Kitört az U Scorpii visszatérő nóva

2021-ben sokat beszélgettünk változós ismerőseimmel - főleg Fidrich Róberttel - hogy az U Scorpii visszatérő nóva már "igencsak" esedékes lenne. Már tavaly is aktuális lett volna, így már arra gondolt mindenki, hogy lemaradtunk róla, amikor a terület a Nap fényözönében tartózkodott. Nos nem így történt a dolog...

2022.06.06-án este érkezett egy e-mail Masayuki Moriyama-tól, melyben kéri a megerősítő megfigyeléséket, ugyanis 20220606.72030 UT-kor a visszatérő nóvát 11,4 magnitúdónak észlelte. Az üzenetet olvasva rögtön eldöntöttem, hogy fotózok, így ki is pakoltam az erkélyre. Sajnos 21:55 UT-ig sűrű fátyolfelhő takarta a területet, így csak ekkor tudtam fotózni. Az alábbi összegkép mutatja a nóvát, melyet Debrecenből készítettem:

A fotómon a nóva fényessége kb. 8,7 magnitúdó, melyet a vizuális látvány is megerősített. Pár napja írta Fidrich Róbert, hogy már nagyon aktuális lenne a kitörés, erre tessék, meg is történt. Én 05.27-én fotóztam az U Scorpii-t, akkor még 16,0 magnitúdó alatt volt a fényessége. Kíváncsi vagyok meddig fog fényesedni, és meddig tartózkodik maximumban?! Ennek a csillagnak a kitörését még nem láttam sohasem.

Az AAVSO keresőtérképe a nóvához

Az U Scorpii helye a Tejútrendszer fősíkjában

Később Robi jelezte, hogy a fényesség már 8,1 magnitúdó! A nóva gyorsan fényesedik. Most e sorok írásakor 7,8 magnitúdós megfigyelések születnek a Távol-Keleten, ahol már sötét van. Ma este mindenképpen újból észlelem a csillagot!

2022.06.07. 21:35UT - Ezen az estén újból észleltem a nóvát abban a reményben, hogy kissé fényesebb lesz, ugyan az észlelések erre utaltak napközben. Viszont az a helyzet, hogy a nóva már elkezdett halványodni, így gyakorlatilag újra 8,6 magnitúdósnak láttam. A közelgő Hold miatt a napokban nem lesz egyszerű az észlelés, de azért próbálkozom majd!

2022.06.18. 21:00UT - Sokáig nem tudtam az időjárás és a Hold miatt észlelni a csillagot de ezen az estén sikerült. A fényszennyezett égen 10×20 sec-os képeken kivehető a csillag. Fényessége vizuálisan és a fotók zöld csatornáján is 13,6 magnitúdó. 

2022.06.21. 21:02UT - Ezen az estén a Hortobágyról fotóztam az U Scorpii-t. A kitűnő égen természetesen nagyon könnyen látszott a csillag, és a fotómasina is sokkal fényesebbnek mutatta a nagyobb érzékenységnek és hosszabb expóknak köszönhetően. Pedig bizony már csak 14,3 magnitúdós a visszatérő nóva. Gyorsan halványodik, lassan "kicsúszik" a vizuális észlelők kezéből. Nagyobb távcsövekkel persze még elérhető.

A T Coronae Borealis várható kitörése

 Nemrég érdekes levél csigázhatta fel a változócsillagok kedvelőit. Idézem a levél legfontosabb részét:

"Dr. Mukai writes: "[Our] HST and XMM-Newton observations of the symbiotic recurrent nova, T CrB ... are part of our ongoing campaign to the current active state that started in 2016, and perhaps leading to its next nova eruption that might happen within the next 5 years or so."

A levél teljes terjedelmében itt olvasható: 

https://www.aavso.org/aavso-alert-notice-750?fbclid=IwAR351rlFzHT_57T6dCX1h1vZ1z1bZ9Q7lpvCeQE5nB5iVdL5Y3RwH_gpeRY

A lényege ennek az észlelési kampánynak, hogy a T Coronae Borealis-t kitörés előtt minél többféle eszközzel, megfigyeljük. A következő kitörés előreláthatólag 5 éven belül megtörténik, így a sorozatos észlelések talán biztosítani tudják, hogy erről a leendő kitörésről és előzményeiről a lehető legtöbb információt össze tudjuk gyűjteni. Így egy későbbi kitörés könnyebben előrejelezhető lenne. Az észlelési kampány sok erőforrást, energiát és kitartást kíván, de csak így hozhat eredményt.

A T CrB kitörései nagyon látványosak, eddig két ilyen esemény ismeretes: 1866-ban és 1946-ban történtek. Tehát ezek a kitörések kb. 75-80 évenként követik egymást, és mindkét esetben 2.0-3.0 magnitúdós fényesség között volt a csúcspont. A következő táblázat az 1946-os kitörés fényességlefutását mutatja be:

Tegnap este én is megfigyeltem tehát ezt a visszatérő nóvát, és le is fotóztam. 9,9 magnitúdós fényességével egyelőre semmi jel nem utal a kitörésre. Most a T CrB még nyugalomban van. Reméljük nem sokáig! :-)

Hála Istennek nagyon tiszta, jó átlátszóságú volt az ég, bár némi "felhőzajlás" volt. Ennek ellenére jól látható a csillag a fotón.

