Szaturnusz fedés 2025.01.04-én este

 A 2025-ös év egy igen látványos bolygófedéssel indult melyre sokan készültünk a magyarországi amatőrcsillagászok közül. Sajnos az időjárás az észlelési feltételeket nagyon lerontotta, vagy teljesen meghiúsította.

A fedés egész Európából jól látható volt, nagyon ritka alkalmat adva a megfigyelésre. A Hold földközelben tartózkodott, mérete 32,35 ívperc volt, megvilágítottsága 25%-os. A Szaturnusz korongja 16,5 ívmásodperc méretűnek látszott melyet az szinte éléről látszó gyűrűk növeltek valamelyest. A belépésre a sötét oldalon került sor nagyjából 60 fokos elongációnál. Azaz már a sötét égen figyelhettük a jelenséget. Szóval minden adott volt egy fantasztikus fedési eseményhez, és még az időjárás is kedvezőnek mutatkozott.

Jómagam már késő délután megkerestem a Holdat és fényképezgettem a közelében elhaladó repülőgépeket. A légkör átlátszósága olyan fantasztikus volt, hogy délután 13:00 UT-kor a verőfényes napsütésben szabad szemmel kiszúrtam a Vénuszt a nappali égen! Napnyugta után a szürkületi égen a 8×42-es binokulárban már látszott a halvány Szaturnusz is amint közeledik hozzá a Hold. A távcső a jó öreg 127/1500-as Makszutov-Cassegrain volt primér fókuszban a még öregebb Canon EOS 1100D fényképezőgépemmel. Még nálam volt egy 8×42-es binokulár is, hogy saját szememmel is lássam a jelenséget.

Az észlelés érdemi része 17:10 körül kezdődhetett volna ám ekkor már lassan érkeztek a fátyolfelhők ÉNy-ról. Egyre erősebben jöttek és ekkor már a Dunántúlon érkező amatőröktől érkező elkeseredett e-maileket is olvastam. Ott sokaknak esély sem volt a megfigyelésre. A Hold lassan közelítette a Szaturnuszt. Mi is figyeltük a jelenséget, jómagam fotózgattam 4-5 percenként. Sajnos képről képre látszott a felhőzet erősödése. Eleinte még látszott a hamuszürke fény, ám később már szinte a Szaturnuszt is csak a végső képen tudtam megpillantani. Binokulárban alig volt látható. A legutolsó időpont amikor láttam a bolygó korongját nem is tudom mennyi volt. Folyamatosan csak fotózgattam és egyszer csak azt vettem észre, hogy már nincs ott a Hold mellett semmi.

A kilépésre már nem is készültem, abszolút esélytelen volt a megfigyelése. A fotóimon az elején jól látszanak a részletek, de ahogy telt az idő egyre hosszabb expozíciós időt kellett alkalmazni. Ráadásul a felhőzet vastagodásával a szórt fény is egyre nagyobb hatású volt. Az egyik legjobban sikerült képem az alábbi fotó.

 

Sajnos az időjárással nem tudunk mit kezdeni. Remélem az idei évben még látható Vénusz fedés szeptember 19-én jobb körülmények között zajlik majd.

Cseh Viktor

2025. 01. 05.

Nagyvarsány

A Szaturnusz fedése 2024.08.21-én hajnalban

A nyár végéhez közeledve egy szép bolygófedést figyelhettünk meg Magyarországról a hajnali szürkületben. A közel telihold a Szaturnusz bolygót fedte el mikor a Nap felbukkant a keleti látóhatáron. Legutóbb a Szaturnusz fedését 2007 májusában láttam még kezdő amatőrcsillagász koromban.

 

A Szaturnusz idei fedése teljes hosszában megfigyelhető volt Magyarország területéről. A belépés még sötétben, a kilépés pedig Debrecenből nézve éppen a napkelte idején történt. A kilépés megfigyelése emiatt kissé nehézkesebb volt, mivel a Szaturnusz felületi fényessége nem túl nagy, és az ég is világos volt. Debrecenből nézve a belépés 03:38 UT-kor, a kilépés egy órával később 04:36 UT-kor következett be. A Szaturnusz szögátmérője 44,46” volt gyűrűkkel együtt, és a holdak közül az észlelés elején a 8,3 magnitúdós Titán látszott nagyon jól.

 

A bolygó belépése igen sokáig, legalább fél percig eltartott. Sajnos nem mértem meg mert ki kellett települnöm és emiatt csak kevés eszközt vittem magammal.

Az időjárás jó volt: derült éggel viszont rossz nyugodtsággal. Összességében elégedett vagyok, szép jelenség volt mely az idei augusztust megfűszerezte!

A SAO 80809 csillag fedése

A mai reggelen a 6,5 magnitúdós SAO 80809 csillag kilépését figyeltem meg. A kilépés Debrecenből nézve 03:14:24 UT-kor történt +/-1 másodperces hibával.

Az alábbi kép mutatja a kilépés pillanatát:

Hajnali csillagfedések

 2022 júliusában több szép csillagfedés következett be, melyeket igyekeztem megörökíteni. A Hold júliusban hajnalban már magasan jár, és lehetőségem volt jó körülmények között fényképezni. Ezekből készítettem most egy kis fotó összeállítást, mindenféle részletesebb kommentár nélkül. 

Készültek hagyományos fotók, valamint kompozit képek is. A kompozit képek lényege, hogy készítettem egy-egy képet a sötét oldalra és a csillagra exponálva, valamint egy másik képet a fényes oldalra exponálva. Utólag ezeket összedolgoztam. A kompozit képek látványosabbak, de sajnos az utólagos kidolgozás nagyon időigényes, így nem fogom minden esetben alkalmazni. Jöjjenek tehát a képek és a jelenségek:

A gamma Virginis fedése a nappali égen (egyedi expó):

A SAO 110326 és 110328 fedése (kompozit):

Az omikron Arietis fedése (kompozit): 

A 14 Tauri fedése (kompozit és egyedi expó) :

A kappa Geminorium fedése

2021 szeptemberének elején a Hold sűrű, fényes csillagmezőben rója útját. Sok csillagot elfedett, ezek közül a legszebb a kappa Geminorium fedése volt. Készültem is az adott nap hajnalára, ám sajnos elaludtam és a kilépés után egy-két perccel ébredtem fel.

Azért sikerült készítenem egy fotót a Hold és a 3,6 magnitúdós csillag párosáról. Nagyon jól mutattak a kijelzőn, binokulárban és jól mutatnak a fotón is. Készítettem egy kompozit képet; az egyiken a holdfelszínt exponáltam ki megfelelően, a másikon a csillagot és a sötét oldalt.

A fotót a 127/1500-as Makszutov-Cassegrain távcsövemmel készítettem: