1,4%-os, 28h 15m-es korai holdsarló

 Az elmúlt hetek pocsék időjárása után jó reményekkel autóztam a 33-as főúton holdsarlóra vadászni. Hortobágy mellett, a Kilenclyukú-híd mellett álltam meg. A légkör kristálytiszta volt!

A Holdat először 16:16 UT-kor vettem észre, ekkor kora 28 óra 15 perc volt. Mivel elfelejtettem binokulárt vinni, csak szabad szemmel néztem a holdat és fotóztam. A Hold közelében ott volt a Merkúr és a Vénusz is. Előbbi 4 fokkal északra, utóbbi 4 fokkal délre. Szép sorban végig lehetett nézni a nyugvásukat. A holdsarlón szabad szemmel 17:11 UT után szép földfény látszott. Ez a fotókon is megmutatkozik.  Összességében nagyon jó észlelés volt! A nagy látómezejű fotót egy 55mm-es SMC Takumar objektívvel készítettem, míg a közelebbi képekhez egy 180mm-es Zeiss Sonnar objektívet használtam.

Íme a negyedik: fényes nóvajelölt a Nyilasban (TCP J18033733-2935266)

 A 2025-ös évben a Nyilas csillagkép hihetetlen sorozata úgy tűnik folytatódik. A negyedik nóvajelölt jelent meg a csillagkép Skorpióval közös határa közelében.

CBAT: http://www.cbat.eps.harvard.edu/unconf/followups/J18033733-2935266.html

A csillagot a Stanislav Korotkiy, Kirill Sokolovsky, Vladimir Belousov által alkotott NMW Survey csapat fedezte föl elsőként 2025 04 11.006 UT-kor, majd tőlük függetlenül Tadashi Kojima is megtalálta azokon a képeken melyeket 2025 04 11.778 UT-kor készített egy 300mm-es f/2.8-as teleobjektívre szerelt Canon EOS 6D kamerával. A képeken a csillag 12.0 U magnitúdós volt. A Tejút sűrű mezőjében az NGC 6528 és NGC 6522 gömbhalmazoktó északra látható az objektum.

Jómagam 2025.04.13-án hajnalban tudtam fotózni a csillagot a Hortobágyi Nemzeti Parkból. Éppen egy hajnali kitelepülős észlelést terveztünk, és nap közben értesültem a csillag megjelenéséről. Időközben sikerült vásárolnom egy 300 mm-es f/4.0-es Zeiss Sonnar teleobjektívet. A hosszabb fókusz miatt jobb felbontást és jobb határmagnitúdót vártam az eszköztől. Ez az észlelés egyébként a „first light” volt a teleobjektív számára. A fókuszálást még szokni kell, de az eredmény jó lett.

Sajnos a telihold nem messze DNy-on nagyon erősen világított, így a határmagnitúdó csak közepes volt annak ellenére is hogy az átlátszóság eléggé jól alakult. Az első képeken csak nagyon halványan látszott a csillag, de még vártam egy kicsit. A fotósorozat 02:05-02:10 között készült. Ekkor a TCP J18033733-2935266 csak tíz fok magasan tartózkodott. Megfelelő összehasonlítók híján kb. 13,5-14 magnitúdósnak becsültem. Sajnos a Nyilas csillagkép irányában ilyen alacsony deklinációknál még mindig nem egyszerű az észlelés. A fotózás befejezésekor már erősen kezdett szürkülni az ég keleten. Talán május végére érkezünk el oda, hogy a Tejút magja a teljes sötétség végén már delel.

Kíváncsi vagyok, hogyan alakul tovább a sorsa. Ez a negyedik nóva amit idén fotóztam, és még csak április közepe van!

FRISSÍTÉS!

Időközben kiderült, hogy a csillag nem nóva volt, hanem egy mikrolencse, egy lencsézési jelenség. Ez akkor jön létre mikor a fény erús gravitációs mezőn halad keresztül. A nagy tömegű égitest fókuszálja a háttércsillag fényét, és a helyzetünktől függően látjuk a fényesség megugrását, majd visszaesését. Jellemzője, hogy a fényesség nagyon szabályosan növekszik, majd csökken. A fénygörbén ez látszik. Tehát ez a halvány vendégcsillag is ebbe a csoportba tartozik.

Rejtélyes tranziens a Perzeuszban: TCP J03453451+4157182 (AT 2025euu)

 Március 20-án délután a CBAT honlapon olvastam, hogy a kínai XOSS csapat egy 13,84 magnitúdós tranzienst talált a Perzeuszban. A látszólag könnyednek tűnő észlelés nem volt annyira egyszerű.

CBAT: http://www.cbat.eps.harvard.edu/unconf/followups/J03453451+4157182.html?fbclid=IwY2xjawJJt3NleHRuA2FlbQIxMQABHYYWN9efAxIm0JlV_4b9fpjbM_nLG-SgLByfuvb5PyvCP8_NAI8AfXUOCA_aem_-QF-oF1kIQCSvNt6Ey6Nhw

A délutáni CBAT listán azt láttam, hogy a sok halvány égitest mellett felfedeztek egy fényes 13.84C magnitúdós csillagot a Perzeusz csillagképben. Az XOSS csapat felfedezése a napnyugta után kényelmes magasságban van, jó lesz észlelni – Gondoltam magamban. Gyorsan megnéztem hogy hol található pontosan a csillag és ekkor kicsit „megijedtem”. A tranziens közvetlenül, nagyon szorosan egy 14,7 magnitúdós csillagtól K-re van. Így már előre gondoltam, hogy teleobjektívvel nehézkes lesz az észlelés.

Este azért a Hortobágyról megpróbáltam fotózni a csillagot. Mivel a 400mm-es teleobjektív sem választotta szét a csillagokat így a 180 mm-es Sonnar-ra váltottam, mivel ebben szebbek a színek.

Hazaérve a feldolgozott fotókon azt láttam, hogy a célobjektum színe meglehetősen zöldes. Magnitúdót nem tudtam mérni, mert a tranziens fénye összeolvad a mellette lévő csillagéval. Azt tudtam megállapítani, hogy erősen zöldes-kékes a színe, valamint hogy a 2022-es fotóimhoz képest a csillag tényleg fényesebb. Tehát tényleg történt ott valami!

Az elkészült fotómat alább mutatom:

 

A rejtélyre remélhetőleg hamar fény derül, s profi obszervatóriumok segítenek tisztázni az égitest mibenlétét.

Csillagkép mozaikok

 Az alábbi cikk anyagát egy teljesen véletlenszerű ötlet adta. 2022-ben elkezdtem szisztematikusan fotózni a Tejutat, elsősorban azért, hogy nóva és törpenóva kereséshez, azonosításhoz legyenek referenciaképeim. Januárban kezdtem és októberben végeztem a teljes, Magyarországról látható Tejút területeivel (kb. 13-14 ezer négyzetfok). Igazából még egy kisebb „hiánypótlás” hátra van, de az már tényleg csak kis terület. Nagyon nagy elvárásaim nem voltak: egy-egy fotó minden részről. Azt viszont már az elején leszögeztem magamnak, hogy a képek kizárólag jó átlátszóság mellett, és csakis sötét, fényszennyezésmentes égbolton készülhetnek. Így az összesen hét, egész éjszakás kitelepülést a Hortobágyi Nemzeti Park területére szerveztem. A művelethez egy átalakítatlan Canon EOS 1100D vázat és egy 180/2.8-as Zeiss Sonnar teleobjektívet használtam. Óragéppel, egy EQ3-as mechanikán 30 másodperces képeket készítettem. Nagyjából 700 db 12 megapixeles felvétel gyűlt össze, melyek lefedik a tőlünk látható Tejút tartományait. A képeken a határmagnitúdó esetenként a 16,5-öt is eléri, de még a déli horizont közelében sem csökken 14,0 alá. Saját becsléseim alapján, a teljes fotóanyagon 100-120 millió csillag hagyott nyomot. Ezek között találtam érdekes változócsillagokat, és egy szimbiotikus nóvát is lefotóztam tudtomon kívül három hónappal azelőtt, hogy a hirtelen felfényesedést észrevették a szakcsillagászok!

Csillagok a Tejútrendszer magjának irányában

Ahogy nézegettem hétről hétre ezeket a fotókat, láttam, hogy milyen rengeteg mély-ég objektumot is sikerült megörökítenem. Elsősorban mindig azon csodálkoztam, hogy milyen nagyszerű dolog ez; mármint hogy ilyen lehetőségeim vannak. Az amatőrcsillagász karrierem elején – bő 20 évvel ezelőtt – az asztrofotózás valami elképesztő úri huncutságnak látszott. Bár a fényképezőgépem nincs átalakítva, a vöröslő hidrogénködök, reflexiós ködök és galaxisok is meglepően jól láthatók, s nem csak a fényes képviselőik. Ezt én mindenképpen a Sonnar teleobjektív nagyszerű képességeinek tudom be. Egy nyárvégi napon próbálkoztam először azzal, hogy a Tejút magjáról egy nagyobb területről mozaikot készítsek. Úgy emlékszem 7-8 képet raktam össze „kézzel”. Az eredmény nagyon tetszett! Megpróbáltam még több képpel folytatni a dolgot, de ahogy nőtt a területek mérete egyre több problémába ütköztem: látómező elfordulás, projekciós és vetületi eltérések a képek között, a vignettáció okozta illesztési gondok stb. Megrekedtem a dologgal és nem is foglalkoztam vele többet, bár azért továbbra is motoszkált a fejemben az ötlet, hogy akár egész csillagképeket is be lehetne így mutatni. Aztán néhány héttel később egyszer csak rábukkantam egy olyan számítógépes programra mely képes volt nem csak a tájképek, hanem ezeknek a csillagokkal teletűzdelt képeknek az illesztésére is. A Tejút magjával próbálkoztam először, és 10 db képpel. Jól működött, az eredmény beváltotta a reményeimet. Aztán betöltöttem mind a 107 db fotót amit azon az éjszakán készítettem és vártam. A kis laptopunk 6-7 perc alatt összepakolta a mozaikot. Az eredmény megdöbbentő volt: egy közel 150 megapixeles óriáskép tökéletesen illesztve. Vagy fél órán át barangoltam rajta, azonosítva a látottakat, s keresve az esetleges hibákat. Elmentettem ezután a képet és a többi éjszaka anyagait ugyan így feldolgoztam. A legnagyobb projekt a Cygnustól a Gemnini északi határáig terjedő panorámakép feldolgozása volt. Ez 176 db 12 megapixeles fotóból áll, a végeredmény majdnem 170 megapixeles kép lett, mely a Tejút  nagyjából 120 fokos szeletét ábrázolja. A program sajátossága, hogy a nem illeszthető fotókat, automatikusan „kidobálja”, tehát nem kell küszködni a szelektálással, nincs hibaüzenet emiatt. Ez néha fordul csak elő, és jellemzően a szélső képek esetében, így nem keletkezik „lyuk” a mozaikon.

Az Auriga csillagkép és objektumai

Az egyik kedvenc égterületem: a Puppis halmazai

A négy nagy óriásmozaik elkészítése után merült fel először bennem, hogy a megfelelő képeket kiválasztva bemutathatnék egyedileg teljes csillagképeket is. Először az Auriga csillagképet készítettem el, jelöltem és feliratoztam a képen látható érdekes mély-ég objektumokat. 2022 december végéig a következő csillagképek panorámafelvételeivel végeztem: Auriga, Perseus, Cassiopeia, Cepheus, Scutum, Vulpecula, Sagitta, Canis Minor, Monoceros, Canis Maior, Pyxis és a Puppis. Ezeket a területeket viszonylak megfelelőlen lefedtem, csak kisebb részletek hiányoznak. A legnagyobb élmény és munka a kedvenc csillagképem a Puppis bemutatása volt. Ezen a képen összesen 104 db nyílthalmaz, köd lett azonosítva az égbolt eme területén, s a legdélebbi csillag, ami látszik a képen -41°20’-es deklináción található (a köd miatt alatta már nem látszik semmi). Mivel csak a Tejút mentét fotóztam végig, csak az itt található égrészeket tudtam leképezni. Ám tervben van még további csillagképek bemutatása is, mint pl.: Columba, Lacerta, Lepus, Gemini, Orion, Lyra, Delphinus… Ezeket majd le kell fotóznom. Igyekszem olyan égrészeket választani melyek nem túl nagy területűek, vagy éppen kihívást jelentenek (pl. erősen déli fekvésű csillagképek). De elképzelhető, hogy egyszer majd a távoli jövőben minden csillagképpel végzek.

A Lacerta csillagkép és objektumai

A Cassiopeia fantasztikus nyílthalmazai

Egyetlen bánatom csupán az, hogy sok képre rápofátlankodtak a műholdak. Ha több felvételből összegezném az egyes képkockákat, ezekkel nem lenne gond, viszont ezek csak egyedi felvételek. Ha majdnem egy évembe került összegyűjteni az anyagot, bele sem merek gondolni, meddig tartana a művelet mondjuk területenként 10-10 képpel?! Évek munkája kellene hozzá!

Az MCSE észlelésfeltöltő oldalára mindig feltöltöm ezeket az anyagokat, olyan nagyságban, melyek nem haladják meg a méretbeli korlátot, de a részletességük megfelelő. Már több felkerült, az oldalra, azok szabadon elérhetők, s fel is használható bármilyen munkához, bemutatáshoz, cikkhez. Általában egy csokorban töltöm fel ezeket a mozaikokat, hogy ne szétszóródva kelljen a felületen megkeresni őket. Amennyiben valaki kéri, egy kisebb területről tudok még részletesebb anyagot is küldeni. A közeljövőben tovább szeretném folytatni a programot amennyiben lesz lehetőségem eljutni a sötét Hortobágyi égbolt alá. Mert az égbolton kalandozni vizuálisan és a monitor előtt is jó!

Az Aquila hatalmas területei

Csillagok -40 fokon

Nagyon szerettem mindig is a déli horizont közelében búvárkodni. 2022. február 23-a este azon ritka alkalmak egyike volt, amikor ezt "hóbortomat" igen kedvező körülmények között végezhettem. A Hortobágyi Nemzeti Park területéről, sötét, fényszennyezésmentes helyről tehettem ezt. A kedvelt Zeiss objektívemmel fotóztam le a téli Tejút déli területeit.

A fotózott területek a Stellarium térképén

Az égbolt állapotáról csak egy szubjektív összehasonlítás: Debrecenből a zenitben ISO 800-as érzékenységgel maximum 15 másodpercet tudok exponálni. Itt a hortobágyi pusztán a horizonton ISO 3200-as érzékenységgel nem volt sok a 30 másodperc sem úgy, hogy a horizonton fotóztam! Az itteni égbolt egyszerűen nem említhető egy lapon sem a debrecenivel. Majdhogynem értelmetlen maga az összehasonlítás is. A mostani horizonton való búvárkodásomhoz képest legfeljebb csak a hegytetőről való megfigyelés jelenthet még egy előrelépést (vékonyabb légrétegen keresztül látnám az objektumokat).

Az estére visszatérve: a Puppis-Pyxis csillagképeket fotóztam végig, egészen le -42 fokos deklinációig, gyakorlatilag az elméleti horizontig. Némely fotón látszanak is a fák. A legdélebbi mély-ég objektum a Ruprecht 56 nyílthalmaz volt -40,5 fokon. Szeretném bemutatni a legérdekesebb képeket. A fotók mindegyik a következő beállításokkal készült: Canon EOS 1100D, ISO 3200, 30 sec, Sonnar teleobjektív f/3.5-ös rekesszel.

A fotók:

Az NGC 2298 gömbhalmaz (a kép közepétől kicsit jobbra)

A Cr 135 nyílthalmaz mely szabad szemmel is könnyedén látszott

Az este fő attrakciója az NGC 2451, NGC 2477 nyílthalmazok párosa. 10 db fotóból összegeztem.

Az NGC 2546 nyílthalmaz és a tőle északra lévő Tejút-felhő területei. 10 db fotóból összegezve.

A Puppis legfényesebb csillaga a Naos lebeg alig 2,5 fokkal a hortobágyi puszta felett. A felszín mosódása a mechanika elfordulásából adódik.