Visszatérő nóvák galaxisunkban

Ebben a bejegyzésben egy igen érdekes égitesttípusról szeretnék nagyon-nagyon alap szinten beszélni. Inkább egyfajta észlelési ajánló ez. 

A változócsillagok megfigyelésével eddig nem sokat foglalkoztam, ám mostanában elkezdett érdekelni a téma. Különösen megfogott egy típus, a visszatérő nóvák csoportja. A visszatérő nóvák, a változócsillagokon belül a kataklizmikus változók csoportjába tartoznak. 

A kataklizmikus változócsillagok olyan kitörést mutatnak, melyet a felszín közelében, vagy a csillag belsejében lejátszódó termonukleáris folyamatok okoznak. Az explozív és nóvaszerű változók nagy része szoros kettőscsillag, komponenseik erősen befolyásolják egymás fejlődését. A kettőscsillag egyik komponenséről anyag áramlik a másikra. Ez az anyagmennyiség folyamatosan gyarapszik a társ "felszínén", majd egy kritikus tömeget elérve beindulnak a magfúziós folyamatok. Ekkor a csillag gyakorlatilag "lerobbantja" magáról a felgyülemlett anyagot. 

A visszatérő nóvák a kataklizmikus változók egy olyan csoportját alkotják, melyek abban különböznek a nóváktól, hogy két, vagy több kitörésüket észlelték 10-80 éves időintervallumban. Jelzésük "NR" - "Nova Recurrent".

A T Pyxidis kitörése 2011 áprilisában. A csillag nyugalomban 15,5 magnitúdós, ám akár 6,2 magnitúdóig is felfényesedhet.

Ez a változócsillag-típus azért érdekes, izgalmas mert kitöréseik ismétlődnek, és általában "látványosak", fényességük akár 10-12 magnitúdóval is megnő. Nyugalmi állapotban a csillag gyakran még a legnagyobb távcsövekkel is alig látható, míg kitöréskor még szabad szemmel is megpillantható némelyik. Nagyon izgalmas tehát várni egy-egy újbóli kitörésre. Mivel csak tíz ilyen csillag ismert a galaxisban, és mivel a kitörések között 10-80 év is eltelik, sajnos nem túl gyakori e jelenségek bekövetkezése. 

A visszatérő nóvák galaxisunkban (zöld csillagok jelölik őket). A piros csillagok az elmúlt évek "egyszeri" nóváit jelölik.

Visszatérő nóvákat a saját galaxisunkban az Androméda-ködben és a Nagy Magellán-felhőben ismerünk. A Tejútrendszerben jelenleg tíz visszatérő nóváról tudunk. Lássuk tehát ezeket a csillagokat. Mindegyikhez beszúrok egy, az AAVSO "Variable Star Plotter"-rével készített keresőtérképet. A térképek határfényessége csupán 9 magnitúdó, így ezek alapján csak kitöréskor lehetne megtalálni e csillagokat. Tehát inkább arról adnak tájékoztatást, hogy hol helyezkednek el ezek az égitestek az égen. Észleléshez nyomtassunk nagyobb határfényességű, szűkebb látómezejű térképet.

CI Aquilae

V394 Coronae Australis

T Coronae Borealis

IM Normae

RS Ophiuchi

V2487 Ophiuchi

T Pyxidis

V3890 Sagittarii

U Scorpii

V745 Scorpii

Mint látjuk, e csillagtípus főként a Tejút magvidékén, s a galaktikus egyenlítő közelében helyezkedik el. Egyedül a T Coronae Borealis van távol a fősíktól. 

Érdemes minden egyes derült éjjel rápillantani e csillagokra. Bár két kitörés között hosszú idő is eltelhet, ezek nem szabályosan követik egymást. Ha pedig kitörést észlelünk, vagy értesülünk, akkor bizony figyeljük meg minél többször ezeket a változócsillagokat.

Pagnotta szerint a következő égitestek is ígéretes visszatérő nóva jelöltek: V1721 Aql, KT Eri, V838 Her, V2672 Oph, V4160 Sgr, V4643 Sgr, V4739 Sgr és a V477 Sct. Ezek a csillagok hasonló módon viselkednek mint a visszatérő nóvák, némelyiknek a kitörését is észlelhettük már a történelem folyamán. Elképzelhető, hogy idővel újabb kitörés játszódik majd le rajtuk. Vagy már le is játszódott, csak pl. nem lehetett akkor őket észlelni. Ez a helyzet az U Scorpii-val; rendszeres időközönként tör ki, mégis van olyan, hogy a szokásos kitörés elmarad. Elképzelhető, hogy ez téli időszakra esik, amikor számunkra a csillag láthatatlan.