A Mare Serentitatis világítótornyai

A holdészlelők figyelme - az enyém is - általában a terminátor menti alakzatokra irányul. Az árnyékhatár mentén a legplasztikusabb a táj, s ennek oka hogy a látszattal ellentétben a Hold felszínformái is lankás emelkedőkből állnak csupán. A korai holtészlelők úgy ábrázolták ezeket az alakzatokat, mint merészen a magasba törő hegységeket, völgyeket. Tehát a napkelte/napnyugta egy holdbéli tájon, az árnyékok segítségével mutatja meg annak arculatát. Ám mi történik magas napállásnál?
A teliholdhoz közeledve személy szerint egyre kevésbé figyeltem égi kísérőnkre, mondván; úgysem látni ilyenkor semmi érdekeset. 2013 márciusának közepén ez a véleményem teljesen megváltozott, hiszen van amit csak ilyenkor látni; óriási kráterek tűnnek el a szemünk elől, és apró alakzatok mutatnak hihetetlen fényességet...
Földvári István Zoltánnal már több közös szimultán 'projektem' volt, így adta magát az ötlet hogy 2013 március 14.-nek estéjén vegyük szemügyre együtt az egyik legszebb tengert a Hold innenső oldalán. Vajon hány kráterecskét tudunk összeszámolni annak belsejében?

A megfigyeléseket 10cm-es lencsés távcsővel végeztem 158X-os nagyítással, valamint egy GSO W56-os zöld szűrővel. A képet élesre állítva szoktattam a szemem a felszín részleteihez, s elkezdtem először figyelni a 'nagyobb' krátereket: Linné, Bessel, Very, Deseilligny, Sarabhai, Sulpicius Gallus, Bobillier stb. Ezel szerkezeti elemeket is megmutattak magukból:
Bessel - érdekessége hogy egy sugársáv halad át rajta, valószínűleg a Tycho-ból ered. Akkor rakódott le mikor a hatalmas becsapódás megtörtént, távol innen a D-i krátermezőn.
Plinius - Igen bonyolult albedoalakzatok figyelhetőek meg benne.
Menelaus - Véleményem szerint magas napállásnál a terület egyil legszebb krátere: igen fényes gyűrűként ragyog, belsejében a hegyecskék fénylenek.
Ezek után következett a számlálás, mely a Mare Serentitatis területére korlátozódott. A kis fénylő pontocskák száma három számolással 70-75 közé esett. Meglepő eredmény, hiszen ki gondolná hogy kis távcsővel, magas napállásnál ennyi minden megfigyelhető egy viszonylag kis területen. Külön érdekes volt - már ha albedoalakzatoknál tartunk - a Mare Serentitatis határánál, a Pliniustól kissé É-ra megfigyelt éles sötét határvonal. Tényleg éles határ van az innen D-re eső Mare Tranquillitatis-ra átlépve.
További érdekes terület volt a síkság ÉNy-i szeglete, ahol fényes sávok, sávdarabkák láthatóak, egymásra rakódva; két 'X'-et formáznak a Rima Calippus közelében.
Ha már tengerről van szó engem ezek a pici, szinte csak ilyenkor látható fiatal kráterek azonnal a világítótornyokra emlékeztettek. Innen jött a kis szimultán megfigyelés címötlete is.
2014.03.14. Nagyvarsány