Törpenóváknál jártam

Az elmúlt egy-másfél év során  főleg Mira-típusú csillagokat és törpenóvákat fotóztam az égen. Adott estben előfordult, hogy éppen kitörésben kaptam el egy-egy ilyen csillagot, és nagyon sokféle környezetben készítettem képeket. Mármint csillagkörnyezetben... a Tejúttól kezdve a Coma Berenices ritkás csillagmezejéig.

A kész képekhez 5 db RAW fotót összegzek, és mindig ugyan azzal az eljárással állítom elő a végső képet. Ennek az az előnye, hogy a csillagok fényessége és a csillagkörnyezet jól összehasonlítható. Ennek prezetálására írtam ezt a kis bejegyzést: néhány törpenóvát és környezetét szeretném bemutatni fotókon keresztül.

A képek határmagnitúdója 15.0-15.5 körül van, s minden esetben 2×2 fokos látómezőt figyelhetünk meg. A fotókon számtalan egyéb változócsillag azonosítható az AAVSO térképei segítségével. 

Jó böngészést:

Az U Geminorium, a törpenóvák archetípusa

A CN Ori kitörésben!

Az X Leo kitörésben!

1,2%-os, 23h39m-es korai holdsarló

2023 tavasza nagyon jól indult amatőrcsillagászati szempontból számomra: volt szerencsém néhány tranziens objektumhoz, nagyon jó volt végigfotózni két éjszakát Nagyvarsányból, most pedig egy gyönyörű holdsarlót láttunk társaimmal Debrecen mellől...

Ezen az estén egy 24 óra körüli holdsarló észlelésére volt lehetőség. Nap elején nagyon szkeptikus voltam, mert erős fátyolfelhősödést jeleztek előre. A fátyolfelhők a lehető legrosszabbak! Ennek ellenére este mégis kimentünk a helyünkre.

A bújkáló Hold

Az észleléshez két amatőrtársammal, Mocsár Gáborral és Forgács Attilával kezdtünk neki. Furcsa mód a fátyolfelhős égen már 17:02UT-kor sikerült megpillantani a Hold sarlóját a 10×42-es binokuláromban. 3 perccel később már szabad szemmel is megláttam. Társaim is hamarosan sikerrel jártak. Ez annak volt köszönhető, hogy az átlátszóság fantasztikus volt, s az égnek az a része ahol a sarló látszott tiszta maradt. Az észlelés alatt végig nagyon jó nyugodtság és átlátszóság kísérte a Hold süllyedését. Csupán az égbolt alsó 1 fokos sávját takarták felhők a távolban. Már régen láttam ilyen szép sarlót! Társaimmal egyfolytában csak néztük és néztük annyira szép volt a látvány. Mocsár Gábor távcsővel egy fenomenális képet készített, mikor egy repülő húzott át a keskeny sarló előtt.

A Hol és a Jupiter párosa

 

A Hold íve a távcsőben középen megszakadt, valamint a belső pereme recézettnek tűnt. Ahogy süllyedt a sarló a nehezebb légrétegekbe úgy lett egyre sárgásabb a színe is. Az észlelés vége felé a hamuszürke fény jeleit is látni lehetett. Ez a fotókon is kivehető. Tehát egy kis földfény is látszott! Jómagam csak teleobjektívvel fotóztam, de így is nagyon szép képeket tudtam készíteni.

Az inverziós rétegek hatása

A fotók jobb minőségben itt elérhetők:

https://eszlelesek.mcse.hu/open.php?obsid=99842

 https://eszlelesek.mcse.hu/open.php?obsid=99848

Nagyon szép este volt, igazán szép holdsarló akadt a mai estén a horogra!

Tranziens a Geminiben: TCP J06461075+2502415 Gem

2023. március 15-én hajnalban érkezett a hír, hogy egy 14.1 magnitúdós tranzienst találtak a Gemini csillagképben.

Nakamura Yuji egy 10 centis f/3.0 fényerejű teleobjektívre szerelt kamerával készített felvételeket a Geminiben. Az epszilon Geminorium (Mebsuta) környékéről készített 30 másodperces képek tartalmazták a csillag képét (alig 1,5 fokkal Ny-ra az epszilon Gem-től). A felfedezésekor 14.1 magnitúdós objektum egy UGWZ típusú törpenóvának bizonyult. Még ugyan ezen a napon megérkeztek a megerősítő felvételek: Seiichiro Kiyota és T. Noguchi is lefotózta a csillagot.

A törpenóva helye az AAVSO keresőtérképe alapján

Nekem sajnos csak 2023. március 17-én sikerült lefotóznom az égitestet a rossz időjárás miatt. Ekkor viszont éppen Nagyvarsányban voltunk így onnan könnyűszerrel látszott a csillag. Sajnos a fókuszálás nem sikerült pontosan így utólag láttam, hogy kicsit lágyak a csillagok. De a TCP J06461075+2502415 ennek ellenére határozottan látható. Külön öröm volt a fotózás amiatt is mert a településen nemrég felszerel új LED közvilágítás fantasztikus javulást eredményezett a fényszennyezés tekintetében. A természetesebb színű izzók, kevésbé világítanak felfelé, így az égbolt háttérfénye becsléseim szerint legalább 30-40%-al csökkent. Az ISO 1600-as érzékenységgel készített 30 másodperces képeken szinte fekete az égbolt. Csúcsminőségű így a nagyvarsányi éjszaka!

Alább csatolom a fotót a törpenóváról, melyet saját felszereléssel készítettem:

Nagyon jó volt ez az igazi tavaszi észlelés!

A tranzienskeresés nehézségei

 Avagy: mit mérlegeljünk mielőtt belevágnánk…

A tranziens jelenségek keresése nagyon izgalmas feladat és nagyon sok haszonnal jár a tudomány számára. A váratlan jelenségek mielőbbi felfedezése nagyon fontos, hogy idejében tanulmányozhassuk a fizikai, kémiai folyamatokat.

Az alábbi kis ismertetőben nem szeretnék elkedvetleníteni senkit sem ettől az érdekes területtől, mivel én magam is végzem. Nagyon izgalmas keresni a csillagok között nóvákat, törpenóvákat esetleg szupernóvákat. Viszont érdemes számba venni a lehetőségeinket, erőforrásainkat, hogy ne érjen csalódás minket. Ha a gondolkodás végére úgy látjuk nem nekünk való a dolog, akkor sincs probléma: a mások által felfedezett tranziens jelenségek nyomon követése is izgalmas. Mi kell tehát, hogy legyen esélyünk labdába rúgni?!

1.       Rendszeresség

A tranzienskeresés egy kulcsfontosságú kérdése, hogy van-e, lesz-e energiánk rendszeresen megfigyelni az égboltot?! Méghozzá a lehető legnagyobb területeket, folyamatosan… mindig ugyan ott! Ha belegondolunk nem olyan egyszerű, pár naponta, heteken, hónapokon, éveken keresztül mindig ugyan azokat az égboltrészeket vizsgálni. Az ember egy idő után beleunhat a dologba. Viszont gyors változások felfedezéséhez szükséges a rendszeresség. A gyors nóvakitörések akár egy-két nap alatt 10-12 magnitúdós felfényesedést is produkálhatnak. Az javasolható tehát, hogy egy adott területet 2-3 napot kell észlelni, fotózni. Mindegy mekkora ez a terület: lehet több ezer négyzetfok is, de akár az is eredményre vezethet, ha a Tejút magja környékén figyelünk folyamatosan egy 10×10 fokos égrészt. A lényeg, hogy ne lankadjunk, mindig ugyan ott ellenőrizzük a látottakat.

2.       A mintaterület ismerete

Ugyancsak a folyamatosság hozadéka az, hogy a mintaterületet alaposan megismerjük. Tudni fogjuk, hogy hol vannak már ismert változócsillagok, melyek megtréfálhatnak minket. Tudni fogjuk, hogy mely égboltrészeken kóborolnak rendszeresen kisbolygók, amik szintén hamis találatot adhatnak. Tehát a keresésünk eredményesebb lehet ennél fogva. Viszont ehhez is idő, és energiabefektetés szükséges. Nem lehet pénzzel megvásárolni.

3.       A képek kezelése

Sokszor tekintik a kívülállók az asztrofotózást hiteles képrögzítési technikának. Pedig a kép elkészültéig a fotóanyag számtalan manipulatív eljáráson megy keresztül. Ennek végeredménye teljesen szubjektív lesz. A tranzienskeresés során az elkészült képanyagot csak nagyon alapvető képfeldolgozási eljárásoknak szabad alávetni. Magyarul: ne a szépséget vadásszuk, hanem a fotonokat! Nem kell sok kép, ezeket mentjük és összegezzük! Nincs olyan hogy kedvünk szerint kontrasztot, színhőmérsékletet állítunk, görbézünk stb. Ezek mind olyan eljárások, amelyek teljes mértékben átalakítják a képet. Információk tűnhetnek el, vagy valótlan képelemek keletkeznek, és ezen kívül a csillagok egymáshoz képesti fényességintenzitása véglegesen felborul. Nincs többé pontos fényességbecslés, egyéb mérés. Ha kidolgoztunk magunknak egy követhető eljárást a képfeldolgozásra, onnantól mindig azt kell követnünk, hogy a későbbi felvételek összehasonlíthatóak legyenek az újakkal. Nagyon át kell tehát gondolni. mit szeretnénk, s ki kell próbálni.

4.       A keresés

Vizuális módszerekkel egyszerű dolgunk van: egy jó térképet kell összehasonlítani a távcsőben látottakkal, és ezt rendszeresen végezni. Itt is kiválaszthatunk egy kisebb területet, vagy szabad szemmel is végezhetjük ugyan ezt. Hogy a szabad szemes nóvakeresés mennyire nem nonszensz, életképtelen dolog azt a KT Eri (Nova Eridani 2009) esete bizonyítja legjobban. A „túl fényes” nóvajelölteket a keresőszoftver sok esetben nem tudja kezelni, kiszűrni!

A képeink összehasonlítására kell egy megfelelő szoftver (pl.: VaST) amely a referenciakép és a friss kép eltéréseit megkeresi. A kidobott találatokat meg kell vizsgálni. Előfordulhat, hogy hot pixel, képhiba, kisbolygó ad „hamis találatot”. Amennyiben minden lehetőséget kizártunk, akkor a változócsillag katalógusokat kell átnézni, nem-e egy Mira-típusú változó, törpenóva vagy egyéb ismeret csillag fényesedett fel. Ha ezek egyike sem magyarázza a jelenséget, akkor kezdhetünk örülni! Ez sok esetben több órás munka lehet.

Ha nincs programunk, vagy magunk szeretnénk átnézni a képeket, akkor „blinkeléssel” is dolgozhatunk. Ez szintén hosszú, fárasztó eljárás, ám eredményre vezethet!

A Vend47 szimbiotikus nóva felfedezése:

 http://vendegcsillagkereso.blogspot.com/2018/08/vend47-egy-uj-szimbiotikus.html

5.       Archiválás

Lényeges szempont, hogy a képeink mentve legyenek. Ez nem is olyan egyszerű dolog, amit egy példán szeretnék bemutatni. Egy 12 megapixeles RAW kép mérete kb. 22-24 MB. Minden égterületről érdemes legalább 3-4 képet készíteni: egyrészt képpáronként kell ellenőrizni egy találat esetében, hogy nem csak félrevezető jelenséggel van-e dolgunk. Másrészt pedig minimum rendelkeznünk kell legalább 2 db használható, bemozdulásmentes képpel. Tehát egy területről lesz 4×22 MB, azaz 88 MB információnk. Egy 180mm-es teleobjektívvel nagyjából 6,5×4 fokos égterületet tudunk átfogni. Tehát 200 négyzetfok lefotózásához (a megfelelő átfedésekkel) 12 db képmezőt kell megörökítenünk. Ha mindent összeszámolunk, akkor 12 képmező × 88 MB = 1,056 GB. Egyetlen éjszaka 1 GB adat és ez 2-3 naponta ismétlődik. Be lehet látni, hogy sok-sok terabájtnyi tárolókapacitás szükséges ahhoz, hogy archívumunk megfelelő időtávokat áthidalhasson. Nem beszélve arról, hogy egy mentés nem mentés! Legalább két helyen is menteni kell a felvételeket, hogy egy meghibásodásból adódó adatvesztés ellen biztosítva legyünk. Ez sem egyszerű!

6.       Felszerelés, észlelőhely

Nincs szükségünk túl nagy pénzigényű felszerelésre. Az viszont fontos, hogy a lehető leghosszabb időtávon át ugyan azokat az eszközöket használjunk. Ha váltunk, azt jól gondoljuk meg!!! Vizuális észlelőként nem lesz egyszerű megszokni az új távcsövet, látómezőt. Fotós észlelőként pedig minden újra kell majd állítanunk, kalibrálnunk. Új korrekciós képek, új eljárás, stb… És meg kell szokni az új rendszert.

Fontos az is, hogy ha lehetséges, olyan észlelőhelyet találjunk amit sűrűn, gond és nehézségek nélkül kényelmesen, tudunk használni. Inkább észleljünk az udvarból, fényszennyezett égről 2-4 naponta, mint 3 hetente mondjuk egy sötét egű nemzeti parkból. A rendszeresség nagyon fontos. Közepes méretű fix teleobjektívekkel még belvárosi égről is elérhetőek 12-13 magnitúdós csillagok. Higgye el mindenki: bőven ad munkát ez a határfényesség is!

7.       Tervezzünk előre

Érdemes havi, éves tervet készítenünk és azt követni. Pl. kiválaszthatunk egy-egy területet a nyári és a téli Tejútban is. Így amikor az egyik eltűnik, a másik észlelhető lesz. Nézegessünk térképeket a korábbi nóvák helyéről. Keressünk olyan területeket ahol nagyobb az esélye a felfedezésnek. De gondolkodhatunk fordítva is: észlelhetünk ott is, ahol ritkábban tűnnek fel tranziensek. Ebben az esetben olyan területeken észlelünk, ahol csak nagyon kevesen. Lehet éppen ezért találunk meg mi először valamit?! A lehetőségek száma végtelen, csak saját fantáziánkon múlik, milyen programot követünk. De kellenek a tervek és azok követése!

8.       Ne csak a felfedezésért csináljuk!

Természetesen a cél felfedezni egy kitörő, felrobbanó csillagot. De a munka közben számtalan egyéb ismerettel és felfedezéssel is gazdagodhatunk. Az is nagyon nagy eredmény, ha nem mi találunk meg egy nóvát, de a felfedezés után átnézzük a képeinket, és egy korábbi időben megtaláljuk rajta a csillagot. Ezek az úgynevezett „pre-discovery” észlelések. Ezek azért nagyon fontosak, mert a felfényesedési fázis értelemszerűen mindig nagyon alulészlelt. Csak nagyon kevés olyan tranzienst láthattunk melyek a felfedezés után még fényesedőben voltak. Tehát az ekkor lejátszódó folyamatok még nem teljesen tisztázottak. A felfutó fázis nagyon izgalmas!

Nagy eredmény lehet, ha egy új változót találunk a képeinken, vagy egy ismert változó mutat újszerű viselkedést (pl. kitörést, flereket, vagy éppen elhalványodást).

És végezetül nagy eredmény, hogy változócsillagok ezreiről lesznek adataink, hosszú hónapokon, éveken keresztül. Ezeket feldogozva pontosíthatóak az ismert változócsillagok paraméterei.

 

A T Pyxidis kitörése 2011 tavaszán

Bíztatok mindenkit arra, hogy ízlelje meg a tranziens jelenségek világát! Ha pedig megszereti, gondolkozzon el, milyen sok a felfedeznivaló ebben a szerteágazó világban!

Ajánlom megtekintésre Fidrich Róbert blogját, aki a téma nagy elöljárója, több változócsillag felfedezője:

 http://vendegcsillagkereso.blogspot.com/

Tranziens a Puppisban: Gaia23bbc

2023.03.12-én érkezett a hír a levelezőlistánkon, hogy felfedeztek egy tranziens objektumot a Puppis csillagképben. Nagyon megörültem a hírnek, mert a felfényesedő csillag éppen a kedvenc csillagképemben helyezkedik el, s azt éjszaka első felében nagyszerű látnivalót kínál a déli égen. Az évnek e szakában általában már a nyári Tejút éppen látszó szakaszában szokták felfedezni a nóvákat, törpenóvákat.

A Gaia23bbc pozíciója: 08h 20m 36.65s   -18°31'38.24"

Gaia23bbc:  http://gsaweb.ast.cam.ac.uk/alerts/alert/Gaia23bbc/?fbclid=IwAR2562bfUF55wG8fBTDVQOVQg1n8-iv9DW7Rr69JIsCYlHYlRCWaLInuuCI

A Gaia23bbc helye az esti égen

A Gaia23bbc helyzete a Puppis csillagai között. A csillagkép ÉNy-i részében találhatjuk meg.

Az égitestet a Gaia űrobszervatórium mérései mutatták ki, és az ASAS-SN csapat fénygörbéin is látható a csillag felfényesedése. A fényesedés kezdete nagyon bizonytalan: az biztos, hogy február végén az adott pozícióban 17,5 magnitúdóig nem látszott semmi. Az első pozitív mérésekre március 8-án került sor. Ekkor a csillag 15,3 magnitúdó környékén járt. Az égitest fényessége 14,3 magnitúdó környékén tetőzött március 11-én, és jelenleg már csökkenő tendenciát mutat. Az adott pozícióban egy 18,5 magnitúdó körüli csillag található.

Az ASAS-SN fénygörbéjét az alábbi linken tekinthetjük meg: https://asas-sn.osu.edu/sky-patrol/coordinate/2ac2d0f9-0a57-411d-85c8-7fd24c2cc967?fbclid=IwAR0J5oZlr_qU_Twu3fkKaeG4knTeTq7B2iP-ochdoIp4WEGcpjVL92o_Go8

AAVSO térképe a feltételezett nóva helyéről

Vajon mi lehet pontosan a Gaia23bbc? Egyelőre úgy tűnik, hogy nóváról van szó, egy nagyon távoli nóváról. Ennek eldöntésére azonban színképfelvételekre lenne szükség. Mivel a csillag halványodik, erre már nincs sok idő, s jó lenne megtudni az égitest pontos mibenlétét. A Puppisban, s a téli Tejút területein ritkán tűnnek fel nóvák, így ez egy érdekes példány lehet a galaxisunk külső régióiban.

Nekem 2023.03.12-án este sikerült a Hortobágyról lefotóznom az égitestet. Fényessége ekkor 15.0-15.5 magnitúdó közé esik a fotón. Sajnos a csillag éppen a láthatóság határán billeg így nem tudok pontos fényességet mérni a képen. De nagyjából 15,2 magnitúdóra becsültem a fényességet. Azt hiszem ez jó közelítés. A fotó alább látható:

Saját fotóm a Gaia23bbc-ről 2023.03.12-én este. A csillag halvány, de határozottan látható.

Kíváncsian várom a további fejleményeket az égitestről, s ha lesznek friss mérések, adatok azt megosztom az olvasóval.

Frissítés:

2023.03.15. - Végül a Gaia23bbc törpenóvaként lett katalogizálva. A VSX adatok itt olvashatók: 

https://www.aavso.org/vsx/index.php?view=detail.top&oid=2387057

Fényes nóvák a múltban

A galaktikus nóvák megfigyelése az egyik kedvenc észlelési területem. Nagyon izgalmas várni, figyelni vajon mikor, és hol robban a következő csillag galaxisunkban. Még izgalmasabb fotózni az eget és utólag megtalálni rajta egy felfényesedő csillagot, vagy szisztematikusan keresni a tranziens jelenségeket. Általában elmondható, hogy a nóvakitörések annál fényesebbek minél közelebb vannak hozzánk, viszont a galaktikus tér sokfélesége erősen befolyásolja a nóvák láthatóságát, színét, fényességét. Előfordulhat, hogy egy hozzánk közeli robbanás nagyon halvány mivel az intersztelláris anyag elnyeli a fény nagy részét. Ilyenkor erős vörösödést szenvednek.

A nóvakitörések fizikai folyamatait nem szeretném itt tárgyalni. A jelen blogbejegyzés lényege, hogy az emberi történelemben történt legfényesebb kitöréseket tárgyalja. A felsorolt objektumokat 6 magnitúdós határfényességig szeretném bemutatni és felsorolni. Igyekeztem a lehető legtöbb nóváról fotókat keresni, így is bemutatni őket. A célom az, hogy kedvet csináljak a megfigyeléshez!

A legfényesebb nóvák listája:

Év        Nóva neve    Max
1918    V603 Aquilae    -0.5
1901    GK Persei    +0.2
1942    CP Puppis    +0.3
1925    RR Pictoris    +1.2
1934    DQ Herculis    +1.4
1975    V1500 Cygni    +1.7
1920    V476 Cygni    +2.0
1866    T Coronae Borealis    +2.0
1848    V841 Ophiuchi    +2.0
1936    CP Lacertae    +2.1
1999    V382 Velorum    +2.6
1670    CK Vulpeculae    +2.6
1960    V446 Herculis    +2.8
1963    V533 Herculis    +3.0
1946    T Coronae Borealis    +3.0
1876    Q Cygni    +3.0
1673    03846 Puppis    +3.0
2013    V1369 Centauri    +3.3
1912    DN Geminorum    +3.5
2020    YZ Reticuli    +3.7
1967    HR Delphini    +3.7
1891    T Aurigae    +3.8
2007    V1280 Scorpii    +3.9
2015    V5668 Sagittarii    +4.0
1999    V1494 Aquilae    +4.0
1936    V630 Sagittarii    +4.0
1887    V Persei    +4.0
1612    04550 Leonis    +4.0
1992    V1974 Cygni    +4.2
2013    V339 Delphini    +4.3
1933    RS Ophiuchi    +4.3
1970    FH Serpentis    +4.4
2006    RS Ophiuchi    +4.5
1939    BT Monocerotis    +4.5
1898    V1059 Sagittarii    +4.5
1877    AB Boötis    +4.5
2021    RS Ophiuchi    +4.6
1986    V842 Centauri    +4.6
1910    DI Lacertae    +4.6
1903    DM Geminorum    +4.8
2002    V4743 Sagittarii    +5.0
1991    V838 Herculis    +5.0
1967    RS Ophiuchi    +5.0
1958    RS Ophiuchi    +5.0
1950    DK Lacertae    +5.0
1936    V368 Aquilae    +5.0
1862    V728 Scorpii    +5.0
1984    QU Vulpeculae    +5.2
1968    LV Vulpeculae    +5.2
2021    V1405 Cas    +5.4
1985    RS Ophiuchi    +5.4
1783    WY Sagittae    +5.4
2016    V5856 Sagittarii    +5.5
2009    KT Eridani    +5.5
1927    EL Aquilae    +5.5
1899    V606 Aquilae    +5.5
2016    V407 Lupi    +5.6
1918    GI Monocerotis    +5.6
2018    FM Circini    +5.8
1993    V705 Cassiopeiae    +5.8
2018    V906 Carinae    +5.9
1927    XX Tauri    +5.9

 

Ezek tehát az emberiség történetének legfényesebb nóvakitörései, melyek eredete bizonyított, s a szülőcsillagot sikerült azonosítani. Ennél fényesebb jelenségeket csak a szupernóvák produkáltak, de azok teljesen más „állatfajba” tartoznak.

Nóvakitörések az égbolt teljes gömbfelületén, bárhol előfordulhatnak, de legnagyobb eséllyel a Tejút mentén láthatjuk meg őket. Itt ugyanis a Tejútrendszer csillagokban leggazdagabb tartományain nézünk keresztül. Viszont ahogy már említettem itt sok por és gáz is melyek a távoli csillagfényt jelentősen gyengítik. Vannak olyan szakaszai a Tejút sávjának (pl. Cygnus-Aquila régió), ahol a csillagközi intersztelláris anyag fényelnyelése 12-17 magnitúdó is lehet! Ez óriási érték és főleg a rövidebb hullámhosszakon lévő fényt (zöld-kék) érinti. Ezért is működik néhány nóvakereső program az infravörös tartományban (Palomar-Gattini IR). Ám ez leginkább a távoli nóvákat érinti. Ezek a kitörések általában erősen vöröses színű csillagokat produkálnak, mivel – úgymond – a fényük rövidebb hullámhosszú komponenseit a fényelnyelés elemészti út közben. A megfigyelhető nóvák 70%-a a Tejút centrumától a galaktikus egyenlítőn nézve 40-45 fokos távolságon belül észlelhető. Ez a csillagok nagy számából, sűrűségéből következik. Viszont itt a legnehezebb megtalálni is őket ugyan ezen ok miatt.

A legfényesebb, legszebb nóvákról alább egy kis fotós galériát állítottam össze. Nem minden eseményről készültek értékelhető felvételek, ezért csak a legszebb, legjobb fotókat osztom meg itt. Jó nézelődést:

A +0,3 magnitúdós CP Puppis 1942-ben

A V1500 Cygni 1975-ben +1,7 magnitúdóig fényesedett

A V339 Delphini 2013 nyarán +4,3 magnitúdóig fényesedett.

A +3,9 magnitúdós V1280 Scorpii 2007-ben

A +3,3 magnitúdós V1369 Centauri

A V1494 Aquilae 1999-ben +4,0 magnitúdós állapotában

A V5668 Sagittarii szintén +4,0 magnitúdós csúcsfényességnél