Hortobágyi éjszaka

Már több éve tervezem, hogy kitelepülök a Hortobágyra egy teljes vagy egy fél éjszaka erejéig. Nos a terv mindeddig csak terv volt, mivel sokféle körülmény megfelelő összjátéka kell egy sikeres estéhez. 2021.07.06-án este végre eljött a "viszonylag megfelelő" alkalom. Azért viszonylagos, mert egy hidegfront utáni éjjelen szerettem volna kimenni, de ezt kivárni nagyon nehéz. 

Ezen az estén 3-as, 4-es átlátszóság, és felhőtlen égbolt fogadott. Bár nem volt tökéletes az átlátszóság, a fényszennyezésmentes égbolt ezt valamelyes ellensúlyozta. A távolban csak Nagyhegyes, Hajdúszoboszló és Debrecen fényburái látszottak. A 33-as főút mellett, már a Nemzeti Park területén egy madárles mellett ütöttem tábort. A viszonylag ritka éjszakai autóforgalom nem volt zavaró. A legközelebbi "civilizáció" egy tanya volt kb. 1 km-re, ahonnan egész éjjel "bégetés" hallatszott. 

Több területet is végigfotóztam, bár a horizontot 3-4 fok magasságig poros levegő borította. A nyári Tejútban megannyi területet megörökítettem, és míg a gép dolgozott, és binokulárral észleltem. Tényleg csak tátottam a számat: "Ha közepes átlátszóságnál ilyen sötét az ég, akkor milyen egy hidegfront után?!" Elképesztő! Viszont azért nem kis energiabefektetés ide kitelepülni, nem lesz túl gyakori, hogy eljövök ide. 

Szeretnék néhány képet bemutatni:

Sötét ködök a Sas csillagképben

A Pajzs csillagkép egyik fényes területe: ablak a sötét ködök által eltakart távoli tartományok felé

A Messier 16 és 17 diffúz ködök területe

A Messier 24 csillagfelhő: szintén egy rés a sötét ködökön

Csillagtenger és sötét ködök foszlányai a Nyilas csillagképben

És végezetül a legdélebbi célpontom: a Messier 6 és 7 nyílthalmazok területe

Nagyon szép este volt, bár nem tudom mikor térek vissza legközelebb. Talán majd ősszel, mikor nem kell ennyire sokáig fent maradni a fotózáshoz.

Csillagok -40 fokon

 2021. február 22-én viszonylag jó átlátszóság volt a nap folyamán. Mivel a Hold eléggé meghízott és Debrecen fényszennyezettségével együtt ez már eléggé káros, úgy döntöttem megpróbálok déli csillagokat fotózni. 

Ezekben a napokban a Galamb csillagkép éppen a teljes sötétség beálltakor delel, a Hajófara pedig 21 óra körül. Kipakoltam az erkélyre és megpróbáltam csillagokat, fényesebb mély-ég objektumokat fotózni. Sikerült lefotóznom az NGC 2451-et, Cr 135-öt, az NGC 2456 fölötti Tejút-felhő fényes csillagait és a Naost, a Hajófara legfényesebb csillagát.

Újfent csak bosszankodtam azon, hogy mennyire jó lett volna ha február 14-én este Nagyvarsányból többet fotóztam volna a déli horizonton. Sokkal jobb volt az égbolt mint gondoltam.

Íme néhány fotó az estéről:

A Cr 135 nyílthalmaz legfényesebb csillagai. Meglepően magasan látszott a házak fölött a halmaz.

Az NGC 2451 nyílthalmaz és a Hajófara legfényesebb csillaga a 2,2 magnitúdós Naos. A Naos csupán 2,5 fok magasan delel Debrecenből nézve, mégis jól látható.

A Naos-t itt tudom elcsípni, ebben a fák közötti kis résben. Deklinációja -40°, így alkalomadtán ennél délebbi csillagok megfigyelésére is van lehetőség.

Annak a bizonyos Tejút-felhőnek a legfényesebb csillagai amit a Hajófarában találunk. Kiváló, sötét égről már sikerült mély-ég objektumokat rajzolnom ezen a területen. Diffúz-köd és több nyílthalmaz is található ezen a kis területen.

Nagyon jó volt észlelni ezeket az objektumokat ezen a kellemes, enyhe kora tavaszi estén. Remélem lesz még ennél jobb alkalom is mielőtt ezek a területek eltűnnek az alkony fényében.

A fagyos Tejút fotózása

 A blogom tíz éves története alatt, sokszor olvashattátok már, hogy mennyire szeretem a téli Tejút déli tartományait. Ha mondanom kellene egy régiót, amely nagyon a szívemhez nőtt, és amely mindenféle szempontból a kedvencem, akkor a Canis Maior - Puppis - Pyxis régióját jelölném meg. Számomra nincs is felemelőbb annál, hogy itt észleljek, mondjuk egy kristálytiszta márciusi estén, amikor szabad szemmel még a Puppis déli csillagai is "sziporkáznak". Április közepéig ezek a területek jól tanulmányozhatók, ám hamar eltűnnek a Nap sugaraiban.

Az előző bejegyzésem hírt adtam arról, hogy milyen kitűnő teleobjektívet tudtam szerezni. Sokat szeretnék ezzel az objektívvel fotózni, és már ki is találtam, hogy mi lesz az első nagyobb "projekt" amit meg szeretnék valósítani. Nos épp a fent említett kedvenc égterületet szeretném lefotózni. Azt találtam ki, hogy kijelölök 24 db izgalmas látómezőt, s ezekről készítek felvételeket. A látómezőm 5,8°× 4,5°, így a teljes égterület szisztematikus, teljes lefedettségű végigfotózása nagyon nehézkes, és hosszadalmas lenne. Éppen ezért választottam ki 24 területet ahol egy látómezőben nagyon sok objektumot meg tudok örökíteni. Készítettem tehát egy tervet arra, hogy mit szeretnék megörökíteni. Az 1. ábrán láthatóak a kijelölt területek.

1. ábra - A kijelölt 19 képmező, mely nagyjából lefedi az említett égterületet.

Nem titkolt vágyam ezzel a projekttel, hogy olyan területeket fotózzak, amelyek csak ritkán kerülnek az asztrofotósok szenzoraira. Milliónyi képet látunk az Androméda-galaxisról, a Plejádokról, az Orion-ködről és a hozzájuk hasonló közismert objektumról. Nos nem fogom ezeket fotózni! Amint végzek ezzel a projektemmel, új célterületet keresek, de olyat amiről szintén kevés képet láttam még. Ezzel szeretném bizonyítani, hogy az égen rengeteg érdekes dolog van a közkedvelt objektumokon kívül. Nagyon nagy a valószínűsége, hogy erősen déli fekvésű célpontokat választok majd, ugyanis a hazai asztrofotósok ritkán merészkednek -20 fokos deklináció alá. Pedig megannyi érdekesség rejlik ott, s kitűnő átlátszóságú éjjeleken nagyon is jó eredmények érhetőek el.

A fotózást kiterjesztettem kis mértékben a tavaszi ég alsó, déli vidékeire is. A Tejút folyama tavasszal alig 20°-kal húzódik a déli horizont alatt, így az itt található halmazok is a a galaxisunkhoz tartoznak. Gyakorlatilag a fősíktól legészakabbra lévő halmazokat a Légszivattyú, Vitorla csillagképek területén van mód észlelni nagyon tiszta éjjeleken. Az alábbi térkép mutatja azokat a területeket, melyeket majd ezen az égboltrészen fotózok:

Annak az 5 db képmezőnek a helyzete, melyeket a tavaszi égen szeretnék lefotózni.

A fotózást a lehető legjobb körülmények között szeretném végezni. Mivel nincs sok szabadidőm, egy este szeretnék kivonulni a Hortobágyra, és onnan egyszerre "learatni" az összes képmezőt. Az expozíciók időtartama 30-60 sec között lesz, és 10 db képet készítek majd egy-egy égboltrészről. A célom az, hogy legyen egy kellően részletes felvételsorozatom, és hogy minél több objektumot meg tudjak vizsgálni a felvételek alapján. Ez egyfajta kiegészítés lenne a vizuális megfigyelések mellé!
A felvételek elkészítésének sorrendjét jól kell majd meghatározni, mivel a 24 db térrész végigfotózása 10×30 sec időtartammal, holtidő nélkül is 90-100 perc. Nagy koncentrációt, és odafigyelést igényel a művelet.
De elképzelhető, hogy két-három turnusban tudom majd csak összeszedni a megfelelő mennyiségű expozíciót.

A felvételeket természetesen az észlelésfeltöltőre rakom fel, ám sorban itt is megjelennek majd. Az elkészült fotók meg lesznek számozva, a fenti térkép alapján, így be lehet majd azonosítani, hogy melyik képkocka, hol található az égen. Bízom benne, hogy 2021 tavaszán lesz egy olyan este, amikor többed magammal kivonulhatok észlelni a Hortobágyra és ez a nagy projekt megvalósulhat.

Amennyiben ezt a kitelepülést nem tudom megvalósítani, akkor Nagyvarsányból, vagy Debrecenből fotózom végig a területet. A Debrecenből való fotózás természetesen a legutolsó lehetőség. A képek tehát folyamatosan kerülnek fel, és frissülhetnek; amint készül a területről egy jobb fotó, minőségibb égbolt alól, a képet lecserélem és a jobbat rakom fel ebbe a galériába.

Az elkészült felvételek itt láthatóak:

Az M41 nyílthalmaz és környéke

Az M46-47 nylíthlamazok környéke

A Nagy Kutya "faránál" található nyílthalmazok

A Hajófara középső területei

A Cr 135 nyílthalmaz

Az NGC 2451 nyílthalmaz a déli horizonton

Jelentés a téli ég egy szeletéről

Az amatőrcsillagász kötődik magához az égbolthoz, de biztos vagyok abban, hogy mindenkinek vannak kedvenc területei; ilyen vagy olyan szempontok alapján.

Mint már régebben említettem számomra az egyik legkedvesebb vadászterület a Canis Maior - Puppis - Pyxis csillagképek vidéke. Egyrészt szeretem, hogy sok található itt a kedvenc objektumtípusaimból a nyílthalmazokból, másrészt viszont valamilyen megmagyarázhatatlan módon is kötődöm ezekhez a csillagképekhez. Erről nem igen tudok nyilatkozni; nem ismerem az okát. Egyszerűen csak nagyon szeretek itt időzni a távcsövemmel. :)

Mivel sokat időztem, és időzök itt a téli-tavaszi derült éjjeleken, sokat is rajzolok. Időnként az Égabroszt lapozgatva feltűnik, hogy milyen sok kis piros aláhúzás (piros aláhúzással jelölöm az általam megfigyelt és lerajzolt égitesteket) van már ezeken a térképlapokon. Az itt található fényes égitestek majdnem mindegyikét rajzoltam már, de a tüzetesebben átvizsgálva a vidéket azt látom, hogy bőven van még tennivaló a terület vizuális megörökítése terén. Igazából rá kell jönnöm, hogy a fényes objektumok majd' fele bizony még nem került bele az észlelőfüzetembe...nem is beszélve a halványabb, ám mégis látványos gyöngyszemekről. Ez itt valóban a nyílthalmazok birodalma: csupán négy gömbhalmaz található itt (ha az Eridanus gömbhalmazát is ide csapjuk), galaxisokból 10 magnitúdós fényesség körül szintén csak alig öt-hat darabot tudunk összeszámolni, továbbá planetáris ködökből 12 magnitúdóig nyolc-kilenc darabot láthatunk. Viszont nem ez a helyzet a nyílthalmazokkal: 10 magnitúdóig legalább hatvan darabot figyelhetünk meg! A Tejút síkjában, előfordul, hogy egy kis távcsővel nincs is idő mindet végignézni egy éjszaka. Lerajzolni őket pedig igazi maratoni munka! Hosszú évekre, évtizedekre tartó kellemes elfoglaltság...