Az NGC 2439, az egyik kedvenc nyílthalmazom. Ha itt nézelődök nem tudom megállni, hogy le ne fotózzam.

Sajnos a Vela területeit már nem tudtam lefényképezni, mert a köd (mely a Naos-t ábrázoló képen látható) beterített. De nagyon örültem ennek a fantasztikus estének, mivel már nagyon rég jártam itt. Még inkább örültem, hogy soha nem látott módon, és részletességgel tudtam lefotózni Magyarországról ezeket a területeket.

Az észlelések jobb minőségben itt megtekinthetők:

https://eszlelesek.mcse.hu/open.php?obsid=93952

https://eszlelesek.mcse.hu/open.php?obsid=93953

https://eszlelesek.mcse.hu/open.php?obsid=93954

https://eszlelesek.mcse.hu/open.php?obsid=93955

https://eszlelesek.mcse.hu/open.php?obsid=93418

https://eszlelesek.mcse.hu/open.php?obsid=93414

Derült eget, és jó búvárkodást kívánok mindenkinek a déli horizont közelében! :-)

Hortobágyi éjszaka

Már több éve tervezem, hogy kitelepülök a Hortobágyra egy teljes vagy egy fél éjszaka erejéig. Nos a terv mindeddig csak terv volt, mivel sokféle körülmény megfelelő összjátéka kell egy sikeres estéhez. 2021.07.06-án este végre eljött a "viszonylag megfelelő" alkalom. Azért viszonylagos, mert egy hidegfront utáni éjjelen szerettem volna kimenni, de ezt kivárni nagyon nehéz. 

Ezen az estén 3-as, 4-es átlátszóság, és felhőtlen égbolt fogadott. Bár nem volt tökéletes az átlátszóság, a fényszennyezésmentes égbolt ezt valamelyes ellensúlyozta. A távolban csak Nagyhegyes, Hajdúszoboszló és Debrecen fényburái látszottak. A 33-as főút mellett, már a Nemzeti Park területén egy madárles mellett ütöttem tábort. A viszonylag ritka éjszakai autóforgalom nem volt zavaró. A legközelebbi "civilizáció" egy tanya volt kb. 1 km-re, ahonnan egész éjjel "bégetés" hallatszott. 

Több területet is végigfotóztam, bár a horizontot 3-4 fok magasságig poros levegő borította. A nyári Tejútban megannyi területet megörökítettem, és míg a gép dolgozott, és binokulárral észleltem. Tényleg csak tátottam a számat: "Ha közepes átlátszóságnál ilyen sötét az ég, akkor milyen egy hidegfront után?!" Elképesztő! Viszont azért nem kis energiabefektetés ide kitelepülni, nem lesz túl gyakori, hogy eljövök ide. 

Szeretnék néhány képet bemutatni:

Sötét ködök a Sas csillagképben

A Pajzs csillagkép egyik fényes területe: ablak a sötét ködök által eltakart távoli tartományok felé

A Messier 16 és 17 diffúz ködök területe

A Messier 24 csillagfelhő: szintén egy rés a sötét ködökön

Csillagtenger és sötét ködök foszlányai a Nyilas csillagképben

És végezetül a legdélebbi célpontom: a Messier 6 és 7 nyílthalmazok területe

Nagyon szép este volt, bár nem tudom mikor térek vissza legközelebb. Talán majd ősszel, mikor nem kell ennyire sokáig fent maradni a fotózáshoz.

A Jupiter és a Szaturnusz szoros együttállása

 Az év sokak által nagyon várt eseménye volt a 2020. december 21-én bekövetkező együttállás: ekkor a Jupiter és a Szaturnusz 6 ívpercre közelítették meg egymást. A média, tudományos közösségek is felkapták a témát, így nagyon sokan voltak kíváncsiak erre az égi jelenségre. Ám sajnos Magyarország területére december 21-én, a legnagyobb közelség idején vastag felhőtakaró borult. Alig készült fotó, megfigyelés a legszorosabb közelségről; országunk terültéről csak drón segítségével sikerült fotót készíteni 21-én, nagyjából 1050 m-es magasságból.

Az első fotóm a két égitest közeledéséről 2020.12.01-én 15:58 UT-kor

2020.12.05-én teleobjektívvel fotóztam a két bolygót. A Jupiter mellett jól látszanak a Galilei-holdak, ám a Szaturnusz megnyúlt alakja is felismerhető.

Őszintén szólva, én már december elejétől figyeltem a két bolygó közeledését, mert nagyon érdekelt a jelenség lefolyása; Jézus Krisztus születése kapcsán, az egyik lehetséges "Betlehemi" csillagjelölt ugyan ennek a két óriásbolygónak az együttállása lehetett. Tehát emiatt is hosszú távú megfigyelést terveztem ezekben a hetekben.
December elsejétől, amikor csak lehetett figyeltem, fotóztam a két bolygó közeledését. Így számomra annak ellenére emlékezetes, hogy a legszorosabb közelítést nem láttam. Nem akartam mindent egy lapra feltenni: volt egy baljós sejtésem az időjárással kapcsolatban. Ez sajnos be is igazolódott! Már a november is nagyon felhős, borult volt, ám az idei decemberhez hasonlóan pocsék időszakot még nem éltem meg. Gyakorlatilag, a december elejei, néhány derült estét leszámítva, öt héten keresztül nem láttunk napot sem! De az OMSZ közzétett olyan elemzést, amelyben leírták, hogy egyes területein az országnak 47 napja nem sütött a Nap. Mizser Attila a "Változócsillag adatbank" adatian mutatta be azt, hogy gyakorlatilag másfél hónapnyi "lyuk" tátong a grafikonon.

