Forgolódok össze vissza...nem tudok visszaaludni...hátamon fekve kinyitom a szemem és az órámra nézek: 03:47 - "Nos amúgy is korán akartam kelni"
2014. március 24.-nek hajnala van. Mivel már többször is megjártam a légköri nyugodtsággal mostanában, meg a Hold is alacsonyan jár, úgy terveztem hogy most a 15X70-es binóval fogok észlelni. Az ég már világosodik de semmi probléma! Szóval kipakoltam mindent ami kellett és beletekintettem a dupla okulárba. Az első pillanatokban visszahőköltem a hatalmas fényáradattól, de később megszoktam...
Az okulárba tekintve először is fókuszálni akartam de aztán mégsem tettem. A Hold fázisa 49,4% a
Colongitudo értéke pedig 184,4° azaz a napkelte terminátora a túloldalon
valahol az Aitiken kráter közelében van. Nagyon érdekes volt megfigyelni hogy az életlen képen a terminátor ugyan olyan horpadásokat produkál, mint amiket néhanapján a bolygókon látunk. Két ilyen erős anomáliát figyeltem meg melyeket két sötét tenger okozott; Mare Voparum és a Mare Imbrium.
A fókuszálás után a legfeltűnőbb alakzat az Appenninek ragyogó hegylánca volt, mely mintegy 45°-ban döfte át az árnyékhatár vonalát.
É-ról D-felé haladva a következő érdekes alakzatokat rögzítettem:
A Plato kráter igen feltűnő, sötét. Nem csoda hiszen 104 km-es méretével még ilyen kis nagyítással is könnyű célpont. Az Imbrium medencében szépen sorakoztak a kis hegyecskék; Mons Pico, Montes Tenerife - ezek fehéren ragyogtak az esti napfényben. Copernicus; jól látható struktúrát mutat, a falainak teraszos szerkezete sejthető, a központi hegyecskéi jól látszanak, a Ny-i kráterfalnál éles árnyékok vannak. Jóval délebbre a Rupes Recta ragyogó, egyenes vonala vonta magára a tekintetemet, még a kis Birt-krátert is látni lehetett. A Deslandres-síkság nagyon érdekes volt; súrló fényeknél az öreg romos alakzatnak valóban kráter formája lett. Ny-i falai éles árnyékot vetnek. A Hell-kráter árnyéka egészen benyúlik a terminátorig, mint egy sötét vonal. A D-i krátermezőn medig a jó öreg óriások trónoltak; Willhelm, Tycho, Magnius, Longomontanus, Clavius és Moretus. Kissé nyugatabbra a Schiller-Zucchius ősmedence sötétebb árnyalatú foltjait is láthattam. A következő napokban ez az ősi formáció egyre jobban előtűnik, s talán a falmaradványait is azonosíthatjuk.
Nagyon nagy élmény volt a mai reggel, érdemes binokulárral is a Hold nyomába eredni. Ennek az észlelési módnak is megvan a maga esszenciája, pl. az erősen látszó, földfény, a környező mezőcsillagok látványa és a térhatás amit a kétszemes betekintés ad.
A fentebb látható kép a Holdfelszínt ábrázolja az adott nap hajnalán; ilyennek láttam a Holdat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése