2018 júliusában sor kerül az évszázad egyik
leglátványosabb holdfogyatkozására – harangozta be a média. Ez az állítás csak részben igaz! Úgy gondolom,
minden holdfogyatkozás szép, és látványos jelenség, csupán néhány dologban
térnek el egymástól. A július 27.-én lezajlott esemény csupán a hosszában volt
úgymond rendkívüli, és abban hogy az éppen oppozícióban lévő Mars közel
látszott a Holdhoz. Lássuk, hogy mi hogyan éltük át a feleségemmel Katával ezt
a szép estét!
 |
| A holdfogyatkozás adatai, láthatósága a Földön, és a Hold útja a földárnyékban |
Hetekkel előre elkezdtem nézelődni, hogy vajon
honnan lenne érdemes megfigyelni a holdfogyatkozást. Az első, és legegyszerűbb
megoldás, a társasház erkélye lett volna ahol lakunk; 3. emeleti lakás,
délkeleti kilátással, majdnem tökéletes horizonttal. Viszont a fényszennyezés
nagyon-nagyon erős. Ez pont akkor jelentene gondot, amikor a Hold éppen a
leglátványosabb, ám leghalványabb. Igy tovább keresgéltem, s hosszas
gondolkodás után abban állapodtunk meg a fogyatkozás délutánján, hogy leugrunk
a Hortobágyra. Mindentől, és mindenkitől távol, a 33-as főút mellett, a Nemzeti
Park területén. Ez volt tehát az ideális helyszín a megfigyeléshez. Már csupán
a jó időben kellett bízni. Ezekben a hetekben nagyon meleg volt, s bár volt
csapadék, leginkább csak helyi zivatarok áztatták a pusztát. Jó reménységgel
indulhattunk hát neki ennek a forró napnak is…
27.-én szintén nagyon meleg volt. Jómagam is
dolgoztam és napközben a jelenség megfigyelésére készültem; nézegettem a
térképeket, időjárás jelentéseket, az égbolton majd látható dolgokat,
meteorrajok, műholdak átvonulásai stb. közeledve a munkanap végéhez egyre
izgatottabb voltam, és igyekeztem mihamarabb hazaérni. Délután 16 órakor
szikrázó napsütés, dögmeleg…18 óra után már közelgett a munkaidő vége; még
mindig jó az idő. Hazaérkezve lezuhanyoztam, ettünk, bepakoltunk, és
behuppantunk az autóba hogy elinduljunk a megfigyelési helyre. Ekkor láttuk
meg, hogy teljesen beborult az égbolt és mindenfelé viharfelhők gyülekeztek.
Miután elindultunk és rátértünk a 33-as főútra, akkor láttuk meg mennyire
reménytelen a helyzet. Eléggé mérges lettem, ám Kata bíztatott és azt mondta,
hogy imádkozott az estéért. Ezzel a tudattal mentünk tovább és végül
megérkeztünk a 33-as főútvonal egyik kis pihenőjébe, ’’kiállójába’’ Nagyhegyes
közelében. Éppen csepergett az eső mikor megálltunk, ezért bent maradtunk a
kocsiban. Mivel innen nem volt jó a kilátás, átálltunk a szemközti oldalra ahol
beljebb tudtunk menni. Mint később kiderült ez abból a szempontból is jó döntés
volt, hogy a másik oldalon kisebb tömegnyomor alakult ki az egymás után érkező
laikus érdeklődők miatt. Sajnos nem csak magával a 20-30 emberrel volt a baj,
hanem azzal, hogy nem tudták hogyan kell a sötétben ’’viselkedni’’, eljárni.
Lézerekkel játszó gyerekek, az autó reflektorát percekig felkapcsolva hagyó
felnőttek borzolták az idegeinket. No de sebaj, végül is jól alakultak a
dolgok…
Ahogyan várakoztunk és beszélgettünk, egyre
sötétebb lett, ám a felhőzet is egyre inkább összezárt felettünk. Kerestük a
Holdat a puszta felet ám hiába; sűrű felhőzet volt a délkeleti horizonton, emiatt egyre inkább alábbhagyott a
lelkesedésünk. Mellettünk egy fickó a hiper-modern fotófelszerelését
próbálgatta. Aztán egyszer csak láttam valami halvány derengést
az egyik felhő mögött…
 |
| A fotó a teljes fogyatkozás idején készült. Balra fent egy Perseida meteor látható, jobbra egy repülő húz csíkot. |
pár perc múlva megláttuk a Holdat. A Föld árnyéka ekkorra
már kb. a holdkorong szélességének jó 40%-áig behatold a holdkorongba. Nagyon
örültünk, hogy legalább ennyit láthatunk a szép fogyatkozásból. Távcsövek
tekintetében kettő darab binokulárral fegyverkeztünk fel; Az egyik az én
10x40-es tetőélprizmás ED távcsövem volt, amit Kata használt, a másik pedig egy
8x40-es gyönyörű eredeti Tento binokulár. A távcsövekben, nagyon szép volt a
látvány! Ahogy telt az idő, egyre sötétebb lett és a felhők között bujkáló
Holdat figyeltük, közben beszélgettünk, élveztük az estét. Azt is észrevettük
hogy felragyogtak az első csillagok is; Leghamarabb a Vega és a Deneb tűnt fel
magasan a fejünk felett, aztán a Jupiter, Szaturnusz, Arcturus, Anteres… És
ahogy egyre-másra feltűntek ezek az égitestek, azt is észrevettük, hogy az
égboltnak egyre nagyobb területe is szabaddá válik. Sőt! Ezek a területek
teljesen tiszták, még fátyolfelhőzet sincs. Ennek nagyon megörültünk, mivel a
Holdnak már nagyon kicsi része látszott csak. A Mare Crisium piciny tengere még
éppen nem volt árnyékban.
Ahogy nőtt a sötétség, úgy tisztult az égbolt, és
ezekkel párhuzamosan egyre inkább fogyott a Hold, aztán egyszer csak 21:30
környékén az utolsó fényes kis darabkája is eltűnt a Holdnak. Ekkorra azonban
már szinte teljesen kitisztult az égbolt, csupán délnyugaton láttunk villámlást
a Skorpió csillagai alatt, amely azonban még inkább hangulatossá tette az
estét. Megálltunk és belebámultunk a hatalmas csillagóceánba, mely ott terült
el a fejünk felett: tökéletes panoráma a Hortobágyon, kellemes nyáresti levegő,
tücsökciripelés, a Tejút ott burjánzott a fejünk felett, mindenfelé sok-sok
száz és ezer csillag, a délkeleti horizonton pedig ott izzik halványan a Hold,
alatta a tündöklően fényes Mars társaságában. A látványt nehéz fényképeken,
vagy írásban visszaadni, olyannyira szürreális és szép… Ezért megérte kijönni
ide. Próbáltam fotózgatni is, de mi úgy voltunk vele, hogy szeretnénk átélni
ezt az egész jelenséget. Ha az ember csak fotóz és egész idő alatt azzal van
elfoglalva, hogy jól sikerült képeket gyártson, akkor gyakorlatilag NINCS IS
OTT! Mi ott akartunk lenni.
A fogyatkozásnak ebben a periódusában eléggé
lelassult az idő múlása; bő másfél óráig alig mozdult valami. Tehát ezt a kis
idő kihasználtuk arra, hogy a régi jól ismert csillagösvényeken barangoljunk.
Mióta Debrecenben vagyok, csak az erősen fényszennyezett égen nézelődök, s
nincs alkalmam a Tejútban barangolni és halvány objektumokra vadászni. Katával
először a csillagképeket azonosítottuk: Lant, Hattyú, Nagy Göncöl, Sasa, Delfin
Nyilas, Skorpió, Bak, Ökörhajcsár… nagyjából ebben a sorrendben, ugyanis az
égbolt szakaszosan tisztult a megfigyelés alatt. Szabad szemmel sok mély-ég
objektumot azonosítottunk: M31, Ikerhalmaz, Melotte 20, Ic 4665, M24, M8,
M20-21, NGC 7000, Vállfa-halmaz, Mizar-Alcor kettőscsillag… Aztán a távcsöveket
szegeztük az égboltnak. A kis eszközökkel már sokkal halványabb, kisebb méretű
célpontokat azonosítottunk, vagy éppen nagyobb méretű, halvány ködöket. Közben
a déli horizonton is távolabb kúsztak a viharfelhők.
Én ismét a horizont irányába fordítottam a
távcsövet és régi mániám újra előjött; megnéztem mi látszik a Hortobágyról, a
déli horizonton csak pár fok magasan delelő csillagképekből… de nem jártam nagy
sikerrel. Mint már írtam fentebb, a Skorpiótól délnyugatra vihar tombolt. A
Corona Australis-ból csak pár csillag látszott, és a felhők 5-6 fok magasságig
mindent kitakartak. Úgyhogy nem tudtam túl sokat megfigyelni a déli égboltból.
23 óráig nézelődtünk az égbolton, aztán újra a
Holdat figyeltük mivel elkezdődött a kilépés a földárnyékból. Szabad szemmel is
látható volt, ahogyan a Hold bal széle egyre világosabb, narancsos színűvé
válik. Majd egyszer csak megjelent egy icipici, fényesen világító terület a
Holdperemen, közel az Grimaldi kráterhez. Ez kb 23:15 körül következett be.
Azután ez a terület egyre nagyobbra hízott, és tíz perc, negyed óra múlva már a
Hold könnyen árnyékot vetett a talajon. Egyre világosabb lett, a Tejút egyre
inkább eltűnt az égboltról. Mikor autóba ültünk és hazaindultunk, még a holdkorong
egyharmada takarásban volt, és mikor Debrecenbe értünk egy pici részen még
láttuk az árnyékot. Mire felértünk, a társasház harmadik emeletére a Hold már
„csupasz” volt… a félárnyékot nem érzékeltem. Még néhány dolgot megcsináltunk,
és mielőtt ágyba kerültünk, én az erkélyről még kicsit nézelődtem a csillagos
égbolton a 8x40-es Tento binokulárral. Nagyon jó volt az észlelés, az éjszaka
csendje kint pusztán, és a jelenség is egészen rendkívüli hatású. Sajnáltam,
hogy már vége, de készülődök a következő hasonló jelenségre.
 |
| A földárnyék elkezd levonulni a Hold felszínéről, és újra kifényesedik az égitest |
Néhány szóban azért térjünk ki a jelenség, és a megfigyelőhely
paramétereire is. Ezek itt felsorolásszerűen lesznek feltüntetve. Az
időadatokat UT (Universal Time-ban) adtam meg. Ehhez kettő órát kell hozzáadni,
hogy megkapjuk a magyarországi helyi időt. Tehát:
JELENSÉG: Teljes Holdfogyatkozás (a 129-es Szárosz
ciklus, 38. fogyatkozása a 71-ből)
LÁTHATÓSÁG: Dél-Amerika, Európa, Ázsia nagy része,
Ausztrália
BELÉPÉS A FÉLÁRNYÉKBA: 17:14 UT
BELÉPÉS A TELJES ÁRNYÉKBA: 18:24 UT
TELJES FOGYATKOZÁS KEZDETE: 19:30 UT
LEGNAGYOBB FOGYATKOZÁS: 20:21 UT
TELJES FOGYATKOZÁS VÉGE: 21:13 UT
KILÉPÉS A TELJES ÁRNYÉKBÓL: 22:19 UT
KILÉPÉS A FÉLÁRNYÉKBÓL: 23:28 UT
TOTALITÁS IDŐTARTAMA: 1 óra 42 perc
RÉSZLEGES FOGYATKOZÁS IDŐTERTAMA: 3 óra 54 perc
A FÉLÁRNYÉKOS FOGYATKOZÁS IDŐTERTAMA: 6 óra 13 perc
A HOLD ADATAI:
HOLDKELTE A MEGFIGYELŐHELYEN: 18:08 UT
CSILLAGKÉP: A
Bak csillagkép területén
LÁTSZÓ ÁTMÉRŐ: 29.6
ívperc
TÁVOLSÁG A FÖLDTŐL: kb.
403800 km (A fogyatkozás a holdpálya felszálló csomópontjának közelében
következett be.)
MEGFIGYELŐK: Cseh
Viktor, Cseh-Nagy Katalin
ÉSZLELŐHELY: Hortobágyi
Nemzeti Park - GPS: 47.571 N, 21.258 E
ESZKÖZÖK: 8X40
Tento binokulár, 10x42 Lacerta Binokulár, Canon EOS 1100D
 |
| Megfigyelők :) |
Sajnos nagyon sok helyen borult
volt az égbolt Magyarország felett, így az emberek nagy része nem látta a
jelenséget. Azonban nem kell sokat várni a következő holdfogyatkozásra, ugyanis
2019 január 21.-én reggel láthatjuk a következőt. Kár hogy ez az esemény
holdnyugtakor még tartani fog (a legnagyobb fogyatkozás 6 óra 12 perckor, már
jócskán szürkület idején következik majd be), és valószínűleg az időjárással is
több gond lesz. Januárban még ritkább a derült ég. De attól még bizakodjunk!
2019 július 16-án pedig egy
részleges holdfogyatkozást láthatunk, amikor a Föld árnyéka a holdkorong 65%-át
takarja majd el éjfélkor. Tehát jövő évben nem leszünk híján a
holdfogyatkozásoknak.
Derült, fényszennyezéstől
mentes éjszakákat kívánok mindenkinek!
Cseh Viktor
2018 augusztus 1., Debrecen
