Az elmúlt napokban, hetekben sok-sok változócsillagot megörökítettem, észleltem. Nagy kedvenceim a kataklizmukis változók, ám a pulzáló mira-típusú csillagokat is kedvelem. Ezekről lesz szó most, pár saját észleléssel illusztrálva.
Névadójuk az omikron Ceti az első ismert változócsillagok egyike. Már régi korokban is megfigyelték, hogy a csillag egyszer látszik, máskor pedig nem. Ez nem is csoda, mivel maximumban 2.0, minimumban 10.1 magnitúdós a fényessége. Periódusa 331.96 nap.
 |
| A Mira pulzációja. |
Ezek a csillagok olyan 1-2 naptömegű vörös óriáscsillagok, melyek életük végén járnak: változtatják fényességüket, kissé átmérőjüket, és nagyon erős vörös színűek. A sűrűségük igen kicsi. A fényességváltozás jellemző amplitúdója 2-8 magnitúdó, bár ez a tömegtől és az összetételtől is nagyban függ. A pulzációs periódus 100 nap felett, egyes csillagoknál a 600 napot is meghaladja.
A Mira típusú változókra érdemes figyelni tranzienskeresés alkalmával is. Ugyanis a nagy amplitúdó miatt meglehet, hogy egy fotónkon feltűnő új csillag egy olyan mira-típusú változó amely maximumban van és egyébként jóval halványabb mint a korábbi felvételek határmagnitúdója. Ez történt pl. velem is, amikor a V6595 jelű 2021-ben robbant nóva fotóját blinkeltem egy korábban készített fotómmal. A képen feltűnt egy halvány villogó fénypontocska pont akkor, amikor a nóva is fényes volt. Aztán kiderült, hogy akkor a V2418 Sgr jelű mira volt éppen maximumban 14.7 magnitúdónál.
 |
| A V2418 Sgr jelű mira-típusú változó (kérdőjellel jelölve) maximumban, éppen akkor, amikor a V6595 Sgr jelű nóva is felfénylett. |
Tehát ezeket a csillagokat észleltem a napokban. Van nagyjából 100 db olyan mira, melyeket akár binokulárral is meg lehet találni maximumban. A legfényesebbek közülük: omikron Cet, R Leonis, U Orionis, T Centauri, R Geminorium, U Cygni...
Néhány észlelésem Mira típusú változókról. A fotók többsége a belvárosi égen készült:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése