2022. január 25., kedd

Maraton a galaktikus egyenlítőn

Amatőrcsillagászként az ember folyton folyvást valamiféle új projektet talál ki, újfajta észlelési területeket hódít meg. Az elmúlt két évben az egyik fő észlelési területemmé vált a mély-ég objektumok megfigyelése mellett, a változócsillagok világa és ezen beül is a tranziens objektumok megfigyelése. Régóta terveztem már, a Tejút rendszeres fotózását, ám ezt csak nemrég kezdtem el.

Ehhez kapcsolódóan találtam ki azt is, hogy jó égről végigfotózom a teljes Tejutat a galaktikus egyenlítő mentén. Egyrészt lenne egy hatalmas észlelési anyagom az itt található mély-ég objektumokról, másrészt egy-egy feltűnő tranziens ellenőrzéséhez lenne megfelelő referenciakép (már ha a lefotózott területeken tűnik fel). A teljes, Magyarországról látható Tejúton végig szeretnék menni, és egységesen megörökíteni az eget 14,5-15,5 magnitúdós határfényességig (a horizont feletti magasság függvényében). Két bevált helyszínem van: 1. Debrecentől Ny-ra az M35-ös autópálya mellett, 2. A Hortobágyi Nemzeti Park területén egy kis kilátó a 33-as főút mellett. Természetesen Az összes fotót a Hortobágyi nemzeti parkból lenne a legjobb elkészíteni, de sajnos nincs mindig lehetőségem kijutni oda. A felvételeket egységese a következő felszereléssel és  beállításokkal készítem el:

Kamera: Canon EOS 1100D
Objektív: Zeiss Jena Sonnar 180mm f/2.8
Mechanika: EQ3+óragép
Integrációs idő: 30 sec
Érzékenység: ISO 1600/3200 (helyszíntől függően)
Rekeszérték: f/3.5
Színhőmérséklet: 4000K
Fájlformátum: JPEG (legjobb minőség)

A megfelelő átfedésekkel nagyjából 550-600 db felvételre biztosan szükség lesz, hogy körbeérjek a teljes Tejúton: a galaktikus egyenlítő mentén minimum 20-20 fokos sávot (azaz 40 fok) fotózok, de a központi régió környékén 40-50 fokra is el kell távolodnom galaxis magjától. A látómezőm 6,5°×4,5°, így 24 négyzetfokkal számolva azt jelenti, hogy nagyjából 14000-15000 négyzetfokos égterületről lesz fotóm. Huh! Nem kis munka! Egyszerre maximum 40-50 fokos galaktikus szélességet tudok jó esetben végigfotózni kb. 3-3,5 óra alatt. Az is benne van a pakliban, hogy ha egy területet mondjuk csak Debrecen mellől tudtam lefotózni, viszont kijutok a Hortobágyra, akkor újrafotózom. A legjobb lenne, ha a teljes körhöz a legsötétebb égen készített fotók állnának rendelkezésre. Így a projekt megvalósulásának hossza eléggé bizonytalan. Minden esetre szeretném ha ebben az évben meg tudnám csinálni. Itt alább szeretnék bemutatni két képet, mely a Hortobágyról készült, a téli égbolton:

Az hortobágyi égbolt elképesztő minőségét jól szemlélteti az M35 környékéről készült fotó. 1db kép, ISO 3200 a fentebb említett beállításokkal. A határfényesség 15,5 magnitúdó.

A Hortobágyon a déli horizonton is nagyszerű fotózni (a kép középpontja -34°-os deklináción): fent a pici halmaz az NGC 2439, jobb felső sarokban a Cr 140. 1db kép, ISO 3200 a fentebb említett beállításokkal. A határfényesség 14,5 körül alakul. 


Itt a blogon folyamatosan frissítem majd ezt az oldalt, és bemutatom mely azok a galaktikus egyenlítő mentén lévő területek, melyekről már készült megfigyelés. A következő, folyamatosan bővülő kis térképrészletek azt mutatják mikor melyik területet tudtam már fotózni: 

Az eddig jó minőségben, kiváló égbolt alól lefotózott területek. Az azonos színek, azonos napon készült képeket jelentenek. Tehát eddig 5 éjszakámba került (5-6 óra észlelés alkalmanként) lefotózni az adott területeket. Ez nagyjából 28 óra észlelési időt jelent. Jelenleg 561 db felvétel gyűlt össze a fenti területekről. Gyakorlatilag már a Cassiopeia vidékén van egy keskeny lefedetlen sáv, valamint néhol még szélesíteni kell az észlelési területet (pl. Aur-Gem északi része, Denebtől ÉNy-ra, stb).

Bízom benne, hogy lesz bőven alkalmam a 33-as főút mellől fotózni az eget a Hortobágyi Nemzeti Park területéről. Debrecen belvárosából csak nagyon korlátozott lehetőségeim vannak az erős fényszennyezés miatt. Ha kiugrok a város szélére már meghökkentő az, hogy mennyit javul a határfényesség. Azonban a Hortobágyról a látvány már-már félelmetes, szinte letaglózza az embert. A téli tejút olyan fényes volt, mintha a város széléről láttam volna a nyári szakaszt. A városlakókat a fényözön igazán különleges élménytől fosztja meg.

Hogy miért készülnek a képek, miért vágtam bele? Több dolog sarkallt rá:

1. Megfelelő mennyiségű, határfényességű referenciakép esetleges tranziens jelenségek megerősítéséhez.

2. Bőséges észlelési anyag változócsillagokról, mély-ég objektumokról melyek a galaxisunkban találhatóak.

3. Tranzienskeresés az adott felvételeken, vagy felfedezett jelenségek utólagos, felfedezés előtti viselkedésének vizsgálata.

A program meg is hozta az eredményeket: több ezernyi, tízezernyi változócsillag, egy szeptemberben felfedezett szimbiotikus nóva (GDS_J1830235-135539) megörökítése három hónappal a megtalálás előtt (cikk: https://viktorcsehdraws.blogspot.com/2022/09/gds-j1830235-135539-egy-uj-szimbiotikus.html) , sok száz nyílthalmaz, planetáris köd, sötét köd a galaktikus régiókban.

Hamarosan végére érek a maratoni észlelési projektnek, nagy öröm a tárolt felvételeket vizsgálni.

2022.10.13., Cseh Viktor


2022. január 17., hétfő

A V392 Persei "majdnem felfedezése"

2021 márciusában írtam egy blogbejegyzést egy nagy meghatározó élményemről, a Nova Sgr 2020 No. 3 megtalálásáról egy magyar asztrofotón. A Szauer Ágoston felvételén, a felfedezése előtt másfél nappal látszó objektum elindított egy olyan úton amin eddig amatőrcsillagászként nem jártam. A blogbejegyzés itt olvasható: 


Azóta keresem, kutatom a mások és magam asztrofotóin, hogy egy-egy tranziens jelenség meg lett-e örökítve a fotós tudtán kívül. Több olyan saját fotót is találtam amin ugyan nem látszik az időszak nóvája, de nagyon közel készült az adott fotó a felfedezés időpontjához. Sőt! Pl. két nóva esetében a V435 CMa és a V3666 Oph területeit a felfedezések előtt 1-2 nappal megörökítettem. Sajnos a kis alapobjektíves képeken a HMG még jó ég esetében sem kúszik 8.0-8.2 magnitúdó alá. Így ezek nem látszottak, viszont hajmeresztő volt látni, mennyire közel jártam egy első észleléshez...

Nos a képeimet tovább nézegetve egy újabb fényes nóva felfedezésének időpontjához érkeztem: a V392 Per- 2018.04.29-én találták meg és maximumában 6,2 magnitúdóig fényesedett! Az év egyik leglátványosabb nóvája volt. Mivel akkor még nem nagyon érdekelt a változócsillagok világa, ezért nem figyeltem ezeket a híreket. Nem tudtam a nóváról.

Viszont találtam egy képet, melyet pont az esküvőnk előtti hétvégén Nagyvarsányból készítettem. Jól emlékszem hogy esti séta közben, elsétáltunk egyik kedvenc észlelőhelyemre, és a Vénusz lenyugvását figyeltük. Közben a telihold fényében fotóztam az eget. Nos az egyik ilyen felvételen találtam meg a nóvát, a felfedezés előtt egy nappal!!! Huh! Még a hideg is kiráz attól, hogy nem tudva a dologról Nakamura Judzsi előtt egy nappal már észleltem a csillag fényét. Persze nem elég csak fotózni, meg is kell találni a csillagot: az a nagyobb munka! Íme a fotó, kinagyítva és felerősítve egy kis inzerten a nóva:

A nóva az ominózus fotón, melyet csak másnap április 29-én fedeztek fel. A telihold fénye miatt nem lehetett sokat exponálni, és nem is ez volt a cél.


A nagyított inzert külön megmutatva, hogy jobban látsszon az eredmény. (Zöld csatorna)


A csíkokkal bejelölt kis csillag a nóva. Ugyan a közelben van egy 9,3 magnitúdós csillag, de a fotón 7,7 magnitúdónál nem látszik semmi sem ami halványabb. Úgyhogy minden bizonnyal ez a már fényesedő, kitörésben lévő V392 Persei.
Érdekes volt ez a kutakodás, és az eredmény: ismét fellelkesített! Nem is jól mondtam, mert inkább még inkább lendületet adott és megerősített abban, hogy érdemes rendszeresen fotózni az eget.

2022. január 10., hétfő

A Vénusz alsó együttállása

Mindig is szerettem a Vénusz fázisváltozását követni. A kedvenc időszakom az amikor már csak nagyon keskeny kis sarlónak látszik a bolygó, szinte körbeér a gyűrű a korongon. Az a nagyszerű, hogy a Vénusz igen erős, koncentrált fénye nagyon jól láthatóvá teszi: olykor a nappali égen is simán látható szabad szemmel.

2022. január 10-én hajnalban a fagyos -8°C-os levegőben, a havas táj fölött rendkívül kitisztult a levegő. Megreggeliztem, összekészültem a munkába, ám mielőtt elindultam volna még lefotóztam a Vénuszt. A bolygó alig 24 órával volt az alsó együttállása után, viszont sokkal északabbra volt mint a Nap így kb. 5 fokra volt tőle. 

A Vénusz adatai:
Elongáció: 5,5°
Átmérő: 62,7"
Számított fényesség: -4,1 magnitúdó

Tehát lefotóztam a bolygót most csak úgy: nagy távcső, nagy nagyítás és mindenféle extra dolog nélkül TELEOBJEKTÍVVEL! A Zeiss Sonnar 180mm-est használtam f/5.6-ra rekeszelve. A légkör erősen hullámzott és az erős atmoszferikus diszperzió is "meggyepálta" a Vénuszt de egy nyugodt pillanatban azért szépen látszott. Le is kaptam. Íme a mini-holdsarló, azaz Vénuszsarló:

Canon EOS 1100D + Carl Zeiss Sonnar 180mm f/2.8 (ISO 400, 1/200 sec, f/5.6)

Két nappal később 2022.01.12-én is lefotóztam a sarlót: az ég állapota kissé rosszabb volt a múltkorinál, de a sarló már távolodott a Naptól. Egyértelműen vízszintesen áll az ív. Szabad szemmel fényes csillagként látható. Nagyon szép a látvány!

Canon EOS 1100D + Carl Zeiss Sonnar 180mm f/2.8 (ISO 400, 1/200 sec, f/5.6)

Az a helyzet, hogy bár a Vénusz megtalálása nem nehéz az alsó együttállás idején, eddig nem próbálkoztam vele. Régebben, alsó együttállás előtt pár nappal úgy gondoltam már nem észlelhető a Vénusz, majd a hajnali égen is vártam pár napot. Felső együttállásoknál is hasonlóan gondolkodtam. Mindig vártam pár hetet míg a Vénusz újból "előbukkant" a Nap sugaraiból. Persze komoly észleléseket ilyen közel a Naphoz nem nagyon lehet végezni, de a Vénusz fényessége lehetővé teszi hogy a központi csillagunk környezete se legyen "holt térrész".

Ha a Vénusz É-ra halad el a Naptól, akkor akár hajnalban, akár este próbálkozunk láthatjuk a bolygót. Érdekes, hogy a 10-én hajnalban készült fotón a sarló dőléséből azt hihetnénk, hogy este készült képet látunk. Pedig nem! Mivel 5,5°-kal É-ra volt a naptól azért ilyen érdekes a korong dőlése.

2022. január 8., szombat

Törpenóva a Geminiben: TCP J07094936+1412280

Kodzsima Tadasi japán amatőr fedezte fel a törpenóvát 2021 december 28-án 13,6 magnitúdónál. A csillag egy nap alatt 12,2 magnitúdóig fényesedett, majd halványodni kezdett. Az alábbi térképek mutatják a feltűnésének helyét, a Gemini déli határvidéke mentén..

Az idei év első sikeresen megfigyelt tranziense a Geminiben felfényesedett törpenóva volt. Az objektum január 7-én már csak 14,0 magni körül járt. Színe a felvételeken egyértelműen zöldeskék. A fotón két vonalkával jelöltem. Nem valószínű, hogy visszafényesedik, de azért érdemes lesz szemmel tartani. A V0606 Vul is igen meglepő módon vislekdett.



2022. január 7., péntek

A csillagok színei

 Ha felnézünk az égboltra, általában nem látunk színes dolgokat. Kivételt képeznek ez alól azok a fényes, időnként gyors lefolyású jelenségek, melyek csak ritkán tűnnek föl. Például fényes meteorok, sarki fény, esetleg távcsővel a Holdon és a bolygókon vehetőek ki határozott színek.

A csillagok szabad szemmel nagyon egyszínűek, távcsővel a legfényesebbek mutatnak színeket, de nem jellemzőek. A csillagok spektrális osztályozása nagyon szerteágazó, és sokféle színhőmérsékletű csillag létezik. A csillagok színe függ a hőmérsékletüktől. A sugárzó testekre jellemző, hogy az egyre nagyobb sugárzási teljesítményhez egyre rövidebb hullámhossznál társul a kibocsátás maximuma. Azaz: minél "hűvösebb" egy csillag annál vörösebb, és minél "forróbb" annál kékebb. 

Készítettem egy kis montázst melyben különböző fényes, jól ismert csillagokat fotóztam le. A fotózást azonos beállításokkal csináltam végig: ISO 400 érzékenység, f/4.0 rekesz, 2 sec expozíció és a fényképezőgépre 4000K-es színegyensúlyt beállítva. A trükk az egészben, hogy szándékosan defókuszáltam a képet, így a csillagkorongok színe sokkal egyértelműbb mintha éles képnél vizsgálnánk őket. Íme az eredmény:


Igazán izgalmas, érdekes volt a megfigyelés. Érdemes lenne néhány "extrém" színhőmérsékletű csillaggal is folytatni a sort. Erre a jövőben sort kerítek.