Kedves csillagaim: NÓVÁK

NÓVÁK

A nóvák és viselt dolgaik

PDF-ben innen letölthető:

https://drive.google.com/file/d/1-1TWlPoxSJ2F_-GQZU1zl_RjnB_dCyfR/view?usp=sharing

Az égbolt változatlansága régóta lenyűgözi az embereket: évszázadokkal és évezredekkel ezelőtt is hasonlónak látták az eget őseink, a változások nagyon lassúnak tűnnek emberi léptékkel mérve. Éppen ezért fordult mindig nagy figyelem az olyan objektumok felé melyek ezen a változatlannak vélt színpadon feltűnek. Az üstökösök, meteorok, új csillagok mindig felkeltették az érdeklődést. Nincs ez másként manapság sem. Ebben a cikkben a vendégcsillagok egy speciális csoportjával, a nóvákkal foglalkozom. Pontosítva: a galaktikus nóvákkal. Egyrészt mert számomra ezek a legérdekesebb objektumok, másrészt mert sok izgalmat tartogat észlelésük, kutatásuk. A cikkben nem szeretnék túl sok történeti, történelmi kapcsolódással foglalkozni. Leginkább az szeretném kifejteni, milyenek ezek a csillagok, hogyan észlelhetők, s hogy a tudomány mit derített ki róluk.

A nóvák és típusaik

Ezek az objektumok fehér törpéből és hűvös, K-M típusú óriásból vagy szubóriásból állnak. A hidegebb, nagyobb méretű komponens folyamatosan ad át hidrogénben gazdag anyagot a fehér törpének, mely anyag közvetlenül az utóbbi felszínére kerül. Az idő múlásával amint egyre több hidrogénben gazdag csillag anyag halmozódik fel a fehértörpe felszínén a héj "alja" fokozatosan összenyomódik és felforrósodik, míg el nem éri a hidrogén termonukleáris reakciójához szükséges hőmérsékletet. A csillag felszínén bekövetkező termonukleáris robbanás valósággal lefújja a felhalmozódott csillaganyagot, ami igen nagy amplitúdójú fényességnövekedést okoz a rendszer összfényességében. A kitörés során ledobott gázhéj néhány ezer km/s sebességgel tágul. A fényességnövekedés amplitúdója igen tág határok között változik, 7-19m közötti. Az esetek többségében a felszálló ág néhány napig tart, melyet rövid ideig tartó maximum, majd lankás leszálló ág követ. A nóvákat a leszállóágon észlelhető halványodási ütem szerint három osztályba soroljuk aszerint, hogy hány nap alatt következik be 3m-nyihalványodás (ezt t3-mal jelölik). NA-val a gyors nóvákat jelöljük, melyek 100 vagy kevesebb nap alatt halványodnak 3m-t (V1500 Cyg, 1. ábra). A lassú nóvák az NB alosztályba tartoznak, 150 vagy több nap alatt teljesítik a t3 követelményét (PW Vul). Az NB csillagok leszállóágán előfordulhatnak kisebb-nagyobb szabálytalanságok, időleges "lemerülések", majd visszafényesedések (DQ Her). Az NC csoport csillagai is nagyon lassan fejlődnek, megesik, hogy egy évtizedig maximumban maradnak (PU Vul, 2. ábra). A kitörés előtt hosszúperiódusú fényváltozást mutatnak, mivel a vöröskomponens félszabályos vagy mira típusú változó.

1. ábra - Egy gyors nóva a V1500 Cyg

2. ábra - PU Vul: a mély lemerülés a ledobott porhéj időleges fényességcsökkentő hatásával magyarázható

Galaxisunkban nagyon bizonytalanul ismerjük a nóvák feltűnési gyakoriságát. A különböző számítások 50-150 felvillanás/év gyakoriságot adnak meg Galaxisunkra (melyeknek természetesen csak töredéke figyelhető meg bolygónkról). Évente általában 8-15 nóvát fedeznek fel, de meglehetősen ritka a valóban fényes, szabadszemes nóvák feltűnése.

A nóvák kitörései az adott rendszerre jellemzően megismétlődnek kb. ezer-tízezer éves időskálán. Szerencsére ismerünk olyan csillagokat, melyek több kitörést is bemutattak ezek a visszatérő nóvák, jelzésük NR (rekurrens = ismétlődő, vissza-térő). A két legaktívabb visszatérő nóva a T Pyxidis és az RS Ophiuchi. (Amatőrcsillagászok kézikönyve 1999)

Térbeli helyzet, megfigyelhetőség

Nóvák minden galaxisban előfordulnak, számunkra azonban elsősorban a Tejútrendszerben feltűnő jelenségek a legérdekesebbek. Sőt leginkább csak ezeket tudjuk megfigyelni, mert fényességük miatt az extragalaktikus nóvák már szinte csak fotografikusan megfigyelhetőek. Évente a feltételezések szerint kb. 50-150 nóva robbanhat galaxisunkban, természetesen ezeket nem tudjuk megfigyelni teljességgel. Ennek oka, hogy akárcsak egy erdőben járva, a galaktikus térben is korlátozottak a látásviszonyok: takarást ad a csillagközi anyag, vagy a nagy távolságból nem látható egy nóva a galaxis túlsó felében, amely túl messze van tőlünk.

De az is előfordul, hogy ha a Tejút magjában robban egy csillag, az lehet fényes, de a temérdek égitest között nem vesszük észre. Így galaxisunk sajátos felépítése meghatározza, hogy milyen irányokban milyen a kilátásunk a csillagközi térbe. Évente általában 8-15 nóvát fedeznek fel. A felfedezett nóvák 43%-a a Sagittarius – Scorpius – Ophiuchus csillagképekben tűnik fel, mivel itt található a Tejút magvidéke. A felfedezett nóvák fényessége 4-16 magnitúdó közötti, de az „átlagos” nóva általában 10 magnitúdó közötti csillag képében jelenik meg. 4 magnitúdós nóvát jó 10 évente láthatunk csak. Érdemes az 3. és 4. ábrát megtekinteni a nóvák térbeli eloszlására és fényességére vonatkozólag (saját adatvizualizációk). A 3. ábrán látható, hogy a fényes nóvák ritkák, mert a térbeli szétszórtság következtében nem robbanhat minden csillag a közelünkben. A halvány, 13-16 magnitúdós nóvák esetében a felfedezett égitestek száma pedig azért csappan meg mivel ezeket már igen nehéz detektálni, sok halvány nóva valószínűleg felfedezés nélkül marad. Így adja magát a tény, hogy a 10-11 magnitúdós nóvák a leggyakrabban megfigyelhetőek.

3. ábra - A felfedezett nóvák csúcsfényességeinek megoszlása (2008-2023)

Ahogyan már említettem a fényességeloszlás mellett a térbeli megoszlás is érdekes mintázatot mutat. Ezt szemlélteti a 4. ábra arról, hogy mely csillagképekben fedezték fel az elmúlt 15 év nóváit. A táblázathoz csak az igazolt nóvákat vettem számba.

4. ábra - A nóvák száma csillagképenként (2008-2023)

Jó látható tehát, hogy ezeknek az égitestek helye az égbolton nagyon egyenetlenül oszlik meg, annak ellenére, hogy bárhol feltűnhetnek. Fényességük széles skálán mozoghat: csupán távolságuk és a fény útjában álló akadályok határozzák meg a hozzánk eljutó fotonok mennyiségét. 10 magnitúdós, vagy annál halványabb nóva egy évben több is feltűnik, ezek általában erősen vörösödött égitestek, jelentős por általi fényelnyeléssel. 8-10 magnitúdós nóvát általában egyet látunk évente, míg 6-8 magnitúdósat csak 2-3 évente. 3-5 magnitúdós nóva már ritkaság, 10 évente tűnik fel egy-egy és sok esetben erősen déli fekvésű területeken. 2 magnitúdónál fényesebb nóva igazi ritkaság, csak kevés „példány” ismert a történelem folyamán (+2,0 magnitúdónál fényesebb nóvák: CP Puppis, V603 Aquilae, GK Persei, RR Pictoris, DQ Herculis, V1500 Cygni, V841 Ophiuchi, T Coronae Borealis, V476 Cygni).

A téli ég nóvái általában fényesebbek az átlagnál, mert a galaxis széle felé tekintünk, így Tejút kiterjedéséből adódóan nincsenek ebben az irányban annyira távoli régiók, mint a centrum felé és azon túl tekintve.

Érdemes még azt is megvizsgálni, hogy az év folyamán mikor fedezik fel a legtöbb nóvát, melyik hónap a legtermékenyebb? Az 5. ábra adatai alapján az látható, hogy az őszi és a tavaszi hónapok alatt fedezik fel a legtöbb galaktikus nóvát. Ennek az lehet az oka, hogy ezen időszakok alatt a Tejút téli és nyári ágát is látni, pásztázni lehet, nem úgy mint nyáron és télen. Tehát a keresés szempontjából az a legfontosabb, hogy e Tejútrendszer legnagyobb szeletét szemmel tarthassuk!

5. ábra - A nóvafelfedezések hónapok szerinti megoszlása

Ha pedig teljes képet szeretnénk kapni akkor a galaktikus térképet érdemes megnézni a 6. ábrán.

6. ábra - Az elmúlt 15 év nóvái a galaktikus koordinátarendszerben. Jól látható, hogy a Tejút magjának közelében látható a legtöbb ilyen változócsillag.

A 2008-tól felfedezett nóvák nagy felbontású térképen:

https://drive.google.com/file/d/1SBa8jW3E8pvWZKHzXPlp5n6cOSjgz8HW/view?usp=sharing

Az év folyamán megfigyelhető nóvákról Koji Mukai készít folyamatosan frissülő honlapot.

Recent Galactic Novae: https://asd.gsfc.nasa.gov/Koji.Mukai/novae/novae.html

Unconfirmed Galactic Nova Candidates: https://asd.gsfc.nasa.gov/Koji.Mukai/novae/unconfirmed.html

Fényelnyelés az intersztelláris térben

A nóvák megfigyelésénél a távolság mellett leginkább az intersztelláris anyag fényelnyelő hatása befolyásolja egy-egy vendégcsillag látványát. A sötét ködök a Tejút fényes szalagját számtalan helyen eltakarják, szabad szemmel is feltűnő sötétséget okozva. A déli féltekéről nézve a Tejút középpontjának közelében még szabad szemmel is hihetetlenül szövevényes sötét ködöket láthatunk. Ez mutatja be az 7/A. ábra.

7/A. ábra - Sötét ködök területei a galaktikus egyenlítő mentén.

Fentebb már említettük, hogy a poron, ködön áthaladó fény jelentős fényelnyelés szenved. Ezt magunk is tapasztalhatjuk. Például nem véletlen, hogy az autók ködlámpáit régen erősen sárgás színezetűre készítették. Vagy szembe jövő forgalom esetén az egyébként erős kékes fényű LED fényszórók, mellett a gyengébb halogén lámpák sárgás fénye jobban áttör a ködön. A magyarázat tehát az, hogy a rövidebb hullámhosszú fény jobban elnyelődik mint a hosszú hullámhosszú. Napnyugtakor ezért vörös a napkorong: gyakorlatilag csak a vörös fény marad meg a légkörön átfutó útja során. Ugyan ez a helyzet a világűrben is: a legtöbb nóva erősen vöröses színű, a színindexük szinte minden esetben sárga-vörös felé van eltolódva. Ha ehhez még jelentős fényelnyelés is társul, amit por okoz akkor előfordul, hogy a csillag nem is látszik látható fényben, csak infravörösben. A Palomar-Gattini csapat olyan távcsöveket használ nóvakeresésre melyek infravörösben dolgoznak. Így olyan csillagokat is rögzíteni tudnak melyek vizuálisan gyakorlatilag teljesen láthatatlanok.

7/B. ábra - Sötét ködök a Tejút centrumának környékén. Csak ívpercek döntenek némely esetben arról, hogy mennyire lesz fényes a nóva.

A vörösödés mértéke, a fényelnyelés bizony komoly dolog! Nem holmi tizedmagnitúdókról van szó. A Tejút egyes területein (pl. Cygnus, Aqulia, Taurus, Sagittarius) olyan jelentős a fényelnyelés, hogy az ott látható nóvák 8-10 magnitúdóval halványabbak, mint a távolságukból adódóan várható lenne. Adódnak olyan helyzetek mikor egy nóva pont egy markáns sötét köd éles peremén látszik. Ilyenkor csak pár ívperc dönthet arról, hogy az adott nóva szabadszemes csillagként tündököl, vagy csak egy vöröses, távcsöves célpont lesz belőle.

A nóvák keresése, felfedezése

A régebbi korokban csak a legfényesebb, legfeltűnőbb nóvák kerültek felfedezésre, ugyanis ekkor nem folytattak a csillagászok rendszeres keresést. Így adta magát ez a tény: csak a legfényesebb, akár csillagképeket is átrajzoló vendégcsillagokat vették észre. Később, a távcsöves megfigyelések időszakában a megfelelő pontosságú térképek ismeretében már voltak, akik keresték is az oda nem illő új csillagokat az égbolton. Az igazi áttörést a fotográfia megjelenése jelentette, mely segítségével a csillagmezők összehasonlíthatóvá váltak, az archívumoknak köszönhetően pedig utólag is fellelhetőek voltak a nóvák egy-egy felvételen. Így fedeztek fel például visszatérő nóvák egy részét is. Még egy korszakos lépés volt a számítástechnika megjelenése a nóvakeresésben. Ez elsősorban a fotók átvizsgálásában jelent nagy segítséget. Az ASASSN csapat, vagy a japán nóvakeresők tevékenysége nagyban támaszkodik a számítógépek segítségére.

8. ábra - Jó keresést! Egy lassú nóva melyet véletlenül a felfedezés előtt három hónappal fotóztam le.

A nóvakereséshez egy adott területet érdemes legalább két-három naponta átvizsgálni, ugyanis felszálló ágon ezek a csillagok egy nap alatt felfényesednek 8-12 magnitúdót. A felszálló ág vizsgálata nagyon fontos, ugyanis ilyenkor nagyon kevés észlelés készül. Nem felderített, hogy ebben a szakaszban milyen folyamatok játszódnak le, milyen a fénymenete a csillagoknak. Ezért a lehető legkorábbi szakaszban kell detektálni a csillagot! Ha csak 11-12 magnitúdóig vizsgálunk mondjuk egy 500-1000 négyzetfokos területet, akkor is több millió csillag képét kell rögzíteni, megvizsgálni. Erre jön még, hogy a felvételeket tárolni is kell, ugyanis utólag is kell ellenőrizni a felfedezést, vagy utólag is szükség lehet a fotókra. Ez hatalmas tárolókapacitást igényel a számítástechnikai teljesítmény mellett. Belátható tehát, hogy a nóvakeresés igen eszközigényes terület, és nagyon nagy automatizáltságot igényel.

Amennyiben nem végzünk rendszeres keresést, és nincs módunk ilyen jelentős beruházást végrehajtani akkor is érdemes a fotóinkat átnézni, ugyanis bármikor rákerülhet egy vendégcsillag a fotóinkra. Például az alábbi két blogbejegyzésben is ilyen esetről írtam:

https://viktorcsehdraws.blogspot.com/2021/03/egy-galaktikus-nova-utolagos-megtalalasa.html

https://viktorcsehdraws.blogspot.com/2022/09/gds-j1830235-135539-egy-uj-szimbiotikus.html

Nóvákon kívül törpenóvák is rákerülhetnek a képeinkre a Tejút területén. És ne feledjük: a felszálló ágon végzett megfigyelés, mért adatok rendkívül értékesek! Előfordulhatnak úgynevezett „pre-discovery) észlelések is. Akkor beszélünk ilyen megfigyelésről, mikor tudtunkon kívül felvesszük egy nóva, törpenóva képét, miközben a felfedezés tényét csak később jelentik be. Előfordulhat, hogy a felfedezést adó észlelés előtt kapjuk el a csillagot, tehát nem csak a bejelentést előzzük meg, hanem magát a felfedezőt is. Persze mindezt tudtunkon kívül!

Érdemes észben tartani, hogy egy nóva csak akkor kap végleges nevet, ha színképfelvételekkel igazolták mibenlétét. Amíg ez nincs meg ideiglenes nevet kap, mely általában a koordinátákat is tartalmazza (pl. PNV J06245297+0208207, TCP J23580961+5502508, stb.).

A nóvák megfigyelése

A nóvák megfigyelése szempontjából az első és legfontosabb dolog, hogy időben értesüljünk a felfedezésükről. Régen hetek teltek el mire Magyarországra is eljutott egy nóva vagy egyéb tranziens felbukkanásának információja, de ma már más a helyzet. Az internetnek köszönhetően pár órán belül már megtudhatjuk az ilyen híreket. A legfontosabb hírlevelek az ATel, CBET, CBAT közlik általában az ilyen eseményeket is, gyakran még abban a fázisban amikor megerősítő megfigyeléseket kérnek a jelenségekhez. Ezekben a levelekben a legfontosabb adatok le vannak írva röviden: a felfedező és a használt eszközök, koordináták, fényesség. Így láthatjuk, hogy egyáltalán megfigyelhető-e Magyarországról a nóva.

CBAT trajziens jelenségek: http://www.cbat.eps.harvard.edu/unconf/tocp.html

CBAT hírlevelek: http://www.cbat.eps.harvard.edu/cbet/RecentCBETs.html

TNS hírlevelek: https://www.wis-tns.org/astronotes

ASASSN felfedezések: https://www.astronomy.ohio-state.edu/asassn/transients.html

PACA_transients facebook csoport: https://www.facebook.com/groups/785315244891104

Ha naponta egyszer ezeken a helyeken megnézzük a híreket, nagy valószínűséggel időben értesülünk majd egy gyors nóva megfigyelésének lehetőségéről is. Az e-mailben kapott hírlevelek pedig egyértelmű jelzések, a fiókot is érdemes nézni. Az idő és napszak eltolódás miatt jellemző, hogy pl. a japán észlelők felfedezései rendre hajnalban futnak be hozzánk. Nyári időszakban többször fordult már elő, hogy hajnali 4-5 órakor találtak a képeken nóvajelöltet, amit éppen nem sikerült megfigyelnem mert nem olvastam e-mailt, vagy már túl világos volt Magyarországon. Természetesen másnap éjjel volt lehetőség, de mint említettem a fénygörbéken a felszálló ágat a legnehezebb rekonstruálni!

A megfelelő információszerzés mellett kell egy olyan megfigyelőhely mely jó déli panorámával rendelkezik. Mint említettem a nóvák 43%-a a Scorpius – Sagittarius – Ophiuchus csillagképekben jelenik meg. Ha hozzávesszük a Scutum és az Aquila csillagképeket akkor ez az arány 55-60%. Tehát a nóvák bő felének megfigyeléséhez déli kilátás kell!

A megfigyelőhely esetében több szempontot kell mérlegelni és döntést hozni. Természetes, hogy minél sötétebb az egünk, annál jobb a megfigyelés lehetősége, pontossága, komfortja és élménye. Viszont szem előtt kell tartani, hogy a változócsillagok észlelése, fényességének becslése, mérése nem „lájkvadász” műfaj! Egy rövid tranziens jelenség megfigyelésénél nagyon fontos az esemény követése, minél több mérés készítése, a folyamatosság. Éppen ezért sokkal jobb egy állandó megfigyelőhely közepes égminőséggel, mint egy ritkán látogatható csillagoségbolt park. Belátható, hogy egy hónap alatt többször jutok ki az erkélyre, mint a Hortobágyra. Nem mindegy, hogy két naponta van becslésem, mérésem vagy két hetente. Arra kell törekedni, hogy akár magunkban észlelünk, akár az MCSE vagy az AAVSO számára küldünk adatokat, azokból minél több legyen. A kulcsszó: FOLYAMATOSSÁG!!!

A megfigyelőhely birtokában már neki lehet vágni a megfigyelésnek. Szükség lesz térképre melyen nagyjából be tudjuk lőni a nóva helyét az égen, s el tudjuk dönteni mikor a legalkalmasabb észlelés. Ez azért fontos mert pl. a Sagittariusban észleltem már februárban is nóvát, valamit a Cygnusban is feltűnhet télen egy tranziens. Tehát nem biztos hogy deleléskor, és nem biztos hogy sötét égen tudunk észlelni. Például a Nova Ori 2019-et (V2860 Ori) a nyáron, a hajnali égen 6 fok magasan észlelhettük a szürkület idején. A nóvák biztos azonosításához, fényességbecsléshez az AAVSO Variable Star Plotter-je lesz a legjobb megoldás. Ezen a linken érhető el az online térképkészítő felület:

AAVSO Variable Star Plotter: https://apps.aavso.org/vsp/

9. ábra - A VSP-vel generált keresőtérkép egy nóvához, valamint egy nagyobb léptékű térképen a nóva helye. Pirossal bekereteztem a VSP térképén látható területet.

Két lehetőségünk van: 1. ha van már a csillagnak azonosítója akkor az alapján keresünk rá és készítünk térképet, 2. ha nem találja a honlap a csillagot akkor koordináták alapján készítünk térképet. A térkép közepén lévő kis kereszt mindig a nóva helyét jelöli majd. A Tejút magja közelében kicsit ritkítani kellhet a csillagkörnyezeten az átláthatóság kedvéért, de ehhez csak a határmagnitúdót kell állítani. Nóvaazonosításhoz nekem az egy fokos látómezejű térképek jöttek be a legjobban kb. 14,5 magnitúdós határfényességgel. De természetesen minden távcsőhöz, felszereléshez érdemes kialakítani a számunkra legjobb térképsémát.

Vizuális észlelés alkalmával a fényességbecslést a változócsillagok megfigyeléséhez hasonlóan kell végezni. Igazából nincs különbség. A lényeg, hogy minél gyakrabban, észleljünk: lassú nóváknál 2-3 naponta, gyors nóváknál akár egy éjszaka többször is. A nagyon lassú NC osztályba sorolt nóváknál hetente egy észlelés is elég lehet. Távcsövek tekintetében a fényerős, nagy látómezejű eszközök a megfelelőek, mert így az összehasonlító csillagok is egy LM-ben láthatóak a célponttal. A sűrű Tejútmezőben lehet csak szükség nagyobb nagyításokra a megfigyeléshez, a nóva és a mezőcsillagok felbontásához.

Fotografikus észlelésnél már többféle lehetőségünk van. Pontosan kimérhetjük a nóva pozícióját, fényességét, használhatunk mindenféle szűrőket. Már egy egyszerű fényképezőgép és alapobjektív segítségével is meg lehet örökíteni a fényesebb nóvákat. 150-200 mm-es teleobjektívvel és 20-30 másodperces záridővel pedig 15-16 magnitúdós halvány csillagokat is rögzíthetünk. Ha koherens, jól összehasonlítható észleléseket szeretnénk kapni, akkor érdemes mindig ugyan azt a felszerelést használni. Teleobjektívek közül a fix objektívek jobbak, mivel mindig ugyan akkora látómezőt kapunk velük. A nóvavadászok, és nóvafotósok között a 180-200 mm-es fényerős teleobjektívek a legnépszerűbbek. Jómagam egy 180mm-es f/2.8-as Zeiss Sonnart használok már évek óta. Ez jó felbontást ad, nagy fényerejű és szép a képe. Nincsenek benne felesleges plusz funkciók, alkatrészek. Az elérhető látómező 4,5°×6,5°. Így sok egyéb változócsillagot is ki tudok utólag a képeken mérni. Érdemes legalább 4-5 fotót készíteni és azokat összegezni, így javul a minőség, a határfényesség és pontosabbak mérések is. Én 10 db RAW képet szoktam készíteni általában és azokat összegzem.

10/A. ábra - Egy nóva saját észlelése, egyben példa feldolgozott fotókra (V615 Vulpeculae).

10/B. ábra - 2020 egyik szép nóvája volt a Tejút magjában feltűnt V6568 Sagittarii, melyet K. Yoshimoto fotója mutat meg számunkra (első fotografikus megerősítő felvétel).

A fotóinkat utólag érdemes kimérni (pl. IRIS szoftverrel, 11. ábra), amit az AAVSO VSP-ben lévő fotometriai adatok alapján tehetünk meg. Így lehetőségünk nyílik akár ezredmagnitúdó pontosságú mérésekre is, valamint az elmetett felvételeken sok egyéb változó objektumot is kimérhetünk. Ha hasonló beállításokat használunk minden alkalommal, akkor a nóva halványodása igazán látványos lesz az időszak alatt készült fotókon. Ha az adatokat egy excelben rögzítjük, akkor egyszerűen illeszthetünk rá egy grafikont, mely látványos diagramon ábrázolja a fényesség változását.

11. ábra - Apertúra fotometria IRIS-ben

A kiértékelést tekintve sokféle mérésre van lehetőségünk. Ha DSLR fényképezőgéppel fotózunk akkor a legjobb amit tehetünk ha az összegzett fotó zöld csatornáján mérjük meg a csillag fényességét. A DSLR gépek három alapszínből (zöld, kék és vörös) állítják össze a színes képet. Ebből a zöld csatorna áll a legközelebb a V fotometriai szűrőkhöz, sőt nagyon jó egyezőséget mutat vele. A zöld csatornán mért fényesség lesz a TG (tricolor green) fényesség. A kék és vörös csatornán is megtehetjük ugyan ezt, és feltölthetjük adatainkat a hivatalos szervek részére. Viszont a három adat közül a TG fényesség lesz az egyik leghasznosabb! A három színcsatornán mért magnitúdók közül általában a vörös csatorna adja a legfényesebb magnitúdót, aztán jön a zöld és végül a kék. Ez a nóvák vörös felé tolódó színindexéből adódik. Ha kékes tranzienst találunk nagy valószínűséggel törpenóváról van szó. Ebből lehet megkülönböztetni a két típust már a felfedezés idején.

12. ábra - A kinyert színcsatornák közötti különbség a V615 Vul nóva fotóján. Jól látható, hogy a TR-ben látszik a legfényesebbnek a célpont a többi csillaghoz képest. Az RGB felvételen is látszik a nóva vöröses színe.

CCD kamerákhoz már pontos fotometriai szűrősorozatot is beszerezhetünk, bár ezek nem olcsók. Így viszont nagyon pontos és fontos adatokat kaphatunk a nóvákról. Infravörös szűrőkkel olyan csillagot is fotózhatunk mely egyébként nem is látszana. Az expozíciós időket úgy kell megválasztanunk, hogy a kimérendő képen ne égjen be a csillag képe, mert a méréseink csak így lesznek pontosak. Természetesen, ha szeretnénk megörökíteni a nóvát, környezetét, azt megtehetjük külön is. Így lesz egy esztétikus felvételünk a nóváról, valamint egy képsorozat melyet a mérések elvégzésére használhatunk fel.

Az észlelések beküldése

Az észlelések elvégzése után az egyik legfontosabb tennivaló, hogy beküldjük azokat azokhoz a hazai és nemzetközi szervezetekhez, amelyek megfelelő minőségben tudják feldolgozni és kiértékelni azokat. Magyarországon az MCSE Változócsillag szakcsoportja végzi az adatgyűjtést, nemzetközi szinten pedig az amerikai AAVSO szervezete fogja össze a legjobban a földgolyó amatőrcsillagászait e tekintetben. Minkét szervezet honlapján lehetőség van az észlelések átadására vagy feltöltéssel, vagy az adatok beírásával a megfelelő adatlapokon. A holnapok az alábbi linkeken érhetőek el:

AAVSO: https://www.aavso.org/webobs

MCSE VCSSZCS: https://vcssz.mcse.hu/index3.php

Regisztráció után az adatok feltölthetőek, kapunk egy névkódot, amely azután a sajátunk marad.

Linkek, érdekes honlapok:

Általam észlelt tranziens jelenségek: https://viktorcsehdraws.blogspot.com/p/eszlelt-tranziensek.html

CVnet: https://sites.google.com/site/aavsocvsection/

Optical Novae and candidates in M 31: https://www.mpe.mpg.de/~m31novae/opt/m31/

Extragalactic novae: https://www.rochesterastronomy.org/novae.html

Vendégcsillag kereső: https://vendegcsillagkereso.blogspot.com/

Recent Galactic Novae: https://asd.gsfc.nasa.gov/Koji.Mukai/novae/novae.html

Unconfirmed Galactic Nova Candidates: https://asd.gsfc.nasa.gov/Koji.Mukai/novae/unconfirmed.html

Felhasznált irodalom, források: