2021. április 24., szombat

A Vénusz első felcsillanása

 Mindig is szerettem a Vénusz láthatóságait: jó nyomon követni a bolygó képének változását, látványát. Az esti, vagy hajnali égen nagyon hangulatos e bolygó megfigyelése (a Merkúrban is ezt kedvelem), és külön szerettem mindig a z alkonyatban keresni a bolygót a felső együttállások után.

Amikor még csak elkezdtem csillagászkodni (2002 körül) bizony nem volt lehetőségem planetáriumprogramokkal előrejelzéseket készíteni. Annyit tudtam, hogy mikor történik a felső együttállás, és volt egy kis 4×25-ös keresőtávcsövem. Vártam egy-két hetet aztán esténként leballagtam a kertbe és megpróbáltam megtalálni a Vénuszt. Attól függően, hogy az őszi vagy a tavaszi égen kerestem függött, hogy milyen könnyű megtalálni a bolygót. Az igazság az, hogy másfél hónapnál hamarabb nem tudtam meglelni a bolygót sosem. 

Ahogy fejlődött a technikám, egyre könnyebb volt a dolgom: a planetáriumprogramokkal nagyon könnyű volt a keresés, a jobb binokulárok is sokat segítettek, a fotózás pedig újabb lökést adott. 2021. április 23-án újból rátaláltam a Vénuszra. A felső együttállás március 26-án történt így egy hónapon belül megtaláltam  bolygót, sikerült fotót is csinálni. Őszintén szólva, ha nincs ez a pocsék két heti időjárás még hamarabb ráleltem volna a bolygóra. Érdekesség, hogy a Vénusztól ÉNy-ra ott látható a Merkúr is:

A Vénusz és a Merkúr bolygó az esti szürkületben 2021.04.23-án.

A páros 2021.04.24-én este. Kicsit porosabb volt a légkör mint előző nap.

A két bolygó a legnagyobb közelség estéjén 2021.04.25-én. A Merkúr és a Vénusz távolsága 1,2 fok.

Egy utolsó kép 2021.04.26-án este.


2021. április 5., hétfő

Nóva a Nyilasban: V6595 Sgr

Ma hajnalban jött a hír, hogy Andrew Pearce ausztrál amatőrcsillagász egy teleobjektvíre szerelt Canon EOS 1100D fényképezőgéppel egy fényes nóvát fedezett fel a Nyilas csillagképben. Az objektum csupán 2 ívpercre található a V3895 Sgr helyétől. A nóva a felfedezésekor már 8,8 magnitúdós volt, így nagyon könnyű célpont. Dühítő belegondolni, hogy ha lett volna derült ég már elkezdtem volna a Tejút rendszeres fotózását, így nagy valószínűséggel az én képeimen is rajta lett volna a csillag. De a "csodálatos" időjárás persze megint nem kedvezett. Ma hajnalban pedig, fel szerettem volna kelni, de elaludtam, így csak 7 órakor láttam a hírt. Pedig már lefotózhattam volna :-O

No mindegy! Az alábbi kép szemlélteti, hogy hol helyezkedik el a nóva:

Alább pedig egy az AAVSO VSP által generált keresőtérképet mellékelek; 1,5 fokos égboltrészt ábrázol. Mivel a területen rengeteg nóvát, törpenóvát észleltek már, így sok összehasonlító áll rendelkezésre a fényességbecslésre:


2021.04.07. 11:23 - a nóva fényessége már 7.5-7.9 magnitúdó között van vizuálisan, tehát kifejezetten látványos. Sajnos még nem tudtam fotózni az elmúlt napok rossz időjárása miatt.

2021.07.08. 07:39 - Ezen a hajnalon sikerült elkapni a nóvát, a hajnali szürkület kezdetén. Nagyon szép, fényes, vizuálisan már binokulárral is jól látható. Mindez annak ellenére, hogy alacsonyan van és az ég is füstös, párás. Fényességét 7,8-8,0 magnitúdó közé tenném, színe erősen vörös a színes felvételeken. Az itt bemutatott zöld csatornás képet IRIS-sel dolgoztam fel:


Készítettem a hajnalban készült nyers képekből egy olyan verziót is, amelyen a nóva tágabb környezete is látható. Ezen a felvételen a galaktikus porködök sokkal jobban kirajzolódnak, s számos nyílthalmaz, gömbhalmaz azonosítható a felvételen. Nagy kár, hogy a terület még nem delel akkor mikor még sötét van:

A nóva és környezete; a bal alsó sarokban lévő fényes csillag a gamma Sagittarii, jobbra fent a sötét térrész a Tejút átlátszatlan vastag porfelhője okozza. A V6595 éppen egy porfelhő szélénél létszik felfényleni. Nagyon izgalmas égterület, ám nem könnyű fotózni. A kép 2,5°×4°-os égterületet mutat be.

AZ AAVSO által összegyűjtött adatokból a következő fénygörbe rajzolódik ki:



2021. április 2., péntek

Törpenóva a Rákban: ASASSN-21er

 Az ASASSN csapat törpenóvát két fedezett fel egy nap alatt; ezek közül az egyik a Rák csillagképben, az M44-től 1,6 fokkal északra fénylett fel. Fényessége a felfedezéskor 13,2 magnitúdó volt, így könnyű célpont az esti égen a fotósok számára. Helyét az alábbi térkép mutatja:

Amint módomban áll lefotózom a területet és a csillagot.

2021.04.04. 23:19 - Végre sikerült fotóznom, és becserkésznem ezt a törpenóvát is. A tiszta égen könnyű célpont volt még városból is. Bár a fókuszálás nem sikeredett valami pontosra, sajnos ezt csak utólag láttam. IRIS-sel azért sikerült összeraknom a képet (csak zöld csatorna):


Az AAVSO által összegyűjtött észlelések által kirajzolt fénygörbe: