Kevéssé ismert halmazok a tavaszi égen

A tavaszi égen általában a mély-ég észlelő az extragalaktikus tér világában merül el: galaxisok, kvazárok, galxishalmazok láthatóak az univerzum mélységében. Nyílthalmazok, halmazok, galaktikus objektumok csak kevesen képviseltetik magukat. 

Azonban szép számmal akadnak olyan halmazok, csillagalakzatok, melyek ugyan hivatalosan nincsenek még nyílthalmazokként katalogizálva, azonban szak-, és amatőrcsillagászok nevét viselik. Olyan csillagképek területén is találunk halmazgyanús és meglehetősen látványos aszterizmusokat, ahol a térképek nem jelölnek ilyeneket. Akit érdekel a téma annak ajánlom az Interstellarum Deep Sky Atlast, mely több ezer ilyen objektumot jelöl, valamint a Bruno Alessi és csapata által összeállított hatalmas internetes adatbázist. 

Az elmúlt hetekben én is sok ilyen objektumot lefotóztam, ezekből mutatnék be párat. A fotók alatt rövid leírást láthatunk a célpontról:

Egy újabb nagy méretű, látványos Alessi aszterizmus, mely kiváló célpont binokulároknak. A gamma Hya-tól két fokkal Ny-ra találjuk ezt az É-D-i irányban elnyúlt csillagfűzérekből álló objektumot. A legfényesebb csillaga É-on a pszí Hya.

A Brosch 1 jelű aszterizmus egy igazi miniatűr gyémánt! A négy csillagból álló aszterizmust a Porrima és a Zaniah között félúton találjuk. Az alig 50\" méretű kis apróság igényli a nagyítást, csillagai 13-14 magnitúdósak. Viszont nagyon látványos, mert nagyon szép szabályos objektum. Készítettem róla egy 5X-ös nagyítást, a fotó jobb alsó sarkában látható.

A Hydra farkának legvégénél fotózok, -30 fokos deklinációnál. Az NGC 5694 egy fényes, 9,5 magnitúdós gyönyörű gömbhalmaz. A fotón nagyon fényes, csillagszerű, bár egy kissé bolyhosnak tűnik. Felül, a fotó tetejénél két vonással jelöltem. A Kernya 4 egy kis aszterizmus, mely hasonlít az Upgren 1-re. A fotón a középponttól lefelé és picit balra látható, 4 db csillag alkot egy kis hokiütőszerű formációt. Ezekhez jön még 4 db halványabb tárcsillag. Az ESO 447-29-et két vonás jelöli a Kernya 4-től DNy-ra. Csak a legfényesebb csilagai mutatkoznak meg ennek a szép nyílthalmaznak. A kép bal szélén az 58 Hya fénylik, ez a Hydra farkának vége.

Az ESO 570-12 az egyik kedvenc aszterizmusom a tavaszi ég déli részén. Kicsi, szegényes ám mégis feltűnő, esztétikus. A fotón látható a béta Crateris, a célpontom pedig a középponttól É-i irányban látható, jól kiemelkedik a csillagkörnyezetből.

A Bruno Alessi és csapata által üzemben tartott BDCC listán találtam rá erre az aszterizmusra ezzel a névvel: \"Kangaroo\". Mivel nem értettem miféle aszterizmus lehet, lefotóztam. A fotó középpontjában látható íves csillagsor lenne a kenguru gerince és balra ugrál. Csak így tudok belelátni valamiféle kengurut, máshogy nem megy. Nem rossz!

Három db Raymond jelű halmazt is sikerült becserkészni ezen a fotón. Ezek az Oroszlán DNy-i határvidékén találhatóak. Ray 3: Nagyon látványos, szinte nyílthalmaz-szerű megjelenésű objektum, kb. másfél tucat csillag alkotja. A fotón a középponttól balra lefelé látható. Ray 4: A fotó középpontjától picit balra, laza szerkezetű, 20-25 csillagból álló csillagcsoport. Ez is kifejezetten látványos! Ray 5: A fotó középpontjától jobbra, érdekes csillagláncokból álló alakzat. Ez a legnagyobb méretű, olyan mint egy nyílthalmaz maradványa. Milyen érdekes területek bújnak meg a tavaszi égen!

A Lorenzin 23 az egyik kedvenc aszterizmusom, csillagívem az égen. Annyira egyedi és szabályos, hogy az már elképesztő. A 2,5 fokos csillagív olyan mintha egy meteor \"féknyoma\" lenne az égen, mely ÉNy-i irányból érkezett. Egyszerűen fenomenális ez a csillagalakzat! Nagyon ajánlom mindenkinek megtekintésre!

A Bruno Alessi és társai által összeállított adatbázisban találtam erre az objektumra még évekkel ezelőtt. Az Égabroszba \"Noctua\" néven jelöltem a 47-48 Hydrae csillagoknál ezt a már ré eltűnt csillagképet, mely Bagolyként szerepelt egyes atlaszokban. A fotón a két egyforma fényességű csillag a 47-48 Hya és ezek alkothatták a Bagoly szemeit.

Új ablak a Világegyetemre - Carl Zeiss Jena "Olympia" Sonnar 180mm f/2.8

Alap szinten szeretek asztrofotózni, és már régi tervem volt egy olyan objektív beszerzése mely kifejezetten alkalmas erre a feladatra, és a lehető legegyszerűbb felépítésű. Sokat kérdezősködtem, és asztrofotózással foglalkozó ismerősök egyértelmű ajánlásokat adtak számomra. Végül hosszú gondolkodás után letettem a voksomat az egyik sokak által kedvelt objektív mellett. Két fő szempontom volt: legyen minden manuális rajta, és a fókusza fix legyen. A fix fókuszra azért van szükség, mert alkalomadtán tranziens keresésre is használnám és így a képek összehasonlíthatóak. Másrészt azért legyen teljesen manuális mert nem szeretnék feleslegesen fizetni olyan ketyerékért, melyeket nem használok.

Az én Sonnarom :-)

Volt azonban egy probléma! Ez az objektív régi és nagyon is keresett. Nem volt könnyű olyan példányt találni, mely fél évszázad múltán is kitűnő állapotban van. Végül aztán csak sikerült vásárolnom egyet a kiszemelt eszközből. Hogy melyik ez a "legendás" objektív? Ez a Carl Zeiss Jena "Olympia" Sonnar 180mm f/2.8 jelölésű objektívje. Ez a Zeiss egyik nagyon jól sikerült sorozata, a "Sonnar" jelölés pedig egy bizonyos optikai elrendezésre utal.

A sok dicséret ellenére nem tudtam elképzelni, hogy egy 1939-től gyártott objektív hogyan vehetné fel a versenyt a mai modern eszközökkel. Kezdetben volt egy kisebb "adaptációs" problémám, ám ezt egy fémesztergáláshoz értő mesterember megoldotta. Rózsa Ferenc pedig sikeresen megfejtette milyen csavar illik a fotóállvány adapter furatába. 

A nappali fotózgatás során feltűnt, hogy az objektív még az f/2.8-as rekeszállásnál is igen markáns rajzolatot biztosít. Egyedüli hátránya a hatalmas 1350 g-os súlya, ami miatt 5 perc kézből fotózás már nagyon elfárasztja az embert. Ezeket azonban nem tekinteném hibának: mi vagyunk túl kényelmesek.
Tehát nappal nagyon jól teljesített az optika, az igazi meglepetés azonban éjjel ért. Először csak 2021.01.13-án tudtam kipróbálni a városi, fényszennyezett égen. Megdöbbentő volt, hogy a Canon EF-S 55-250 mm-es teleobjektívhez képest nagyságrendekkel több fényt lapátol össze. Szó szerint olyan mint egy "fényporszívó". Amihez a Canon teleobjektívemnek 20 másodperc expozíció kell, a Zeiss kihozza 6 másodpercből. 13 másodpercnél többet nem tudok exponálni még kitűnő átlátszóság mellett sem az erkélyünkről, mert az égbolt túl fényessé válik. Döbbenetes előrelépés számomra! Ez köszönhető a hatalmas 70 mm-es frontlencsének és a jó üveganyagoknak. Alig várom, hogy sötét vidéki égen is fotózhassak, s lássam mire képes az eszköz.

A frontlencse szemből nézve

Néhány fontosabb (asztrofotósokat érintő) adat amely ezt az objektívet jellemzi:

Gyártó: Carl Zeiss Jena Germany
Fókusz: 180 mm
Frontlencse átmérő: 70 mm
Rekeszértékek: f/2.8-22
Tömeg: 1350 g
Adapter: M42-es fotómenet
Látómező (Canon EOS 1100D-vel): 5°×3,3°

Egyéb műszaki jellemzőknek olvasson utána akit érdekel, én nem írok le többet. 

A csillagok képe különböző rekeszállásoknál. 8-as rekeszérték alatt már nem volt látható számottevő változás. Maximális f2.8-as rekeszértéknél a 70 mm-es objektívből 64 mm területet hasznosít a rendszer. A rekeszeléssel fellépő fényveszteséget egyszerű területszámolással levezethetjük. A felvételekhez a Szíriuszt választottam tesztalanyként.

Hogy mire szeretném használni? Nincs túl bonyolult fotós felszerelésem, és igazából nem is szeretnék nagyon professzionális módon az asztrofotózással foglalkozni. A tervem az, hogy a Tejútrendszer fősíkját fotózzam, főleg olyan területeket, melyek nem túl közkedvelt célpontok. Kedvenc célpontjaim a nyílthalmazok, sötét ködök.

Alább szeretnék mellékelni egy-két tesztfotót, egyelőre csak városból. Ezeket a képeket Debrecen belvárosából készítettem: 10×20 sec, ISO 800, f/2.8, Canon EOS 1100D

A Messier 41 jelű nyílthalmaz a Nagy Kutya csillagképben

A Messier 46-47 párosa és környéke. Számos nyílthalmaz látható eme gazdag Tejút-mezőben!

Az NGC 869 és 884 párosa a Perzeusz csillagképben. Ez az objektum magasan, a fejünk fölött delelt, így hosszabban tudtam rá exponálni.

A Messier 35 és vidéke; a nyílthalmazok különböző távolságban vannak, ezért más és más a méretük, fényességük. 

A téli tavaszi égbolt határának egyik kellemes nyílthalmaza a Messier 48

2013.04.17. - Melotte 31

LM rajz átmérő: 4,5°
Objektum: Melotte 31
Koordináták: 05h19m  +33°25'
Dátum: 2014-04-17
Időpont: 18:20UT
Műszer: 15X70 Scopium binokulár
Nagyítás: 15X
Légkör: S-3 T-4 (holdfény)
Észlelés helye: Nagyvarsány
Észlelő: Cseh Viktor
Leírás:
A folyamatosan növekvő holdfázis kissé hátráltatta a megfigyelést ám mégis belevágtam; már gyakorlatilag 2 hónapja nem mély-egeztem és ráadásul rettentő szép időszak ez. Csodás átlátszóság, kellemes hőmérséklet...
A Szekeresben lévő szép binokuláros nyílthalmazt a Melotte 31-et néztem ki; mérete olyan 2,5-3 fok körüli és szép fényes csillagokat tartalmaz, alakja eléggé szabálytalan, elnyúlt. A középpontjától K-re egy sokkal távolabbi és halványabb nyílthalmaz az NGC 1893 csillagai pislákolnak; kis grízes ködösségként érzékelhető a csillagmezőben. A Holdfény ellenére rengetek a csillag az LM-ben és a halványabbakat igazából be sem rajzoltam mert több száz pöttyöt kellene akkor papírra vetnem.