Maraton a galaktikus egyenlítőn

Amatőrcsillagászként az ember folyton folyvást valamiféle új projektet talál ki, újfajta észlelési területeket hódít meg. Az elmúlt két évben az egyik fő észlelési területemmé vált a mély-ég objektumok megfigyelése mellett, a változócsillagok világa és ezen beül is a tranziens objektumok megfigyelése. Régóta terveztem már, a Tejút rendszeres fotózását, ám ezt csak nemrég kezdtem el.

Ehhez kapcsolódóan találtam ki azt is, hogy jó égről végigfotózom a teljes Tejutat a galaktikus egyenlítő mentén. Egyrészt lenne egy hatalmas észlelési anyagom az itt található mély-ég objektumokról, másrészt egy-egy feltűnő tranziens ellenőrzéséhez lenne megfelelő referenciakép (már ha a lefotózott területeken tűnik fel). A teljes, Magyarországról látható Tejúton végig szeretnék menni, és egységesen megörökíteni az eget 14,5-15,5 magnitúdós határfényességig (a horizont feletti magasság függvényében). Két bevált helyszínem van: 1. Debrecentől Ny-ra az M35-ös autópálya mellett, 2. A Hortobágyi Nemzeti Park területén egy kis kilátó a 33-as főút mellett. Természetesen Az összes fotót a Hortobágyi nemzeti parkból lenne a legjobb elkészíteni, de sajnos nincs mindig lehetőségem kijutni oda. A felvételeket egységese a következő felszereléssel és  beállításokkal készítem el:

Kamera: Canon EOS 1100D
Objektív: Zeiss Jena Sonnar 180mm f/2.8
Mechanika: EQ3+óragép
Integrációs idő: 30 sec
Érzékenység: ISO 1600/3200 (helyszíntől függően)
Rekeszérték: f/3.5
Színhőmérséklet: 4000K
Fájlformátum: JPEG (legjobb minőség)

A megfelelő átfedésekkel nagyjából 550-600 db felvételre biztosan szükség lesz, hogy körbeérjek a teljes Tejúton: a galaktikus egyenlítő mentén minimum 20-20 fokos sávot (azaz 40 fok) fotózok, de a központi régió környékén 40-50 fokra is el kell távolodnom galaxis magjától. A látómezőm 6,5°×4,5°, így 24 négyzetfokkal számolva azt jelenti, hogy nagyjából 14000-15000 négyzetfokos égterületről lesz fotóm. Huh! Nem kis munka! Egyszerre maximum 40-50 fokos galaktikus szélességet tudok jó esetben végigfotózni kb. 3-3,5 óra alatt. Az is benne van a pakliban, hogy ha egy területet mondjuk csak Debrecen mellől tudtam lefotózni, viszont kijutok a Hortobágyra, akkor újrafotózom. A legjobb lenne, ha a teljes körhöz a legsötétebb égen készített fotók állnának rendelkezésre. Így a projekt megvalósulásának hossza eléggé bizonytalan. Minden esetre szeretném ha ebben az évben meg tudnám csinálni. Itt alább szeretnék bemutatni két képet, mely a Hortobágyról készült, a téli égbolton:

Az hortobágyi égbolt elképesztő minőségét jól szemlélteti az M35 környékéről készült fotó. 1db kép, ISO 3200 a fentebb említett beállításokkal. A határfényesség 15,5 magnitúdó.

A Hortobágyon a déli horizonton is nagyszerű fotózni (a kép középpontja -34°-os deklináción): fent a pici halmaz az NGC 2439, jobb felső sarokban a Cr 140. 1db kép, ISO 3200 a fentebb említett beállításokkal. A határfényesség 14,5 körül alakul. 

Itt a blogon folyamatosan frissítem majd ezt az oldalt, és bemutatom mely azok a galaktikus egyenlítő mentén lévő területek, melyekről már készült megfigyelés. A következő, folyamatosan bővülő kis térképrészletek azt mutatják mikor melyik területet tudtam már fotózni: 

Az eddig jó minőségben, kiváló égbolt alól lefotózott területek. Az azonos színek, azonos napon készült képeket jelentenek. Tehát eddig 5 éjszakámba került (5-6 óra észlelés alkalmanként) lefotózni az adott területeket. Ez nagyjából 28 óra észlelési időt jelent. Jelenleg 561 db felvétel gyűlt össze a fenti területekről. Gyakorlatilag már a Cassiopeia vidékén van egy keskeny lefedetlen sáv, valamint néhol még szélesíteni kell az észlelési területet (pl. Aur-Gem északi része, Denebtől ÉNy-ra, stb).

Bízom benne, hogy lesz bőven alkalmam a 33-as főút mellől fotózni az eget a Hortobágyi Nemzeti Park területéről. Debrecen belvárosából csak nagyon korlátozott lehetőségeim vannak az erős fényszennyezés miatt. Ha kiugrok a város szélére már meghökkentő az, hogy mennyit javul a határfényesség. Azonban a Hortobágyról a látvány már-már félelmetes, szinte letaglózza az embert. A téli tejút olyan fényes volt, mintha a város széléről láttam volna a nyári szakaszt. A városlakókat a fényözön igazán különleges élménytől fosztja meg.

Hogy miért készülnek a képek, miért vágtam bele? Több dolog sarkallt rá:

1. Megfelelő mennyiségű, határfényességű referenciakép esetleges tranziens jelenségek megerősítéséhez.

2. Bőséges észlelési anyag változócsillagokról, mély-ég objektumokról melyek a galaxisunkban találhatóak.

3. Tranzienskeresés az adott felvételeken, vagy felfedezett jelenségek utólagos, felfedezés előtti viselkedésének vizsgálata.

A program meg is hozta az eredményeket: több ezernyi, tízezernyi változócsillag, egy szeptemberben felfedezett szimbiotikus nóva (GDS_J1830235-135539) megörökítése három hónappal a megtalálás előtt (cikk: https://viktorcsehdraws.blogspot.com/2022/09/gds-j1830235-135539-egy-uj-szimbiotikus.html) , sok száz nyílthalmaz, planetáris köd, sötét köd a galaktikus régiókban.

Hamarosan végére érek a maratoni észlelési projektnek, nagy öröm a tárolt felvételeket vizsgálni.

2022.10.13., Cseh Viktor

A V392 Persei "majdnem felfedezése"

2021 márciusában írtam egy blogbejegyzést egy nagy meghatározó élményemről, a Nova Sgr 2020 No. 3 megtalálásáról egy magyar asztrofotón. A Szauer Ágoston felvételén, a felfedezése előtt másfél nappal látszó objektum elindított egy olyan úton amin eddig amatőrcsillagászként nem jártam. A blogbejegyzés itt olvasható: 

https://viktorcsehdraws.blogspot.com/2021/03/egy-galaktikus-nova-utolagos-megtalalasa.html

Azóta keresem, kutatom a mások és magam asztrofotóin, hogy egy-egy tranziens jelenség meg lett-e örökítve a fotós tudtán kívül. Több olyan saját fotót is találtam amin ugyan nem látszik az időszak nóvája, de nagyon közel készült az adott fotó a felfedezés időpontjához. Sőt! Pl. két nóva esetében a V435 CMa és a V3666 Oph területeit a felfedezések előtt 1-2 nappal megörökítettem. Sajnos a kis alapobjektíves képeken a HMG még jó ég esetében sem kúszik 8.0-8.2 magnitúdó alá. Így ezek nem látszottak, viszont hajmeresztő volt látni, mennyire közel jártam egy első észleléshez...

Nos a képeimet tovább nézegetve egy újabb fényes nóva felfedezésének időpontjához érkeztem: a V392 Per- 2018.04.29-én találták meg és maximumában 6,2 magnitúdóig fényesedett! Az év egyik leglátványosabb nóvája volt. Mivel akkor még nem nagyon érdekelt a változócsillagok világa, ezért nem figyeltem ezeket a híreket. Nem tudtam a nóváról.

Viszont találtam egy képet, melyet pont az esküvőnk előtti hétvégén Nagyvarsányból készítettem. Jól emlékszem hogy esti séta közben, elsétáltunk egyik kedvenc észlelőhelyemre, és a Vénusz lenyugvását figyeltük. Közben a telihold fényében fotóztam az eget. Nos az egyik ilyen felvételen találtam meg a nóvát, a felfedezés előtt egy nappal!!! Huh! Még a hideg is kiráz attól, hogy nem tudva a dologról Nakamura Judzsi előtt egy nappal már észleltem a csillag fényét. Persze nem elég csak fotózni, meg is kell találni a csillagot: az a nagyobb munka! Íme a fotó, kinagyítva és felerősítve egy kis inzerten a nóva:

A nóva az ominózus fotón, melyet csak másnap április 29-én fedeztek fel. A telihold fénye miatt nem lehetett sokat exponálni, és nem is ez volt a cél.

A nagyított inzert külön megmutatva, hogy jobban látsszon az eredmény. (Zöld csatorna)

A csíkokkal bejelölt kis csillag a nóva. Ugyan a közelben van egy 9,3 magnitúdós csillag, de a fotón 7,7 magnitúdónál nem látszik semmi sem ami halványabb. Úgyhogy minden bizonnyal ez a már fényesedő, kitörésben lévő V392 Persei.

Érdekes volt ez a kutakodás, és az eredmény: ismét fellelkesített! Nem is jól mondtam, mert inkább még inkább lendületet adott és megerősített abban, hogy érdemes rendszeresen fotózni az eget.

A Vénusz alsó együttállása

Mindig is szerettem a Vénusz fázisváltozását követni. A kedvenc időszakom az amikor már csak nagyon keskeny kis sarlónak látszik a bolygó, szinte körbeér a gyűrű a korongon. Az a nagyszerű, hogy a Vénusz igen erős, koncentrált fénye nagyon jól láthatóvá teszi: olykor a nappali égen is simán látható szabad szemmel.

2022. január 10-én hajnalban a fagyos -8°C-os levegőben, a havas táj fölött rendkívül kitisztult a levegő. Megreggeliztem, összekészültem a munkába, ám mielőtt elindultam volna még lefotóztam a Vénuszt. A bolygó alig 24 órával volt az alsó együttállása után, viszont sokkal északabbra volt mint a Nap így kb. 5 fokra volt tőle. 

A Vénusz adatai:
Elongáció: 5,5°
Átmérő: 62,7"
Számított fényesség: -4,1 magnitúdó

Tehát lefotóztam a bolygót most csak úgy: nagy távcső, nagy nagyítás és mindenféle extra dolog nélkül TELEOBJEKTÍVVEL! A Zeiss Sonnar 180mm-est használtam f/5.6-ra rekeszelve. A légkör erősen hullámzott és az erős atmoszferikus diszperzió is "meggyepálta" a Vénuszt de egy nyugodt pillanatban azért szépen látszott. Le is kaptam. Íme a mini-holdsarló, azaz Vénuszsarló:

Canon EOS 1100D + Carl Zeiss Sonnar 180mm f/2.8 (ISO 400, 1/200 sec, f/5.6)

Két nappal később 2022.01.12-én is lefotóztam a sarlót: az ég állapota kissé rosszabb volt a múltkorinál, de a sarló már távolodott a Naptól. Egyértelműen vízszintesen áll az ív. Szabad szemmel fényes csillagként látható. Nagyon szép a látvány!

Canon EOS 1100D + Carl Zeiss Sonnar 180mm f/2.8 (ISO 400, 1/200 sec, f/5.6)

Az a helyzet, hogy bár a Vénusz megtalálása nem nehéz az alsó együttállás idején, eddig nem próbálkoztam vele. Régebben, alsó együttállás előtt pár nappal úgy gondoltam már nem észlelhető a Vénusz, majd a hajnali égen is vártam pár napot. Felső együttállásoknál is hasonlóan gondolkodtam. Mindig vártam pár hetet míg a Vénusz újból "előbukkant" a Nap sugaraiból. Persze komoly észleléseket ilyen közel a Naphoz nem nagyon lehet végezni, de a Vénusz fényessége lehetővé teszi hogy a központi csillagunk környezete se legyen "holt térrész".

Ha a Vénusz É-ra halad el a Naptól, akkor akár hajnalban, akár este próbálkozunk láthatjuk a bolygót. Érdekes, hogy a 10-én hajnalban készült fotón a sarló dőléséből azt hihetnénk, hogy este készült képet látunk. Pedig nem! Mivel 5,5°-kal É-ra volt a naptól azért ilyen érdekes a korong dőlése.

Törpenóva a Geminiben: TCP J07094936+1412280

Kodzsima Tadasi japán amatőr fedezte fel a törpenóvát 2021 december 28-án 13,6 magnitúdónál. A csillag egy nap alatt 12,2 magnitúdóig fényesedett, majd halványodni kezdett. Az alábbi térképek mutatják a feltűnésének helyét, a Gemini déli határvidéke mentén..

Az idei év első sikeresen megfigyelt tranziense a Geminiben felfényesedett törpenóva volt. Az objektum január 7-én már csak 14,0 magni körül járt. Színe a felvételeken egyértelműen zöldeskék. A fotón két vonalkával jelöltem. Nem valószínű, hogy visszafényesedik, de azért érdemes lesz szemmel tartani. A V0606 Vul is igen meglepő módon vislekdett.

A csillagok színei

 Ha felnézünk az égboltra, általában nem látunk színes dolgokat. Kivételt képeznek ez alól azok a fényes, időnként gyors lefolyású jelenségek, melyek csak ritkán tűnnek föl. Például fényes meteorok, sarki fény, esetleg távcsővel a Holdon és a bolygókon vehetőek ki határozott színek.

A csillagok szabad szemmel nagyon egyszínűek, távcsővel a legfényesebbek mutatnak színeket, de nem jellemzőek. A csillagok spektrális osztályozása nagyon szerteágazó, és sokféle színhőmérsékletű csillag létezik. A csillagok színe függ a hőmérsékletüktől. A sugárzó testekre jellemző, hogy az egyre nagyobb sugárzási teljesítményhez egyre rövidebb hullámhossznál társul a kibocsátás maximuma. Azaz: minél "hűvösebb" egy csillag annál vörösebb, és minél "forróbb" annál kékebb. 

Készítettem egy kis montázst melyben különböző fényes, jól ismert csillagokat fotóztam le. A fotózást azonos beállításokkal csináltam végig: ISO 400 érzékenység, f/4.0 rekesz, 2 sec expozíció és a fényképezőgépre 4000K-es színegyensúlyt beállítva. A trükk az egészben, hogy szándékosan defókuszáltam a képet, így a csillagkorongok színe sokkal egyértelműbb mintha éles képnél vizsgálnánk őket. Íme az eredmény:

Igazán izgalmas, érdekes volt a megfigyelés. Érdemes lenne néhány "extrém" színhőmérsékletű csillaggal is folytatni a sort. Erre a jövőben sort kerítek.

Karácsony a csillagok között

Egy 19 évvel ezelőtti karácsonyom történetét szeretném megosztani, napról-napra, emlékről emlékre...

2021.12.24. 19:45 – Ha emlékeim egészen pontosak, akkor 19 évvel ezelőtt pontosan ezekben a percekben szegeztem életem első távcsövét az Orion csillagkép Rigel nevű, legfényesebb csillagára. A forró, kék színű óriáscsillag felszínét ugyan nem láttam, de elindultam egy olyan úton, amelyen még most is megyek. Nagyon sok tapasztalatot, és sok örömet szereztem az amatőrcsillagászati megfigyelések során.

Az égbolt láthatósága akkor amikor először pillantottam távcsőbe, a saját távcsövembe. A Rigelt vettem célba a konyhaablakból.

Kinézve az ablakon, sajnos ma este 2021-ben csak az esőt és a felhőket látom, de tudom, hogy a csillagok – így a Rigel is – ott ragyognak a felhők felett. A csillagok ugyan olyanok, mint húsz éve, sőt több ezer éve. A változások olyan picinyek, hogy azt ember nem láthatja! A csillagok megbízhatóak, irányt mutatnak a sötétben. Tóth Árpád „Kaszáscsillag” című versének sorai jutnak eszembe:

„Égett nagy fényjelekkel,

Csupa-rejtelemmel,

Ő, az örök Orion,

A Vén Égi Ember.” 

2021.12.25. 13:02 - Karácsony első napján ma esik az eső, borult az ég. Mostanában ilyenek a karácsonyok Magyarországon. 2002.12.25-én is hasonló volt a helyzet, azzal a különbséggel, hogy akkor eső helyett hó szállingózott. Az ég akkor is borult volt. Napközben a kis távcsövemmel a távoli tereptárgyakat vizsgáltam: templomtornyot, madarakat a fákon, háztetőket, kéményeket, stb. Ez egy szerdai nap volt akkor, és a téli szünet is nagyon hosszúra nyúlt, majdnem másfél hétre. Hetedikes voltam a Nagyvarsányi Általános Iskolában. Kicsi iskola volt, de nagyon jó közösséggel, és a "falusi" jellegéhez képest meglehetősen sok tehetséges tanuló került ki innen. Arról nem volt tudomásom, hogy másokat is érdekelne a csillagászat, így leginkább magányosan csillagászkodtam.

Szóval ezen a napon sokat vártam a derült időre, de egész nap borult volt. Este korán besötétedett, majd a karácsonyi istentiszteletről hazatérve eléggé korán nyugovóra tértem. Nem tudtam még akkor, hogy milyen nagy élményben lesz részem másnap reggel...

2021.12.26. 07:01 - Karácsony másnapja van és folytatódik az esős, felhős idő. Nos nem így telt a reggel 19 évvel ezelőtt... Felébredve megreggeliztem, kinéztem az ablakon, s láttam a havas tájat a felkelő nap sugaraiban. Reggeli után a szobámban a távcsövemet vizsgáltam, és tanulmányoztam. Ekkor jöttem rá hogy az okulárja változtatható nagyítású: 35×-50× között.

A szobámban a földön ülve egyszer csak megláttam az utolsó negyedben járó Holdat.  Azonnal odafordítottam a távcsövet, mert tudtam, hogy végre elérhető közelségbe kerültem ehhez az égitesthez. Az okulárban élesre állítottam a képet és megdöbbentem a látottakon: mindenhol kráterek, hegyek, völgyes tájak. Percekig bámultam a holdfelszínt. Teljesen le voltam nyűgözve attól, hogy mennyi sok új dolgot láthatok még ezzel a kis eszközzel ezután. Viszont zavart, hogy nem tudom teljesen lesre állítani a képet. Azt gondoltam baja van a távcsőnek, ám észrevettem, hogy ablakon keresztül szabad szemmel is kicsit torzulnak a dolgok. Tehát feltápászkodtam és a távcsövet kivittem az udvarra. A járdáról mér elsepertem a havat, így oda lepakoltam és megkerestem a Holdat. Mondanom sem kell, hogy a kép teljesen éles volt kintről. Ismét percekig bámultam a Holdat és aznap nagy terveket szőttem, hogy mit és mikor fogok megfigyelni.

Mivel ma 2021.12.26-án a Hold szinte pontosan ugyan olyan fázisban van mint akkor, le szerettem volna fotózni. Igazából ez adta ennek a bejegyzésnek az apropóját is. Itt bővebben olvashatsz róla:  https://viktorcsehdraws.blogspot.com/2019/12/ket-evtizeddel-kesobb.html De sajnos a felhők miatt ez nem lehetséges. Így Stellariumban a holdról készítettem képernyőképet, mely 2002.12.26-án reggel mutatja. Pont úgy ahogyan én láttam aznap reggel. Utólag észrevettem, hogy egy fényes csillag is ott volt a Holdtól É-ra, de azt akkor én nem láttam.

A Hold, amint 2002.12.26-án reggel megláttam távcsővel!

Jó volt a napokban így visszaemlékezni erre az időszakra. Még jobb lett volna, ha derült az ég, s ugyan azt láthatom mint akkor reggel.

Fotografikus binokulározás

A bejegyzést elolvasva, értelmezhetővé válik a "borgőzös" cím... :-)

2021. decemberének egyik hétvégéjén Nagyvarsányban voltunk, ám sajnos pont a teliholdas égen tudtam csak észlelni. Eszembe jutott, hogy bizony mégis csak élni kellene a lehetőséggel és fotózni, távcsövezni kellene. Van egy régi tervem: minél több területet végigfotózni 12-13 magnitúdóig, hátha találok valamiféle tranziens-jelenséget. Ezen kívül ennek lehetne egyfajta „mellékterméke” egy másik projekt is. A felvételekből össze lehetne állítani utólag olyan fotókat, melyekkel a binokulárokban mutatkozó ó látványt lehetne utánozni. Sötét vidéki égről 9,0-9,5 magnitúdós csillagokat még éppen el lehet érni egy 7×50-es binokuárral, egy 10×50-es pedig talán még 10,0 magnitúdós csillagokat is láthatóvá tesz. A látómezeje egy-egy ilyen távcsőnek 7° és 6° körül van, a 15×70-es távcsöveké pedig 4-4,5°körül. Így olyan képeket készítettem amelyek ezekhez a méretekhez illeszkednek.

A koncepció egyszerű: 20-30 másodperces egyedi expókat készítek, majd azokat utólag megszerkesztem és fekete, kerek látómezővel létrehozom a binokuláros „látványt”. Tehát szépen fotózgattam a holdas égen, és nem kellett azt éreznem, hogy értelmetlenül jöttünk a vidéki ég „alá”. Különösen jó volt az is, hogy egy „lazább” programot követve nem kellett feszítetten észlelnem. Fotózás közben stílusosan, a 10×42-es binokulárommal nézelődtem. A kiválasztott területek, objektumok a következők lettek:

M 31, Melotte 20, M 35, Collinder 69, Collinder 70 (az Orion öve), M 42-43, M 44, Szíriusz és az M41 valamint az M46 és M47.

Az időjárás és az égbolt egyszerűen fenomenális volt. A hőmérő hajnalban ugyan -4 fokot mutatott, de az enyhe szél miatt alig nőttek jégkristályok és párásodás sem lépett fel. A telihold ellenére az égbolt bársonyosan sötét volt. Azt hiszem ez volt az utóbbi hónapok egyik legtisztább légkörű éjszakája.

Megpróbáltam a tipikusan binokulárokkal is látható objektumokat és területeket választani. Sőt! Kifejezetten binokulároknak való égboltrészeket kerestem, melyeket én is szívesen megnézek ezekkel a kis távcsövekkel. Az elkészült fotókon semmiféle módosítást nem alkalmaztam, csak a látómezőt szimuláló sötét keretet adtam hozzá. Az alábbi kis galéria ezeket a fotókat mutatja majd be. Még egyszer szeretném leszögezni: A fotók készítésének célja az, hogy a vizuális látványhoz hasonló hatást érjek el. Jó nézelődést itt, és az ég alatt egy binokulárral egyaránt!

Az M31 és kísérőinek látványa binokulárral hasonló

Ebbe a képbe a Nagyvarsányi Általános Iskola előtti egyik fenyőfa ágai lógnak be. 

A théta Orionistól ÉK-re az NGC 2024 is felsejlik, akárcsak egy nagyobb binokulárral.

Az Orion "bölcsője" binokulárokkal is fenséges! Még a holdfény ellenére is...

Egyik kedvenc területem: a Puppis csillagporos nyílthalmazai

Sajnos csak a fotózás legvégén jutott eszembe, hogy két felvételből összeillesztve el tudom érni a 7×50-es binokulárok által mutatott 6,5-7°-os látómezőt. A Szíriusz és az M 41 területén ezt alkalmaztam is. Nagyon jól mutat a két objektum ebben a hatalmas látómezőben, tényleg ilyen binokulárral is a látvány.

Egy 7×50-es binokulárt imitáló fotó 6,5°-os látómezővel

2021. december 20-án este Debrecenből folytattam a cikkhez szükséges halmazok fotózását. Három objektumot észleltem le, a kitűnő átlátszóságú, ám holdfényes, fényszennyezett égen. A Hyadok halmazát, a Cr 65-öt és a 24 Arietis csillag kis csoportját. Mindhárom nagyon szép, binokulárokkal látható objektum, bár a lazább halmazok közé tartoznak.