkor.

Bár eléggé csalódott voltam, azért nagy öröm, hogy legalább ennyit is láthattunk belőle. Csupán az ország ÉNy-i sarkában volt teljesen derült, mert a frontrendszer onnan kisöpörte a felhőket. Sajnos a következő kismértékű napfogyatkozás 2025. március 29-én fog bekövetkezni kicsi, 10%-os takartságként.


Cseh Viktor

2022.10.27., Debrecen


2022. október 18., kedd

Törpenóva a Sárkány csillagképben

Az elmúlt év nem volt túl bőséges tranziens objektumok területén, így hát minden adandó alkalommal igyekeztem megfigyelni egy-egy ilyen jelenséget.

2022.10.16-án hívta fel a figyelmemet ismét Fidrich Róbert egy kitörő, már ismert törpenóvára. A KIC 11390659 jelű égitest a Hattyú és a Sárkány határán található halvány, nyugalomban 17.2V magnitúdós törpenóva. Még nem hallottam róla, így leészleltem. A híradás szerint a kitörés idején a csillag 12.9 magnitúdóig fényesedett.

Jómagam 10.17-én este tudtam fotózni a teleobjektívemmel. A csillag már gyorsan elkezdett halványodni, a felvételek összegképén már csak 14.2 magnitúdósnak mutatkozik. Íme a törpenóva, melyet a kép közepén jelöltem:

A törpenóva a kép középpontjában van jelölve. Jobbra lent a kis inzerten nagyítva, a halvány "kettőscsillag" balfelső tagja a KIC 11390659 jelű felfényesedő csillag.
(Teljes méretű képhez: jobb egérgomb/kép megnyitása új lapon)

Sajnos, mivel a városból kell fotóznom a zöld csatornát szoktam csak használni fényességbecslésre és a végső kép elkészítésére. Így nem látszik a fényszennyezés, éles a kép, valamint a vizuális fényességekhez legközelebbi látványt tudom bemutatni, kimérni.

Az AAVSO VSP-vel készített térképen könnyen láthatjuk a törpenóva helyét és az összehasonlítókat:



2022. október 1., szombat

Új tranziens a Cassiopeiában: TCP J23580961+5502508

Tegnap este érkezett a hírlevél, hogy Tadashi Kojima és Yui Nakamura egy fényes tranziens objektumot fedezett fel a Cassiopeiában, közel az NGC 7789 jelű nyílthalmazhoz. Én éppen fél órája jöttem meg a Scutumban lévő nóva fotózásáról, de amint olvastam a hírt, gyorsan kipakoltam a társasház udvarára és elkezdtem fotózni a jövevényt.

A feltételezett törpenóva helyes az égen

A felfedező egy Canon EOS 6D-re szerelt 135mm-es f/3.5-ös teleobjektívvel készített képeket az adott égterületről. Az előző nap készült fotókhoz képest a szeptember 30-án készülteken talált egy új csillagot. A színe és az amplitúdója alapján törpe nóva lehet. 

Hírlevél: http://www.cbat.eps.harvard.edu/unconf/followups/J23580961+5502508.html

Mivel a Cassiopeia esténként már jól tanulmányozható, könnyű célpont volt még a fényszennyezett belvárosból is. Miután kipakoltam, azonnal megkezdtem fotózni a csillagot. S bár egy-két képkockát a vonuló felhőzet tönkretett, mégis sikeres volt az este. A nyers képeken is nagyon fényes a csillag, én 11,5 magnitúdósnak becsültem. A színcsatornákat különválasztva a kékben a legfényesebb. Ebből én is arra következtettem, hogy törpenóva lehet a kitörés okozója. Alább látható a fotóm a jövevényről:



Az eredeti képről egy kissé nagyobb átfogású terület. Ezen látszik az NGGC 7789 jelű nyílthalmaz is a kép tetején. A törpenóva lent, középen van jelölve.

Közben az AAVSO VSP-vel készítettem térképet is, bár nincs túl sok összehasonlítő a fényességbecsléshez. Persze a keresésben egyértelmen segít:



2022. szeptember 27., kedd

GDS_J1830235-135539: Egy új szimbiotikus nóva a Scutumban

2022. szeptember 23-án érkezett a hírlevél melyben egy új szimbiotikus változócsillag felfényesedéséről volt szó. 

Jamamono Minoru fedezte fel a csillagot, amely igen lassan, hosszú amplitúdóval fényesedik még jelenleg is. A pontos pozíciómeghatározás után azt találták a kutatók, hogy a fényesedő objektum helyzete megegyezik egy már ismert változócsillag koordinátáival. A változócsillagot eddig Mira típusúnak ismerték, ám a felfedezés hírére egyből változott a helyzet.

A történet érdekessége, hogy az előzetes mérések, és utólag kimért fényességek alapján a csillag nem most kezdett fényesedni. A 14,0-19,0 magnitúdó között "lötyögő" GDS J1830235-135539, kb. 580 nappal korábban kezdett "ámokfutásba". Jelenleg a csillag 13,2 magnitúdónál van és még jön  felfelé. Az ASASSN fénygörbét az alább szeretném bemutatni, mely a csillag pozícióját is mutatja a sűrű Tejút-mezőben:


A felfényesedő csillag pozíciója: egy sűrű Tejútmezőben látható, közel látványos mély-ég objektumokhoz (Stellarium)

Erre a nagyszerű objektumra egyébként Fidrich Róbert hívta fel a figyelmemet, s bár a mail-fiókomban én is láttam a nemzetközi hírlevelet elfelejtkeztem róla. Aztán Robi levelére én is észbe kaptam: "Hohó!!! Hát de én június elején a Hortobágyról végigfotóztam az egész Tejutat!" Tehát nagy eséllyel a csillag rajta lehet az egyik fotón! Még aznap délután elkezdtem átnézni a képeket, és meg is találtam a megfelelő területet. Sajnos a bambaságom miatt csak JPEG-ben készítettem képeket, de legnagyobb örömömre ezeken is megtalálható volt a fényesedő csillag. Tehát gyakorlatilag a felfedezés előtt két hónappal én már rögzítettem a csillag felfényesedését! Hihetetlen!

A fotó 2022. június 1-én éjjel készült egy egészen jó éjszakán, s kb. 15,5-16,0 magnitúdóig látszanak rajta a csillagok. A GDS J1830235-135539 nemcsak hogy látszik, hanem szó szerint ragyog a fotón. Az alább be szeretném mutatni a képet:

A GDS J1830235-135539 helye az égen. A nagy képmezőn kis nyíllal jelöltem a csillagot. Balra fent egy kinagyított inzerten látható a szimbiotikus nóva, balra lent pedig az AAVSO VSP térképén a helyzete.


Nagyszerű volt utólag újból felfedezni valamit a képeimen. A napokban megpróbálom újból fotózni a csillagot, ha az időjárás megengedi. Mivel a fenti kép több mint négy hónapja készült, az akkor 13,8 magnitúdós csillag biztosan még látványosabban ragyog. 

Nagyon érdekes mert eddig csak gyorsan robbanó tranziensekkel volt dolgom, ám itt egy lassan fényesedő, a sűrű Tejútban megbúvó robbanást láthatunk. Talán ezeknek a lassú folyamatoknak a kiszűrése még nehézkesebb...

AAVSO térkép:


2022.09.29. 05:46 - A tegnapi nap folyamán sikerült végre lefotóznom a szimbiotikus nóvát. Este az ég fátyolfelhős olt, de azért nekikezdtem a műveletnek, mert a napokban meg már a Hold fog egyre jobban zavarni. A GDS J1830235-135539 már a nyers képeken is látható volt, az összegzett felvételen pedig egyértelmű, kb annyi a határmagnitúdó mint a múltkori, hortobágyi képeken. Talán csak kicsit marad el tőle. A fényessége kb 12,8 magnitúdó a fotómon.


2022.10.01. 06:08 - A tegnapi este folyamán sikerült kijutnom a város szélére és egy fokkal jobb körülmények között fotóztam le a csillagot. Ugyan úgy kb. 12,8 magnitúdósnak becsültem, mint korábban. Elképzelhető, hogy elérte a csúcsfényességét a nóva. Kíváncsi vagyok mit művel majd ezek után. A fotót alább mutatom:



2022. augusztus 28., vasárnap

1,4%-os, 28h 54m-es holdsarló

 Éjszaka 2 órakkor felébredtem és az órára néztem. Megnyugodva láttam, hogy még aludhatok tovább. Kicsivel később újból felébredtem és 05:00-át láttam a kijelzőn. Gyorsan kirobbantam az ágyból és az ablakhoz rohantam: a Hold és a Vénusz párosa gyönyörűen látszott.

Mire kipakoltam a felszerelést (03:10UT), már jócskán világosodott. A holdsarlón ekkor még látszott a hamuszürke fény, és teleobjektívvel készítettem egy fotót. Ezen is megfigyelhető a sötét oldal fénylése. Binokulárban egyértelműbb volt a látvány és a sarló ívén csorbulások látszottak. Nagyon hasonlóan mutatkozik ma reggel a Hold, mint 2021.09.06-án, bár akkor alig 20 órás volt.

A fotózást a távcsővel folytattam tovább. Nehéz volt élesre állni, de mikor a Hold kellő magasságba ért, már szép részletek látszottak: főként a Mare Orientale hatalmas szerkezeti elemei vehetők ki, a sarló ívének közepén. A második kép a távcsőben mutatkozó képet örökíti meg.

Nagyon jó volt az észlelés, a Hold nagyon szép vékony volt!

2022. július 30., szombat

1,2%-os, 24h 32m-es holdsarló

 Az előre megbeszélt időpontban találkoztunk a jól bevált helyen Forgács Attilával és Fazekas Zsolttal, hogy nagyvadakra vadásszunk. A 24 óra körüli sarló megfigyelése nehéznek ígérkezett: részben a felhők, részben a rossz átlátszóság miatt. Ezt tetézte még, a távolban dolgozó munkagépek, kombájnok által felvert nagy mennyiségű por. mely néha kis pamacsokban szállt fel a széllel.

Mivel a horizontot 3-4 fok magasságig felhők takarták, napnyugta előtt bele tudtunk kezdeni a keresésbe. A hosszú fárasztó kutakodás 18:27UT-kor ért véget, mikor binokuláromban észrevettem a nagyon halvány darabkát a holdból. A sarlóból ekkor éppen csak 90-100 fokos kis darabka látszott, az is halványan, töredezetten. Néha valamiféle recézettséget láttam a sarló ívének belső részén, de biztosan látható részletek nem voltak. Követtük a sarlót ameddig tudtuk, közben jókat beszélgettünk. Nagyon élménydús volt az este. Sajnos szabad szemmel esélytelen volt megfigyelni, így csak távcsöves volt a láthatósága.


Az első megpillantáskor kora 24h 32m.

Az első képet, 10 db fotóból összegeztem, a többi három csak egyedi kép.

2022. július 26., kedd

Hajnali csillagfedések

 2022 júliusában több szép csillagfedés következett be, melyeket igyekeztem megörökíteni. A Hold júliusban hajnalban már magasan jár, és lehetőségem volt jó körülmények között fényképezni. Ezekből készítettem most egy kis fotó összeállítást, mindenféle részletesebb kommentár nélkül. 

Készültek hagyományos fotók, valamint kompozit képek is. A kompozit képek lényege, hogy készítettem egy-egy képet a sötét oldalra és a csillagra exponálva, valamint egy másik képet a fényes oldalra exponálva. Utólag ezeket összedolgoztam. A kompozit képek látványosabbak, de sajnos az utólagos kidolgozás nagyon időigényes, így nem fogom minden esetben alkalmazni. Jöjjenek tehát a képek és a jelenségek:

A gamma Virginis fedése a nappali égen (egyedi expó):


A SAO 110326 és 110328 fedése (kompozit):


Az omikron Arietis fedése (kompozit): 


A 14 Tauri fedése (kompozit és egyedi expó) :