2012. március 28., szerda

SN 2012aw in M95

A tegnapi szeles este felkerestem a nemrég felfedezett új szupernóvát az Oroszlán csillagkép egyik fényes galaxisában. Először maga a galaxis is nehezen bontakozott ki de végül ráleltem a robbanó csillagra is...

Távcső: 140/880 Newton
Nagyítás/LM: 88X, 30'
Dátum: 2012-03-28 19:00UT

Nos a csillagmező borzasztóan szegényes, és a megfelelő pozícióban tartás végett az LM legfényesebb csillagát raktam a középpontba. Először az okulárba pillantva az M95 csak egy nagyon halvány elnyúlt ellipszis volt, fényes középponttal. A szemem kezdett hozzászokni a gyenge fényviszonyokhoz, és lassan előjött pár csillag amik az AAVSO keresőtérképén is fellelhetőek voltak. Ám az új jövevény még sehol! Aztán a harmincadik perc végére felsejlett az alig 13 magnitúdós pötty - legalábbis állítólag ilyen fényes. Ezután már folyamatosan látható volt és a helyét igyekeztem a lehető legpontosabban berajzolni.
Szerintem a Hold miatt még éppen az utolsó pillanatban elkaptam ugyanis többen mondták hogy mire újból elvonul a Hold, lehet a nóva már eltűnik. Szerencsére tegnap tiszta ég is fogadott úgyhogy hálás vagyok ezért az észlelésért.
Mellesleg érdemesnek tartom azt is megemlíteni hogy eddig nem nagyon értettem hogy mi lehet jó egy-egy kifényesedő csillag megfigyelésében. Most viszont azonban annyira megfertőződtem hogy alig várom a következőt...

2012. március 27., kedd

M66 M65 NGC3628

Tegnap este az Oroszlán szép galaxishármasát figyeltem meg. Az ég szép tiszta, úgy 4-es átlátszósággal a nyugodtság az viszont rossz volt. 

Nagyítás: 35X
LM: 1,5°
Időpont: 2012-03-26 19:11UT

Mind a 3 galaxist észrevettem rögtön bár az NGC3628 már nagyon elmosódott és halvány folt volt csak.
M66: Diffúz ellipszis, mely egyenletesen fényesedik szépen a középpontja felé. Ez a legfényesebb a három közül!
M65: Ezt egy szabálytalan "S" alakú foltnak láttam mely enyhén fényesedett s a középpontja hirtelen, egy pontszerű magot foglal magában.
NGC3628: Az előbbieknél majdnem 2-szer nagyobb hatalmas kb. 15'-es diffúz folt mely nagyon enyhén fényesedik a középpontja felé.

2012. március 23., péntek

Ic 417

Márciusi estéken a Szekeres még magasan jár ám a melegebb idő miatt nagyon kényelmesen észlelhető az égbolt ezen területe. Az m37 és M38 jelű nyílthalmazoktól nem messze fekszik egy érdekes terület, ahol az Ic417 is fekszik. A Tejút ezen részében iszonyú mennyiségű csillag van és két éjjelen keresztül rajzoltam csak a csillagmezőt. Tegnap este a nagyon tiszta légkörnek köszönhetően az észlelés végén magát az Ic 417-et is sikerült jól tanulmányoznom: alakja É-D-i irányban megnyúlt, s csillagok sziporkáznak a felületén. Olyan látvány mintha egy ködbe ágyazott csillaghalmaz lenne.
Egyéb érdekességek is vannak ám itt; az LM közepén lévő 5 magnitúdós csillag mellett a Stock 8 csillagai tűnnek elő, valamint a főtémától ÉNy-ra az STF 698 jelzésű szép kettőscsillag is látható. Órákra a távcsőhöz láncolja az embert ez az égterület.

2012. március 21., szerda

M42-43



Én sem vagyok teljesen magamnál hogy március közepén jut eszembe Orion-ködöt rajzolni. De végül is sikerült megörökítenem ezt a hatalmas képződményt, igaz három nap és 5 óra hossza kellett hozzá.
A megfigyelés eléggé komplex volt: első nap a fényesebb csillagok kerültek a lapra a rossz átlátszóság miatt, a második napod az összes látható csillag (kb. 12,5-13 magnitúdóig.) harmadik nap pedig a köd szerkezetét örökítettem meg. A nagyításokat is gyakran váltogattam; a jó hmg érdekében 88X-al nézelődtem, viszont a köd átfogó képét csak 35X-ös nagyítással. A középponti tartományt még 176X-al is megnéztem...
Érdekes volt hogy tegnap éjjel a jó átlátszóság meghozta a gyümölcsét és habár halványan is, de látszódott az M42 DNy-i részén átívelő "ködgyűrű" két legfényesebb részlete is.
Az M42 Kis elnyúlt, jól látható ködfoltnak látszott és e ködkomplexumtól D-i irányba megpillantható volt az iota Orionis körüli ködösség is. É-ra pedig az NGC1973 körüli ködösség is kivehető volt, de az már nem fért bele az előre kiválasztott égszeletbe.

2012. március 18., vasárnap

NGC2392


Ismét párás légkör fogadott szombat este, ám valamicskével jobb mint tegnap, viszont a nyugodtság nagyon jó volt. Úgy gondoltam hogy ha már az átlátszóság nem túl jó kihasználom az alkalmat hogy planetárisokra vadásszak. Első célpontom az híres Eszkímó-köd volt. A 10 magnitúdós fényességet alapul véve azt gondoltam nehéz lesz rátalálni, ám végül elképedve  vettem tudomásul hogy planetárisoknál még a 11 magnitúdó sem halvány mert fényük egy kicsiny képződménybe koncentrálódik. Az NGC2392 gyakorlatilag ragyogott az LM-ben. 88X-os nagyításnál készítettem egy LM-rajzot majd egy 2X-es Barlow-al megnéztem a ködöt részleteiben. (itt megjegyzem amint tudok beszerzek egy jó okulárt mert ez a fókusznyújtó nem túl jó minőségű) A ködben 3 "régiót" láttam:  1- a központi csillagot, 2-Egy fényes 10-20"-es gyűrűt, 3-a legkülső halvány gyűrűt. A köd mindenfelé inhomogén volt, elég nehéz ezt rajzban visszaadni.

2012. március 17., szombat

NGC2841


2012 március 16-án este még szürkületben rájöttem arra hogy nem fogok valami jó égen észlelni. Az átlátszóság a zeniten kívül minden irányban rossz volt. Ez a tavasz hátránya: ha nincs légmozgás és napközben meleg van este hirtelen kezd hűlni a levegő és elérve a harmatpontot szépen elkezd a pára lecsapódni. Egy órányi várakozás után úgy döntöttem ismét hagyom a programot, és nézelődök a zenitben. Ott egész törhető volt az ég és bele is botlottam egy ködösségbe, a Nagy-Medve mellső mancsainál. Az Égabroszt megnézve megtudtam hogy az NGC2841 jelű galaxisba botlottam. 35-es nagyítással feltűnő volt a folt ezért úgy gondoltam lerajzolom. A fényereje 9,3 magnitúdó. Én távcsövön keresztül egy 2:4 arányban megnyúlt, a középpont felé enyhén fényesedő ködnek láttam. A közvetlen szomszédságában két csillag is van. A csillagmező nagyon szegényes! fotókon sokkal nagyobbnak mutatkozik:

2012. március 15., csütörtök

NGC2264

Úgy éreztem hogy a 100. blogbejegyzésnek valami különlegesnek kell lennie. Ez is lett; legalábbis számomra! Ezen az estén egy érdekes köd+nyílthalmaz komplexumot sikerült megfigyelnem. Az átlátszóság valamivel jobb volt mint a közepes de azért nem mondanám kedvezőnek. A ködösségnek a 30 perces megfigyelés alatt a három legfényesebb tartományát sikerült meglátnom. Legelőször az É-on lévő fényes csillagok által megvilágított ködfoszlányokat vettem észre. A "karácsonyfa" lába és jobb oldala szinte fürdött a ködben, s e két különálló részt egy halvány híd kötötte össze egymással. A nehezebben látható D-i fényes mező egy kis szabálytalan foltként látszott. Az észlelés befejeztével azonnal összehasonlítottam a rajzot a DSS felvételeivel és roppantul örültem a látványnak. Sikerült a Karácsonyfa halmazt az "ágain" lévó "hólepellel" együtt megfigyelni. Már ha értitek a metaforát...

2012. március 13., kedd

M81-82 20120312


Tavaszi estéken magasan az égen jár a Nagy göncöl, mely tele van csodás galaxisokkal. Ezen az estén a legismertebb galaxispárt vettem szemügyre. Az M81 M82 párosa csodás látványt nyújt, ráadásul tőlük DK-i irányban van még egy galaxis az NGC2077. Ezt is láttam de a látómezőbe már nem tudtam belegyömöszölni úgy hogy a két "óriás" is jól látsszon, így inkább a főtémákra koncentráltam. Mivel előtte már az M37-et lerajzoltam, a szemem nagyon jól alkalmazkodott a sötéthez és nagyon szép látvány fogadott; mindkét galaxis fényesen ragyogott az LM-ben. Az M81 ovális folt, fényes maggal, a M82 egy elnyúlt vastag szivar mely a közepe felé enyhén fényesedik - és érdekes volt hogy mindkét GX közelében volt szép fényes csillag; az M81-nek a felületén is látszott kettő. 20 perc alatt lekaptam mindkettőt, fentebb pedig láthatjátok a látvány silány reprodukcióját.

2012. március 12., hétfő

M37 20120312


Igazi kihívás lerajzolni ezt a halmazt; rendkívül sok csillag alkotja és a közepe nagyon sűrű. Gondoltam arra hogy nagyobb nagyításra váltok, de így sokkal szebb szerintem a látvány, és kerekebb, átfogóbb a kép. A halmaz legsűrűbb része egy kis cipőt formáz, külső részei sokkal ritkásabbak és négy irányba, négy csillagsűrűsödést tartalmaz. Szóval a külső részekkel együtt olyan "X" alakja van az M37-nek. Nagyon tetszik!

Venus planet 20120312



A dichotómia közeledtével egyre sűrűsítem az észleléseket hogy le ne késsem az eseményről. Igazából első pillantásra azt hittem hogy már most nagyon közel járunk hozzá, aztán ahogy egyre tovább figyeltem a Vénuszt, szépen kirajzolódott a fázis valódi alakja. Az egyenlítő környékén láttam egy erőteljes és sötét anomáliát valamint, a déli mérsékelt övben még egy kisebb alakzatot. 4 nap alatt érdekes változások láthatóak.

M35 and NGC2158

Gyönyörűséges kis halmaz ez! Megszámlálhatatlan sok csillag van a látómezőben és elfordított látással az M35 szinte izzik! Csillagai hoszzú füzérekbe látszanak rendeződni s sokáig az okulárhoz köti a megfigyelőt. Az 1,6 fokos LM-ben ott a távolabbi NGC2158 is, mely szintén könnyű célpont; a 8,6 magnitúdós csillagcsoport kis szabálytalan paca formájában jelenik meg. Ha hosszú ideig szemléljük akkor csillagok tűnnek elő a távoli, ködösségbe burkolózott halmazból. Remek látvány!

2012. március 8., csütörtök

Vénusz


Ma sikerült kipróbálnom az új távcsövet bolygómegfigyeléskor is - bár még egy legalább 4mm-es okulárt kell vennem a maximális teljesítmény eléréséhez. A nappali égen kerestem fel a Vénuszt; először binokulárral, majd a 140-es Newtonnal. Már első ránézésre egy jókora sötét folt látszott a terminátor mentén déli pólus és a bolygó egyenlítője között. Ez az alakzat volt a legmarkánsabb. Ezen kívül még négy sötétebb területet sikerült észrevennem; a második legszembetűnőbb anomália a bolygó északi pólusánál feltűnő apró benyúlás volt, melyről mintegy "leszakadva" egy halványabb apró foltocska tűnt fel. A negyedik jól látható felhőalakzat az egyenlítő mentén látszott; egy hosszú DNy-ÉK-i irányú benyúlás. A legfényesebben a bolygó Nap felé néző 1/3-a világított.

2012. március 6., kedd

M13

Március 6-án hajnalban az ég csak közepes átlátszóságú volt. Nem fagyott az éjjel így rendkívül párás volt a levegő. Eredetileg halványabb objektumokat szerettem volna megtekinteni de csak az M13 volt megfelelő pozícióban. A halványabbakat majd egy sötétebb éjjelen...
Nem okozott csalódást az M13! Nagyon sok csillagra bomlott, és észrevettem hogy alakja egy kicsit DK felé megnyúlt. 5 percnyi szemlélődés után végül előjött hogy miért; ebbe az irányba egy kis csillagsor ágaskodott és egy eléggé hosszú kis derengő sáv volt körülötte. A halmaz felületén 10-12 fényesebb csillag látszott és úgy gondolom hogy ezek az M13-hoz is tartoznak, mivel nem lehet hogy ennyi előtércsillag látsszon pont az irányába. Éppen ezért a lehető legpontosabban berajzoltam őket. Ez a GH is "gömbfényesség eloszlású". Ezt a fogalmat csak úgy magamnak alkottam meg, s a jelentése: ha pl metszetet készítenénk a halmazról ami a fényességet ábrázolja akkor nem kicsúcsosodna a közepén, hanem egy félgömböt rajzolna ki. Pl a galaxisok fényereje inkább "csúcsosodik" a középpontjuk felé. De ez csak egy szubjektív kategorizálás. :-)

2012. március 4., vasárnap

M5


Mivel esténként a Hold miatt nem tudok észlelni ezért gondoltam felkelek hajnalban. Nos nem kellett csalódnom, mert nagyon szép ég fogadott; az átlátszóság 4-es volt és egy kis szél lengedezett ami nem engedte hogy a pára lecsapódjon az optikai elemekre.
Sokat nézelődtem míg végül úgy döntöttem hogy a Kígyó fejének híres gömbhalmazát rajzolom le. Már kis 8 centis lencsésemmel is láttam benne csillagokat de most még csak megbecsülni sem tudtam a felbontott tagok számát. Sok-sok csillag füzérekben. Azokat a bizonyos "póklábakat" - jobban mondva egy részüket - én is láttam amelyekről John H. Mallas írt a Messier albumában. Van az M5-nek pár igen fényes tagja.

2012. március 1., csütörtök

NGC2354

Ez a nyílthalmaz az este folyamán kissé csalódást keltett. Részben azért mert csak kevés csillaga látszott, részben azért mert azok is nagy területen szétszórva helyezkednek el. A halmaz jelenlétére csak a koordináták, és a halvány tagok előbukkanásából (néha-néha) lehetett következtetni.A DSS felvételein sem különül el jól láthatóan a csillagmezőtől:

NGC2362


Ez a nyílthalmaz a Canis Maior csillagképben található. Célul tűztem ki magam elé hogy a Canis Maior, Puppis és a Pyxis összes nyílthalmazát leészlelem - mármint kb 9 magnitúdóig próbálkozom. A tegnapi volt az első nap melyen 3 észlelést terveztem be, közülük egy negatív lett. Bár lehet hogy a Hold zavaró hatása is közrejátszott.
Ez a szépség viszont felejthetetlen; számtalan kis halvány csillaga látszott és valami ködösséget is láttam benne. Katalógusok szerint tényleg van benne köd. Íme a DSS felvételén: