Szaturnusz fedés 2025.01.04-én este

 A 2025-ös év egy igen látványos bolygófedéssel indult melyre sokan készültünk a magyarországi amatőrcsillagászok közül. Sajnos az időjárás az észlelési feltételeket nagyon lerontotta, vagy teljesen meghiúsította.

A fedés egész Európából jól látható volt, nagyon ritka alkalmat adva a megfigyelésre. A Hold földközelben tartózkodott, mérete 32,35 ívperc volt, megvilágítottsága 25%-os. A Szaturnusz korongja 16,5 ívmásodperc méretűnek látszott melyet az szinte éléről látszó gyűrűk növeltek valamelyest. A belépésre a sötét oldalon került sor nagyjából 60 fokos elongációnál. Azaz már a sötét égen figyelhettük a jelenséget. Szóval minden adott volt egy fantasztikus fedési eseményhez, és még az időjárás is kedvezőnek mutatkozott.

Jómagam már késő délután megkerestem a Holdat és fényképezgettem a közelében elhaladó repülőgépeket. A légkör átlátszósága olyan fantasztikus volt, hogy délután 13:00 UT-kor a verőfényes napsütésben szabad szemmel kiszúrtam a Vénuszt a nappali égen! Napnyugta után a szürkületi égen a 8×42-es binokulárban már látszott a halvány Szaturnusz is amint közeledik hozzá a Hold. A távcső a jó öreg 127/1500-as Makszutov-Cassegrain volt primér fókuszban a még öregebb Canon EOS 1100D fényképezőgépemmel. Még nálam volt egy 8×42-es binokulár is, hogy saját szememmel is lássam a jelenséget.

Az észlelés érdemi része 17:10 körül kezdődhetett volna ám ekkor már lassan érkeztek a fátyolfelhők ÉNy-ról. Egyre erősebben jöttek és ekkor már a Dunántúlon érkező amatőröktől érkező elkeseredett e-maileket is olvastam. Ott sokaknak esély sem volt a megfigyelésre. A Hold lassan közelítette a Szaturnuszt. Mi is figyeltük a jelenséget, jómagam fotózgattam 4-5 percenként. Sajnos képről képre látszott a felhőzet erősödése. Eleinte még látszott a hamuszürke fény, ám később már szinte a Szaturnuszt is csak a végső képen tudtam megpillantani. Binokulárban alig volt látható. A legutolsó időpont amikor láttam a bolygó korongját nem is tudom mennyi volt. Folyamatosan csak fotózgattam és egyszer csak azt vettem észre, hogy már nincs ott a Hold mellett semmi.

A kilépésre már nem is készültem, abszolút esélytelen volt a megfigyelése. A fotóimon az elején jól látszanak a részletek, de ahogy telt az idő egyre hosszabb expozíciós időt kellett alkalmazni. Ráadásul a felhőzet vastagodásával a szórt fény is egyre nagyobb hatású volt. Az egyik legjobban sikerült képem az alábbi fotó.

 

Sajnos az időjárással nem tudunk mit kezdeni. Remélem az idei évben még látható Vénusz fedés szeptember 19-én jobb körülmények között zajlik majd.

Cseh Viktor

2025. 01. 05.

Nagyvarsány

A Hold elfedte a Vénuszt 2023 november 9-én

2023-ban egyetlen bolygófedés látszódott csak hazánk területéről. Ez egy nagyon látványos Vénusz fedés volt, mely déli órákban volt megfigyelhető. Mindenki reménykedett, hogy a novemberi szokásos rossz időjárás nem hiúsítja meg az észlelést. 

A jelenség megfigyelésére az északi féltekéről volt lehetőség: Grönland, Európa nagy része és Nyugat-Ázsia területéről látszott a teljes fedés. Az alábbi ábra mutatja azt a világtérképet, melyen a fedés sávja mutatkozik.

A 15,2%-os megvilágítottságú Hold átmérője 30 ívperc és 3 ívmásodperc, míg az 58%-os megvilágítottságú Vénusz mérete 20,4 ívmásodperc volt a fedés idején. A belépéskor a páros 31,5 fok magasan tartózkodott, kilépéskor pedig 20,5 fokon. Magyarországról nézve nagyon jók voltak a megfigyelés körülményei, a légkör is kiváló átlátszóságú, felhőmentes volt. Debrecenből nézve a belépés helyi idő szerint 10:10UT-kor volt várható. Sajnos nem mértem kontaktusidőket, így a pontos időpontot én nem mértem meg. A kilépést 11:26UT-ra vártam, ami nagyjából helytálló volt. Így a Vénusz 1 órát és 16 percet tartózkodott a Hold korongja mögött. 

Gyakorlatilag kora hajnaltól fotóztam a két égitest közeledését. A belépés előtt 30 perccel a társasház udvaráról már távcsővel végeztem a megfigyelést és a fotózást. Elképesztő volt látni, hogy szabad szemmel mennyire „ordított” a Hold mellett a Vénusz. Még a belépés előtt percekkel is látszott a bolygó a holdperemen, természetesen szabad szemmel! Ehhez persze szükség volt a valóban kristálytiszta, 5-ös átlátszóságú égboltra is! Jómagam a 127/1500-as Makszutov-Cassegrain távcsövemmel észleltem, és a primér fókuszba helyezett Canon EOS 1100D-vel fotóztam.

A belépésről egy szép sorozatot sikerült készítenem, nagyjából egyenlő időközökkel. Ezen az látható, hogy dagadó Vénusz fokozatosan eltűnik a hullámzó holdkorong mögött. Bár a légkör nyugodt volt, azért mégis érdekes volt, hogy szinte összefolyt a ragyogó Vénuszkorong és a holdperem az érintésnél. A teljes eltűnés előtti pillanatokban pedig a légköri „fodrozódások” szinte a holdperemen „villogtatták” a Vénusz fényének utolsó foszlányait. Nagyon-nagyon érdekes volt!

Az eltűnés után bő egy óra szünet következett. Ezalatt az idő alatt ebédeltem, és a memóriakártyáról a képeket elkezdtem feldolgozni, fent a lakásban. Mikor eljött a dél, lassan megindultam lefelé. Sajnos a kilépést nem tudtam fokozatosan megörökíteni egy malőr miatt, csak azt a pillanatot amikor a bolygó már kint volt a holdkorong keleti oldalán. Szabad szemmel ekkor is fantasztikusan látszott a Vénusz, de immár a Hold mögött. Levezetésképpen még lefotóztam egy éppen Debrecen környékén járó Lockheed C-130 Hercules típusú katonai szállítógépet, majd összepakoltam.

A megfigyelés körülményei fantasztikusak voltak: a légkör nem várt módon kitett magáért! Amikor év elején a naptárba bejelöltem az eseményt, igen kevés esélyt adtam a sikeres megfigyelésnek. Hála Istennek nem így lett! A sok elkészült fotóból futotta egy olyasfajta montázsra is melyen a Vénusz-korongok útvonala látszik a Hold mellett. Természetesen a Hold haladt előre, de így könnyebb szemléltetni az eseményt.

Külön öröm, hogy sokan mások is látták ezt a szép bolygófedést!

Cseh Viktor, 2023.11.09., Debrecen