2020.12.10-én láttuk még az együttállást, ám ezután december végéig nem engedett a felhőzet.

Na, de azért esténként igyekeztem megfigyelni a két bolygót, amikor csak lehetett. Szerettem volna a nagy távcsővel egy látómezőben fotózni a jelenséget, de sajnos meg kellett várnom míg 50 ívpercnél közelebb kerülnek egymáshoz. A Canon EOS 1100D ugyanis a 127/1500-as Makszutov távcsővel 50'×35'-es LM-et ad. Ezeknek a felvételeknek az elkészítését azonban megakadályozta a felhőzet. December 23-án már valami esély kínálkozott a megfigyelésre; nyugaton, délnyugaton hét ágra sütött a nap. Nagyon irigy voltam, hogy ekkor Debrecen még ködben és esőben úszott. Sajnos ezen az estén is hoppon maradtam, a felhőzet teljesen zárt volt. December 10. után az első nap amikor újra láttam az együttállást az december 26-án este volt. Ekkor Tiszafüredről hazatérőben a Hortobágyi Nemzeti Park területén álltunk meg és lefotóztam az együttállást. A Jupiter már 35 ívpercre eltávolodott a Szaturnusztól, de a látvány így is fenomenális. Vajon milyen lehetett mikor 6 ívpercre voltak egymástól?!

2020.12.26-án este a Hortobágyi nemzeti Park területéről készítettem ezt a fotót, mikor már alacsonyan járt a két bolygó.

Egy közelebbi fotó a párosról.

December 28-án a két bolygó távolsága már elérte az 50'-et, így én már nem tudom majd nagy távcsővel lefotózni a párost. Számomra ez a lehetőség már nem adott. A december 26-i Hortobágyi megfigyelés után legközelebb 29-én este volt lehetőségünk megcsodálni a párost. Ekkor a kristálytiszta égen gyönyörűen látszott a két bolygó, távolságok már egy fokra nőtt. Lassacskán a Szaturnuszt maga mögött hagyja a Jupiter. Sok-sok év múlva fognak csak újra találkozni. 

December 29-én már egy fokra volt egymástól a két bolygó.

Összesen 5 alkalommal sikerült fotóznom az együttállást az elmúlt harminc napban az alábbi napokon: december 1-én, 5-én, 10-én, 26-án és 29-én. Sajnos a legszomorúbb, hogy 10-e és 26.-a között egyáltalán nem láttunk csillagos eget, így pont a legizgalmasabb pillanatokról maradtunk le.

A két bolygó távolodását még nyomon követem egy darabig, ám nagy kár, hogy gyakorlatilag alig láttunk valamit ebből a nagyon is hosszan tartó jelenségből. Bármilyen rosszul is hangzik; az időjárás egyszerűen katasztrofális volt. De ez már így sikeredett. Mi már nem valószínű hogy élünk addig, míg hasonlóan szoros közelségbe kerül a két bolygó.

Észlelő: Cseh Viktor
Helyszínek: Debrecen, Hortobágy
Távcső: 10×42 ED binokulár
Fényképezőgép: Canon EOS 1100D + különböző objektívek 
Szűrő: Hoya #4 Star Filter

 

Minden esetre ez úton kívánok mindenkinek Áldott Karácsonyt és Boldog Új Évet!

 

 

A Vénusz, Merkúr és az "éppen nem" korai holdsarló esete

A kacifántos cím egy szép együttállást takar. Hortobágyról 2020.05.24-én este így nézett ki az égi hármas:

2019.09.29. - 22 óra 04 perces holdsarló és a darvak

Szombat hajnalban sikertelenül próbáltam megfigyelni az alig 14 órás holdsarlót: a felhők kíméletlenül közbeszóltak. Még aznap elutaztunk Tiszafüredre és úgy terveztük, hogy hazaúton (Debrecen felé a 33-as főúton) megállunk és Hortobágynál megpróbáljuk megfigyelni az esti holdsarlót, és a darvak vonulását is megnézzük.

Ősszel általában már nem jó az esti holdsarlók megfigyelhetősége a horizont, és az ekliptika közti kis hajlásszög miatt. 29-én vasárnap este azonban a Hold relatíve jó helyzetben volt, mert a Naptól északra haladt el újhold idején. Méghozzá sokkal északabbra.

DÁTUM: 2019.09.29.

HELYSZÍN: Hortobágy (a Kilenclyukú-híd)

A SARLÓ KORA: 22 óra 04 perc

ÉSZLELŐK: Cseh-Nagy Katalin, Cseh Viktor

ESZKÖZÖK: 10×42 binokulár, Canon EOS 1100D+ EF-S 55-250mm f/4-5.6 IS STM objektív

Tiszafüredről 18:00 NYISZ-kor indultunk el, s az út folyamán megnyugodva láttuk, hogy a viszonylag jó átlátszóságú égbolt nagy része derült. Ez jó jel volt!
Hortobágy települést 18:23 NYISZ körül értük el (kicsit gyorsabban mentem a megengedettnél), a helyi napnyugta időpontjában. Gyönyörű volt a naplemente; kevés felhő a nyugati horizonton, vonuló darvak, mögöttünk a nevezetes csárda és a Kilenclyukú-híd, a horizonton pedig egy-egy fa, gémeskút...
Miután magunkba szívtuk a táj békéjét rögtön nekiláttunk a sarló keresésének. 10 perc sem kellett a megtaláláshoz, ám ez a tíz perc eléggé kaotikus volt; keresni szerettem volna a Holdat, de akartam nézni a vonuló darvakat. Hol ide, hol oda kapkodtuk az egy darab távcsövet, miközben tudtam, hogy nincs túl sok idő. Ráadásul az ég alsó tíz fokos része eléggé fátyolos, piszkos volt. A Vénusz megtalálása után már könnyű volt belőni a Hold helyét, de semmi sem látszott a felhőfoszlányokon és a darvak kisebb-nagyobb csapatain kívül. Az első megpillantás 18:30 NYISZ-kor jött el! Ekkor a sarlóból éppen csak egy 80-90 foknyi darabka látszott, és eszméletlenül halvány volt. Nagyon könnyen eltűnt a szem elől, és nem volt könnyű megtalálni még akkor sem ha tudtuk merre van. Többnyire a felhőkhöz tájoltuk magunkat. A teleobjektív is megszenvedett az alacsony kontraszttal, és nehezen találta a fókuszt. Az első percekben hiába fotóztam, nem is látszott a Hold a képeken; nem emelkedett ki az égi háttérből. Persze végül sikerült lefotózni.

Nagyjából 25 percig figyeltük a sarlót, s néha megpróbáltuk szabad szemmel is megpillantani, ám erre nem volt esély. A légkör állapota nem volt kedvező a mai napon erre.

A sarlót 19:00 NYISZ-ig tudtuk követni, amikor beleveszett a poros, fátyolos alsóbb légrétegek sűrűjébe.

Első megpillantáskor a Hold kora 22 óra 04 perc volt, így ez nekem életem második legfiatalabb holdsarlója. A 2013 januárjában szabad szemmel észlelt 19 óra 34 perces holdsarlót idáig nem sikerült túlszárnyalni!

Miután összepakoltunk, folytattuk utunkat haza. Íme néhány kép a halovány újszülött Holdról:

Darvak és a holdsarló

A Hold és egy repülő

A Hold felszíne az észlelés idején Stellariummal szimulálva

Az utolsó kép amin sikerült rögzíteni a Holdat

Észlelőhelyünk

A holdsarló a NASA SVS szimulátorával

Cseh Viktor,
2019.09.30. Debrecen

Éjszakai világító felhők 2019.06.10-én

2019.06.10-én este 21:30 körül éppen a 33-as fűúton haladtunk, Tiszafüred felől, Hortobágy irányába. Mivel nem én vezettem, volt időm nézelődni út közben.

 Egyszer csak az északnyugati horizont felett fehéres felhőket vettem észre; volt egy sejtésem, de még túl világos volt, hogy biztos legyek benne. Negyed óra múlva már minden kétség eloszlott: "Ezek bizony világító felhők!" Valahol Hortobágy előtt megálltunk a puszta közepén ahol készítettem pár képet. Majd kissé távolabb - már Hortobágy után - egy csárda mellett is fotóztam. Íme a jelenségről készült képek:

TELJES HOLDFOGYATKOZÁS 2018.07.27.-ÉN

2018 júliusában sor kerül az évszázad egyik leglátványosabb holdfogyatkozására – harangozta be a média. Ez az  állítás csak részben igaz! Úgy gondolom, minden holdfogyatkozás szép, és látványos jelenség, csupán néhány dologban térnek el egymástól. A július 27.-én lezajlott esemény csupán a hosszában volt úgymond rendkívüli, és abban hogy az éppen oppozícióban lévő Mars közel látszott a Holdhoz. Lássuk, hogy mi hogyan éltük át a feleségemmel Katával ezt a szép estét!

A holdfogyatkozás adatai, láthatósága a Földön, és a Hold útja a földárnyékban

Hetekkel előre elkezdtem nézelődni, hogy vajon honnan lenne érdemes megfigyelni a holdfogyatkozást. Az első, és legegyszerűbb megoldás, a társasház erkélye lett volna ahol lakunk; 3. emeleti lakás, délkeleti kilátással, majdnem tökéletes horizonttal. Viszont a fényszennyezés nagyon-nagyon erős. Ez pont akkor jelentene gondot, amikor a Hold éppen a leglátványosabb, ám leghalványabb. Igy tovább keresgéltem, s hosszas gondolkodás után abban állapodtunk meg a fogyatkozás délutánján, hogy leugrunk a Hortobágyra. Mindentől, és mindenkitől távol, a 33-as főút mellett, a Nemzeti Park területén. Ez volt tehát az ideális helyszín a megfigyeléshez. Már csupán a jó időben kellett bízni. Ezekben a hetekben nagyon meleg volt, s bár volt csapadék, leginkább csak helyi zivatarok áztatták a pusztát. Jó reménységgel indulhattunk hát neki ennek a forró napnak is…

27.-én szintén nagyon meleg volt. Jómagam is dolgoztam és napközben a jelenség megfigyelésére készültem; nézegettem a térképeket, időjárás jelentéseket, az égbolton majd látható dolgokat, meteorrajok, műholdak átvonulásai stb. közeledve a munkanap végéhez egyre izgatottabb voltam, és igyekeztem mihamarabb hazaérni. Délután 16 órakor szikrázó napsütés, dögmeleg…18 óra után már közelgett a munkaidő vége; még mindig jó az idő. Hazaérkezve lezuhanyoztam, ettünk, bepakoltunk, és behuppantunk az autóba hogy elinduljunk a megfigyelési helyre. Ekkor láttuk meg, hogy teljesen beborult az égbolt és mindenfelé viharfelhők gyülekeztek. Miután elindultunk és rátértünk a 33-as főútra, akkor láttuk meg mennyire reménytelen a helyzet. Eléggé mérges lettem, ám Kata bíztatott és azt mondta, hogy imádkozott az estéért. Ezzel a tudattal mentünk tovább és végül megérkeztünk a 33-as főútvonal egyik kis pihenőjébe, ’’kiállójába’’ Nagyhegyes közelében. Éppen csepergett az eső mikor megálltunk, ezért bent maradtunk a kocsiban. Mivel innen nem volt jó a kilátás, átálltunk a szemközti oldalra ahol beljebb tudtunk menni. Mint később kiderült ez abból a szempontból is jó döntés volt, hogy a másik oldalon kisebb tömegnyomor alakult ki az egymás után érkező laikus érdeklődők miatt. Sajnos nem csak magával a 20-30 emberrel volt a baj, hanem azzal, hogy nem tudták hogyan kell a sötétben ’’viselkedni’’, eljárni. Lézerekkel játszó gyerekek, az autó reflektorát percekig felkapcsolva hagyó felnőttek borzolták az idegeinket. No de sebaj, végül is jól alakultak a dolgok…

Ahogyan várakoztunk és beszélgettünk, egyre sötétebb lett, ám a felhőzet is egyre inkább összezárt felettünk. Kerestük a Holdat a puszta felet ám hiába; sűrű felhőzet volt a délkeleti horizonton,  emiatt egyre inkább alábbhagyott a lelkesedésünk. Mellettünk egy fickó a hiper-modern fotófelszerelését próbálgatta. Aztán egyszer csak láttam valami halvány derengést az egyik felhő mögött…

A fotó a teljes fogyatkozás idején készült. Balra fent egy Perseida meteor látható, jobbra egy repülő húz csíkot.

pár perc múlva megláttuk a Holdat. A Föld árnyéka ekkorra már kb. a holdkorong szélességének jó 40%-áig behatold a holdkorongba. Nagyon örültünk, hogy legalább ennyit láthatunk a szép fogyatkozásból. Távcsövek tekintetében kettő darab binokulárral fegyverkeztünk fel; Az egyik az én 10x40-es tetőélprizmás ED távcsövem volt, amit Kata használt, a másik pedig egy 8x40-es gyönyörű eredeti Tento binokulár. A távcsövekben, nagyon szép volt a látvány! Ahogy telt az idő, egyre sötétebb lett és a felhők között bujkáló Holdat figyeltük, közben beszélgettünk, élveztük az estét. Azt is észrevettük hogy felragyogtak az első csillagok is; Leghamarabb a Vega és a Deneb tűnt fel magasan a fejünk felett, aztán a Jupiter, Szaturnusz, Arcturus, Anteres… És ahogy egyre-másra feltűntek ezek az égitestek, azt is észrevettük, hogy az égboltnak egyre nagyobb területe is szabaddá válik. Sőt! Ezek a területek teljesen tiszták, még fátyolfelhőzet sincs. Ennek nagyon megörültünk, mivel a Holdnak már nagyon kicsi része látszott csak. A Mare Crisium piciny tengere még éppen nem volt árnyékban.

Ahogy nőtt a sötétség, úgy tisztult az égbolt, és ezekkel párhuzamosan egyre inkább fogyott a Hold, aztán egyszer csak 21:30 környékén az utolsó fényes kis darabkája is eltűnt a Holdnak. Ekkorra azonban már szinte teljesen kitisztult az égbolt, csupán délnyugaton láttunk villámlást a Skorpió csillagai alatt, amely azonban még inkább hangulatossá tette az estét. Megálltunk és belebámultunk a hatalmas csillagóceánba, mely ott terült el a fejünk felett: tökéletes panoráma a Hortobágyon, kellemes nyáresti levegő, tücsökciripelés, a Tejút ott burjánzott a fejünk felett, mindenfelé sok-sok száz és ezer csillag, a délkeleti horizonton pedig ott izzik halványan a Hold, alatta a tündöklően fényes Mars társaságában. A látványt nehéz fényképeken, vagy írásban visszaadni, olyannyira szürreális és szép… Ezért megérte kijönni ide. Próbáltam fotózgatni is, de mi úgy voltunk vele, hogy szeretnénk átélni ezt az egész jelenséget. Ha az ember csak fotóz és egész idő alatt azzal van elfoglalva, hogy jól sikerült képeket gyártson, akkor gyakorlatilag NINCS IS OTT! Mi ott akartunk lenni.

A fogyatkozásnak ebben a periódusában eléggé lelassult az idő múlása; bő másfél óráig alig mozdult valami. Tehát ezt a kis idő kihasználtuk arra, hogy a régi jól ismert csillagösvényeken barangoljunk. Mióta Debrecenben vagyok, csak az erősen fényszennyezett égen nézelődök, s nincs alkalmam a Tejútban barangolni és halvány objektumokra vadászni. Katával először a csillagképeket azonosítottuk: Lant, Hattyú, Nagy Göncöl, Sasa, Delfin Nyilas, Skorpió, Bak, Ökörhajcsár… nagyjából ebben a sorrendben, ugyanis az égbolt szakaszosan tisztult a megfigyelés alatt. Szabad szemmel sok mély-ég objektumot azonosítottunk: M31, Ikerhalmaz, Melotte 20, Ic 4665, M24, M8, M20-21, NGC 7000, Vállfa-halmaz, Mizar-Alcor kettőscsillag… Aztán a távcsöveket szegeztük az égboltnak. A kis eszközökkel már sokkal halványabb, kisebb méretű célpontokat azonosítottunk, vagy éppen nagyobb méretű, halvány ködöket. Közben a déli horizonton is távolabb kúsztak a viharfelhők.

