2024 szeptember 2-án hajnalban igen felkészülten vártam a korai holdsarló megjelenését. Bár az egyéni rekordom egy 19 óra 34 perces korai holdsarló, de ezt a sarlót nagyon vártam. Ugyanis szögtávolság tekintetében ez nagyobb kihívás, mint amit 2013 január 12-e fagyos estéjén láttam.
Szeptember elsején egy gyönyörű, részletes holdsarlóval örvendeztetett meg a reggel. A száraz, aszályos időjárás arra engedett következtetni, hogy 2-án reggel is láthatjuk majd a Hold sarlóját. Az adott reggelen 02:00 UT-kor keltem, és alaposan felkészültem a jelenségre. Holdkelte után nagyjából két fokos magasságban már meg szokott jelenni a Nap, Hold vagy más égitest a keleti látóhatáron a háztetők felett. Ennek 03:03 UT körül meg kellett volna történnie. A DSLR gépem és a Zeiss Sonnar objektív már csőre töltve várta a sarló megjelenését. Ám hiába kerestem binokulárral a sarlót az csak nem jelent meg. Majdnem tíz perc idegőrlő várakozás, keresgélés következett: egyszerűen nem értettem, hogy miért nem látszik már a holdsarló. Már négy fok magasan volt a Stellarium szerint és az ég rohamosan fényesedett. 03:55 UT-kor pedig jönni fog a napkelte. Már igen mérges kezdtem lenni mikor a háztetők felett a binokulárban megjelent a Hold sarlója. Olyan elképesztően halvány volt, hogy egészen addig átsiklottam felette minden esetben. Én valami olyasmi látványra számítottam mint 2021 szeptember 6-án. Ekkor értettem meg, hogy a légkör bizony jóval piszkosabb, mint elsőre látszik.
A teleobjektívvel készült képeken alig vehető ki a Hold halvány íve. De azért stabilan látszik. Mivel csak kevés időm volt rögtön ezek után a főtávcsőben kezdtem meg a fotózást. Az ASI 174MM kamerával kicsit küzdöttem mire megtaláltam a megfelelő beállítást. Az élességet szintén nehéz volt eltalálni. Nagyon hullámzott a légkör.
Sajnos szabad szemmel egyszer sem láttam – voltegy pillanat amikor bevillant valami, de nem merném azt mondani, hogy a sarlót láttam. Binokulárban 03:30 UT jelentette a láthatóság végét. Ekkor elnyelte az ívet az ég erős háttérfénylése. Kora ekkor 22 óra 26 perc volt. Bár említettem, hogy időben ez nem egyéni rekord, viszont szögtávolságban igen. A Hold ugyanis csak 0,8%-os megvilágítottságú volt ekkor, ami abból adódik, hogy 9,9°-ra volt a Naptól, ami egészen pontosan 594 ívperc. Ennyire közel még nem láttam holdsarlót a Naphoz.
Nagy tanulság az is, hogy az ilyen vékony holdsarlók esetében a DSLR fényképezőgép jobb eredményt ad a főtávcsővel. Azaz maradok a fényképezőgép - távcső kombinációjánál.
Bár látvány, esztétikus szempontjából nem volt egy nagy durranás a mai reggel, de a számok tükrében igenis érdemes volt felkelnem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése