TELJES HOLDFOGYATKOZÁS 2018.07.27.-ÉN

2018 júliusában sor kerül az évszázad egyik leglátványosabb holdfogyatkozására – harangozta be a média. Ez az  állítás csak részben igaz! Úgy gondolom, minden holdfogyatkozás szép, és látványos jelenség, csupán néhány dologban térnek el egymástól. A július 27.-én lezajlott esemény csupán a hosszában volt úgymond rendkívüli, és abban hogy az éppen oppozícióban lévő Mars közel látszott a Holdhoz. Lássuk, hogy mi hogyan éltük át a feleségemmel Katával ezt a szép estét!

A holdfogyatkozás adatai, láthatósága a Földön, és a Hold útja a földárnyékban

Hetekkel előre elkezdtem nézelődni, hogy vajon honnan lenne érdemes megfigyelni a holdfogyatkozást. Az első, és legegyszerűbb megoldás, a társasház erkélye lett volna ahol lakunk; 3. emeleti lakás, délkeleti kilátással, majdnem tökéletes horizonttal. Viszont a fényszennyezés nagyon-nagyon erős. Ez pont akkor jelentene gondot, amikor a Hold éppen a leglátványosabb, ám leghalványabb. Igy tovább keresgéltem, s hosszas gondolkodás után abban állapodtunk meg a fogyatkozás délutánján, hogy leugrunk a Hortobágyra. Mindentől, és mindenkitől távol, a 33-as főút mellett, a Nemzeti Park területén. Ez volt tehát az ideális helyszín a megfigyeléshez. Már csupán a jó időben kellett bízni. Ezekben a hetekben nagyon meleg volt, s bár volt csapadék, leginkább csak helyi zivatarok áztatták a pusztát. Jó reménységgel indulhattunk hát neki ennek a forró napnak is…

27.-én szintén nagyon meleg volt. Jómagam is dolgoztam és napközben a jelenség megfigyelésére készültem; nézegettem a térképeket, időjárás jelentéseket, az égbolton majd látható dolgokat, meteorrajok, műholdak átvonulásai stb. közeledve a munkanap végéhez egyre izgatottabb voltam, és igyekeztem mihamarabb hazaérni. Délután 16 órakor szikrázó napsütés, dögmeleg…18 óra után már közelgett a munkaidő vége; még mindig jó az idő. Hazaérkezve lezuhanyoztam, ettünk, bepakoltunk, és behuppantunk az autóba hogy elinduljunk a megfigyelési helyre. Ekkor láttuk meg, hogy teljesen beborult az égbolt és mindenfelé viharfelhők gyülekeztek. Miután elindultunk és rátértünk a 33-as főútra, akkor láttuk meg mennyire reménytelen a helyzet. Eléggé mérges lettem, ám Kata bíztatott és azt mondta, hogy imádkozott az estéért. Ezzel a tudattal mentünk tovább és végül megérkeztünk a 33-as főútvonal egyik kis pihenőjébe, ’’kiállójába’’ Nagyhegyes közelében. Éppen csepergett az eső mikor megálltunk, ezért bent maradtunk a kocsiban. Mivel innen nem volt jó a kilátás, átálltunk a szemközti oldalra ahol beljebb tudtunk menni. Mint később kiderült ez abból a szempontból is jó döntés volt, hogy a másik oldalon kisebb tömegnyomor alakult ki az egymás után érkező laikus érdeklődők miatt. Sajnos nem csak magával a 20-30 emberrel volt a baj, hanem azzal, hogy nem tudták hogyan kell a sötétben ’’viselkedni’’, eljárni. Lézerekkel játszó gyerekek, az autó reflektorát percekig felkapcsolva hagyó felnőttek borzolták az idegeinket. No de sebaj, végül is jól alakultak a dolgok…

Ahogyan várakoztunk és beszélgettünk, egyre sötétebb lett, ám a felhőzet is egyre inkább összezárt felettünk. Kerestük a Holdat a puszta felet ám hiába; sűrű felhőzet volt a délkeleti horizonton,  emiatt egyre inkább alábbhagyott a lelkesedésünk. Mellettünk egy fickó a hiper-modern fotófelszerelését próbálgatta. Aztán egyszer csak láttam valami halvány derengést az egyik felhő mögött…

A fotó a teljes fogyatkozás idején készült. Balra fent egy Perseida meteor látható, jobbra egy repülő húz csíkot.

pár perc múlva megláttuk a Holdat. A Föld árnyéka ekkorra már kb. a holdkorong szélességének jó 40%-áig behatold a holdkorongba. Nagyon örültünk, hogy legalább ennyit láthatunk a szép fogyatkozásból. Távcsövek tekintetében kettő darab binokulárral fegyverkeztünk fel; Az egyik az én 10x40-es tetőélprizmás ED távcsövem volt, amit Kata használt, a másik pedig egy 8x40-es gyönyörű eredeti Tento binokulár. A távcsövekben, nagyon szép volt a látvány! Ahogy telt az idő, egyre sötétebb lett és a felhők között bujkáló Holdat figyeltük, közben beszélgettünk, élveztük az estét. Azt is észrevettük hogy felragyogtak az első csillagok is; Leghamarabb a Vega és a Deneb tűnt fel magasan a fejünk felett, aztán a Jupiter, Szaturnusz, Arcturus, Anteres… És ahogy egyre-másra feltűntek ezek az égitestek, azt is észrevettük, hogy az égboltnak egyre nagyobb területe is szabaddá válik. Sőt! Ezek a területek teljesen tiszták, még fátyolfelhőzet sincs. Ennek nagyon megörültünk, mivel a Holdnak már nagyon kicsi része látszott csak. A Mare Crisium piciny tengere még éppen nem volt árnyékban.

Ahogy nőtt a sötétség, úgy tisztult az égbolt, és ezekkel párhuzamosan egyre inkább fogyott a Hold, aztán egyszer csak 21:30 környékén az utolsó fényes kis darabkája is eltűnt a Holdnak. Ekkorra azonban már szinte teljesen kitisztult az égbolt, csupán délnyugaton láttunk villámlást a Skorpió csillagai alatt, amely azonban még inkább hangulatossá tette az estét. Megálltunk és belebámultunk a hatalmas csillagóceánba, mely ott terült el a fejünk felett: tökéletes panoráma a Hortobágyon, kellemes nyáresti levegő, tücsökciripelés, a Tejút ott burjánzott a fejünk felett, mindenfelé sok-sok száz és ezer csillag, a délkeleti horizonton pedig ott izzik halványan a Hold, alatta a tündöklően fényes Mars társaságában. A látványt nehéz fényképeken, vagy írásban visszaadni, olyannyira szürreális és szép… Ezért megérte kijönni ide. Próbáltam fotózgatni is, de mi úgy voltunk vele, hogy szeretnénk átélni ezt az egész jelenséget. Ha az ember csak fotóz és egész idő alatt azzal van elfoglalva, hogy jól sikerült képeket gyártson, akkor gyakorlatilag NINCS IS OTT! Mi ott akartunk lenni.

A fogyatkozásnak ebben a periódusában eléggé lelassult az idő múlása; bő másfél óráig alig mozdult valami. Tehát ezt a kis idő kihasználtuk arra, hogy a régi jól ismert csillagösvényeken barangoljunk. Mióta Debrecenben vagyok, csak az erősen fényszennyezett égen nézelődök, s nincs alkalmam a Tejútban barangolni és halvány objektumokra vadászni. Katával először a csillagképeket azonosítottuk: Lant, Hattyú, Nagy Göncöl, Sasa, Delfin Nyilas, Skorpió, Bak, Ökörhajcsár… nagyjából ebben a sorrendben, ugyanis az égbolt szakaszosan tisztult a megfigyelés alatt. Szabad szemmel sok mély-ég objektumot azonosítottunk: M31, Ikerhalmaz, Melotte 20, Ic 4665, M24, M8, M20-21, NGC 7000, Vállfa-halmaz, Mizar-Alcor kettőscsillag… Aztán a távcsöveket szegeztük az égboltnak. A kis eszközökkel már sokkal halványabb, kisebb méretű célpontokat azonosítottunk, vagy éppen nagyobb méretű, halvány ködöket. Közben a déli horizonton is távolabb kúsztak a viharfelhők.

Én ismét a horizont irányába fordítottam a távcsövet és régi mániám újra előjött; megnéztem mi látszik a Hortobágyról, a déli horizonton csak pár fok magasan delelő csillagképekből… de nem jártam nagy sikerrel. Mint már írtam fentebb, a Skorpiótól délnyugatra vihar tombolt. A Corona Australis-ból csak pár csillag látszott, és a felhők 5-6 fok magasságig mindent kitakartak. Úgyhogy nem tudtam túl sokat megfigyelni a déli égboltból.

23 óráig nézelődtünk az égbolton, aztán újra a Holdat figyeltük mivel elkezdődött a kilépés a földárnyékból. Szabad szemmel is látható volt, ahogyan a Hold bal széle egyre világosabb, narancsos színűvé válik. Majd egyszer csak megjelent egy icipici, fényesen világító terület a Holdperemen, közel az Grimaldi kráterhez. Ez kb 23:15 körül következett be. Azután ez a terület egyre nagyobbra hízott, és tíz perc, negyed óra múlva már a Hold könnyen árnyékot vetett a talajon. Egyre világosabb lett, a Tejút egyre inkább eltűnt az égboltról. Mikor autóba ültünk és hazaindultunk, még a holdkorong egyharmada takarásban volt, és mikor Debrecenbe értünk egy pici részen még láttuk az árnyékot. Mire felértünk, a társasház harmadik emeletére a Hold már „csupasz” volt… a félárnyékot nem érzékeltem. Még néhány dolgot megcsináltunk, és mielőtt ágyba kerültünk, én az erkélyről még kicsit nézelődtem a csillagos égbolton a 8x40-es Tento binokulárral. Nagyon jó volt az észlelés, az éjszaka csendje kint pusztán, és a jelenség is egészen rendkívüli hatású. Sajnáltam, hogy már vége, de készülődök a következő hasonló jelenségre.

A földárnyék elkezd levonulni a Hold felszínéről, és újra kifényesedik az égitest

Néhány szóban azért térjünk ki a jelenség, és a megfigyelőhely paramétereire is. Ezek itt felsorolásszerűen lesznek feltüntetve. Az időadatokat UT (Universal Time-ban) adtam meg. Ehhez kettő órát kell hozzáadni, hogy megkapjuk a magyarországi helyi időt. Tehát:

JELENSÉG: Teljes Holdfogyatkozás (a 129-es Szárosz ciklus, 38. fogyatkozása a 71-ből)

LÁTHATÓSÁG: Dél-Amerika, Európa, Ázsia nagy része, Ausztrália

BELÉPÉS A FÉLÁRNYÉKBA: 17:14 UT

BELÉPÉS A TELJES ÁRNYÉKBA: 18:24 UT

TELJES FOGYATKOZÁS KEZDETE: 19:30 UT

LEGNAGYOBB FOGYATKOZÁS: 20:21 UT

TELJES FOGYATKOZÁS VÉGE: 21:13 UT

KILÉPÉS A TELJES ÁRNYÉKBÓL: 22:19 UT

KILÉPÉS A FÉLÁRNYÉKBÓL: 23:28 UT

TOTALITÁS IDŐTARTAMA: 1 óra 42 perc

RÉSZLEGES FOGYATKOZÁS IDŐTERTAMA: 3 óra 54 perc

A FÉLÁRNYÉKOS FOGYATKOZÁS IDŐTERTAMA: 6 óra 13 perc

A HOLD ADATAI:

HOLDKELTE A MEGFIGYELŐHELYEN: 18:08 UT

CSILLAGKÉP: A Bak csillagkép területén

LÁTSZÓ ÁTMÉRŐ: 29.6 ívperc

TÁVOLSÁG A FÖLDTŐL: kb. 403800 km (A fogyatkozás a holdpálya felszálló csomópontjának közelében következett be.)

MEGFIGYELŐK: Cseh Viktor, Cseh-Nagy Katalin

ÉSZLELŐHELY: Hortobágyi Nemzeti Park - GPS: 47.571 N, 21.258 E

ESZKÖZÖK: 8X40 Tento binokulár, 10x42 Lacerta Binokulár, Canon EOS 1100D

Megfigyelők :)

Sajnos nagyon sok helyen borult volt az égbolt Magyarország felett, így az emberek nagy része nem látta a jelenséget. Azonban nem kell sokat várni a következő holdfogyatkozásra, ugyanis 2019 január 21.-én reggel láthatjuk a következőt. Kár hogy ez az esemény holdnyugtakor még tartani fog (a legnagyobb fogyatkozás 6 óra 12 perckor, már jócskán szürkület idején következik majd be), és valószínűleg az időjárással is több gond lesz. Januárban még ritkább a derült ég. De attól még bizakodjunk!

2019 július 16-án pedig egy részleges holdfogyatkozást láthatunk, amikor a Föld árnyéka a holdkorong 65%-át takarja majd el éjfélkor. Tehát jövő évben nem leszünk híján a holdfogyatkozásoknak.

Derült, fényszennyezéstől mentes éjszakákat kívánok mindenkinek!

Cseh Viktor

2018 augusztus 1., Debrecen