Én ismét a horizont irányába fordítottam a távcsövet és régi mániám újra előjött; megnéztem mi látszik a Hortobágyról, a déli horizonton csak pár fok magasan delelő csillagképekből… de nem jártam nagy sikerrel. Mint már írtam fentebb, a Skorpiótól délnyugatra vihar tombolt. A Corona Australis-ból csak pár csillag látszott, és a felhők 5-6 fok magasságig mindent kitakartak. Úgyhogy nem tudtam túl sokat megfigyelni a déli égboltból.

23 óráig nézelődtünk az égbolton, aztán újra a Holdat figyeltük mivel elkezdődött a kilépés a földárnyékból. Szabad szemmel is látható volt, ahogyan a Hold bal széle egyre világosabb, narancsos színűvé válik. Majd egyszer csak megjelent egy icipici, fényesen világító terület a Holdperemen, közel az Grimaldi kráterhez. Ez kb 23:15 körül következett be. Azután ez a terület egyre nagyobbra hízott, és tíz perc, negyed óra múlva már a Hold könnyen árnyékot vetett a talajon. Egyre világosabb lett, a Tejút egyre inkább eltűnt az égboltról. Mikor autóba ültünk és hazaindultunk, még a holdkorong egyharmada takarásban volt, és mikor Debrecenbe értünk egy pici részen még láttuk az árnyékot. Mire felértünk, a társasház harmadik emeletére a Hold már „csupasz” volt… a félárnyékot nem érzékeltem. Még néhány dolgot megcsináltunk, és mielőtt ágyba kerültünk, én az erkélyről még kicsit nézelődtem a csillagos égbolton a 8x40-es Tento binokulárral. Nagyon jó volt az észlelés, az éjszaka csendje kint pusztán, és a jelenség is egészen rendkívüli hatású. Sajnáltam, hogy már vége, de készülődök a következő hasonló jelenségre.

A földárnyék elkezd levonulni a Hold felszínéről, és újra kifényesedik az égitest

Néhány szóban azért térjünk ki a jelenség, és a megfigyelőhely paramétereire is. Ezek itt felsorolásszerűen lesznek feltüntetve. Az időadatokat UT (Universal Time-ban) adtam meg. Ehhez kettő órát kell hozzáadni, hogy megkapjuk a magyarországi helyi időt. Tehát:

JELENSÉG: Teljes Holdfogyatkozás (a 129-es Szárosz ciklus, 38. fogyatkozása a 71-ből)

LÁTHATÓSÁG: Dél-Amerika, Európa, Ázsia nagy része, Ausztrália

BELÉPÉS A FÉLÁRNYÉKBA: 17:14 UT

BELÉPÉS A TELJES ÁRNYÉKBA: 18:24 UT

TELJES FOGYATKOZÁS KEZDETE: 19:30 UT

LEGNAGYOBB FOGYATKOZÁS: 20:21 UT

TELJES FOGYATKOZÁS VÉGE: 21:13 UT

KILÉPÉS A TELJES ÁRNYÉKBÓL: 22:19 UT

KILÉPÉS A FÉLÁRNYÉKBÓL: 23:28 UT

TOTALITÁS IDŐTARTAMA: 1 óra 42 perc

RÉSZLEGES FOGYATKOZÁS IDŐTERTAMA: 3 óra 54 perc

A FÉLÁRNYÉKOS FOGYATKOZÁS IDŐTERTAMA: 6 óra 13 perc

A HOLD ADATAI:

HOLDKELTE A MEGFIGYELŐHELYEN: 18:08 UT

CSILLAGKÉP: A Bak csillagkép területén

LÁTSZÓ ÁTMÉRŐ: 29.6 ívperc

TÁVOLSÁG A FÖLDTŐL: kb. 403800 km (A fogyatkozás a holdpálya felszálló csomópontjának közelében következett be.)

MEGFIGYELŐK: Cseh Viktor, Cseh-Nagy Katalin

ÉSZLELŐHELY: Hortobágyi Nemzeti Park - GPS: 47.571 N, 21.258 E

ESZKÖZÖK: 8X40 Tento binokulár, 10x42 Lacerta Binokulár, Canon EOS 1100D

Megfigyelők :)

Sajnos nagyon sok helyen borult volt az égbolt Magyarország felett, így az emberek nagy része nem látta a jelenséget. Azonban nem kell sokat várni a következő holdfogyatkozásra, ugyanis 2019 január 21.-én reggel láthatjuk a következőt. Kár hogy ez az esemény holdnyugtakor még tartani fog (a legnagyobb fogyatkozás 6 óra 12 perckor, már jócskán szürkület idején következik majd be), és valószínűleg az időjárással is több gond lesz. Januárban még ritkább a derült ég. De attól még bizakodjunk!

2019 július 16-án pedig egy részleges holdfogyatkozást láthatunk, amikor a Föld árnyéka a holdkorong 65%-át takarja majd el éjfélkor. Tehát jövő évben nem leszünk híján a holdfogyatkozásoknak.

Derült, fényszennyezéstől mentes éjszakákat kívánok mindenkinek!

Cseh Viktor

2018 augusztus 1., Debrecen