A Merkúr és a Szaturnusz találkozója

2022. április 5-én hajnalban a Szaturnusz és a Merkúr szorosan megközelítették egymást. Általában a bolygók ritkán kerülnek közelebb egymáshoz egy foknál, a fél fokos közelség pedig igazi kuriózum.  Ezen a reggelen a fentebb említett két bolygó kb. 19'-re voltak egymástól. A közelség nagyon látványosnak ígérkezett így reméltem, hogy nem lesz borult az ég reggel.

Hajnalban kitekintve az ablakon nagyszerű átlátszóság fogadott, és azért részben derült volt a DK-i ég alja. 

Hajnalban szabad szemmel könnyen észrevehető volt a két bolygó párosa. A távolságuk kb 20 ívperc volt. Binokulárban varázslatos látvány volt a szilvamag alakú Szaturnusz a fényes Merkúrral egy látómezőben. Tőlük nem messze ott ragyogott a fényes Vénusz is.

Mikor a két bolygó kellő magasságba emelkedett készítettem fotót is a párosról a nagy távcsővel. Csak nagyon szorosan fértek bele egy látómezőbe, így külön-külön lefotóztam őket és a két képet összeillesztettem.

Már nagyon régen nem láttam ilyen szép együttállást. Az utóbbi években a bolygók és a Hold nem kerültek túlzottan gyakran ehhez hasonló közelségbe egymáshoz. Nagyon élvezetes volt ezen a hajnalon távcsövezni!

Ragyogó Merkúr

A Merkúrt nem könnyű észlelni, sőt észrevenni sem; közel kering a Naphoz, fénye nem túl erős, és a szürkületi égen látható. Ez az általánosság, emiatt a Merkúr kicsit fekete bárány a bolygóészlelők körében.

Előfordul, hogy legbelső bolygószomszédunk kedvező kitéréseinek alkalmával nagyon könnyen láthatóvá válik. Évente általában 2-3 ilyen időszak van, s ezek is eshetnek olyankorra, amikor a felhők miatt nem látszik a Merkúr. Éppen ezért nagyon meg kell becsülnünk azokat az alkalmakat, mikor szabad szemmel is látható a bolygó.

2021 októberének második felében egy kivételesen jó alkalom adódott a Merkúr megfigyelésére. A bolygó jócskán eltávolodott a Naptól, az ekliptika meredeken állt hajnalban s ráadásul a légkör is nagyon tiszta volt ezekben a napokban. Szinte minden hajnalban gyönyörködtem a Merkúr látványában, mely még nem ért véget. Az egyik hajnalban talán megpróbálok távcsöves fotókat is készíteni napkelte körül. Egyelőre csak egy-két kedvcsináló képet közölnék, mely mutatja mennyire fényes a Merkúr.

2021.10.27-én hajnalban a 127/1500-as távcső primér fókuszában próbáltam meg fotózni a bolygót, de sajnos nagyon hullámzott a légkör. Társasházban lakunk a harmadik emeleten, alattunk mindenhol pöfékelnek a konvektorok. Teljes mértékben esélytelen bármit is kihozni ebből. Az okulárban azért a bolygó fázisa legalább kivehető: nagyjából 70%-os, és mintha narancs szűrővel bevillanna néhány sötétebb felszíni részlet.

A Merkúr jellegtelen képe a 27-én reggel készült fotón. Valószínű jobb eredmény értem volna el, ha a bolygót még hagyom magasabbra emelkedni, de sajnos munkába kellett mennem. 127/1500 Makszutov-Cassegrain + Canon EOS 1100D primér fókuszban + W21 narancs szűrő

Jól emlékszem 2014. áprilisában a 10 centis távcsövemmel milyen fantasztikus részleteket láttam. Ahhoz képest ez a korong most nagy csalódás. De hát ez van: az észlelőhely adottságai pótolhatatlanok, kiválthatatlanok.

A Vénusz első felcsillanása

 Mindig is szerettem a Vénusz láthatóságait: jó nyomon követni a bolygó képének változását, látványát. Az esti, vagy hajnali égen nagyon hangulatos e bolygó megfigyelése (a Merkúrban is ezt kedvelem), és külön szerettem mindig a z alkonyatban keresni a bolygót a felső együttállások után.

Amikor még csak elkezdtem csillagászkodni (2002 körül) bizony nem volt lehetőségem planetáriumprogramokkal előrejelzéseket készíteni. Annyit tudtam, hogy mikor történik a felső együttállás, és volt egy kis 4×25-ös keresőtávcsövem. Vártam egy-két hetet aztán esténként leballagtam a kertbe és megpróbáltam megtalálni a Vénuszt. Attól függően, hogy az őszi vagy a tavaszi égen kerestem függött, hogy milyen könnyű megtalálni a bolygót. Az igazság az, hogy másfél hónapnál hamarabb nem tudtam meglelni a bolygót sosem. 

Ahogy fejlődött a technikám, egyre könnyebb volt a dolgom: a planetáriumprogramokkal nagyon könnyű volt a keresés, a jobb binokulárok is sokat segítettek, a fotózás pedig újabb lökést adott. 2021. április 23-án újból rátaláltam a Vénuszra. A felső együttállás március 26-án történt így egy hónapon belül megtaláltam  bolygót, sikerült fotót is csinálni. Őszintén szólva, ha nincs ez a pocsék két heti időjárás még hamarabb ráleltem volna a bolygóra. Érdekesség, hogy a Vénusztól ÉNy-ra ott látható a Merkúr is:

A Vénusz és a Merkúr bolygó az esti szürkületben 2021.04.23-án.

A páros 2021.04.24-én este. Kicsit porosabb volt a légkör mint előző nap.

A két bolygó a legnagyobb közelség estéjén 2021.04.25-én. A Merkúr és a Vénusz távolsága 1,2 fok.

Egy utolsó kép 2021.04.26-án este.

A Vénusz, Merkúr és az "éppen nem" korai holdsarló esete

A kacifántos cím egy szép együttállást takar. Hortobágyról 2020.05.24-én este így nézett ki az égi hármas:

Vénusz Merkúr együttállás

2020. május 21-től három estén keresztül két belső bolygónk nagyon közel tartózkodott egymáshoz. Erről készült ez a kis fényképes bemutató:

2020.05.21. este:

Cseh Viktor, Canon EOS 1100D+250mm-es teleobjektív

Merkúr átvonulás 2019.11.11-én

MERKÚR ÁTVONULÁS

2019. november 11-én

-

A 2019-es esztendőben több szép csillagászati jelenséget is megfigyelhettünk, s ezek között a leglátványosabb a Merkúr átvonulása volt a Nap előtt mely késő délután volt látható Magyarország területéről. A novemberi időjárás nem volt túl kegyes, de azért valamennyit lehetett látni a jelenségből. Legközelebb sajnos csak 13 év múlva lesz látható újból a Merkúr apró korongja a Nap előtt!

Az esemény teljes megfigyelésére kevés helyről adódott lehetőség: gyakorlatilag csak Dél-Amerika volt az egyetlen kontinens, ahonnan a jelenség végig látható volt. Emellett Afrika nyugati csücske és Észak-Amerika keleti területeiről látszott a teljes tranzit. Európából (benne hazánkból is) az átvonulás még zajlott a napnyugta időpontjában. Az alábbi térkép mutatja a megfigyelhetőséget a világ különböző pontjain:

Akárcsak 2016. május 9.-én, a tranzit csak részben volt megfigyelhető: Az ország különböző területei között fél óra eltérés volt a helyi napnyugta időpontjában, és a délnyugati határvidéken lévő megfigyelők majdnem láthatták az átvonulás közepét.

A Merkúr és a Nap első érintkezésére 12:35:25 UT-kor került sor, amikor a Nap 18-20 fokos magasságban tartózkodott a magyar megfigyelők nézőpontjából. A két égitest látszó méretében is hatalmas különbség mutatkozott:

Merkúr:               d = 10.0”             (a Nap átmérőjének 1/194-ed része)

Nap:                   d = 1938.3”        (a napfelszín üresnek látszott)

Három és fél évvel ezelőtt a két égitest méretkülönbségének aránya 1/155 volt, így most bizony sokkal apróbb volt a Merkúr a Naphoz képest. Ennek oka, hogy a Föld napközelben lesz nemsokára, és a Merkúr is. Viszont a Merkúr napközelsége azt okozza, hogy a Földtől távolabb kerül.

Műszerek

A jelenséget a 130/650-es Newton távcsövemmel figyeltem meg, és akárcsak három éve az objektívet 43mm-re blendéztem le. Így gyakorlatilag egy 43/650-es, f/15-ös távcsővel néztem meg a jelenséget, és ezzel mértem a kontaktusadatokat is. Egy 17mm-es okulárt használtam, 38×-os nagyítással és megpróbáltam fotózni is!

Az észlelés menete

A Nap-Merkúr randevúról természetesen már nagyon régen tudtam, több évvel ezelőtt. Pár nappal az átvonulás előtt megszületett a kisfiam, így számomra különösen emlékezetes marad ez a megfigyelés 😊. Sok problémám adódott azzal, hogy megfelelő fotókat készítsek, ugyanis a Newton tubusom nem alkalmas a primer fókuszú fotózásra. A Canon EOS tükörreflexes váz benézőkéjén keresztül nagyon nehéz volt fotózni, és a jelentős kómahiba miatt nem is tudtam a teljes látómezőben éles képet készíteni. Mindegy! Úgy voltam vele, hogy igyekszem a Merkúrt megörökíteni, nem a teljes napkorongot. Másik nehézség volt, hogy a harmadik emeleti erkélyünk DDK-i tájolású, így a DDNy-i horizontot még éppen el tudom érni távcsővel. Tehát tudtam, hogy az erkélyünkről maximum az első negyven percet láthatom.

Mikor eljött az átvonulás napja, már jó előre elkészültem. Sajnos az időjárás nem kegyelmezett: az átvonulás alatt végig erősen fátyolfelhős volt az ég, és sokszor a Nap teljes takarásban volt. Hála Istennek az első és a második kontaktus idején csak fátyolfelhős volt ott az ég, ahol a Nap tartózkodott. Így sikerült megmérnem őket:

I. KONTAKTUS:             12:35:34 UT (+/- 2sec)

II. KONTAKTUS:            12:37:13 UT

Az első kontaktus időpontját nehéz volt megbecsülni. Ebben az is nagy nehézséget okozott, hogy a nagyítást nem növelhettem 38×-osnál tovább, mert a fátyolfelhőzet folyamatosan takarta a Napot és fényszegény volt a kép. Aztán a belépés után megérkeztek a folyamatosan vándorló felhők, így sajnos csak szakaszosan volt lehetőségem bármit is megpillantani. Olyankor egy- másfél percig jó volt minden, de aztán újra jöttek a felhők. Ez ment gyakorlatilag 13:14 UT-ig, amikoris a Nap már lassan eltűnt a társasház fala mögött. Ekkorra azonban DNy-i irányból már szinte teljesen bezáródott a felhőzet. Látszott hol van a Nap, de távcsővel képtelenség volt bármit is megpillantani.

A Nap felszíne a megfigyelés idején szinte teljesen üres volt, bár annyira nem is volt sok idő megfigyelni a napfelszínt. Örültem hogy ebben a szűk háromnegyed órában egyáltalán láttam magát a Merkúrt. A kis apró korongja nagyon fekete volt, és bizony nagyon pici is; három évvel ezelőtt valahogy nagyobbnak éreztem a Naphoz képest. Ennek okairól már a cikk elején beszéltünk.

Ahogy említettem, nagyon  nehéz volt fotózni: a fókuszálás, a felhők, a fényszegény kép, mind-mind közrejátszott ebben. Azért két normálisabb fotót mégis csak sikerült összehozni. Az egyik fentebb, a másik itt lent látható:

Az egyik legjobban sikerült kép! Sajnos csak 2-3 perces szünetek adódtak, amikor a fókuszálást, exponálást
és minden egyebet gyorsan el kellett végezni.
Canon EOS 1100D + 130/650 Newton 43mm-re blendézve, okulárprojekció (17mm-es Plössl okulár)

Összegzés:

Akárcsak három éve, a jelenséget most sem sikerült zökkenőmentesen megfigyelni. Sőt! Most talán még keményebbek voltak a körülmények. A megfigyelés táblázatos összegzése:

Dátum:                             2019. november 11.

Megfigyelő:                      Cseh Viktor, Cseh-Nagy Katalin

Helyszín:                          Debrecen, GPS: 47.524N 21.621E

Távcső:                            130/650 Newton 43mm-re blendézve = f/15.1-es fényerővel

                                         + 17mm-es okulár 38×-os nagyítással

Légkör:                             S-4 / T-3 (folyamatos fátyolfelhőzet, vonuló felhőpamacsok)

Megfigy. hossza:              szűk háromnegyed óra

Fred Espenak amerikai csillagász már közzétette a következő Merkúr átvonulás adatait is, amit alább láthatunk. Jó készülődést mindenkinek 2032 novemberéig! :)

2019. november 11., Cseh Viktor, Debrecen

2018.12.09. hajnala: 25 óra 09 perces holdsarló

Viszonylag jó körülmények adódtak 2018 december közepén arra, hogy egy nagyon szép 25 órás holdsarlót láthassanak a korán kelők.

Dátum: 2018.12.09.
Hely: Debrecen, Magyarország
Holdsarló kora: 25 h 09m

Hajnalban fölébredve egy nagyon fényes csillagot vettem észre a kristálytiszta, délkeleti horizont felett. Ez bizony a Merkúr, amely nagyon jó láthatóságban van: ritkán ilyen feltűnő! A látványa jó jel, mert nemsokára a házak felett felbukkan a holdsarló is. Nem is kell sokat várni: egyszer csak, hirtelen megláttam a Hold sejtelmes, narancsvörös, elmosódott ívét a háztetők felett. Ahogy kiemelkedett egyre élesebb és kontrasztosabb lett a megjelenése. Íve egészen hosszú, nagyjából 120-130 fokos, bár leginkább csak távcsővel látszik ekkorának. Részleteket nem látok, az egész ív eléggé homogén. Hamuszürke fénynek nyoma sincs! A Merkúr közelsége még inkább emeli a látványt, távolabb pedig a Vénusz ragyog igen nagy fénnyel. Képek a sarlóról: