2021. január 19., kedd

A fagyos Tejút fotózása

 A blogom tíz éves története alatt, sokszor olvashattátok már, hogy mennyire szeretem a téli Tejút déli tartományait. Ha mondanom kellene egy régiót, amely nagyon a szívemhez nőtt, és amely mindenféle szempontból a kedvencem, akkor a Canis Maior - Puppis - Pyxis régióját jelölném meg. Számomra nincs is felemelőbb annál, hogy itt észleljek, mondjuk egy kristálytiszta márciusi estén, amikor szabad szemmel még a Puppis déli csillagai is "sziporkáznak". Április közepéig ezek a területek jól tanulmányozhatók, ám hamar eltűnnek a Nap sugaraiban.

Az előző bejegyzésem hírt adtam arról, hogy milyen kitűnő teleobjektívet tudtam szerezni. Sokat szeretnék ezzel az objektívvel fotózni, és már ki is találtam, hogy mi lesz az első nagyobb "projekt" amit meg szeretnék valósítani. Nos épp a fent említett kedvenc égterületet szeretném lefotózni. Azt találtam ki, hogy kijelölök 24 db izgalmas látómezőt, s ezekről készítek felvételeket. A látómezőm 5,8°× 4,5°, így a teljes égterület szisztematikus, teljes lefedettségű végigfotózása nagyon nehézkes, és hosszadalmas lenne. Éppen ezért választottam ki 24 területet ahol egy látómezőben nagyon sok objektumot meg tudok örökíteni. Készítettem tehát egy tervet arra, hogy mit szeretnék megörökíteni. Az 1. ábrán láthatóak a kijelölt területek.

1. ábra - A kijelölt 19 képmező, mely nagyjából lefedi az említett égterületet.

Nem titkolt vágyam ezzel a projekttel, hogy olyan területeket fotózzak, amelyek csak ritkán kerülnek az asztrofotósok szenzoraira. Milliónyi képet látunk az Androméda-galaxisról, a Plejádokról, az Orion-ködről és a hozzájuk hasonló közismert objektumról. Nos nem fogom ezeket fotózni! Amint végzek ezzel a projektemmel, új célterületet keresek, de olyat amiről szintén kevés képet láttam még. Ezzel szeretném bizonyítani, hogy az égen rengeteg érdekes dolog van a közkedvelt objektumokon kívül. Nagyon nagy a valószínűsége, hogy erősen déli fekvésű célpontokat választok majd, ugyanis a hazai asztrofotósok ritkán merészkednek -20 fokos deklináció alá. Pedig megannyi érdekesség rejlik ott, s kitűnő átlátszóságú éjjeleken nagyon is jó eredmények érhetőek el.

A fotózást kiterjesztettem kis mértékben a tavaszi ég alsó, déli vidékeire is. A Tejút folyama tavasszal alig 20°-kal húzódik a déli horizont alatt, így az itt található halmazok is a a galaxisunkhoz tartoznak. Gyakorlatilag a fősíktól legészakabbra lévő halmazokat a Légszivattyú, Vitorla csillagképek területén van mód észlelni nagyon tiszta éjjeleken. Az alábbi térkép mutatja azokat a területeket, melyeket majd ezen az égboltrészen fotózok:

Annak az 5 db képmezőnek a helyzete, melyeket a tavaszi égen szeretnék lefotózni.

A fotózást a lehető legjobb körülmények között szeretném végezni. Mivel nincs sok szabadidőm, egy este szeretnék kivonulni a Hortobágyra, és onnan egyszerre "learatni" az összes képmezőt. Az expozíciók időtartama 30-60 sec között lesz, és 10 db képet készítek majd egy-egy égboltrészről. A célom az, hogy legyen egy kellően részletes felvételsorozatom, és hogy minél több objektumot meg tudjak vizsgálni a felvételek alapján. Ez egyfajta kiegészítés lenne a vizuális megfigyelések mellé!
A felvételek elkészítésének sorrendjét jól kell majd meghatározni, mivel a 24 db térrész végigfotózása 10×30 sec időtartammal, holtidő nélkül is 90-100 perc. Nagy koncentrációt, és odafigyelést igényel a művelet.
De elképzelhető, hogy két-három turnusban tudom majd csak összeszedni a megfelelő mennyiségű expozíciót.

A felvételeket természetesen az észlelésfeltöltőre rakom fel, ám sorban itt is megjelennek majd. Az elkészült fotók meg lesznek számozva, a fenti térkép alapján, így be lehet majd azonosítani, hogy melyik képkocka, hol található az égen. Bízom benne, hogy 2021 tavaszán lesz egy olyan este, amikor többed magammal kivonulhatok észlelni a Hortobágyra és ez a nagy projekt megvalósulhat.

Amennyiben ezt a kitelepülést nem tudom megvalósítani, akkor Nagyvarsányból, vagy Debrecenből fotózom végig a területet. A Debrecenből való fotózás természetesen a legutolsó lehetőség. A képek tehát folyamatosan kerülnek fel, és frissülhetnek; amint készül a területről egy jobb fotó, minőségibb égbolt alól, a képet lecserélem és a jobbat rakom fel ebbe a galériába.

Az elkészült felvételek itt láthatóak:

Az M41 nyílthalmaz és környéke

Az M46-47 nylíthlamazok környéke

A Nagy Kutya "faránál" található nyílthalmazok

A Hajófara középső területei

A Cr 135 nyílthalmaz

Az NGC 2451 nyílthalmaz a déli horizonton


2021. január 14., csütörtök

Új ablak a Világegyetemre - Carl Zeiss Jena "Olympia" Sonnar 180mm f/2.8

Alap szinten szeretek asztrofotózni, és már régi tervem volt egy olyan objektív beszerzése mely kifejezetten alkalmas erre a feladatra, és a lehető legegyszerűbb felépítésű. Sokat kérdezősködtem, és asztrofotózással foglalkozó ismerősök egyértelmű ajánlásokat adtak számomra. Végül hosszú gondolkodás után letettem a voksomat az egyik sokak által kedvelt objektív mellett. Két fő szempontom volt: legyen minden manuális rajta, és a fókusza fix legyen. A fix fókuszra azért van szükség, mert alkalomadtán tranziens keresésre is használnám és így a képek összehasonlíthatóak. Másrészt azért legyen teljesen manuális mert nem szeretnék feleslegesen fizetni olyan ketyerékért, melyeket nem használok.

Az én Sonnarom :-)
Volt azonban egy probléma! Ez az objektív régi és nagyon is keresett. Nem volt könnyű olyan példányt találni, mely fél évszázad múltán is kitűnő állapotban van. Végül aztán csak sikerült vásárolnom egyet a kiszemelt eszközből. Hogy melyik ez a "legendás" objektív? Ez a Carl Zeiss Jena "Olympia" Sonnar 180mm f/2.8 jelölésű objektívje. Ez a Zeiss egyik nagyon jól sikerült sorozata, a "Sonnar" jelölés pedig egy bizonyos optikai elrendezésre utal.

A sok dicséret ellenére nem tudtam elképzelni, hogy egy 1939-től gyártott objektív hogyan vehetné fel a versenyt a mai modern eszközökkel. Kezdetben volt egy kisebb "adaptációs" problémám, ám ezt egy fémesztergáláshoz értő mesterember megoldotta. Rózsa Ferenc pedig sikeresen megfejtette milyen csavar illik a fotóállvány adapter furatába. 

A nappali fotózgatás során feltűnt, hogy az objektív még az f/2.8-as rekeszállásnál is igen markáns rajzolatot biztosít. Egyedüli hátránya a hatalmas 1350 g-os súlya, ami miatt 5 perc kézből fotózás már nagyon elfárasztja az embert. Ezeket azonban nem tekinteném hibának: mi vagyunk túl kényelmesek.
Tehát nappal nagyon jól teljesített az optika, az igazi meglepetés azonban éjjel ért. Először csak 2021.01.13-án tudtam kipróbálni a városi, fényszennyezett égen. Megdöbbentő volt, hogy a Canon EF-S 55-250 mm-es teleobjektívhez képest nagyságrendekkel több fényt lapátol össze. Szó szerint olyan mint egy "fényporszívó". Amihez a Canon teleobjektívemnek 20 másodperc expozíció kell, a Zeiss kihozza 6 másodpercből. 13 másodpercnél többet nem tudok exponálni még kitűnő átlátszóság mellett sem az erkélyünkről, mert az égbolt túl fényessé válik. Döbbenetes előrelépés számomra! Ez köszönhető a hatalmas 70 mm-es frontlencsének és a jó üveganyagoknak. Alig várom, hogy sötét vidéki égen is fotózhassak, s lássam mire képes az eszköz.

A frontlencse szemből nézve
Néhány fontosabb (asztrofotósokat érintő) adat amely ezt az objektívet jellemzi:

Gyártó: Carl Zeiss Jena Germany
Fókusz: 180 mm
Frontlencse átmérő: 70 mm
Rekeszértékek: f/2.8-22
Tömeg: 1350 g
Adapter: M42-es fotómenet
Látómező (Canon EOS 1100D-vel): 5°×3,3°

Egyéb műszaki jellemzőknek olvasson utána akit érdekel, én nem írok le többet. 

A csillagok képe különböző rekeszállásoknál. 8-as rekeszérték alatt már nem volt látható számottevő változás. Maximális f2.8-as rekeszértéknél a 70 mm-es objektívből 64 mm területet hasznosít a rendszer. A rekeszeléssel fellépő fényveszteséget egyszerű területszámolással levezethetjük. A felvételekhez a Szíriuszt választottam tesztalanyként.

Hogy mire szeretném használni? Nincs túl bonyolult fotós felszerelésem, és igazából nem is szeretnék nagyon professzionális módon az asztrofotózással foglalkozni. A tervem az, hogy a Tejútrendszer fősíkját fotózzam, főleg olyan területeket, melyek nem túl közkedvelt célpontok. Kedvenc célpontjaim a nyílthalmazok, sötét ködök.

Alább szeretnék mellékelni egy-két tesztfotót, egyelőre csak városból. Ezeket a képeket Debrecen belvárosából készítettem: 10×20 sec, ISO 800, f/2.8, Canon EOS 1100D

A Messier 41 jelű nyílthalmaz a Nagy Kutya csillagképben


A Messier 46-47 párosa és környéke. Számos nyílthalmaz látható eme gazdag Tejút-mezőben!

Az NGC 869 és 884 párosa a Perzeusz csillagképben. Ez az objektum magasan, a fejünk fölött delelt, így hosszabban tudtam rá exponálni.
A Messier 35 és vidéke; a nyílthalmazok különböző távolságban vannak, ezért más és más a méretük, fényességük. 

A téli tavaszi égbolt határának egyik kellemes nyílthalmaza a Messier 48


2021. január 3., vasárnap

BUÉK! - 2021 nyitánya

 Első észlelésem a 2021-es évben január 2-án történt. Ekkor készítettem három teleobjektíves felvételt három érdekes területről. Eredetileg 20×60sec-os sorozatokat akartam készíteni, ám a kelő Hold ezt megakadályozta. Így csak 3×30 ssec-os képeket készítettem. Ebből raktam össze az alábbi kis fotóösszeállítást. Remélem lesz még jobb is, és esetleg tavasszal, a kristálytiszta Horobágyi ég alól is sikerül alkotnom valamit. :-) Boldog Új Évet minden kedves olvasómnak!

Az Orion csillagkép - 2021.01.02., Nagyvarsány
Canon EOS 1100D + Canon EF-S 55-250 f4-5.6 IS STM teleobjektív
3×30 sec, ISO 1600, f/4

A Perzeusz csillagkép - 2021.01.02., Nagyvarsány
Canon EOS 1100D + Canon EF-S 55-250 f4-5.6 IS STM teleobjektív
3×30 sec, ISO 1600, f/4

A Bika csillagkép egy része - 2021.01.02., Nagyvarsány
Canon EOS 1100D + Canon EF-S 55-250 f4-5.6 IS STM teleobjektív
3×30 sec, ISO 1600, f/4