Kedves csillagaim: Lunar 100

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Lunar 100. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. március 16., vasárnap

A Miyamori-völgy

A Lohrmann és Riccioli kráterek között - mintegy azokat összekötve - egy szép völgy húzódik meg. Ezt az érdekes alakzatot személy szerint nem ismertem, addig míg Földvári István kollégám fel nem hívta rá a figyelmemet. Feltűnő hogy D-i lejtője jóval meredekebb mint az É-i. Sőt É-on inkább lankás emelkedésben végződik.
A képződmény területébe több kis kráter vágódott be - melyek nem is annyira kicsik; még a Lohrmann M is jó 6-7 km átmérőjű. A völgy É-i részén a térképek szerint egy rianás fut DNy-ÉK irányban, bár ez a megfigyelés idején nem látszott, helyesebben fogalmazva, a völgy nagy része árnyékban volt.
A völgyet egy japán megfigyelő Sakuzo Miyamori írta le 1936-ban.

Észlelő neve: Cseh Viktor
Lakhely: 4812 Nagyvarsány Kossuth út 13.

Észlelés helye: 4812 Nagyvarsány Kossuth út 13.
Észlelés időpontja: 2014-03-14 20:00:00
Észlelés vége: 20:30
Objektum neve: Miyamori-völgy
Műszer típusa: 102/1000 akromát
Műszer átmérő (mm): 102
Műszer fókusz (mm): 1000
Eredő fókusz (mm): 1000
Okulár típusa: ortho
Okulár fókusza (mm): 4
Nagyítás: 250
Szűrő: GSO W56 zöld
Nyugodtság: 6
Átlátszóság: 3
Hőmérséklet: 8
Leírás: Egy újabb szimultán holdészlelés Földvári István Zoltánnal. A kis listánkról egy újabb objektum került elő: A Miyamori-völgy, mely a Lohrmann és a Riccioli között húzódik, tölcsér alakban. Az okuláron keresztül 250X-es nagyításnál varázslatos látvány, amint egy sötét hasadék húzódik egészen a Lohrmann-ig a terminátor mögül. Ez maga a völgy. A látómezőben van a Lohrmann is, valamint a Lohrmann M, B, BA jelű kráterecskék. A völgy D-i falai meglehetősen csipkézettem, szinte fűrészfogszerűen redőzött.

2014.03.14. Nagyvarsány

2014. március 15., szombat

A Mare Serentitatis világítótornyai

A holdészlelők figyelme - az enyém is - általában a terminátor menti alakzatokra irányul. Az árnyékhatár mentén a legplasztikusabb a táj, s ennek oka hogy a látszattal ellentétben a Hold felszínformái is lankás emelkedőkből állnak csupán. A korai holtészlelők úgy ábrázolták ezeket az alakzatokat, mint merészen a magasba törő hegységeket, völgyeket. Tehát a napkelte/napnyugta egy holdbéli tájon, az árnyékok segítségével mutatja meg annak arculatát. Ám mi történik magas napállásnál?
A teliholdhoz közeledve személy szerint egyre kevésbé figyeltem égi kísérőnkre, mondván; úgysem látni ilyenkor semmi érdekeset. 2013 márciusának közepén ez a véleményem teljesen megváltozott, hiszen van amit csak ilyenkor látni; óriási kráterek tűnnek el a szemünk elől, és apró alakzatok mutatnak hihetetlen fényességet...
Földvári István Zoltánnal már több közös szimultán 'projektem' volt, így adta magát az ötlet hogy 2013 március 14.-nek estéjén vegyük szemügyre együtt az egyik legszebb tengert a Hold innenső oldalán. Vajon hány kráterecskét tudunk összeszámolni annak belsejében?

A megfigyeléseket 10cm-es lencsés távcsővel végeztem 158X-os nagyítással, valamint egy GSO W56-os zöld szűrővel. A képet élesre állítva szoktattam a szemem a felszín részleteihez, s elkezdtem először figyelni a 'nagyobb' krátereket: Linné, Bessel, Very, Deseilligny, Sarabhai, Sulpicius Gallus, Bobillier stb. Ezel szerkezeti elemeket is megmutattak magukból:
Bessel - érdekessége hogy egy sugársáv halad át rajta, valószínűleg a Tycho-ból ered. Akkor rakódott le mikor a hatalmas becsapódás megtörtént, távol innen a D-i krátermezőn.
Plinius - Igen bonyolult albedoalakzatok figyelhetőek meg benne.
Menelaus - Véleményem szerint magas napállásnál a terület egyil legszebb krátere: igen fényes gyűrűként ragyog, belsejében a hegyecskék fénylenek.
Ezek után következett a számlálás, mely a Mare Serentitatis területére korlátozódott. A kis fénylő pontocskák száma három számolással 70-75 közé esett. Meglepő eredmény, hiszen ki gondolná hogy kis távcsővel, magas napállásnál ennyi minden megfigyelhető egy viszonylag kis területen. Külön érdekes volt - már ha albedoalakzatoknál tartunk - a Mare Serentitatis határánál, a Pliniustól kissé É-ra megfigyelt éles sötét határvonal. Tényleg éles határ van az innen D-re eső Mare Tranquillitatis-ra átlépve.
További érdekes terület volt a síkság ÉNy-i szeglete, ahol fényes sávok, sávdarabkák láthatóak, egymásra rakódva; két 'X'-et formáznak a Rima Calippus közelében.
Ha már tengerről van szó engem ezek a pici, szinte csak ilyenkor látható fiatal kráterek azonnal a világítótornyokra emlékeztettek. Innen jött a kis szimultán megfigyelés címötlete is.
2014.03.14. Nagyvarsány

2012. május 1., kedd

Kies crater

2012 áprilisának utolsó estéjén egy érdekes területet figyeltem meg; a Kies krátert és környezetét...

Dátum: 2012-04-30
Idő: 19:25UT
Műszer: 140/880 Newton
Nagyítás: 88X, 140X

Csodás vidéke ez a Holdnak: a Kies maga egy szép romkráter, tőle D felé kisebb gödörkrátereket találunk, Ny-ra gerincek meandereznek, s ott a Kies pi dóm is K-re.
Ezen az estén csodaszép fényeknél volt lehetőségem megnézni a Kies krátert; alakja kissé hatszög, falainak már csak a csúcsai látszanak, és imitt-amott a falakon "átjárók" vannak a környező tengerbe. Olyan mintha egy atollt látnánk... Tőle D-re a Kies A/B/E kráterek találhatóak, és a főkráter árnyékában ott kukucskál a híres dóm is. a tetején a rossz légkör ellenére szépen látszott valamiféle kürtőszerű képződmény; nehéz volt megpillantani de végül is látszott. Az alakzatok árnyékai teljesen belelógtak a terminátor vonalába. Csodás este volt...aztán mentünk májusfát állítani. :-)