A Jupiter és a Szaturnusz szoros együttállása

 Az év sokak által nagyon várt eseménye volt a 2020. december 21-én bekövetkező együttállás: ekkor a Jupiter és a Szaturnusz 6 ívpercre közelítették meg egymást. A média, tudományos közösségek is felkapták a témát, így nagyon sokan voltak kíváncsiak erre az égi jelenségre. Ám sajnos Magyarország területére december 21-én, a legnagyobb közelség idején vastag felhőtakaró borult. Alig készült fotó, megfigyelés a legszorosabb közelségről; országunk terültéről csak drón segítségével sikerült fotót készíteni 21-én, nagyjából 1050 m-es magasságból.

Az első fotóm a két égitest közeledéséről 2020.12.01-én 15:58 UT-kor

2020.12.05-én teleobjektívvel fotóztam a két bolygót. A Jupiter mellett jól látszanak a Galilei-holdak, ám a Szaturnusz megnyúlt alakja is felismerhető.

Őszintén szólva, én már december elejétől figyeltem a két bolygó közeledését, mert nagyon érdekelt a jelenség lefolyása; Jézus Krisztus születése kapcsán, az egyik lehetséges "Betlehemi" csillagjelölt ugyan ennek a két óriásbolygónak az együttállása lehetett. Tehát emiatt is hosszú távú megfigyelést terveztem ezekben a hetekben.
December elsejétől, amikor csak lehetett figyeltem, fotóztam a két bolygó közeledését. Így számomra annak ellenére emlékezetes, hogy a legszorosabb közelítést nem láttam. Nem akartam mindent egy lapra feltenni: volt egy baljós sejtésem az időjárással kapcsolatban. Ez sajnos be is igazolódott! Már a november is nagyon felhős, borult volt, ám az idei decemberhez hasonlóan pocsék időszakot még nem éltem meg. Gyakorlatilag, a december elejei, néhány derült estét leszámítva, öt héten keresztül nem láttunk napot sem! De az OMSZ közzétett olyan elemzést, amelyben leírták, hogy egyes területein az országnak 47 napja nem sütött a Nap. Mizser Attila a "Változócsillag adatbank" adatian mutatta be azt, hogy gyakorlatilag másfél hónapnyi "lyuk" tátong a grafikonon.

2020.12.10-én láttuk még az együttállást, ám ezután december végéig nem engedett a felhőzet.

Na, de azért esténként igyekeztem megfigyelni a két bolygót, amikor csak lehetett. Szerettem volna a nagy távcsővel egy látómezőben fotózni a jelenséget, de sajnos meg kellett várnom míg 50 ívpercnél közelebb kerülnek egymáshoz. A Canon EOS 1100D ugyanis a 127/1500-as Makszutov távcsővel 50'×35'-es LM-et ad. Ezeknek a felvételeknek az elkészítését azonban megakadályozta a felhőzet. December 23-án már valami esély kínálkozott a megfigyelésre; nyugaton, délnyugaton hét ágra sütött a nap. Nagyon irigy voltam, hogy ekkor Debrecen még ködben és esőben úszott. Sajnos ezen az estén is hoppon maradtam, a felhőzet teljesen zárt volt. December 10. után az első nap amikor újra láttam az együttállást az december 26-án este volt. Ekkor Tiszafüredről hazatérőben a Hortobágyi Nemzeti Park területén álltunk meg és lefotóztam az együttállást. A Jupiter már 35 ívpercre eltávolodott a Szaturnusztól, de a látvány így is fenomenális. Vajon milyen lehetett mikor 6 ívpercre voltak egymástól?!

2020.12.26-án este a Hortobágyi nemzeti Park területéről készítettem ezt a fotót, mikor már alacsonyan járt a két bolygó.

Egy közelebbi fotó a párosról.

