Fotografikus binokulározás

A bejegyzést elolvasva, értelmezhetővé válik a "borgőzös" cím... :-)

2021. decemberének egyik hétvégéjén Nagyvarsányban voltunk, ám sajnos pont a teliholdas égen tudtam csak észlelni. Eszembe jutott, hogy bizony mégis csak élni kellene a lehetőséggel és fotózni, távcsövezni kellene. Van egy régi tervem: minél több területet végigfotózni 12-13 magnitúdóig, hátha találok valamiféle tranziens-jelenséget. Ezen kívül ennek lehetne egyfajta „mellékterméke” egy másik projekt is. A felvételekből össze lehetne állítani utólag olyan fotókat, melyekkel a binokulárokban mutatkozó ó látványt lehetne utánozni. Sötét vidéki égről 9,0-9,5 magnitúdós csillagokat még éppen el lehet érni egy 7×50-es binokuárral, egy 10×50-es pedig talán még 10,0 magnitúdós csillagokat is láthatóvá tesz. A látómezeje egy-egy ilyen távcsőnek 7° és 6° körül van, a 15×70-es távcsöveké pedig 4-4,5°körül. Így olyan képeket készítettem amelyek ezekhez a méretekhez illeszkednek.

A koncepció egyszerű: 20-30 másodperces egyedi expókat készítek, majd azokat utólag megszerkesztem és fekete, kerek látómezővel létrehozom a binokuláros „látványt”. Tehát szépen fotózgattam a holdas égen, és nem kellett azt éreznem, hogy értelmetlenül jöttünk a vidéki ég „alá”. Különösen jó volt az is, hogy egy „lazább” programot követve nem kellett feszítetten észlelnem. Fotózás közben stílusosan, a 10×42-es binokulárommal nézelődtem. A kiválasztott területek, objektumok a következők lettek:

M 31, Melotte 20, M 35, Collinder 69, Collinder 70 (az Orion öve), M 42-43, M 44, Szíriusz és az M41 valamint az M46 és M47.

Az időjárás és az égbolt egyszerűen fenomenális volt. A hőmérő hajnalban ugyan -4 fokot mutatott, de az enyhe szél miatt alig nőttek jégkristályok és párásodás sem lépett fel. A telihold ellenére az égbolt bársonyosan sötét volt. Azt hiszem ez volt az utóbbi hónapok egyik legtisztább légkörű éjszakája.

Megpróbáltam a tipikusan binokulárokkal is látható objektumokat és területeket választani. Sőt! Kifejezetten binokulároknak való égboltrészeket kerestem, melyeket én is szívesen megnézek ezekkel a kis távcsövekkel. Az elkészült fotókon semmiféle módosítást nem alkalmaztam, csak a látómezőt szimuláló sötét keretet adtam hozzá. Az alábbi kis galéria ezeket a fotókat mutatja majd be. Még egyszer szeretném leszögezni: A fotók készítésének célja az, hogy a vizuális látványhoz hasonló hatást érjek el. Jó nézelődést itt, és az ég alatt egy binokulárral egyaránt!

Az M31 és kísérőinek látványa binokulárral hasonló

Ebbe a képbe a Nagyvarsányi Általános Iskola előtti egyik fenyőfa ágai lógnak be. 

A théta Orionistól ÉK-re az NGC 2024 is felsejlik, akárcsak egy nagyobb binokulárral.

Az Orion "bölcsője" binokulárokkal is fenséges! Még a holdfény ellenére is...

Egyik kedvenc területem: a Puppis csillagporos nyílthalmazai

Sajnos csak a fotózás legvégén jutott eszembe, hogy két felvételből összeillesztve el tudom érni a 7×50-es binokulárok által mutatott 6,5-7°-os látómezőt. A Szíriusz és az M 41 területén ezt alkalmaztam is. Nagyon jól mutat a két objektum ebben a hatalmas látómezőben, tényleg ilyen binokulárral is a látvány.

Egy 7×50-es binokulárt imitáló fotó 6,5°-os látómezővel

2021. december 20-án este Debrecenből folytattam a cikkhez szükséges halmazok fotózását. Három objektumot észleltem le, a kitűnő átlátszóságú, ám holdfényes, fényszennyezett égen. A Hyadok halmazát, a Cr 65-öt és a 24 Arietis csillag kis csoportját. Mindhárom nagyon szép, binokulárokkal látható objektum, bár a lazább halmazok közé tartoznak. 

2018.12.09. hajnala: 25 óra 09 perces holdsarló

Viszonylag jó körülmények adódtak 2018 december közepén arra, hogy egy nagyon szép 25 órás holdsarlót láthassanak a korán kelők.

Dátum: 2018.12.09.
Hely: Debrecen, Magyarország
Holdsarló kora: 25 h 09m

Hajnalban fölébredve egy nagyon fényes csillagot vettem észre a kristálytiszta, délkeleti horizont felett. Ez bizony a Merkúr, amely nagyon jó láthatóságban van: ritkán ilyen feltűnő! A látványa jó jel, mert nemsokára a házak felett felbukkan a holdsarló is. Nem is kell sokat várni: egyszer csak, hirtelen megláttam a Hold sejtelmes, narancsvörös, elmosódott ívét a háztetők felett. Ahogy kiemelkedett egyre élesebb és kontrasztosabb lett a megjelenése. Íve egészen hosszú, nagyjából 120-130 fokos, bár leginkább csak távcsővel látszik ekkorának. Részleteket nem látok, az egész ív eléggé homogén. Hamuszürke fénynek nyoma sincs! A Merkúr közelsége még inkább emeli a látványt, távolabb pedig a Vénusz ragyog igen nagy fénnyel. Képek a sarlóról:

2018.10.08. hajnal: 24 óra 40 perces holdsarló

Éppen Egyiptom egyik szép városában, Hurghadában tartózkodunk feleségemmel. Már a kirándulás elején kinéztem ezt a holdsarlót magamnak!

Dátum: 2018.10.08. hajnala
Hely: Hurghada, Egyiptom

A sarló kora: 24h 40m

A légköri viszonyok nem túl kedvezőek; állandóan nagy mennyiségű por van a levegőben. Ennek ellenére nem volt nehéz megpillantani a holdsarlót a hotel egyik folyosói ablakából. Szinte párhuzamosan áll a horizonttal az íve. Sőt! Már túl is billen a vízszintesen: kicsit már olyan hatása van mintha esti sarlót figyelnénk. Hamuszürke fényt nem észlelek, viszont a sarló határozottan és jól látszik a pocsék légköri kondíciók ellenére is. Nincs túl sok időnk a nézelődésre, mert elképesztően gyorsan világosodik. Egy kép róla, amely a legjobban sikerült:

TELJES HOLDFOGYATKOZÁS 2018.07.27.-ÉN

2018 júliusában sor kerül az évszázad egyik leglátványosabb holdfogyatkozására – harangozta be a média. Ez az  állítás csak részben igaz! Úgy gondolom, minden holdfogyatkozás szép, és látványos jelenség, csupán néhány dologban térnek el egymástól. A július 27.-én lezajlott esemény csupán a hosszában volt úgymond rendkívüli, és abban hogy az éppen oppozícióban lévő Mars közel látszott a Holdhoz. Lássuk, hogy mi hogyan éltük át a feleségemmel Katával ezt a szép estét!

A holdfogyatkozás adatai, láthatósága a Földön, és a Hold útja a földárnyékban

Hetekkel előre elkezdtem nézelődni, hogy vajon honnan lenne érdemes megfigyelni a holdfogyatkozást. Az első, és legegyszerűbb megoldás, a társasház erkélye lett volna ahol lakunk; 3. emeleti lakás, délkeleti kilátással, majdnem tökéletes horizonttal. Viszont a fényszennyezés nagyon-nagyon erős. Ez pont akkor jelentene gondot, amikor a Hold éppen a leglátványosabb, ám leghalványabb. Igy tovább keresgéltem, s hosszas gondolkodás után abban állapodtunk meg a fogyatkozás délutánján, hogy leugrunk a Hortobágyra. Mindentől, és mindenkitől távol, a 33-as főút mellett, a Nemzeti Park területén. Ez volt tehát az ideális helyszín a megfigyeléshez. Már csupán a jó időben kellett bízni. Ezekben a hetekben nagyon meleg volt, s bár volt csapadék, leginkább csak helyi zivatarok áztatták a pusztát. Jó reménységgel indulhattunk hát neki ennek a forró napnak is…

27.-én szintén nagyon meleg volt. Jómagam is dolgoztam és napközben a jelenség megfigyelésére készültem; nézegettem a térképeket, időjárás jelentéseket, az égbolton majd látható dolgokat, meteorrajok, műholdak átvonulásai stb. közeledve a munkanap végéhez egyre izgatottabb voltam, és igyekeztem mihamarabb hazaérni. Délután 16 órakor szikrázó napsütés, dögmeleg…18 óra után már közelgett a munkaidő vége; még mindig jó az idő. Hazaérkezve lezuhanyoztam, ettünk, bepakoltunk, és behuppantunk az autóba hogy elinduljunk a megfigyelési helyre. Ekkor láttuk meg, hogy teljesen beborult az égbolt és mindenfelé viharfelhők gyülekeztek. Miután elindultunk és rátértünk a 33-as főútra, akkor láttuk meg mennyire reménytelen a helyzet. Eléggé mérges lettem, ám Kata bíztatott és azt mondta, hogy imádkozott az estéért. Ezzel a tudattal mentünk tovább és végül megérkeztünk a 33-as főútvonal egyik kis pihenőjébe, ’’kiállójába’’ Nagyhegyes közelében. Éppen csepergett az eső mikor megálltunk, ezért bent maradtunk a kocsiban. Mivel innen nem volt jó a kilátás, átálltunk a szemközti oldalra ahol beljebb tudtunk menni. Mint később kiderült ez abból a szempontból is jó döntés volt, hogy a másik oldalon kisebb tömegnyomor alakult ki az egymás után érkező laikus érdeklődők miatt. Sajnos nem csak magával a 20-30 emberrel volt a baj, hanem azzal, hogy nem tudták hogyan kell a sötétben ’’viselkedni’’, eljárni. Lézerekkel játszó gyerekek, az autó reflektorát percekig felkapcsolva hagyó felnőttek borzolták az idegeinket. No de sebaj, végül is jól alakultak a dolgok…

Ahogyan várakoztunk és beszélgettünk, egyre sötétebb lett, ám a felhőzet is egyre inkább összezárt felettünk. Kerestük a Holdat a puszta felet ám hiába; sűrű felhőzet volt a délkeleti horizonton,  emiatt egyre inkább alábbhagyott a lelkesedésünk. Mellettünk egy fickó a hiper-modern fotófelszerelését próbálgatta. Aztán egyszer csak láttam valami halvány derengést az egyik felhő mögött…

A fotó a teljes fogyatkozás idején készült. Balra fent egy Perseida meteor látható, jobbra egy repülő húz csíkot.

pár perc múlva megláttuk a Holdat. A Föld árnyéka ekkorra már kb. a holdkorong szélességének jó 40%-áig behatold a holdkorongba. Nagyon örültünk, hogy legalább ennyit láthatunk a szép fogyatkozásból. Távcsövek tekintetében kettő darab binokulárral fegyverkeztünk fel; Az egyik az én 10x40-es tetőélprizmás ED távcsövem volt, amit Kata használt, a másik pedig egy 8x40-es gyönyörű eredeti Tento binokulár. A távcsövekben, nagyon szép volt a látvány! Ahogy telt az idő, egyre sötétebb lett és a felhők között bujkáló Holdat figyeltük, közben beszélgettünk, élveztük az estét. Azt is észrevettük hogy felragyogtak az első csillagok is; Leghamarabb a Vega és a Deneb tűnt fel magasan a fejünk felett, aztán a Jupiter, Szaturnusz, Arcturus, Anteres… És ahogy egyre-másra feltűntek ezek az égitestek, azt is észrevettük, hogy az égboltnak egyre nagyobb területe is szabaddá válik. Sőt! Ezek a területek teljesen tiszták, még fátyolfelhőzet sincs. Ennek nagyon megörültünk, mivel a Holdnak már nagyon kicsi része látszott csak. A Mare Crisium piciny tengere még éppen nem volt árnyékban.

Ahogy nőtt a sötétség, úgy tisztult az égbolt, és ezekkel párhuzamosan egyre inkább fogyott a Hold, aztán egyszer csak 21:30 környékén az utolsó fényes kis darabkája is eltűnt a Holdnak. Ekkorra azonban már szinte teljesen kitisztult az égbolt, csupán délnyugaton láttunk villámlást a Skorpió csillagai alatt, amely azonban még inkább hangulatossá tette az estét. Megálltunk és belebámultunk a hatalmas csillagóceánba, mely ott terült el a fejünk felett: tökéletes panoráma a Hortobágyon, kellemes nyáresti levegő, tücsökciripelés, a Tejút ott burjánzott a fejünk felett, mindenfelé sok-sok száz és ezer csillag, a délkeleti horizonton pedig ott izzik halványan a Hold, alatta a tündöklően fényes Mars társaságában. A látványt nehéz fényképeken, vagy írásban visszaadni, olyannyira szürreális és szép… Ezért megérte kijönni ide. Próbáltam fotózgatni is, de mi úgy voltunk vele, hogy szeretnénk átélni ezt az egész jelenséget. Ha az ember csak fotóz és egész idő alatt azzal van elfoglalva, hogy jól sikerült képeket gyártson, akkor gyakorlatilag NINCS IS OTT! Mi ott akartunk lenni.

A fogyatkozásnak ebben a periódusában eléggé lelassult az idő múlása; bő másfél óráig alig mozdult valami. Tehát ezt a kis idő kihasználtuk arra, hogy a régi jól ismert csillagösvényeken barangoljunk. Mióta Debrecenben vagyok, csak az erősen fényszennyezett égen nézelődök, s nincs alkalmam a Tejútban barangolni és halvány objektumokra vadászni. Katával először a csillagképeket azonosítottuk: Lant, Hattyú, Nagy Göncöl, Sasa, Delfin Nyilas, Skorpió, Bak, Ökörhajcsár… nagyjából ebben a sorrendben, ugyanis az égbolt szakaszosan tisztult a megfigyelés alatt. Szabad szemmel sok mély-ég objektumot azonosítottunk: M31, Ikerhalmaz, Melotte 20, Ic 4665, M24, M8, M20-21, NGC 7000, Vállfa-halmaz, Mizar-Alcor kettőscsillag… Aztán a távcsöveket szegeztük az égboltnak. A kis eszközökkel már sokkal halványabb, kisebb méretű célpontokat azonosítottunk, vagy éppen nagyobb méretű, halvány ködöket. Közben a déli horizonton is távolabb kúsztak a viharfelhők.

Én ismét a horizont irányába fordítottam a távcsövet és régi mániám újra előjött; megnéztem mi látszik a Hortobágyról, a déli horizonton csak pár fok magasan delelő csillagképekből… de nem jártam nagy sikerrel. Mint már írtam fentebb, a Skorpiótól délnyugatra vihar tombolt. A Corona Australis-ból csak pár csillag látszott, és a felhők 5-6 fok magasságig mindent kitakartak. Úgyhogy nem tudtam túl sokat megfigyelni a déli égboltból.

23 óráig nézelődtünk az égbolton, aztán újra a Holdat figyeltük mivel elkezdődött a kilépés a földárnyékból. Szabad szemmel is látható volt, ahogyan a Hold bal széle egyre világosabb, narancsos színűvé válik. Majd egyszer csak megjelent egy icipici, fényesen világító terület a Holdperemen, közel az Grimaldi kráterhez. Ez kb 23:15 körül következett be. Azután ez a terület egyre nagyobbra hízott, és tíz perc, negyed óra múlva már a Hold könnyen árnyékot vetett a talajon. Egyre világosabb lett, a Tejút egyre inkább eltűnt az égboltról. Mikor autóba ültünk és hazaindultunk, még a holdkorong egyharmada takarásban volt, és mikor Debrecenbe értünk egy pici részen még láttuk az árnyékot. Mire felértünk, a társasház harmadik emeletére a Hold már „csupasz” volt… a félárnyékot nem érzékeltem. Még néhány dolgot megcsináltunk, és mielőtt ágyba kerültünk, én az erkélyről még kicsit nézelődtem a csillagos égbolton a 8x40-es Tento binokulárral. Nagyon jó volt az észlelés, az éjszaka csendje kint pusztán, és a jelenség is egészen rendkívüli hatású. Sajnáltam, hogy már vége, de készülődök a következő hasonló jelenségre.

A földárnyék elkezd levonulni a Hold felszínéről, és újra kifényesedik az égitest

Néhány szóban azért térjünk ki a jelenség, és a megfigyelőhely paramétereire is. Ezek itt felsorolásszerűen lesznek feltüntetve. Az időadatokat UT (Universal Time-ban) adtam meg. Ehhez kettő órát kell hozzáadni, hogy megkapjuk a magyarországi helyi időt. Tehát:

JELENSÉG: Teljes Holdfogyatkozás (a 129-es Szárosz ciklus, 38. fogyatkozása a 71-ből)

LÁTHATÓSÁG: Dél-Amerika, Európa, Ázsia nagy része, Ausztrália

BELÉPÉS A FÉLÁRNYÉKBA: 17:14 UT

BELÉPÉS A TELJES ÁRNYÉKBA: 18:24 UT

TELJES FOGYATKOZÁS KEZDETE: 19:30 UT

LEGNAGYOBB FOGYATKOZÁS: 20:21 UT

TELJES FOGYATKOZÁS VÉGE: 21:13 UT

KILÉPÉS A TELJES ÁRNYÉKBÓL: 22:19 UT

KILÉPÉS A FÉLÁRNYÉKBÓL: 23:28 UT

TOTALITÁS IDŐTARTAMA: 1 óra 42 perc

RÉSZLEGES FOGYATKOZÁS IDŐTERTAMA: 3 óra 54 perc

A FÉLÁRNYÉKOS FOGYATKOZÁS IDŐTERTAMA: 6 óra 13 perc

A HOLD ADATAI:

HOLDKELTE A MEGFIGYELŐHELYEN: 18:08 UT

CSILLAGKÉP: A Bak csillagkép területén

LÁTSZÓ ÁTMÉRŐ: 29.6 ívperc

TÁVOLSÁG A FÖLDTŐL: kb. 403800 km (A fogyatkozás a holdpálya felszálló csomópontjának közelében következett be.)

MEGFIGYELŐK: Cseh Viktor, Cseh-Nagy Katalin

ÉSZLELŐHELY: Hortobágyi Nemzeti Park - GPS: 47.571 N, 21.258 E

ESZKÖZÖK: 8X40 Tento binokulár, 10x42 Lacerta Binokulár, Canon EOS 1100D

Megfigyelők :)

Sajnos nagyon sok helyen borult volt az égbolt Magyarország felett, így az emberek nagy része nem látta a jelenséget. Azonban nem kell sokat várni a következő holdfogyatkozásra, ugyanis 2019 január 21.-én reggel láthatjuk a következőt. Kár hogy ez az esemény holdnyugtakor még tartani fog (a legnagyobb fogyatkozás 6 óra 12 perckor, már jócskán szürkület idején következik majd be), és valószínűleg az időjárással is több gond lesz. Januárban még ritkább a derült ég. De attól még bizakodjunk!

2019 július 16-án pedig egy részleges holdfogyatkozást láthatunk, amikor a Föld árnyéka a holdkorong 65%-át takarja majd el éjfélkor. Tehát jövő évben nem leszünk híján a holdfogyatkozásoknak.

Derült, fényszennyezéstől mentes éjszakákat kívánok mindenkinek!

Cseh Viktor

2018 augusztus 1., Debrecen

2013.03.11 - PANSTARRS üstökös Nagyvarsányból

"Megérkezett!" - immár valóban láthatóvá vált a magyarországi észlelők számára is az idei év első látványos égi vándora. A poros, rossz átlátszóságú horizont ellenére sikeresen megtaláltam a kométát!

Észlelő: Cseh Viktor
Észlelőhely: Nagyvarsány
Dátum: 2013-03-11
Idő: 17:16UT
Távcső: 15X70 Scopium binokulár
Légköri kondíciók: erősen felhős, fátyolfelhős horizont tele kondenzcsíkokkal

Az észlelés leírása

A munkahelyen egész nap azon izgultam vajon kitart-e a jó idő; sajnos délutánra már felhők gyülekeztek s már-már azon gondolkodtam elhalasztom az észlelést. Hazaérve aztán mégis nekivágtam a vadászatnak; 16:30UT-kor kitelepültem a kert végébe és pásztáztam az eget az új óriásbinokulárommal. A távcső nagyon jól teljesített; a horizonton közlekedő repülőket igen szépen megmutatta, s a felhők szálas, boglyas szerkezetét is kíméletlenül elemeire szedte... Ám az égi vándor még sehol.
Közel fél óra kínszenvedés után úgy döntöttem elmegyek valahová ahonnan legalább a horizont tiszta részét jól be lehet látni; ott kapom el az égitestet. Sokáig tekertem a biciklivel mire megállapodtam a község temetője közelében - el tudom képzelni hogy akik láttak valószínűleg bolondnak néztek: "Miért megy ez sötétedéskor a temető felé?". De sebaj! Mások véleményénél fontosabb az észlelés öröme! Amúgy sem vagyok nyúlszívű.
Amint kiértem, kipakoltam és elkezdtem a horizontot pásztázni. Az első percekben már feltűnt hogy mezőn körülöttem valamiféle állatok vannak. Nem tudom mik lehettek csak a hangjukat hallottam néha; talán kutya, nyúl esetleg fácán...ilyesmik.Hosszú, fáradtságos percek után, a  nagy "MEGVAN" pillanat 18:16-kor azaz 17:16UT-kor érkezett el! Ekkor láttam meg a látómezőben egy csillagszerű valamit. Először arra gondoltam hogy a Merkúrt látom, de nem...ennek csóvája van! Igen ez a PANSTARRS üstökös!
Megállapítottam hogy sokkal szebb lenne ha olyan idő lenne mint délelőtt; akkor nagyon tiszta volt az égbolt.
A piciny tökmag alakú nucleus-t egy halvány kóma vette körül melyből egy határozott és hosszú, valamint egy rövidebb halványabb kis csóva nyúlt ki. Az üstökös hossza úgy 30-45 ívperc lehetett - sokszor felhők kúsztak elé ezért nehéz volt méretet becsülni!
17:20 UT-kor már alig 2-2,5 fok magasan látszott, és a távcső kicsiny csepp alakúnak mutatta, mely nagyjából 10-15 ívperc méretű. Már halványabb és sárgásabb a színe; dolgozik a poros légkör!
17:28 UT-kor végleg elvesztettem mert egy nagy felhő kúszott be elé; az ezt megelőző pillanatokban már nagyon nehezen látszott s a pici csóváját csak elfordított látással lehetett érzékelni...

Nagyon szép este volt, méltó befejezése a napnak...

M93 és környéke - 2013-02-27

LM rajz átmérő: 6°
Objektum: M93 és NGC2467 nyílthalmazok
Koordináták: 7h59m -24°50'
Dátum: 2013-02-27
Időpont: 20:00UT
Műszer: 10X50 binokulár
Nagyítás: 10X
Légkör: S-3  T-4
Észlelés helye: Nagyvarsány
Észlelő: Cseh Viktor
Leírás: Az egyik kedvenc csillagképem a Puppis így hát binokulárral sokat szoktam nézelődni errefelé. Február 27.-én este nagyon szép tiszta ég volt így hát ráállítottam a kis binoklimat a 7 Pup-ra mely szabad szemmel is feltűnő volt.
A 6 fokos látómezőben nagyon sok csillag látszott, bár Vásárosnamény fényburája kissé éreztette a hatását. A 7 Puppis egy nagyon szép kettőscsillag; a fényesebbik tag narancsos, míg a halványabb zöldesféle színűnek tűnt nekem.
A szép kettőstől ÉNy-ra található a gyönyörű M93, az égbolt szerintem egyik legszebb halmaza. A fél fokos foltocskában hemzsegnek a csillagok; sok pici tűszúrásnyi, és kis láncokba rendeződnek. A 7Pup tól D-re még egy szép ködpamacsot sikerült megfigyelnem; az NGC2467-et. Az a sokkal távolabbi halmaz egy csillagsor Ny-i végében ül, és a felületén egy nagyon halvány csillagocska látható.
A csillagmezők errefelé nagyon szépek; éppen az M93 mellett húzódik a galaktikus egyenlítő! Nekem a CMa-Pup határvidék a legkedvesebb mély-ég lelőhelyem!

Barnard 142-143 2012-10-12

LM rajz átmérő: 7 fok
Objektum: Barnard142-143 sötét ködök
Koordináták: 19h 41m +11°05'
Dátum: 2012-10-12
Műszer: 10X50 binokulár
Nagyítás: 10X
Légkör: S-6 T-3
Észlelés helye: Nagyvarsány

Leírás: Mivel mostanában binokulárral van igazán kedvem észlelni, ezért olyan objektumot kerestem ami ehhez való. Két napja a Vállfa halmazt rajzoltam le, de valamivel keményebb dióra vágytam, olyanra amit mér sosem láttam...
Így esett a választás újból a sötét ködökre. Az Atairtól 3 fokra ÉK-re lévő Barnard142-143 ködöket kezdtem el rajzolni. A közepes átlátszóság ellenére már az első pillanatokban jól látszódott hogy a Tejút fényes sávjába be van ékelődve valami sötét és rejtélyes objektum. Ez a sötét térrész mintegy 5 fok hosszú és ÉK-Dny irányban szeli át az KM-et. Ám ennek a térrésznek a közepén - hosszú szemlélődés és szemszoktatás után - ott láthatóak a még markánsabb, sötétebb globulák. A B142 egy "C" betűre hasonlít míg a B143 egy hullámra. A kettő együttes mérete olyan 1 fok lehet; igen döbbenetes látvány.
Az LM Ny-i fele erősen csillagporos, és fényes a Tejút miatt, DK-en pedig ott világít a látómező szélén az Atair. Egyébként az Atairt végig kint tartottam a látómezőből a megfigyelés alatt, mert gyakorlatilag elvakított. Viszont az LM rajzba belekomponáltam, esztétikai okok miatt.

Coathanger cluster 2012-10-11 (Collinder 399)

LM rajz átmérő: 7 fok
Objektum: Collinder 399 (Vállfa halmaz)
Koordináták: 19h 26m +20°10'
Dátum: 2012-10-11
Műszer: 10X50 binokulár
Nagyítás: 10X
Légkör: S-4 T-3
Észlelés helye: Nagyvarsány

Leírás:
A Col 399 remek kistávcsöves objektum; a közeli nyílthalmazok egyike, így igen látványos. Binokulárban teljesen bontott, tagjai fényesek bár a halmaz területén számos halványabb csillag is van. Ezek lehet csak háttércsillagok.
A Vállfa-halmaz hosszú - 6 csillagból álló - csillagfüzérének K-i végénél található az NGC6802 mely egy sokkal távolabbi nyílthalmaz. A fényességére 8,8 magnitúdó van megadva de szerintem fényesebb; kis ködös pamacsa látható volt.
Érdemes még megemlíteni hogy az LM rajzot kettészeli a Sagitta-Vulpecula határvonal, tehát a Col 399-től D-re lévő csillagok már a Sagitta-csillagképhez tartoznak.

Scutum star cloud

LM rajz átmérő: 10X10 fok
Objektum: Scutum csillagfelhő
Dátum: 2012 augusztus
Műszer: 10X50 binokulár
Észlelés helye: Nagyvarsány
Észlelő: Cseh Viktor
Leírás:

Mihelyst végeztem az M24-el kitűztem a következő célt; lerajzolni a másik csodás csillagfelhőt a Pajzs-csillagképben!
A feladat annyiban tért el az előzőtől, hogy itt egy 10X10 fokos égterületet jelöltem ki, és több látómezőrajzból raktam össze a végleges rajzot. Annyit "csaltam" ennél az észlelésnél hogy 5 magnitúdóig a csillagokat térképről rajzoltam be. Erre azért volt szükség hogy jobban tudjak tájékozódni a nagy területen.
Az M24-től eltérően ez a rajz meglepően hamar elkészült, mert a jó idő és a tiszta éjjelek kedveztek. Kb 9 napba telt míg eljutottam a végleges rajzig.
Érdekessége ennek a helynek hogy azért fényes itt a Tejút, mert az egyik bekanyarodó spirálkarra pont hosszában látunk rá. Ez a terület a sötét ködök valóságos Kánaánja; összesen 6-ot sikerült megpillantanom és papírra vetnem, bár ezeken kívül az egész csillagfelhőt átszövik a sötét ködök tekervényes szálai.
Most pedig jöjjenek az objektumok:

M11: A célterület középpontjától kb 1 fokkal É-ra látható. Igen intenzív, fényes, belseje csillagporos, grízes, félig-meddig bontott.. Alakja kerek.
M26: A delta Scuti-tól 40'-el DK-re látható és először csupán egy halvány gömbhalmaznak tűnik. Később fokozatosan feltárulnak a külső részek. A felületén egy pici csillag látszik, valószínű emiatt tűnik első pillantásra gömbhalmaznak.
Barnard 104: A béta Scuti-tól É-ra látható, bár nem túl feltűnő. Hosszas szemlélődés után a érzékelhető a fényes csillag mellett; elnyúlt SK.
Barnard 103: Az alfa és béta Scuti között félúton látható, elég nagy és feltűnő beöblösödés a Tejút-felhő Ny-i szélénél.
Barnard 108-112: Ez a két SK, - bár külön jelölésük van - az én műszeremben eléggé összefolyt. Egy tekergőző sötét kígyóhoz hasonló formációt öltött, mely a béta Scutitól indul és eltekergőzik az LM középpontjáig.
Barnard 86: Az M26-tól K-ÉK-re látható és igen feltűnő. Alakja olyan mint egy kis lepény vagy palacsinta, amit eldobtak.
Barnard 133: Ez az SK már az Aquila csillagképben van. Nagy méretű és jól látható objektum, olyan mint egy kis tojás a csillagkavalkádban.

Star-cloud in Sagittarius - M24 and environment

Egy hónapnyi észlelés...

LM rajz átmérő: 6 fok
Objektum: M24 és tág környezete
Koordináták: 18h17m -17°25'
Dátum: 2012 július-augusztus hónap
Műszer: 10X50 Vanguard binokulár
Észlelés helye: Nagyvarsány
Észlelő: Cseh Viktor
Leírás:

Nehéz összefoglalni egy ilyen átfogó észlelés, tapasztalatait. 2012 júliusában szántam rá magamat arra hogy 10X50-es binokulárommal lerajzolom az égbolt egy igen "forgalmas" helyét. Az M24 jelű csillagfelhő volt a fő célpont amit mindenképpen szerettem volna a látómezőben tudni. De annyira szép ez a környék hogy egy órába telt a megfelelő pozíciót belőni. A 6 fokos látómezőm középpontja végül egy 6 magnitúdós csillagra esett, mely az M24-től 1 fokra É-i irányban található. Így még két Messier objektum (M17, M18), és számos egyéb csillaghalmaz, köd, sötét köd is helyet kapott.
Minden egyes éjszakát kihasználtam, még azokat is amikor a Hold fent volt; a fényesebb csillagok ugyanis ilyenkor is rajzolhatóak. A legtisztább éjjeleket a mély-ég objektumoknak szenteltem - gondosan megfigyeltem és berajzoltam őket a kész/félkész csillagmezőbe. Az észlelést éppen ezért objektumonként bontva szeretném bemutatni!

M24: Igen fényes, feltűnő kis ablak ez a Tejút sűrűbb tartományai felé; méretét 2,5°X1,5°-ra becsülöm de számtalan nyúlvány indul ki belőle különböző irányokban (az egyik legfeltűnőbb KÉK-i irányba). A csillagfelhő ÉNy-i részén feltűnő sötét ködök (Barnard 93, 92 és számos további foszlány) vetülnek a fényes háttérre. Az M24 két legfényesebb része közül az egyik éppen az NGC6603-nak megfelelő helyen látszik, de nem merném azt mondani hogy ez maga a nyílthalmaz.
M18: Nagyon pici kompakt halmaznak látszik melynek felületén egy fényes és 4-6 halványabb csillag látszik, kis ködösségbe burkolva. Egy kis csillaglánc végén ül a halmaz, mely nagyon könnyű célpont.
M17: A híres Omega-ködöt igen könnyű megtalálni. Nagy méretű kb. 20' es halvány folt, melynek D-i végében egy vaskos "L" alakú fényesebb rész látható - mely maga az "omega". A közelében van egy 5 magnitúdós csillag, de ennek ellenére jól látható. É-i vége a semmibe halványodik el...
Ic 1283-4: Az M24-től D re látszik - mintha az előbbinek egy kis leszakadt darabkája lenne. 2:1 arányban elnyúlt kis foltocskaként látszik ez a köd az LM-ben. Könnyen látható, fényes.
NGC6595: Ez a kis nyílthalmaz a látómező D-i szélén látható; nagyon kicsi és pár halvány csillagot látni benne, bár nem különösebben feltűnő.
Sh2-35: Igen halvány, diffúz ködösség. Hosszabb szemszoktatást követően biztosan látható, ám meg kell küzdeni érte ilyen kis műszerrel.
NGC6561: Ez a diffúz köd az LM ÉNy-i negyedében látható, két csillagocska szomszédságában. Jól látható de nem túl feltűnő, egyenletes fényességű.
NGC6603: A helyén csak fényesebbnek látszik a csillagfelhő, de nem tudom egyértelműen azonosítani.
Barnard93-92: Ezek a sötét ködök az M24 felületén látszanak szétterülni. A legkontrasztosabban az K-re lévő Barnard 93 látszik. A 92-es sorszámú sötét köd kicsit kontraszttalanabb és DNy felé egy kis nyúlvány indul ki belőle.

Az objektumok neveit nem írtam a rajzra mert az csak elcsúnyítaná az egészet, de térképekről minden szépen beazonosítható. Kemény észlelés volt de összességében megérte, és már meg is van a következő célpont; A Scutum-csillagfelhő - már ha Isten is úgy akarja. Sok sikert kívánok mindenkinek a hasonló projektekhez!

20120715 - a Hold elfedte a Jupitert

Jupiter fedés egy júliusi hajnalon...

A Vénusz átvonulást sajnos nem láthattam úgyhogy nagy izgalommal vártam ezt a fedési eseményt. Hazánkban sajnos a júliusi időjárás eléggé csapadékos úgyhogy előre rettegtem hogy közbe fog jönni valami. Nos nem tévedtem sokat; a fedés elejét sikerült csak megfigyelnem mert aztán viharfelhők jöttek.
Őszintén szólva nem lenne az ember ideges ha esős napok lennének - ilyen az időjárás - de nem! Szombat és hétfő reggel is szikrázó napsütés volt és vasárnap is már 8 órakor hét ágra sütött a nap! Pont arra a 4-5 órára bírt beborulni...

Kb. 3 óra tájban vonultam ki az udvarra és a 140-es Dobsonnal is szemügyre vettem a párost amely fantasztikus látványt nyújtott. Aztán mivel láttam hogy zivatar közeleg bevittem a nagy távcsövet, és a binokulárral figyeltem tovább az eseményt. Nagyon szépen látszottak a holdak amint a Hold felé tartottak; nagy kár hogy nem tudtam végig nézni de örülök ennek a pár percnek is.

A Nap 2012-04-19

Ma dél körül sikerült felavatnom a "napészlelő binokulárfeltéteket" - na ez jó bonyolult volt...

Igen aktív ma a Nap felszíne. Két gigantikus, két közepes és egy apró foltcsoportot fedeztem fel a korongon. A szerkezetük remekül látszott és meg is lepődtem hogy mennyire jól kivehető az umbra és penumbra határa. Sajnos állandóan felhők voltak az égen de az átszűrődő napfény így is elegendő volt a kis nagyítású műszernek. Arról nem is beszélve hogy két szemmel sokkal könnyebb volt nézelődni mint fél szemmel...

A Hyadok nyílthalmaza

2012-02-12 Nyílthalmaz a Bika csillagképben

Col 65

Nagy méretű ritka halmaz az Orion és a Taurus határán.

Rosette Nebula

A Rozetta-köd ez év januárjában 2 óra szemszoktatás és 4-es átlátszóság mellett!

The Orion's Belt

Ezen a januári estén igen tiszta légkör mellett volt szerencsém észlelni, így hát egy rég kitűzött célt valósítottam meg mikor 1 óra fagyoskodás árán megörökítettem az Orion övét.