2018. szeptember 18., kedd

Fénypontok a naprendszer határán

2018 szeptember 15-én este Nagyvarsányban voltunk, és rendkívül jó légköri átlátszóság fogadott minket a csillagos égbolt alatt. Igaz néha felhők vonultak, de ezek nem zavartak számottevően.
Sokféle égitestet megszemléltem, és az utóbbi hónapokban a nagybolygók nagyon szép bemutatót tartottak nekünk az esti égen. Sorban lehetettlátni őket: Merkúr, Vénusz, Jupiter, Szaturnusz és a Mars...és az átlag ember ennél nem is nagyon lát többet. Sokan tudják ugyan, hogy van még kettő bolygó a naprendszerben, de látni csak kevesen látták őket. Ez a két hatalmas gázóriás az Uránusz és a Neptunusz. Kevesen gondolnák, de az Uránusz még éppen látható szabad szemmel, sötét égen. A Neptunuszhoz viszont már legalább egy kis binokulárt kell használnunk, és bizony mindkét bolygónak ismerni kell a pontos helyét! Különösen igaz ez a Neptunuszra, ugyanis eléggé nehéz kihámozni a csillagkörnyezetéből.
Ezen a szép estén az észlelés mellett fotózgattam is, és kettő képemen látható e két bolygó. Ezeket teszem közzé ebben a bejegyzésben, csak úgy viszonyítási alapként az olvasó elé, hogy lássa mennyire megbújnak ezek az égitestek a csillagos égbolton. Viszont egyben azért is, hogy felkeltsem az olvasó kíváncsiságát ezen bolygók után. Amint már fentebb írtam, igazából kis erőfeszítéssel bárki rájuk találhat.

Az Uránusz helyzete a csillagok között 2018.09.15.-én 21 órakor. Ezt a bolygót egy szerencsés véletlen folytán fedezte fel Friedrich William Herschel, azonban bizonyított, hogy nem ő volt az első észlelő. Feljegyzések alapján tudjuk, hogy 1690 és 1771 között a bolygót több mint húszszor regisztrálták. John Flamsteed tiszteletes (az első királyi csillagász Greenwichben) 1690 december 23.-án látta és még számot is adott neki; 34 Taurinak nevezte. 1712-ben újra észlelte, majd 1715-ben harmadszor is, anélkül, hogy rájött volna, hogy egyáltalán nem csillagról van szó. Ezen kívül látta még John Bradley, Johann Tobias Mayer és Pierre Charles Lemonnier is. Lemonnier egy tucatszor észlelte a bolygót anélkül hogy foglalkozott volna vele. Az észleléseket egy parfümös dobozban találták. Lemonnier nehéz kolléga lehetett; állítólag mindenkivel összeveszett akivel csak találkozott.
Ha esetleg meglátjuk a bolygót, gondoljunk arra, hogy a legtávolabbi, még szabad szemmel látható égitestet látjuk a naprendszerből!

Az első utalást egy Uránuszon túli bolygó létezésére T.J. Hussey tiszteletes tette, ám elméletét kinevették. Aztán ahogy telt az idő az Uránusz pályaháborgásai arra utaltak, hogy valóban léteznie kell egy nagy tömegű bolygónak még ami ennyire befolyásolja a mozgását. Hosszú és tragikomikus keresés után (érdemes a sztorinak utánaolvasni a blogomon) végül Heinrich d'Arrest és Johann Galle fedezte fel pályaszámítások alapján. Később kiderült, hogy az Uránuszhoz hasonlóan már régebben is látták csillagászok, ám csillagnak nézték.
A fenti fotó az őszi égbolt egy jókora szeletét ábrázolják. A kinagyított kis kockában látható a Neptunusz, ez a kis égterület az inzert jobb alsó sarkánál látható. A csillagkörnyezetet azonosítva láthatjuk hogy a Neptunusz mennyire halvány égitest.
A fotókat érdemes teljes méretben megnézni, úgy jobban látszanak a részletek: jobb klikk, és rákattintuk a ''kép megnyitása új ablakban''-ra...

Jó bogarászást mindenkinek az őszi égen!

2018. augusztus 26., vasárnap

Csillagok Dalmáciából


 2018 augusztusában Horvátországban volt lehetőségünk eltölteni bő egy hetet. Katával meglátogattunk néhány várost, szigetet és igyekeztünk felfedezni Dalmácia azon területét, ahol szállásunk elhelyezkedett. Persze közben csillagászkodtunk is, amikor a lépés úgy jött ki. 
Nagy reményekkel indutam útnak csillagászati szempontból is, ám csalódottan kellett hazatérnem. Sajnos egyik déli objektumot sem sikerült távcsővel megfigyelnem, amit beterveztem. Megdöbbentő mértékű volt a fényszennyezés, valamint a légkör is nagyon párás volt egész héten, így az átlátszóság meglehetősen rossz volt. Furcsa, hogy kb. két évvel ezelőtt a Villányi hegységből, a Skorpió déli csillagai sokkal jobban látszottak. Sőt! Sánta Gábor a Hamis-üstökös komplexum halmazait, csillagait lerajzolta délmagyarországról. Lokva Rogoznicából viszont, éppen csak látszott a Sargas, a Skorpió farkának egyik fényes csillaga.
Az alábbiakban egy kis fényképes összeállítást láthat az olvasó. Néhány nyers fotó, hangulatkép az onnan látható égboltról.

Déli csillagképek az esti szürkület idején; itt még éppen delelnek a Skorpió legfényesebb déli csillagai: jól látható a Corona Australis, a Nyilas pedig észrevehetően magasabbra kúszik mint odahaza... Barc szigete kb. 1-1.5 fokot kitakar a déli horizonton.
A teljes sötétség beállta után jól látható, hogy csak kicsivel mutat többet a fotó. Sajnos katasztrofális a közvilágítás, a díszkivilágításról pedig ne is beszéljünk!

A Nagy Medve északon - jobbra fent a Sarkcsillag (Polaris) látható

A Vénusz az esti szürkület idején

A Hold és a Jupiter - a kis sziklanyelven pokrócba burkolózva Kata észlel

Átlagos égkép - Azt terveztem, hogy a Déli Hal, Daru és Főnix csillagképeket fotózom. Kifejezetten vártam az Ankaa (a Főnix legfényesebb csillaga) delelését. Ám ahogy látható, épphogy csak látszik a Daru csillagkép gammája...szabad szemmel még az sem!

Téli csillagok a hajnali fényben - bizony nem tart már sokáig a fürdőszezon

A tél sztárjai: Fiastyúk, Hyadok és az Orion

A Dioszkurok: Pollux és Castor a Mosor hegység meredek, kopár sziklái felett

Ikrek, Szekeres, hegyek

A Procyon heliákus kelése (mikor egy csillag először pillantható meg napkelte előtt)

A Szíriusz heliákus kelése, jobbra fentebb pedig a béta CMa csillag

Életkép a Nyilassal és Messier halmazokkal :)

Vénusz, Hold, Jupiter
A fotók mindegyike CanonEOS 1100D fényképezőgéppel és EFS 18-55mm alapobjektívvel készült.
A képek minősége a feltöltés következtében sajnálatos módon jelentős mértékben romlik - nem tudok vele mit kezdeni :(


Cseh Viktor
2018 augusztus 26., Debrecen

2018. augusztus 8., szerda

Tapasztalatok egy 8×40-es Tento binokulárral


Az amatőrcsillagászok szeretnek új eszközöket (távcsövek, mechanikák, szűrők stb,) kipróbálni, azokkal új tapasztalatokat szerezni. Minél többféle dolgot kipróbálunk, annál inkább ki tudjuk alakítani a nekünk legmegfelelőbb műszerparkot is… és ez az élet minden más elfoglaltságára is igaz. Viszont nem mindig áll módunkban ezt megtenni; az amatőrcsillagászat is egy olyan hobbi, amely bizonyos szintek felett már igen drága mulatság. És valljuk be: nincs mindenkinek akkora tőke a háta mögött, hogy korlátlanul hódoljon eme nagyszerű elfoglaltságnak. 
Viszont adódhatnak olyan lehetőségek, mikor új, vagy éppen régi dolgokat próbálhatunk ki. Feleségem édesapja révén nekem is sikerült most ez. Nagyon szeretem a
csillagászattörténetet, s ezzel együtt a régi eszközöket. Tavaly év végén, Tiszafüreden vettem először készbe apósom régi, 8×40-es Tento-ját, amely azonnal megtetszett.
Ez a kis eszköz 2018 júliusának utolsó hetében nálunk is volt Debrecenben, így szabadidőmben volt alkalmam alaposan szemügyre venni. Ráadásul augusztus első hétvégéjén pedig a nagyvarsányi, sötét, vidéki égen teszteltem a gyönyörű kis távcsövet. Nézzük is meg milyen ez a manapság már ritka, és eléggé drágán megvásárolható instrumentum!


MŰSZAKI ADATOK:
Méret:   17.5×14.5×6.5 cm
Súly:   760 gr
Nagyítás:   8×
Objektívátmérő:   40 mm
Kilépő pupilla:   5 mm
Valós látómező:   7.6 fok                       
Relatív fényességi index:   25
Szürkületi érték:   17.8


Kézbe fogva nagyon masszívnak, erőteljesnek hat a távcső, és a méretérhez képest a súlya is elég nagy; 760 grammot mértem. Mérete a kis teleszkópnak; szélesség az objektíveknél: 17.5cm, hosszúság az objektívtől a szemlencse végéig: 14.5cm, vastagsága kb. 6.5cm. Körömmel kopogtatva a burkolatot, nem tudom eldönteni, hogy fémből, vagy valamilyen nagyon erős műanyagból van-e. Én bizony fémre tippelnék! Ezen a példányon néhány helyen már megkopott az eredeti festés, de ez csupán pár négyzetcentiméteres területre korlátozódik. Nagyon szép, újszerű a külleme. Az objektívek felülete mindenhol kifogástalan, gyönyörű, a bordó-baracksárga felületi reflekciócsökkentő bevonatok makulátlan állapotban vannak. A szemlencséken kékes-lilás
bevonat van, ezek közül a jobb oldalin van egy nagyon pici karcosság, de csak nagyon közelről látható. Nem szedtem szét, de a belsejébe belevilágítva a belső optikai elemek is részben megvizsgálhatóak; ezeken sincs semmiféle sérülés, karcolódás, kopás, szennyeződés vagy bármi egyéb. Bizony ez a távcső kitűnő állapotban van!

A mozgó alkatrészek könnyen mozognak, ám stabilan megtartják a beállított pozíciójukat, beállításaikat. Mind a
fókuszálókorong, mind a dioptriabeállító gyűrű tökéletesen funkcionál! A szemtávolság beállításához kissé komolyabb erő kell, ezt talán a kenőanyag teszi, amit a központi tengelyre felhordtak. Ám a távcső korát nézve még ez sem különösebb baj.

Kijelenthetem, hogy első ránézésre a távcső mind optikailag, mind pedig mechanikailag kitűnő állapotban van! Látszik, hogy nagyon vigyáztak rá!



Most pedig kézbe veszem és kipróbálom nappali viszonyok között. Először is a kényelmi szempontokat szeretném megvizsgálni, majd pedig a képalkotására vagyok kíváncsi. A távcsövet a szememhez emelve azonnal egy nagyon kellemes élménnyel gazdagodom; hihetetlenül jó fogni! Mivel eléggé nagy kezeim vannak, nehéz jól „megmarkolható” távcsövet adni nekem. Ez viszont nagyon kézbe illik. Stabilan tudom tartani, nem remeg a látott kép, és tényleg baromi jó ergonómiája van!

Beletekintve úgy tapasztalom, hogy a teljes látómezőt csak a szemkagylók lehajtásával tudom belátni, mert ezek akadályoznak abban, hogy odapréseljem a szemem a szemlencsékhez. A teljes látómező széles, kellemes. Az élességet beállítom, és most jobban belenyúlunk a dolgokba; egy dolog, hogy tiszta és hibátlan minden optikai elem, de ezek együtt vajon mire képesek? Nos a fényes tárgyak körül nincsenek szellemképek, nem szóródik a fény a távcső belsejében. Az élesre állított képen kromatikus aberrációnak csak a látómező szélén vannak jelei, egyébként nincsenek színes gyűrűk sehol. A fókuszált kép szép éles, és a látómező szélső ¼-ben kezd csak el csökkenni az élesség. Bárki, bármit mond; ez bizony egy modern távcsőnek is a becsületére válna. Ez egy nagyon jól korrigált látómező! A távcső nem kettőz, és hosszú ideig nézelődve sem éreztem, hogy elfáradna a szemem. A betekintés tehát nagyon kényelmes, csupán a szemkagyló miatti látómező „kiesés” az egyetlen fogyatékossága a 8×40-es Tento-nak. Nappali nézelődésre, madarászásra kiváló. Túrázásnál a puhányabbak talán csak a súlya miatt panaszkodhatnak. Szóval a nappali tesztelést, kézben forgatást és vizsgálódást ez a binokulár a részemről jó eredménnyel zárta. Nagyon jó távcső, jó konstrukció, és ez a példány kifejezetten jó egészségnek örvend!

Egy dolgot viszont nagyon hiányolok a távcsőről, ami nem más, mint az állványra való csatlakoztatás lehetősége. Én sajnos nem látok sehol sem furatot, kapcsot, ami ezt lehetővé tenné mint az eddigi távcsöveimen. Bár lehet, valami olyan módszerrel kell állványra rakni ezt a kis eszközt, amit én nem ismerek, de én arra gyanakszom, hogy kifejezetten csak kézi távcsőnek szánták a tervezők. Ez mondjuk csillagászati megfigyeléseknél komoly hiányosság! Kár ezért! Mindenféle binokulár jobban teljesít állványról!

Mi amatőrcsillagászok jobban szeretjük az égbolt alatt kipróbálni a távcsöveket, így én is ezt tettem, és a következőkben az éjszakai megfigyelés során szerzett tapasztalatokról lesz szó. A teszt kiterjed mindenféle égitesttípusra, és jó körülmények között végeztem a megfigyeléseket, ám leginkább mély-ég objektumokat és kettőscsillagokat vizsgáltam vele.



PRÓBA AZ ÉG ALATT


A Tejút az udvarról a megfigyelés éjjelén

A távcső kipróbálására 2018. augusztus 4-e éjjelén került sor, egy nagyon szép nyári estén. Délután érkeztem meg Nagyvarsányba vonattal, az iszonyú hőségben. Hazafelé gyalogolva nagyon megizzadtam, ám az eget figyelve jó reménységgel tekintettem előre: valószínűleg derült egünk lesz… Estefelé, miután meglocsoltunk a kertben, és kicsit kertészkedtem, elkezdtem megtervezni az észlelést. Ahogy sötétedett, egyre több csillag bújt elő, és az égbolt átlátszósága is egyre jobb lett. Gyorsan hűlt a levegő, és nagy volt a párakicsapódás, olyannyira hogy a nem használt eszközöket folyamatosan le kellett takarni valamivel, hogy azok ne ázzanak el. 21 óra környékén nagymamámmal az udvarról megláttuk a Marsot. Ahogy néztem a bolygót a régi kis udvarunkról, régi emlékek jöttek elő: 2003-ban szinte ugyanilyen körülmények között figyeltem ugyaninnen a Vörös bolygót! Szó szerint mintha minden ugyanúgy lenne, csak én vagyok idősebb (meg egy kicsit nagyobb). Gyorsan fel is kaptam a kis 8×40-es Tento-t, és meglestem a bolygót. Pici korongnak láttam, akárcsak a Vénuszt, amelyet délután 4 órakor már megkerestem a nappali égen. Gyakorlatilag hat bolygót figyeltem meg délutántól kezdve éjjel egy óráig; Vénusz, Mars, Jupiter, Szaturnusz, Uránusz és a Neptunusz. A Vénusz a nappali égen határozott pici korongnak látszott, s ugyanilyen volt a Mars is. A Szaturnusz a Tejút sűrű folyamában volt látható, s határozott szilvamag alakúnak látszott, a Jupiter pedig a holdjaival egyetemben nagyon szép a kis távcsőben. A két távolabbi bolygó: az Uránusz és a Neptunusz már keresést igényel. Az Uránusz fényes, ám csupán egy kis csillagnak látszik, s a távcsővel nagyon jól megfigyelhető volt a Halak csillagképben. A Neptunusz a Vízöntőben tartózkodott, és bár halványabb az Uránusznál, mégis könnyedén megmutatja a 8×40-es binokulár. Ezzel a műszerrel csupán kis korongoknak, vagy csillagoknak látszanak a nagybolygók, ám mégis élmény a megfigyelésük!
A Tejút másik vége északkeleten
Az este folyamán a légkör átlátszóságára nem lehetett panaszkodni; bőven 4-es értéket ért el, s bátran ki lehetett próbálni, hogy mit tud a kis szovjet távcső! Nagyon szépen megmutatta, felbontotta a következő nyílthalmazokat, aszterizmusokat: M39, NGC 6940, Cr 399, Ic 4665, Alessi 137, Lorenzin 4, M25, M6-M7, Melotte 111. Az M6-M7 párosának megfigyelése különösen szép volt a jó légköri kondícióknak köszönhetően, a Melotte 111 pedig már a nyugati horizonton bukott alá, mikor még éppen elkaptam a Tento binoklival. Ezen kívül még számtalan nyílthalmazt is megfigyeltem, ám közben egyéb objektumok is a terítékre kerültek. A fényes diffúz ködök is pazarul mutattak; NGC 7000, M16-M17, M20-M21, M8… ezek bizony mind könnyűszerrel látszottak. Sőt! Az M16-M17 párosának megfigyelése alkalmával még a ködök alakja is kitűnően látszott! Próbálkoztam a Cirrusz köddel is, de az azért eléggé halvány, így nem sikerült megfigyelni. A gömbhalmazok fényesebb képviselői kicsiny, ködös labdaként látszottak: M92, M13, M5, M4, M22, M15, M30, M55. Az M55 megfigyelése nagy élmény volt; diffúz, középpont nélküli ködlabdának látszott a csillagszegény környezetben. Sikerült sötét ködöket is megfigyelni a tejútban, pedig csupán 40mm-es objektívekről van szó: Barnard 144-145, Barnard 142-143, Barnard 312. Az M24, és a Scutum csillagfelhőkben is jól látszottak a sötét ködök.
Szerettem volna még kettőscsillagokat is megnézegetni, de csak a Mizar-Alcor párosa, az Albireo, és az Alfa Capricorni kettőscsillagok kerültek a Tento látómezejébe.
A céltudatos megfigyeléseken kívül sokat nézelődtem a kis távcsővel az égbolton. Különösen szép volt az Androméda köd éjfél után, és hogy még a Triangulum galaxis is látszott! Na erre tényleg nem számítottam! Láttam a Fomalhaut felkelését, és az Antares lenyugvását is. Nagyon szép este volt, és ha nem lettem volna éjszakás előző éjjel, biztosan hajnalig kitartok. Olyan szép este volt!

Hogy mit mondanék erről a távcsőről? Kisebb fogyatékosságain kívül, egy szuper eszköz, amely egy komoly megfigyelőnek még ilyen idős állapotában is sok-sok szép élményt ad. Hosszú évekre elegendő rajzolnivaló, és megfigyelnivaló van az égbolton, amiket ezzel a műszerrel látni a legjobban!
Nagyon örültem, hogy volt alkalmam egy ilyen eszközzel észlelni! Használja bátran akinek a tulajdonában ilyen van!

Derült egeket!

Cseh Viktor