2019.09.29. - 22 óra 04 perces holdsarló és a darvak

Szombat hajnalban sikertelenül próbáltam megfigyelni az alig 14 órás holdsarlót: a felhők kíméletlenül közbeszóltak. Még aznap elutaztunk Tiszafüredre és úgy terveztük, hogy hazaúton (Debrecen felé a 33-as főúton) megállunk és Hortobágynál megpróbáljuk megfigyelni az esti holdsarlót, és a darvak vonulását is megnézzük.

Ősszel általában már nem jó az esti holdsarlók megfigyelhetősége a horizont, és az ekliptika közti kis hajlásszög miatt. 29-én vasárnap este azonban a Hold relatíve jó helyzetben volt, mert a Naptól északra haladt el újhold idején. Méghozzá sokkal északabbra.

DÁTUM: 2019.09.29.

HELYSZÍN: Hortobágy (a Kilenclyukú-híd)

A SARLÓ KORA: 22 óra 04 perc

ÉSZLELŐK: Cseh-Nagy Katalin, Cseh Viktor

ESZKÖZÖK: 10×42 binokulár, Canon EOS 1100D+ EF-S 55-250mm f/4-5.6 IS STM objektív

Tiszafüredről 18:00 NYISZ-kor indultunk el, s az út folyamán megnyugodva láttuk, hogy a viszonylag jó átlátszóságú égbolt nagy része derült. Ez jó jel volt!
Hortobágy települést 18:23 NYISZ körül értük el (kicsit gyorsabban mentem a megengedettnél), a helyi napnyugta időpontjában. Gyönyörű volt a naplemente; kevés felhő a nyugati horizonton, vonuló darvak, mögöttünk a nevezetes csárda és a Kilenclyukú-híd, a horizonton pedig egy-egy fa, gémeskút...
Miután magunkba szívtuk a táj békéjét rögtön nekiláttunk a sarló keresésének. 10 perc sem kellett a megtaláláshoz, ám ez a tíz perc eléggé kaotikus volt; keresni szerettem volna a Holdat, de akartam nézni a vonuló darvakat. Hol ide, hol oda kapkodtuk az egy darab távcsövet, miközben tudtam, hogy nincs túl sok idő. Ráadásul az ég alsó tíz fokos része eléggé fátyolos, piszkos volt. A Vénusz megtalálása után már könnyű volt belőni a Hold helyét, de semmi sem látszott a felhőfoszlányokon és a darvak kisebb-nagyobb csapatain kívül. Az első megpillantás 18:30 NYISZ-kor jött el! Ekkor a sarlóból éppen csak egy 80-90 foknyi darabka látszott, és eszméletlenül halvány volt. Nagyon könnyen eltűnt a szem elől, és nem volt könnyű megtalálni még akkor sem ha tudtuk merre van. Többnyire a felhőkhöz tájoltuk magunkat. A teleobjektív is megszenvedett az alacsony kontraszttal, és nehezen találta a fókuszt. Az első percekben hiába fotóztam, nem is látszott a Hold a képeken; nem emelkedett ki az égi háttérből. Persze végül sikerült lefotózni.

Nagyjából 25 percig figyeltük a sarlót, s néha megpróbáltuk szabad szemmel is megpillantani, ám erre nem volt esély. A légkör állapota nem volt kedvező a mai napon erre.

A sarlót 19:00 NYISZ-ig tudtuk követni, amikor beleveszett a poros, fátyolos alsóbb légrétegek sűrűjébe.

Első megpillantáskor a Hold kora 22 óra 04 perc volt, így ez nekem életem második legfiatalabb holdsarlója. A 2013 januárjában szabad szemmel észlelt 19 óra 34 perces holdsarlót idáig nem sikerült túlszárnyalni!

Miután összepakoltunk, folytattuk utunkat haza. Íme néhány kép a halovány újszülött Holdról:

Darvak és a holdsarló

A Hold és egy repülő

A Hold felszíne az észlelés idején Stellariummal szimulálva

Az utolsó kép amin sikerült rögzíteni a Holdat

Észlelőhelyünk

A holdsarló a NASA SVS szimulátorával

Cseh Viktor,
2019.09.30. Debrecen

2019.09.27. - 38 óra 42 perces holdsarló

Szeptember 27-nek reggelén már javában készültem a 28-i hajnali holdsarló észlelésére. Tudtam, hogy ezt az öregebb sarlót nem lesz nehéz megfigyelni, és a renkívül jó átlátszóságú ég még többet segített. Íve egészen 160-165 fokos, majdnem teljes félkör volt, és a hamuszürke fény is nagyon erősen látszott. Szabad szemmel is szépen látszottak a tengere.
Egészen 06:30 KÖZEI-ig tudtam követni szabad szemmel a sarlót. Ekkor az újholdig még 38 óra 42 perc volt hátra. Két képet készítettem a holdsarlóról:

Jelentés a téli ég egy szeletéről

Az amatőrcsillagász kötődik magához az égbolthoz, de biztos vagyok abban, hogy mindenkinek vannak kedvenc területei; ilyen vagy olyan szempontok alapján.

Mint már régebben említettem számomra az egyik legkedvesebb vadászterület a Canis Maior - Puppis - Pyxis csillagképek vidéke. Egyrészt szeretem, hogy sok található itt a kedvenc objektumtípusaimból a nyílthalmazokból, másrészt viszont valamilyen megmagyarázhatatlan módon is kötődöm ezekhez a csillagképekhez. Erről nem igen tudok nyilatkozni; nem ismerem az okát. Egyszerűen csak nagyon szeretek itt időzni a távcsövemmel. :)

Mivel sokat időztem, és időzök itt a téli-tavaszi derült éjjeleken, sokat is rajzolok. Időnként az Égabroszt lapozgatva feltűnik, hogy milyen sok kis piros aláhúzás (piros aláhúzással jelölöm az általam megfigyelt és lerajzolt égitesteket) van már ezeken a térképlapokon. Az itt található fényes égitestek majdnem mindegyikét rajzoltam már, de a tüzetesebben átvizsgálva a vidéket azt látom, hogy bőven van még tennivaló a terület vizuális megörökítése terén. Igazából rá kell jönnöm, hogy a fényes objektumok majd' fele bizony még nem került bele az észlelőfüzetembe...nem is beszélve a halványabb, ám mégis látványos gyöngyszemekről. Ez itt valóban a nyílthalmazok birodalma: csupán négy gömbhalmaz található itt (ha az Eridanus gömbhalmazát is ide csapjuk), galaxisokból 10 magnitúdós fényesség körül szintén csak alig öt-hat darabot tudunk összeszámolni, továbbá planetáris ködökből 12 magnitúdóig nyolc-kilenc darabot láthatunk. Viszont nem ez a helyzet a nyílthalmazokkal: 10 magnitúdóig legalább hatvan darabot figyelhetünk meg! A Tejút síkjában, előfordul, hogy egy kis távcsővel nincs is idő mindet végignézni egy éjszaka. Lerajzolni őket pedig igazi maratoni munka! Hosszú évekre, évtizedekre tartó kellemes elfoglaltság...

Ebben a kis blogbejegyzésben szeretnék egy kis számvetést tartani arról, hogy hol tartok én ebben a munkában (nem is munka mert nagyon élvezem). Hét éve kezdtem el a terület felderítését. Alapelv, hogy a jó légköri átlátszóság mellett rajzolok csak. Persze bárhol is legyen egy objektum az égen, minél tisztább a levegő, annál jobban látható, ám itt a horizont közelében ez fokozottan igaz. Így ez a projekt nem halad gyorsan: leginkább a nagyon tiszta téli, vagy tavaszi hidegfrontokat követő estéken művelhető. Talán ez adja a varázsát számomra: a rövid észlelési ablak, amelyen át azonban csodás dolgokat láthatunk!

Készítettem kettő kis térképet a területről (két részre bontva azt) , amelyen piros csillaggal jelöltem az eddig lerajzolt égitesteket. Fontos megjegyeznem, hogy csak a befejezett észlelések találhatóak itt; vannak félkész rajzaim, és vannak olyan objektumok amelyeket csak megcsodáltam, ám ezek nem kerültek fel a térképre. Íme tehát az általam lerajzolt égitestek 2019.09.11-ig:

Az észleléseket folytatom tovább; egy-két hónap és a téli Tejút déli vége ismét elérhető.

Cseh Viktor

2019.09.11. Debrecen