Ebben a kis blogbejegyzésben szeretnék egy kis számvetést tartani arról, hogy hol tartok én ebben a munkában (nem is munka mert nagyon élvezem). Hét éve kezdtem el a terület felderítését. Alapelv, hogy a jó légköri átlátszóság mellett rajzolok csak. Persze bárhol is legyen egy objektum az égen, minél tisztább a levegő, annál jobban látható, ám itt a horizont közelében ez fokozottan igaz. Így ez a projekt nem halad gyorsan: leginkább a nagyon tiszta téli, vagy tavaszi hidegfrontokat követő estéken művelhető. Talán ez adja a varázsát számomra: a rövid észlelési ablak, amelyen át azonban csodás dolgokat láthatunk!

Készítettem kettő kis térképet a területről (két részre bontva azt) , amelyen piros csillaggal jelöltem az eddig lerajzolt égitesteket. Fontos megjegyeznem, hogy csak a befejezett észlelések találhatóak itt; vannak félkész rajzaim, és vannak olyan objektumok amelyeket csak megcsodáltam, ám ezek nem kerültek fel a térképre. Íme tehát az általam lerajzolt égitestek 2019.09.11-ig:

Az észleléseket folytatom tovább; egy-két hónap és a téli Tejút déli vége ismét elérhető.

Cseh Viktor

2019.09.11. Debrecen

TELJES HOLDFOGYATKOZÁS 2018.07.27.-ÉN

2018 júliusában sor kerül az évszázad egyik leglátványosabb holdfogyatkozására – harangozta be a média. Ez az  állítás csak részben igaz! Úgy gondolom, minden holdfogyatkozás szép, és látványos jelenség, csupán néhány dologban térnek el egymástól. A július 27.-én lezajlott esemény csupán a hosszában volt úgymond rendkívüli, és abban hogy az éppen oppozícióban lévő Mars közel látszott a Holdhoz. Lássuk, hogy mi hogyan éltük át a feleségemmel Katával ezt a szép estét!

A holdfogyatkozás adatai, láthatósága a Földön, és a Hold útja a földárnyékban

Hetekkel előre elkezdtem nézelődni, hogy vajon honnan lenne érdemes megfigyelni a holdfogyatkozást. Az első, és legegyszerűbb megoldás, a társasház erkélye lett volna ahol lakunk; 3. emeleti lakás, délkeleti kilátással, majdnem tökéletes horizonttal. Viszont a fényszennyezés nagyon-nagyon erős. Ez pont akkor jelentene gondot, amikor a Hold éppen a leglátványosabb, ám leghalványabb. Igy tovább keresgéltem, s hosszas gondolkodás után abban állapodtunk meg a fogyatkozás délutánján, hogy leugrunk a Hortobágyra. Mindentől, és mindenkitől távol, a 33-as főút mellett, a Nemzeti Park területén. Ez volt tehát az ideális helyszín a megfigyeléshez. Már csupán a jó időben kellett bízni. Ezekben a hetekben nagyon meleg volt, s bár volt csapadék, leginkább csak helyi zivatarok áztatták a pusztát. Jó reménységgel indulhattunk hát neki ennek a forró napnak is…

27.-én szintén nagyon meleg volt. Jómagam is dolgoztam és napközben a jelenség megfigyelésére készültem; nézegettem a térképeket, időjárás jelentéseket, az égbolton majd látható dolgokat, meteorrajok, műholdak átvonulásai stb. közeledve a munkanap végéhez egyre izgatottabb voltam, és igyekeztem mihamarabb hazaérni. Délután 16 órakor szikrázó napsütés, dögmeleg…18 óra után már közelgett a munkaidő vége; még mindig jó az idő. Hazaérkezve lezuhanyoztam, ettünk, bepakoltunk, és behuppantunk az autóba hogy elinduljunk a megfigyelési helyre. Ekkor láttuk meg, hogy teljesen beborult az égbolt és mindenfelé viharfelhők gyülekeztek. Miután elindultunk és rátértünk a 33-as főútra, akkor láttuk meg mennyire reménytelen a helyzet. Eléggé mérges lettem, ám Kata bíztatott és azt mondta, hogy imádkozott az estéért. Ezzel a tudattal mentünk tovább és végül megérkeztünk a 33-as főútvonal egyik kis pihenőjébe, ’’kiállójába’’ Nagyhegyes közelében. Éppen csepergett az eső mikor megálltunk, ezért bent maradtunk a kocsiban. Mivel innen nem volt jó a kilátás, átálltunk a szemközti oldalra ahol beljebb tudtunk menni. Mint később kiderült ez abból a szempontból is jó döntés volt, hogy a másik oldalon kisebb tömegnyomor alakult ki az egymás után érkező laikus érdeklődők miatt. Sajnos nem csak magával a 20-30 emberrel volt a baj, hanem azzal, hogy nem tudták hogyan kell a sötétben ’’viselkedni’’, eljárni. Lézerekkel játszó gyerekek, az autó reflektorát percekig felkapcsolva hagyó felnőttek borzolták az idegeinket. No de sebaj, végül is jól alakultak a dolgok…

Ahogyan várakoztunk és beszélgettünk, egyre sötétebb lett, ám a felhőzet is egyre inkább összezárt felettünk. Kerestük a Holdat a puszta felet ám hiába; sűrű felhőzet volt a délkeleti horizonton,  emiatt egyre inkább alábbhagyott a lelkesedésünk. Mellettünk egy fickó a hiper-modern fotófelszerelését próbálgatta. Aztán egyszer csak láttam valami halvány derengést az egyik felhő mögött…

A fotó a teljes fogyatkozás idején készült. Balra fent egy Perseida meteor látható, jobbra egy repülő húz csíkot.

pár perc múlva megláttuk a Holdat. A Föld árnyéka ekkorra már kb. a holdkorong szélességének jó 40%-áig behatold a holdkorongba. Nagyon örültünk, hogy legalább ennyit láthatunk a szép fogyatkozásból. Távcsövek tekintetében kettő darab binokulárral fegyverkeztünk fel; Az egyik az én 10x40-es tetőélprizmás ED távcsövem volt, amit Kata használt, a másik pedig egy 8x40-es gyönyörű eredeti Tento binokulár. A távcsövekben, nagyon szép volt a látvány! Ahogy telt az idő, egyre sötétebb lett és a felhők között bujkáló Holdat figyeltük, közben beszélgettünk, élveztük az estét. Azt is észrevettük hogy felragyogtak az első csillagok is; Leghamarabb a Vega és a Deneb tűnt fel magasan a fejünk felett, aztán a Jupiter, Szaturnusz, Arcturus, Anteres… És ahogy egyre-másra feltűntek ezek az égitestek, azt is észrevettük, hogy az égboltnak egyre nagyobb területe is szabaddá válik. Sőt! Ezek a területek teljesen tiszták, még fátyolfelhőzet sincs. Ennek nagyon megörültünk, mivel a Holdnak már nagyon kicsi része látszott csak. A Mare Crisium piciny tengere még éppen nem volt árnyékban.

Ahogy nőtt a sötétség, úgy tisztult az égbolt, és ezekkel párhuzamosan egyre inkább fogyott a Hold, aztán egyszer csak 21:30 környékén az utolsó fényes kis darabkája is eltűnt a Holdnak. Ekkorra azonban már szinte teljesen kitisztult az égbolt, csupán délnyugaton láttunk villámlást a Skorpió csillagai alatt, amely azonban még inkább hangulatossá tette az estét. Megálltunk és belebámultunk a hatalmas csillagóceánba, mely ott terült el a fejünk felett: tökéletes panoráma a Hortobágyon, kellemes nyáresti levegő, tücsökciripelés, a Tejút ott burjánzott a fejünk felett, mindenfelé sok-sok száz és ezer csillag, a délkeleti horizonton pedig ott izzik halványan a Hold, alatta a tündöklően fényes Mars társaságában. A látványt nehéz fényképeken, vagy írásban visszaadni, olyannyira szürreális és szép… Ezért megérte kijönni ide. Próbáltam fotózgatni is, de mi úgy voltunk vele, hogy szeretnénk átélni ezt az egész jelenséget. Ha az ember csak fotóz és egész idő alatt azzal van elfoglalva, hogy jól sikerült képeket gyártson, akkor gyakorlatilag NINCS IS OTT! Mi ott akartunk lenni.

A fogyatkozásnak ebben a periódusában eléggé lelassult az idő múlása; bő másfél óráig alig mozdult valami. Tehát ezt a kis idő kihasználtuk arra, hogy a régi jól ismert csillagösvényeken barangoljunk. Mióta Debrecenben vagyok, csak az erősen fényszennyezett égen nézelődök, s nincs alkalmam a Tejútban barangolni és halvány objektumokra vadászni. Katával először a csillagképeket azonosítottuk: Lant, Hattyú, Nagy Göncöl, Sasa, Delfin Nyilas, Skorpió, Bak, Ökörhajcsár… nagyjából ebben a sorrendben, ugyanis az égbolt szakaszosan tisztult a megfigyelés alatt. Szabad szemmel sok mély-ég objektumot azonosítottunk: M31, Ikerhalmaz, Melotte 20, Ic 4665, M24, M8, M20-21, NGC 7000, Vállfa-halmaz, Mizar-Alcor kettőscsillag… Aztán a távcsöveket szegeztük az égboltnak. A kis eszközökkel már sokkal halványabb, kisebb méretű célpontokat azonosítottunk, vagy éppen nagyobb méretű, halvány ködöket. Közben a déli horizonton is távolabb kúsztak a viharfelhők.

Én ismét a horizont irányába fordítottam a távcsövet és régi mániám újra előjött; megnéztem mi látszik a Hortobágyról, a déli horizonton csak pár fok magasan delelő csillagképekből… de nem jártam nagy sikerrel. Mint már írtam fentebb, a Skorpiótól délnyugatra vihar tombolt. A Corona Australis-ból csak pár csillag látszott, és a felhők 5-6 fok magasságig mindent kitakartak. Úgyhogy nem tudtam túl sokat megfigyelni a déli égboltból.

23 óráig nézelődtünk az égbolton, aztán újra a Holdat figyeltük mivel elkezdődött a kilépés a földárnyékból. Szabad szemmel is látható volt, ahogyan a Hold bal széle egyre világosabb, narancsos színűvé válik. Majd egyszer csak megjelent egy icipici, fényesen világító terület a Holdperemen, közel az Grimaldi kráterhez. Ez kb 23:15 körül következett be. Azután ez a terület egyre nagyobbra hízott, és tíz perc, negyed óra múlva már a Hold könnyen árnyékot vetett a talajon. Egyre világosabb lett, a Tejút egyre inkább eltűnt az égboltról. Mikor autóba ültünk és hazaindultunk, még a holdkorong egyharmada takarásban volt, és mikor Debrecenbe értünk egy pici részen még láttuk az árnyékot. Mire felértünk, a társasház harmadik emeletére a Hold már „csupasz” volt… a félárnyékot nem érzékeltem. Még néhány dolgot megcsináltunk, és mielőtt ágyba kerültünk, én az erkélyről még kicsit nézelődtem a csillagos égbolton a 8x40-es Tento binokulárral. Nagyon jó volt az észlelés, az éjszaka csendje kint pusztán, és a jelenség is egészen rendkívüli hatású. Sajnáltam, hogy már vége, de készülődök a következő hasonló jelenségre.

A földárnyék elkezd levonulni a Hold felszínéről, és újra kifényesedik az égitest

Néhány szóban azért térjünk ki a jelenség, és a megfigyelőhely paramétereire is. Ezek itt felsorolásszerűen lesznek feltüntetve. Az időadatokat UT (Universal Time-ban) adtam meg. Ehhez kettő órát kell hozzáadni, hogy megkapjuk a magyarországi helyi időt. Tehát:

JELENSÉG: Teljes Holdfogyatkozás (a 129-es Szárosz ciklus, 38. fogyatkozása a 71-ből)

LÁTHATÓSÁG: Dél-Amerika, Európa, Ázsia nagy része, Ausztrália

BELÉPÉS A FÉLÁRNYÉKBA: 17:14 UT

BELÉPÉS A TELJES ÁRNYÉKBA: 18:24 UT

TELJES FOGYATKOZÁS KEZDETE: 19:30 UT

LEGNAGYOBB FOGYATKOZÁS: 20:21 UT

TELJES FOGYATKOZÁS VÉGE: 21:13 UT

KILÉPÉS A TELJES ÁRNYÉKBÓL: 22:19 UT

KILÉPÉS A FÉLÁRNYÉKBÓL: 23:28 UT

TOTALITÁS IDŐTARTAMA: 1 óra 42 perc

RÉSZLEGES FOGYATKOZÁS IDŐTERTAMA: 3 óra 54 perc

A FÉLÁRNYÉKOS FOGYATKOZÁS IDŐTERTAMA: 6 óra 13 perc

A HOLD ADATAI:

HOLDKELTE A MEGFIGYELŐHELYEN: 18:08 UT

CSILLAGKÉP: A Bak csillagkép területén

LÁTSZÓ ÁTMÉRŐ: 29.6 ívperc

TÁVOLSÁG A FÖLDTŐL: kb. 403800 km (A fogyatkozás a holdpálya felszálló csomópontjának közelében következett be.)

MEGFIGYELŐK: Cseh Viktor, Cseh-Nagy Katalin

ÉSZLELŐHELY: Hortobágyi Nemzeti Park - GPS: 47.571 N, 21.258 E

ESZKÖZÖK: 8X40 Tento binokulár, 10x42 Lacerta Binokulár, Canon EOS 1100D

Megfigyelők :)

Sajnos nagyon sok helyen borult volt az égbolt Magyarország felett, így az emberek nagy része nem látta a jelenséget. Azonban nem kell sokat várni a következő holdfogyatkozásra, ugyanis 2019 január 21.-én reggel láthatjuk a következőt. Kár hogy ez az esemény holdnyugtakor még tartani fog (a legnagyobb fogyatkozás 6 óra 12 perckor, már jócskán szürkület idején következik majd be), és valószínűleg az időjárással is több gond lesz. Januárban még ritkább a derült ég. De attól még bizakodjunk!

2019 július 16-án pedig egy részleges holdfogyatkozást láthatunk, amikor a Föld árnyéka a holdkorong 65%-át takarja majd el éjfélkor. Tehát jövő évben nem leszünk híján a holdfogyatkozásoknak.

Derült, fényszennyezéstől mentes éjszakákat kívánok mindenkinek!

Cseh Viktor

2018 augusztus 1., Debrecen