2018. szeptember 18., kedd

Fénypontok a naprendszer határán

2018 szeptember 15-én este Nagyvarsányban voltunk, és rendkívül jó légköri átlátszóság fogadott minket a csillagos égbolt alatt. Igaz néha felhők vonultak, de ezek nem zavartak számottevően.
Sokféle égitestet megszemléltem, és az utóbbi hónapokban a nagybolygók nagyon szép bemutatót tartottak nekünk az esti égen. Sorban lehetettlátni őket: Merkúr, Vénusz, Jupiter, Szaturnusz és a Mars...és az átlag ember ennél nem is nagyon lát többet. Sokan tudják ugyan, hogy van még kettő bolygó a naprendszerben, de látni csak kevesen látták őket. Ez a két hatalmas gázóriás az Uránusz és a Neptunusz. Kevesen gondolnák, de az Uránusz még éppen látható szabad szemmel, sötét égen. A Neptunuszhoz viszont már legalább egy kis binokulárt kell használnunk, és bizony mindkét bolygónak ismerni kell a pontos helyét! Különösen igaz ez a Neptunuszra, ugyanis eléggé nehéz kihámozni a csillagkörnyezetéből.
Ezen a szép estén az észlelés mellett fotózgattam is, és kettő képemen látható e két bolygó. Ezeket teszem közzé ebben a bejegyzésben, csak úgy viszonyítási alapként az olvasó elé, hogy lássa mennyire megbújnak ezek az égitestek a csillagos égbolton. Viszont egyben azért is, hogy felkeltsem az olvasó kíváncsiságát ezen bolygók után. Amint már fentebb írtam, igazából kis erőfeszítéssel bárki rájuk találhat.

Az Uránusz helyzete a csillagok között 2018.09.15.-én 21 órakor. Ezt a bolygót egy szerencsés véletlen folytán fedezte fel Friedrich William Herschel, azonban bizonyított, hogy nem ő volt az első észlelő. Feljegyzések alapján tudjuk, hogy 1690 és 1771 között a bolygót több mint húszszor regisztrálták. John Flamsteed tiszteletes (az első királyi csillagász Greenwichben) 1690 december 23.-án látta és még számot is adott neki; 34 Taurinak nevezte. 1712-ben újra észlelte, majd 1715-ben harmadszor is, anélkül, hogy rájött volna, hogy egyáltalán nem csillagról van szó. Ezen kívül látta még John Bradley, Johann Tobias Mayer és Pierre Charles Lemonnier is. Lemonnier egy tucatszor észlelte a bolygót anélkül hogy foglalkozott volna vele. Az észleléseket egy parfümös dobozban találták. Lemonnier nehéz kolléga lehetett; állítólag mindenkivel összeveszett akivel csak találkozott.
Ha esetleg meglátjuk a bolygót, gondoljunk arra, hogy a legtávolabbi, még szabad szemmel látható égitestet látjuk a naprendszerből!

Az első utalást egy Uránuszon túli bolygó létezésére T.J. Hussey tiszteletes tette, ám elméletét kinevették. Aztán ahogy telt az idő az Uránusz pályaháborgásai arra utaltak, hogy valóban léteznie kell egy nagy tömegű bolygónak még ami ennyire befolyásolja a mozgását. Hosszú és tragikomikus keresés után (érdemes a sztorinak utánaolvasni a blogomon) végül Heinrich d'Arrest és Johann Galle fedezte fel pályaszámítások alapján. Később kiderült, hogy az Uránuszhoz hasonlóan már régebben is látták csillagászok, ám csillagnak nézték.
A fenti fotó az őszi égbolt egy jókora szeletét ábrázolják. A kinagyított kis kockában látható a Neptunusz, ez a kis égterület az inzert jobb alsó sarkánál látható. A csillagkörnyezetet azonosítva láthatjuk hogy a Neptunusz mennyire halvány égitest.
A fotókat érdemes teljes méretben megnézni, úgy jobban látszanak a részletek: jobb klikk, és rákattintuk a ''kép megnyitása új ablakban''-ra...

Jó bogarászást mindenkinek az őszi égen!