December 28-án a két bolygó távolsága már elérte az 50'-et, így én már nem tudom majd nagy távcsővel lefotózni a párost. Számomra ez a lehetőség már nem adott. A december 26-i Hortobágyi megfigyelés után legközelebb 29-én este volt lehetőségünk megcsodálni a párost. Ekkor a kristálytiszta égen gyönyörűen látszott a két bolygó, távolságok már egy fokra nőtt. Lassacskán a Szaturnuszt maga mögött hagyja a Jupiter. Sok-sok év múlva fognak csak újra találkozni. 

December 29-én már egy fokra volt egymástól a két bolygó.

Összesen 5 alkalommal sikerült fotóznom az együttállást az elmúlt harminc napban az alábbi napokon: december 1-én, 5-én, 10-én, 26-án és 29-én. Sajnos a legszomorúbb, hogy 10-e és 26.-a között egyáltalán nem láttunk csillagos eget, így pont a legizgalmasabb pillanatokról maradtunk le.

A két bolygó távolodását még nyomon követem egy darabig, ám nagy kár, hogy gyakorlatilag alig láttunk valamit ebből a nagyon is hosszan tartó jelenségből. Bármilyen rosszul is hangzik; az időjárás egyszerűen katasztrofális volt. De ez már így sikeredett. Mi már nem valószínű hogy élünk addig, míg hasonlóan szoros közelségbe kerül a két bolygó.

Észlelő: Cseh Viktor
Helyszínek: Debrecen, Hortobágy
Távcső: 10×42 ED binokulár
Fényképezőgép: Canon EOS 1100D + különböző objektívek 
Szűrő: Hoya #4 Star Filter

 

Minden esetre ez úton kívánok mindenkinek Áldott Karácsonyt és Boldog Új Évet!

 

 

Visszatérő nóvák galaxisunkban

Ebben a bejegyzésben egy igen érdekes égitesttípusról szeretnék nagyon-nagyon alap szinten beszélni. Inkább egyfajta észlelési ajánló ez. 

A változócsillagok megfigyelésével eddig nem sokat foglalkoztam, ám mostanában elkezdett érdekelni a téma. Különösen megfogott egy típus, a visszatérő nóvák csoportja. A visszatérő nóvák, a változócsillagokon belül a kataklizmikus változók csoportjába tartoznak. 

A kataklizmikus változócsillagok olyan kitörést mutatnak, melyet a felszín közelében, vagy a csillag belsejében lejátszódó termonukleáris folyamatok okoznak. Az explozív és nóvaszerű változók nagy része szoros kettőscsillag, komponenseik erősen befolyásolják egymás fejlődését. A kettőscsillag egyik komponenséről anyag áramlik a másikra. Ez az anyagmennyiség folyamatosan gyarapszik a társ "felszínén", majd egy kritikus tömeget elérve beindulnak a magfúziós folyamatok. Ekkor a csillag gyakorlatilag "lerobbantja" magáról a felgyülemlett anyagot. 

A visszatérő nóvák a kataklizmikus változók egy olyan csoportját alkotják, melyek abban különböznek a nóváktól, hogy két, vagy több kitörésüket észlelték 10-80 éves időintervallumban. Jelzésük "NR" - "Nova Recurrent".

A T Pyxidis kitörése 2011 áprilisában. A csillag nyugalomban 15,5 magnitúdós, ám akár 6,2 magnitúdóig is felfényesedhet.

Ez a változócsillag-típus azért érdekes, izgalmas mert kitöréseik ismétlődnek, és általában "látványosak", fényességük akár 10-12 magnitúdóval is megnő. Nyugalmi állapotban a csillag gyakran még a legnagyobb távcsövekkel is alig látható, míg kitöréskor még szabad szemmel is megpillantható némelyik. Nagyon izgalmas tehát várni egy-egy újbóli kitörésre. Mivel csak tíz ilyen csillag ismert a galaxisban, és mivel a kitörések között 10-80 év is eltelik, sajnos nem túl gyakori e jelenségek bekövetkezése. 

A visszatérő nóvák galaxisunkban (zöld csillagok jelölik őket). A piros csillagok az elmúlt évek "egyszeri" nóváit jelölik.

Visszatérő nóvákat a saját galaxisunkban az Androméda-ködben és a Nagy Magellán-felhőben ismerünk. A Tejútrendszerben jelenleg tíz visszatérő nóváról tudunk. Lássuk tehát ezeket a csillagokat. Mindegyikhez beszúrok egy, az AAVSO "Variable Star Plotter"-rével készített keresőtérképet. A térképek határfényessége csupán 9 magnitúdó, így ezek alapján csak kitöréskor lehetne megtalálni e csillagokat. Tehát inkább arról adnak tájékoztatást, hogy hol helyezkednek el ezek az égitestek az égen. Észleléshez nyomtassunk nagyobb határfényességű, szűkebb látómezejű térképet.

CI Aquilae

V394 Coronae Australis

T Coronae Borealis

IM Normae

RS Ophiuchi

V2487 Ophiuchi

T Pyxidis

V3890 Sagittarii

U Scorpii

V745 Scorpii

Mint látjuk, e csillagtípus főként a Tejút magvidékén, s a galaktikus egyenlítő közelében helyezkedik el. Egyedül a T Coronae Borealis van távol a fősíktól. 

Érdemes minden egyes derült éjjel rápillantani e csillagokra. Bár két kitörés között hosszú idő is eltelhet, ezek nem szabályosan követik egymást. Ha pedig kitörést észlelünk, vagy értesülünk, akkor bizony figyeljük meg minél többször ezeket a változócsillagokat.

Pagnotta szerint a következő égitestek is ígéretes visszatérő nóva jelöltek: V1721 Aql, KT Eri, V838 Her, V2672 Oph, V4160 Sgr, V4643 Sgr, V4739 Sgr és a V477 Sct. Ezek a csillagok hasonló módon viselkednek mint a visszatérő nóvák, némelyiknek a kitörését is észlelhettük már a történelem folyamán. Elképzelhető, hogy idővel újabb kitörés játszódik majd le rajtuk. Vagy már le is játszódott, csak pl. nem lehetett akkor őket észlelni. Ez a helyzet az U Scorpii-val; rendszeres időközönként tör ki, mégis van olyan, hogy a szokásos kitörés elmarad. Elképzelhető, hogy ez téli időszakra esik, amikor számunkra a csillag láthatatlan.

Nova Persei 2020 (V1112 Per)

 A hosszú borult időszak alatt majdnem teljesen elfeledkeztem a Perzeuszban feltűnt fényes nóváról. Aztán 2020.12.06-án hajnalban a holdfényes égen megörökítettem. Ezt a fotót teleobjektívvel, 20×6 másodperc expozícióval készítettem. Mivel a fotóállvány nem követi az égbolt forgását, csak ilyen rövid expozíciókat tudtam megengedni magamnak. A holdfény szintén nem kedvezett, de azért könnyen látszik a nóva. Fényességét vizuálisan 9 magnitúdóra becsültem. Meg szeretnék próbálni vezetett felvételeket is készíteni, 250mm-es fókusszal is!

A 2020.12.06-án készített fotón már jól látható a nóva a holdfényes égen. Canon EOS 1100D + teleobjektív 55mm-en

A bejegyzés frissítése gyanánt szeretném közzétenni a még friss, ropogós fotómat amelyet nemrég készítettem, s mely feldolgozását épp most fejeztem be. Ezúttal a társasház udvarára lecipeltem a mechanikát és a garázsból táplálva vezetett fotókat készítettem 200mm-es fókusszal. Az eredmény; sokkal jobb felbontás, nagyobb határmagnitúdó és a nóva jobb láthatósága. A fényességet ugyan úgy 9 magnitúdónak becsültem.

A reggeli képhez képest ez sokkal jobban sikerült.

A fotó nagyobb felbontásban itt elérhető: 

https://www.flickr.com/photos/51054595@N02/50686856443/in/dateposted-public/

2020.12.08-án 19:10 UT-kor újabb fotót készítettem. Ezúttal 250 mm-es fókusszal fotóztam 30×30 sec expozíciót használva. A kitűnő égboltnak köszönhetően a felvételen a határmagnitúdó 14,5 magnitúdó környékén van.

2020.12.08-án készült felvétel egy részlete.

A fotó nagyobb felbontásban itt is elérhető:

https://www.flickr.com/photos/51054595@N02/50696163066/in/dateposted-public/

Igyekszem követni az égitest fényváltozásait a lehetőségeimhez mérten. Készítettem egy kis térképet, arról, hogy hol kell keresnünk a vendégcsillagot. A helyet nagyon egyszerű megtalálni, bár a nóva azonosításához már részletesebb térkép kell. A legjobb ha az AAVSO Variable Star Plotter-ével készítünk térképet, mert így könnyen tudunk fényességet becsülni.

Az AAVSO által összegyűjtött vizuális észlelések alapján kirajzolódó fénygörbe: 

A bölcsek már úton vannak

2020. december 1-én megörökítettem a Jupiter és a Szaturnusz egymáshoz történő közeledésének egy pillanatát. Érdekes, hogy 2000 évvel ezelőtt, Jézus Krisztus születését is valószínűleg e két bolygó többszörös együttállása jelezte a napkeleti csillagászok tudtára. Ők bizony sok hónapos út után érték el Betlehemet, ahol megtalálták a Megváltót.

A mostani együttállásra húsz nap múlva kerül sor, így a bölcsek már rég úton kellett hogy legyenek annak idején, hogy több száz kilométer megtétele után elérjenek úti céljukhoz.

A témában két nagyszerű könyvet ajánlanék:

Ponori Thewrewk Aurél: Csillagok a Bibliában

Teres Ágoston: Biblia és asztronómia

Igyekszem én is követni az eseményt, és előre is boldog Adventi készülődést kívánok mindenkinek!

SAO 164697 fedése a Hold által

Észlelő neve: Cseh Viktor
Észlelés helye: 4025 Debrecen, Miklós utca 38.
Észlelés időpontja: 2020-11-21 17:00:00
Észlelés vége: 17:10
Objektum neve: SAO 164697 fedése a Hold által
Műszer típusa: 127/1500 Makszutov-Cassegrain
Műszer átmérő (mm): 127
Műszer fókusz (mm): 1500
Eredő fókusz (mm): 1500
Nyugodtság: 2
Átlátszóság: 4
Hőmérséklet: 5

Leírás: 

Végre megjött a várva várt derült, s végre van egy szép csillagfedés is. A Hold fázisa az észlelés idején 45,4%, így eléggé erős fényáradatban kell dolgozni.
Eldöntöttem, hogy a fotózás mellett ma mérek is. A 6,2 magnitúdós csillagot a 9×50-es keresőben figyeltem, közben a távkioldóval 3 másodperces expozíciókat nyomogattam. A csillag eltűnésének ideje: 17:07:55 UT. A hibahatár kb 1-1,5 másodperces, mivel gyorsan rá kellett nézni az órára. A belépés a Bunsen kráter környékén történt. 

1. kép: ez a legutolsó expozíció amin látszik a csillag

Jól látható a Grimaldi kráter környékén egy másik, 11 magnitódós csillag is. Ennek fedését nem figyeltem.

Korai holdsarlók előrejelzése a 2021-es esztendőre

 Idén is elkészítettem a jövő évre vonatkozó holdsarló előrejelzést. A táblázat a 48 óránál fiatalabb holdsarlók közül azokat tartalmazza, melyek megfigyelésére van esély Magyarország területéről.

2020.10.15. - 4,0%-os 38h 41m-es holdsarló

Erre az októberi reggelre már nagyon készültem; egyrészt hogy tökéletesítsem a fotózási technikámat, másrészt, hogy felkészüljek a 16-i reggelre.

Legelőször hajnali 02:00UT-kor ébredtem fel, és akkor még az ég teljesen borult volt. Viszont 04:00UT-ra szépen kitisztult az idő. Ekkor kipattantam az ágyból, halkan felöltöztem és mentem ki az erkélyre fotózni, észlelni.

A Hold gyönyörű, 160 fokos ív volt szabad szemmel, és a hamuszürke fény  nagyon erősen látszott. A felszínen rendkívüli részletek látszottak. Különösen a Mare Orientale szerkezeti elemei voltak látványosak. Általában amikor az árnyékhatár itt húzódik, nincs ilyen nagyon erős nyugati libráció. Most azonban látni a Mantes Rook és a Montes Kordillera ívét, És a központi síkság krátereit. A Lacus Veris és a Lacus Autumni felülete inhomogén, és a Mare Orientale-t körülvevő hatalmas törmelékmező sugárirányú barázdáltsága is megfigyelhető. Döbbenetes! Egy hónappal ezelőtt nem látszott ilyen szépen ez az alakzat. Már ezért megérte felkelni.

Ma reggel 30 fotót készítettem, s a 15 legjobb felhasználásával, Autostakker segítségével készítettem el a végleges korongfotót. Ez sokkal jobb lett mint egy hónappal ezelőtt. A nyugodtabb levegő miatt sokkal élesebb a kép. 

Már nagyon várom a holnap reggelt, remélem arra a kis időre jó idő lesz, hogy megláthassam és lefotózhassam a 15 órás holdsarlót.

A harmadik távcsöves fotó 04:30UT-kor készült, így 39h 01m-es korában mutatja a holdat.

A szabadszemes láthatóság végét 04:50UT jelentette, mikor fátyolfelhők csúsztak a Hold orcája elé.

Készítettem egy videót is mely itt megtekinthető:

https://www.youtube.com/watch?v=HvUvn5COpO8 

2020.09.18 - 2,3%-os 29h 54m-es holdsarló

 Az őszi időszakban általában nem szokott eténként megfigyelhető lenni a korai holdsarló. Ma viszont a holdpálya állása lehetővé teszi, hogy most is viszonylag jól megfigyelhető legyen a sarló.

19:50 körül értünk ki a megfigyelési helyre, Debrecentől Ny-ra, az M35-ös autópálya mellé. A Holdat a 10×42-es binokulárommal nagyon hamar megtaláltam, s szinte ugyan akkor láttuk meg szabad szemmel is; ez az időpont 16:54 UT-volt.

A holdsarló kora a legelső megpillantáskor tehát 29 óra 54 perc volt.
Nagyjából 30 percen át néztük a sarlót, majd hazaindultunk. Közben fotóztam a nagyon szép esti égen, a gyönyörű újhold sarlóját. A szél nagyon erősen fújt, de nem tudta elrontani a látványt.

2020.09.16. - 2,5%-os 30h 52m-es holdsarló

A mai reggelen egy idősebb holdsarlót volt lehetőségünk észlelni, mely nem jelentett nagy kihívást. Ám mivel ebben az évben még nem tudtam csak két korai holdsarlót megfigyelni, már nagyon vártam ezt a reggelt. Másrészt pedig tavaly óta nem tudtam kipróbálni azt a felszerelést, melyet pont részben e célból vásároltam meg.

Holdkelte előtt felébredtem, és elkezdtem kipakolni a felszerelést. Közben azon morfondíroztam, hogy hogyan fotózzak? Mivel csak egy fényképezőgépem van, és nincs sok hely a harmadik emeleti erkélyünkön, ezért döntenem kellett: vagy teleobjektívvel készítek esztétikus fotókat, vagy pedig a távcsővel készítek kevésbé látványos, ám hasznos fotókat. Végül úgy döntöttem, hogy a minél jobb részletességre törekszem a mai reggelen.

Ahogy jött fel a Hold én gyönyörködtem a vékony sarlóban, és az erős hamuszürke fényben. Nagyon jól látszottak a tengerek is szabad szemmel a sötét égen. Ám ahogy araszolt a Hold egyre feljebb, egyszer csak elborzadtam: \"A keleti horizont felett felhők vannak!\"

Körbenéztem; mindenhol szikráztak a csillagok de keleten fátyolos volt az ég. Ahogy világosodott úgy láttam meg, hogy kb 10 fok magasságig fátyolfelhők úsznak keleten. Nagyon mérges lettem. Több hetes derült után, ma is derült lesz, de pont most, pont ott ahol szükségem lenne a tiszta égre ott felhők vannak. Ahogy lehiggadtam rájöttem: \"Abból kell főzni amink van!\" Most bizony ez van!

A felszerelés összeszerelése után ráálltam a sarlóra. A következő hátráltató körülmény az égbolt nyugodtsága volt: úgy táncolt a sarló íve mint valami őrült vízisikló úszás közben. Amíg sötét volt az ég addig a hamuszürke fényt fotóztam, majd 05:30 körül megpróbáltam a felszínre exponálni. Az élességet vagy 5 percig állítgattam, végül a Szíriuszon állítottam be mert a Hold brutálisan hullámzott.

Végül azért csak sikerült kisajtolni valamennyit a felszín részletei közül. Vizuálisan ennél sokkal több látszott egy-egy nyugodt pillanatban. De ezeket nagyon nehéz volt elkapni. Készítettem egy képet amin feliratoztam az azonosított részleteket. Nagyon sok peremközeli alakzat szépen látszik. A legjobban sikerült kép 03:45 UT-kor készült, tehát 31 óra 15 perces korában mutatja a Holdat. Erről a képről készítettem egy feliratozott verziót, amelyen a lehető legtöbb biztosan azonosítható alakzatot bejelöltem. Az erős libráció a DNy-i peremen sok peremközeli alakzatot tett megfigyelhetővé. Külön érdekes volt ezeket ilyen plasztikusan, ellenfényben látni.

Alig várom a következő alkalmat. Megpróbálok több fotóból, jelösszegzéssel élesebb képeket kicsikarni. Hátha jobb eredményt kapok. Nagyon szép, és hasznos volt a mai reggel.

2020.09.06. - Mars-Hold együttállás

Az év egyik látványos együttállása következett be 2020.09.06-án a délelőtti órákban. Magyarországról nézve csak együttállás, délebbi országokból bolygófedés.
Kora reggel felébredve készítettem az első fotókat. Ekkor még több mint fél fokos távolság volt a Hold és a Mars között.

Később egyre közelebb látszott a két égitest. Egészen sokáig látszott szabad szemmel is a Mars a Hold mellett a jó átlátszóságnak köszönhetően. A nappali égen egy 8×42-es Tento binokulárral figyeltem az eseményeket, a teleobjektívre pedig a Hoya Circular polárszűrőt tekertem a kontrasztnöveléshez. Az utolsó kép 06:07 UT-kor készült, ekkor a hidegfront előtti cirruszok rontották a kontrasztot, de emelték az esztétikai élményt.

Az észlelés adatai:
Megfigyelőhely: Tiszafüred
Megfigyelő: Cseh Viktor
Műszer: 8×42 Tento binokulár
Fényképezőgép: Canon EOS 1100D + Canon EF-S 55-250mm f/4-5.6 IS STM teleobjektív

Egyébként délebbi országokból fedési jelenséget is meg tudtak figyelni az ottani észlelők. A fedésről bizonyára nagyon szép, és látványos felvételek készülnek majd. Kíváncsian várom a videókat, fotókat amik az interneten fellelhetőek lesznek.

39h 28m-es holdsarló

 A hidegfront után nem volt kétséges ennek az idős holdsarlónak a megpillantása. Államalapításunk ünnepnapján (most hogy, mindenféle szokásos dolog elmarad) nagyon szép időnk volt. Épp hazafelé sétáltunk este, mikor megláttuk a nagyon vékony sarlót. A velünk lévő gyerekeknek is megmutattuk a szép látványosságot.

Kora az első megpillantáskor 39 óra 28 perc volt. Gyorsan készítettem róla pár fotót. Igaz, hogy kézből lőttem őket, de azért csak élesek lettek!

Nyílthalmazok a nyári Tejútban

 Az utóbbi két hétben elkezdtem a teleobjektíves mély-ég fotózással foglalkozni. Vásároltam egy kis rektamotort a régi EQ3-as mechanikámra és kísérleteztem a fotózással. Nagyon tetszik, hogy viszonylag rövid expozíciókkal, a vezetett felvételeken a határmagnitúdó eléri a 14,0-14,3-as értéket. És mindezt úgy, hogy az égbolt átlátszósága csupán közepes volt, és a fényszennyezés itt állandóan erős. 

Nagyon jó továbbá, hogy nem kell sokat szöszmötölni: az erkélyen felállítom a mechanikát, felhelyezem a fényképezőgépet, nagyjából pólusra állok és kezdődhet is a fotózás. Egy-két tesztképet csinálok, így még finomhangolom a tengelykereszt beállítását, s ezután mehet a fotózás. Debrecen belvárosi átlagos ege, 30 másodperces felvételek elkészítését teszi lehetővé. Ezekből készítek 5 db-ot minden célobjektumról, s az észlelés végén még 5 db dark-ot is. A számítógépen Deep Sky Stackerrel elvégzem az összegzést és kész is a fotó. Nyílván az elért eredmények még jobbak ha javul az átlátszóság, s még jobbak ha sötét vidéki égen fotózok. Azonban már az eddigi eredmények alapján is elégedett vagyok. Így is érdemes fotózni: főleg a nyílhalmazok, aszterizmusok, planetáris ködök és gömbhalmazok lesznek a célpontjaim. Ha kijutok sötét ég alá akkor esetleg diffúz ködöket is megkísérlek lefotózni.
Meglepődve tapasztaltam hogy 10 megnitúdós gömbhalmazok is felfedezhetők némely fotón.

Az alábbi képek az első próbálkozások. A fotók jó része az alábbi beállításokkal készült (az alacsonyan elhelyezkedő M6, M7 és M22 20 sec-es expóval lett fotózva):

Dátum: 2020.08.09. 19:30-20:40 UT
Helyszín: Debrecen, Belváros
Mechanika: EQ3+rektamotor
Fényképezőgép: Canon EOS 1100D
Távcső: Canon EF-S 55-250mm f/4-5.6 IS STM objektív = 43/250-es távcsőnek felel meg
Expozíciós adatok: ISO 1600, 5×30 sec, f/5,6, (+5db dark, +5db flat)
Feldolgozás: Deep Sky Stacker, Registax, GIMP

A fotók jobb felbontásban itt tekinthetők meg: https://www.flickr.com/photos/51054595@N02/

Közeledik a kaland vége...

Sajnos nem voltak túl jók a körülmények ezúttal: a közlekedő autók fénye, az éppen kelő Hold, nem tették egyszerűvé a megfigyelést. Ráadásul egy pofátlan repülő épp a megfigyelés elején repült el az üstökös mellett, és a kondenzcsík végig megmaradt!

Egyetlen nyers képkockán a kóma zöld színe

A C/2020 F3 (NEOWISE) csóvája az összegzett képeken kb 1 fok hosszú, eléggé halvány a nyers képen pedig a kóma zöld színe jön elő jobban. 

10×15 másodpercnyi összegzett felvétel. Még jól látható a csóva!

Bár a szombat esti észleléskor már elbúcsúztam tőle, talán még egyszer meg tudom majd figyelni. Minden esetre ha ez nem történne meg akkor:

Örülök, hogy találkoztunk!