A galaktikus nóvák megfigyelése az egyik kedvenc észlelési területem. Nagyon izgalmas várni, figyelni vajon mikor, és hol robban a következő csillag galaxisunkban. Még izgalmasabb fotózni az eget és utólag megtalálni rajta egy felfényesedő csillagot, vagy szisztematikusan keresni a tranziens jelenségeket. Általában elmondható, hogy a nóvakitörések annál fényesebbek minél közelebb vannak hozzánk, viszont a galaktikus tér sokfélesége erősen befolyásolja a nóvák láthatóságát, színét, fényességét. Előfordulhat, hogy egy hozzánk közeli robbanás nagyon halvány mivel az intersztelláris anyag elnyeli a fény nagy részét. Ilyenkor erős vörösödést szenvednek.
A nóvakitörések fizikai folyamatait nem szeretném itt tárgyalni. A jelen blogbejegyzés lényege, hogy az emberi történelemben történt legfényesebb kitöréseket tárgyalja. A felsorolt objektumokat 6 magnitúdós határfényességig szeretném bemutatni és felsorolni. Igyekeztem a lehető legtöbb nóváról fotókat keresni, így is bemutatni őket. A célom az, hogy kedvet csináljak a megfigyeléshez!
A legfényesebb nóvák listája:
Év Nóva neve Max
1918 V603 Aquilae -0.5
1901 GK Persei +0.2
1942 CP Puppis +0.3
1925 RR Pictoris +1.2
1934 DQ Herculis +1.4
1975 V1500 Cygni +1.7
1920 V476 Cygni +2.0
1866 T Coronae Borealis +2.0
1848 V841 Ophiuchi +2.0
1936 CP Lacertae +2.1
1999 V382 Velorum +2.6
1670 CK Vulpeculae +2.6
1960 V446 Herculis +2.8
1963 V533 Herculis +3.0
1946 T Coronae Borealis +3.0
1876 Q Cygni +3.0
1673 03846 Puppis +3.0
2013 V1369 Centauri +3.3
1912 DN Geminorum +3.5
2020 YZ Reticuli +3.7
1967 HR Delphini +3.7
1891 T Aurigae +3.8
2007 V1280 Scorpii +3.9
2015 V5668 Sagittarii +4.0
1999 V1494 Aquilae +4.0
1936 V630 Sagittarii +4.0
1887 V Persei +4.0
1612 04550 Leonis +4.0
1992 V1974 Cygni +4.2
2013 V339 Delphini +4.3
1933 RS Ophiuchi +4.3
1970 FH Serpentis +4.4
2006 RS Ophiuchi +4.5
1939 BT Monocerotis +4.5
1898 V1059 Sagittarii +4.5
1877 AB Boötis +4.5
2021 RS Ophiuchi +4.6
1986 V842 Centauri +4.6
1910 DI Lacertae +4.6
1903 DM Geminorum +4.8
2002 V4743 Sagittarii +5.0
1991 V838 Herculis +5.0
1967 RS Ophiuchi +5.0
1958 RS Ophiuchi +5.0
1950 DK Lacertae +5.0
1936 V368 Aquilae +5.0
1862 V728 Scorpii +5.0
1984 QU Vulpeculae +5.2
1968 LV Vulpeculae +5.2
2021 V1405 Cas +5.4
1985 RS Ophiuchi +5.4
1783 WY Sagittae +5.4
2016 V5856 Sagittarii +5.5
2009 KT Eridani +5.5
1927 EL Aquilae +5.5
1899 V606 Aquilae +5.5
2016 V407 Lupi +5.6
1918 GI Monocerotis +5.6
2018 FM Circini +5.8
1993 V705 Cassiopeiae +5.8
2018 V906 Carinae +5.9
1927 XX Tauri +5.9
Ezek tehát az emberiség történetének legfényesebb nóvakitörései, melyek eredete bizonyított, s a szülőcsillagot sikerült azonosítani. Ennél fényesebb jelenségeket csak a szupernóvák produkáltak, de azok teljesen más „állatfajba” tartoznak.
Nóvakitörések az égbolt teljes gömbfelületén, bárhol előfordulhatnak, de legnagyobb eséllyel a Tejút mentén láthatjuk meg őket. Itt ugyanis a Tejútrendszer csillagokban leggazdagabb tartományain nézünk keresztül. Viszont ahogy már említettem itt sok por és gáz is melyek a távoli csillagfényt jelentősen gyengítik. Vannak olyan szakaszai a Tejút sávjának (pl. Cygnus-Aquila régió), ahol a csillagközi intersztelláris anyag fényelnyelése 12-17 magnitúdó is lehet! Ez óriási érték és főleg a rövidebb hullámhosszakon lévő fényt (zöld-kék) érinti. Ezért is működik néhány nóvakereső program az infravörös tartományban (Palomar-Gattini IR). Ám ez leginkább a távoli nóvákat érinti. Ezek a kitörések általában erősen vöröses színű csillagokat produkálnak, mivel – úgymond – a fényük rövidebb hullámhosszú komponenseit a fényelnyelés elemészti út közben. A megfigyelhető nóvák 70%-a a Tejút centrumától a galaktikus egyenlítőn nézve 40-45 fokos távolságon belül észlelhető. Ez a csillagok nagy számából, sűrűségéből következik. Viszont itt a legnehezebb megtalálni is őket ugyan ezen ok miatt.
A legfényesebb, legszebb nóvákról alább egy kis fotós galériát állítottam össze. Nem minden eseményről készültek értékelhető felvételek, ezért csak a legszebb, legjobb fotókat osztom meg itt. Jó nézelődést:
 |
| A +0,3 magnitúdós CP Puppis 1942-ben |
 |
| A V1500 Cygni 1975-ben +1,7 magnitúdóig fényesedett |
 |
| A V339 Delphini 2013 nyarán +4,3 magnitúdóig fényesedett. |
 |
| A +3,9 magnitúdós V1280 Scorpii 2007-ben |
 |
| A +3,3 magnitúdós V1369 Centauri |
 |
| A V1494 Aquilae 1999-ben +4,0 magnitúdós állapotában |
 |
| A V5668 Sagittarii szintén +4,0 magnitúdós csúcsfényességnél |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése