Avagy: mit mérlegeljünk mielőtt belevágnánk…
A tranziens jelenségek keresése nagyon izgalmas feladat és nagyon sok haszonnal jár a tudomány számára. A váratlan jelenségek mielőbbi felfedezése nagyon fontos, hogy idejében tanulmányozhassuk a fizikai, kémiai folyamatokat.
Az alábbi kis ismertetőben nem szeretnék elkedvetleníteni senkit sem ettől az érdekes területtől, mivel én magam is végzem. Nagyon izgalmas keresni a csillagok között nóvákat, törpenóvákat esetleg szupernóvákat. Viszont érdemes számba venni a lehetőségeinket, erőforrásainkat, hogy ne érjen csalódás minket. Ha a gondolkodás végére úgy látjuk nem nekünk való a dolog, akkor sincs probléma: a mások által felfedezett tranziens jelenségek nyomon követése is izgalmas. Mi kell tehát, hogy legyen esélyünk labdába rúgni?!
1. Rendszeresség
A tranzienskeresés egy kulcsfontosságú kérdése, hogy van-e, lesz-e energiánk rendszeresen megfigyelni az égboltot?! Méghozzá a lehető legnagyobb területeket, folyamatosan… mindig ugyan ott! Ha belegondolunk nem olyan egyszerű, pár naponta, heteken, hónapokon, éveken keresztül mindig ugyan azokat az égboltrészeket vizsgálni. Az ember egy idő után beleunhat a dologba. Viszont gyors változások felfedezéséhez szükséges a rendszeresség. A gyors nóvakitörések akár egy-két nap alatt 10-12 magnitúdós felfényesedést is produkálhatnak. Az javasolható tehát, hogy egy adott területet 2-3 napot kell észlelni, fotózni. Mindegy mekkora ez a terület: lehet több ezer négyzetfok is, de akár az is eredményre vezethet, ha a Tejút magja környékén figyelünk folyamatosan egy 10×10 fokos égrészt. A lényeg, hogy ne lankadjunk, mindig ugyan ott ellenőrizzük a látottakat.
2. A mintaterület ismerete
Ugyancsak a folyamatosság hozadéka az, hogy a mintaterületet alaposan megismerjük. Tudni fogjuk, hogy hol vannak már ismert változócsillagok, melyek megtréfálhatnak minket. Tudni fogjuk, hogy mely égboltrészeken kóborolnak rendszeresen kisbolygók, amik szintén hamis találatot adhatnak. Tehát a keresésünk eredményesebb lehet ennél fogva. Viszont ehhez is idő, és energiabefektetés szükséges. Nem lehet pénzzel megvásárolni.
3. A képek kezelése
Sokszor tekintik a kívülállók az asztrofotózást hiteles képrögzítési technikának. Pedig a kép elkészültéig a fotóanyag számtalan manipulatív eljáráson megy keresztül. Ennek végeredménye teljesen szubjektív lesz. A tranzienskeresés során az elkészült képanyagot csak nagyon alapvető képfeldolgozási eljárásoknak szabad alávetni. Magyarul: ne a szépséget vadásszuk, hanem a fotonokat! Nem kell sok kép, ezeket mentjük és összegezzük! Nincs olyan hogy kedvünk szerint kontrasztot, színhőmérsékletet állítunk, görbézünk stb. Ezek mind olyan eljárások, amelyek teljes mértékben átalakítják a képet. Információk tűnhetnek el, vagy valótlan képelemek keletkeznek, és ezen kívül a csillagok egymáshoz képesti fényességintenzitása véglegesen felborul. Nincs többé pontos fényességbecslés, egyéb mérés. Ha kidolgoztunk magunknak egy követhető eljárást a képfeldolgozásra, onnantól mindig azt kell követnünk, hogy a későbbi felvételek összehasonlíthatóak legyenek az újakkal. Nagyon át kell tehát gondolni. mit szeretnénk, s ki kell próbálni.
4. A keresés
Vizuális módszerekkel egyszerű dolgunk van: egy jó térképet kell összehasonlítani a távcsőben látottakkal, és ezt rendszeresen végezni. Itt is kiválaszthatunk egy kisebb területet, vagy szabad szemmel is végezhetjük ugyan ezt. Hogy a szabad szemes nóvakeresés mennyire nem nonszensz, életképtelen dolog azt a KT Eri (Nova Eridani 2009) esete bizonyítja legjobban. A „túl fényes” nóvajelölteket a keresőszoftver sok esetben nem tudja kezelni, kiszűrni!
A képeink összehasonlítására kell egy megfelelő szoftver (pl.: VaST) amely a referenciakép és a friss kép eltéréseit megkeresi. A kidobott találatokat meg kell vizsgálni. Előfordulhat, hogy hot pixel, képhiba, kisbolygó ad „hamis találatot”. Amennyiben minden lehetőséget kizártunk, akkor a változócsillag katalógusokat kell átnézni, nem-e egy Mira-típusú változó, törpenóva vagy egyéb ismeret csillag fényesedett fel. Ha ezek egyike sem magyarázza a jelenséget, akkor kezdhetünk örülni! Ez sok esetben több órás munka lehet.
Ha nincs programunk, vagy magunk szeretnénk átnézni a képeket, akkor „blinkeléssel” is dolgozhatunk. Ez szintén hosszú, fárasztó eljárás, ám eredményre vezethet!
A Vend47 szimbiotikus nóva felfedezése:
http://vendegcsillagkereso.blogspot.com/2018/08/vend47-egy-uj-szimbiotikus.html
5. Archiválás
Lényeges szempont, hogy a képeink mentve legyenek. Ez nem is olyan egyszerű dolog, amit egy példán szeretnék bemutatni. Egy 12 megapixeles RAW kép mérete kb. 22-24 MB. Minden égterületről érdemes legalább 3-4 képet készíteni: egyrészt képpáronként kell ellenőrizni egy találat esetében, hogy nem csak félrevezető jelenséggel van-e dolgunk. Másrészt pedig minimum rendelkeznünk kell legalább 2 db használható, bemozdulásmentes képpel. Tehát egy területről lesz 4×22 MB, azaz 88 MB információnk. Egy 180mm-es teleobjektívvel nagyjából 6,5×4 fokos égterületet tudunk átfogni. Tehát 200 négyzetfok lefotózásához (a megfelelő átfedésekkel) 12 db képmezőt kell megörökítenünk. Ha mindent összeszámolunk, akkor 12 képmező × 88 MB = 1,056 GB. Egyetlen éjszaka 1 GB adat és ez 2-3 naponta ismétlődik. Be lehet látni, hogy sok-sok terabájtnyi tárolókapacitás szükséges ahhoz, hogy archívumunk megfelelő időtávokat áthidalhasson. Nem beszélve arról, hogy egy mentés nem mentés! Legalább két helyen is menteni kell a felvételeket, hogy egy meghibásodásból adódó adatvesztés ellen biztosítva legyünk. Ez sem egyszerű!
6. Felszerelés, észlelőhely
Nincs szükségünk túl nagy pénzigényű felszerelésre. Az viszont fontos, hogy a lehető leghosszabb időtávon át ugyan azokat az eszközöket használjunk. Ha váltunk, azt jól gondoljuk meg!!! Vizuális észlelőként nem lesz egyszerű megszokni az új távcsövet, látómezőt. Fotós észlelőként pedig minden újra kell majd állítanunk, kalibrálnunk. Új korrekciós képek, új eljárás, stb… És meg kell szokni az új rendszert.
Fontos az is, hogy ha lehetséges, olyan észlelőhelyet találjunk amit sűrűn, gond és nehézségek nélkül kényelmesen, tudunk használni. Inkább észleljünk az udvarból, fényszennyezett égről 2-4 naponta, mint 3 hetente mondjuk egy sötét egű nemzeti parkból. A rendszeresség nagyon fontos. Közepes méretű fix teleobjektívekkel még belvárosi égről is elérhetőek 12-13 magnitúdós csillagok. Higgye el mindenki: bőven ad munkát ez a határfényesség is!
7. Tervezzünk előre
Érdemes havi, éves tervet készítenünk és azt követni. Pl. kiválaszthatunk egy-egy területet a nyári és a téli Tejútban is. Így amikor az egyik eltűnik, a másik észlelhető lesz. Nézegessünk térképeket a korábbi nóvák helyéről. Keressünk olyan területeket ahol nagyobb az esélye a felfedezésnek. De gondolkodhatunk fordítva is: észlelhetünk ott is, ahol ritkábban tűnnek fel tranziensek. Ebben az esetben olyan területeken észlelünk, ahol csak nagyon kevesen. Lehet éppen ezért találunk meg mi először valamit?! A lehetőségek száma végtelen, csak saját fantáziánkon múlik, milyen programot követünk. De kellenek a tervek és azok követése!
8. Ne csak a felfedezésért csináljuk!
Természetesen a cél felfedezni egy kitörő, felrobbanó csillagot. De a munka közben számtalan egyéb ismerettel és felfedezéssel is gazdagodhatunk. Az is nagyon nagy eredmény, ha nem mi találunk meg egy nóvát, de a felfedezés után átnézzük a képeinket, és egy korábbi időben megtaláljuk rajta a csillagot. Ezek az úgynevezett „pre-discovery” észlelések. Ezek azért nagyon fontosak, mert a felfényesedési fázis értelemszerűen mindig nagyon alulészlelt. Csak nagyon kevés olyan tranzienst láthattunk melyek a felfedezés után még fényesedőben voltak. Tehát az ekkor lejátszódó folyamatok még nem teljesen tisztázottak. A felfutó fázis nagyon izgalmas!
Nagy eredmény lehet, ha egy új változót találunk a képeinken, vagy egy ismert változó mutat újszerű viselkedést (pl. kitörést, flereket, vagy éppen elhalványodást).
És végezetül nagy eredmény, hogy
változócsillagok ezreiről lesznek adataink, hosszú hónapokon, éveken keresztül.
Ezeket feldogozva pontosíthatóak az ismert változócsillagok paraméterei.
 |
| A T Pyxidis kitörése 2011 tavaszán |
Bíztatok mindenkit arra, hogy ízlelje meg a tranziens jelenségek világát! Ha pedig megszereti, gondolkozzon el, milyen sok a felfedeznivaló ebben a szerteágazó világban!
Ajánlom megtekintésre Fidrich Róbert blogját, aki a téma nagy elöljárója, több változócsillag felfedezője:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése