Csillagkép mozaikok

 Az alábbi cikk anyagát egy teljesen véletlenszerű ötlet adta. 2022-ben elkezdtem szisztematikusan fotózni a Tejutat, elsősorban azért, hogy nóva és törpenóva kereséshez, azonosításhoz legyenek referenciaképeim. Januárban kezdtem és októberben végeztem a teljes, Magyarországról látható Tejút területeivel (kb. 13-14 ezer négyzetfok). Igazából még egy kisebb „hiánypótlás” hátra van, de az már tényleg csak kis terület. Nagyon nagy elvárásaim nem voltak: egy-egy fotó minden részről. Azt viszont már az elején leszögeztem magamnak, hogy a képek kizárólag jó átlátszóság mellett, és csakis sötét, fényszennyezésmentes égbolton készülhetnek. Így az összesen hét, egész éjszakás kitelepülést a Hortobágyi Nemzeti Park területére szerveztem. A művelethez egy átalakítatlan Canon EOS 1100D vázat és egy 180/2.8-as Zeiss Sonnar teleobjektívet használtam. Óragéppel, egy EQ3-as mechanikán 30 másodperces képeket készítettem. Nagyjából 700 db 12 megapixeles felvétel gyűlt össze, melyek lefedik a tőlünk látható Tejút tartományait. A képeken a határmagnitúdó esetenként a 16,5-öt is eléri, de még a déli horizont közelében sem csökken 14,0 alá. Saját becsléseim alapján, a teljes fotóanyagon 100-120 millió csillag hagyott nyomot. Ezek között találtam érdekes változócsillagokat, és egy szimbiotikus nóvát is lefotóztam tudtomon kívül három hónappal azelőtt, hogy a hirtelen felfényesedést észrevették a szakcsillagászok!

Csillagok a Tejútrendszer magjának irányában

Ahogy nézegettem hétről hétre ezeket a fotókat, láttam, hogy milyen rengeteg mély-ég objektumot is sikerült megörökítenem. Elsősorban mindig azon csodálkoztam, hogy milyen nagyszerű dolog ez; mármint hogy ilyen lehetőségeim vannak. Az amatőrcsillagász karrierem elején – bő 20 évvel ezelőtt – az asztrofotózás valami elképesztő úri huncutságnak látszott. Bár a fényképezőgépem nincs átalakítva, a vöröslő hidrogénködök, reflexiós ködök és galaxisok is meglepően jól láthatók, s nem csak a fényes képviselőik. Ezt én mindenképpen a Sonnar teleobjektív nagyszerű képességeinek tudom be. Egy nyárvégi napon próbálkoztam először azzal, hogy a Tejút magjáról egy nagyobb területről mozaikot készítsek. Úgy emlékszem 7-8 képet raktam össze „kézzel”. Az eredmény nagyon tetszett! Megpróbáltam még több képpel folytatni a dolgot, de ahogy nőtt a területek mérete egyre több problémába ütköztem: látómező elfordulás, projekciós és vetületi eltérések a képek között, a vignettáció okozta illesztési gondok stb. Megrekedtem a dologgal és nem is foglalkoztam vele többet, bár azért továbbra is motoszkált a fejemben az ötlet, hogy akár egész csillagképeket is be lehetne így mutatni. Aztán néhány héttel később egyszer csak rábukkantam egy olyan számítógépes programra mely képes volt nem csak a tájképek, hanem ezeknek a csillagokkal teletűzdelt képeknek az illesztésére is. A Tejút magjával próbálkoztam először, és 10 db képpel. Jól működött, az eredmény beváltotta a reményeimet. Aztán betöltöttem mind a 107 db fotót amit azon az éjszakán készítettem és vártam. A kis laptopunk 6-7 perc alatt összepakolta a mozaikot. Az eredmény megdöbbentő volt: egy közel 150 megapixeles óriáskép tökéletesen illesztve. Vagy fél órán át barangoltam rajta, azonosítva a látottakat, s keresve az esetleges hibákat. Elmentettem ezután a képet és a többi éjszaka anyagait ugyan így feldolgoztam. A legnagyobb projekt a Cygnustól a Gemnini északi határáig terjedő panorámakép feldolgozása volt. Ez 176 db 12 megapixeles fotóból áll, a végeredmény majdnem 170 megapixeles kép lett, mely a Tejút  nagyjából 120 fokos szeletét ábrázolja. A program sajátossága, hogy a nem illeszthető fotókat, automatikusan „kidobálja”, tehát nem kell küszködni a szelektálással, nincs hibaüzenet emiatt. Ez néha fordul csak elő, és jellemzően a szélső képek esetében, így nem keletkezik „lyuk” a mozaikon.

Az Auriga csillagkép és objektumai

Az egyik kedvenc égterületem: a Puppis halmazai

A négy nagy óriásmozaik elkészítése után merült fel először bennem, hogy a megfelelő képeket kiválasztva bemutathatnék egyedileg teljes csillagképeket is. Először az Auriga csillagképet készítettem el, jelöltem és feliratoztam a képen látható érdekes mély-ég objektumokat. 2022 december végéig a következő csillagképek panorámafelvételeivel végeztem: Auriga, Perseus, Cassiopeia, Cepheus, Scutum, Vulpecula, Sagitta, Canis Minor, Monoceros, Canis Maior, Pyxis és a Puppis. Ezeket a területeket viszonylak megfelelőlen lefedtem, csak kisebb részletek hiányoznak. A legnagyobb élmény és munka a kedvenc csillagképem a Puppis bemutatása volt. Ezen a képen összesen 104 db nyílthalmaz, köd lett azonosítva az égbolt eme területén, s a legdélebbi csillag, ami látszik a képen -41°20’-es deklináción található (a köd miatt alatta már nem látszik semmi). Mivel csak a Tejút mentét fotóztam végig, csak az itt található égrészeket tudtam leképezni. Ám tervben van még további csillagképek bemutatása is, mint pl.: Columba, Lacerta, Lepus, Gemini, Orion, Lyra, Delphinus… Ezeket majd le kell fotóznom. Igyekszem olyan égrészeket választani melyek nem túl nagy területűek, vagy éppen kihívást jelentenek (pl. erősen déli fekvésű csillagképek). De elképzelhető, hogy egyszer majd a távoli jövőben minden csillagképpel végzek.

A Lacerta csillagkép és objektumai

A Cassiopeia fantasztikus nyílthalmazai

Egyetlen bánatom csupán az, hogy sok képre rápofátlankodtak a műholdak. Ha több felvételből összegezném az egyes képkockákat, ezekkel nem lenne gond, viszont ezek csak egyedi felvételek. Ha majdnem egy évembe került összegyűjteni az anyagot, bele sem merek gondolni, meddig tartana a művelet mondjuk területenként 10-10 képpel?! Évek munkája kellene hozzá!

Az MCSE észlelésfeltöltő oldalára mindig feltöltöm ezeket az anyagokat, olyan nagyságban, melyek nem haladják meg a méretbeli korlátot, de a részletességük megfelelő. Már több felkerült, az oldalra, azok szabadon elérhetők, s fel is használható bármilyen munkához, bemutatáshoz, cikkhez. Általában egy csokorban töltöm fel ezeket a mozaikokat, hogy ne szétszóródva kelljen a felületen megkeresni őket. Amennyiben valaki kéri, egy kisebb területről tudok még részletesebb anyagot is küldeni. A közeljövőben tovább szeretném folytatni a programot amennyiben lesz lehetőségem eljutni a sötét Hortobágyi égbolt alá. Mert az égbolton kalandozni vizuálisan és a monitor előtt is jó!

Az Aquila hatalmas területei