SN 2012aw in M95

A tegnapi szeles este felkerestem a nemrég felfedezett új szupernóvát az Oroszlán csillagkép egyik fényes galaxisában. Először maga a galaxis is nehezen bontakozott ki de végül ráleltem a robbanó csillagra is...

Távcső: 140/880 Newton
Nagyítás/LM: 88X, 30'
Dátum: 2012-03-28 19:00UT

Nos a csillagmező borzasztóan szegényes, és a megfelelő pozícióban tartás végett az LM legfényesebb csillagát raktam a középpontba. Először az okulárba pillantva az M95 csak egy nagyon halvány elnyúlt ellipszis volt, fényes középponttal. A szemem kezdett hozzászokni a gyenge fényviszonyokhoz, és lassan előjött pár csillag amik az AAVSO keresőtérképén is fellelhetőek voltak. Ám az új jövevény még sehol! Aztán a harmincadik perc végére felsejlett az alig 13 magnitúdós pötty - legalábbis állítólag ilyen fényes. Ezután már folyamatosan látható volt és a helyét igyekeztem a lehető legpontosabban berajzolni.
Szerintem a Hold miatt még éppen az utolsó pillanatban elkaptam ugyanis többen mondták hogy mire újból elvonul a Hold, lehet a nóva már eltűnik. Szerencsére tegnap tiszta ég is fogadott úgyhogy hálás vagyok ezért az észlelésért.
Mellesleg érdemesnek tartom azt is megemlíteni hogy eddig nem nagyon értettem hogy mi lehet jó egy-egy kifényesedő csillag megfigyelésében. Most viszont azonban annyira megfertőződtem hogy alig várom a következőt...

M66 M65 NGC3628

Tegnap este az Oroszlán szép galaxishármasát figyeltem meg. Az ég szép tiszta, úgy 4-es átlátszósággal a nyugodtság az viszont rossz volt. 

Nagyítás: 35X

LM: 1,5°
Időpont: 2012-03-26 19:11UT

Mind a 3 galaxist észrevettem rögtön bár az NGC3628 már nagyon elmosódott és halvány folt volt csak.
M66: Diffúz ellipszis, mely egyenletesen fényesedik szépen a középpontja felé. Ez a legfényesebb a három közül!
M65: Ezt egy szabálytalan "S" alakú foltnak láttam mely enyhén fényesedett s a középpontja hirtelen, egy pontszerű magot foglal magában.
NGC3628: Az előbbieknél majdnem 2-szer nagyobb hatalmas kb. 15'-es diffúz folt mely nagyon enyhén fényesedik a középpontja felé.

Ic 417

Márciusi estéken a Szekeres még magasan jár ám a melegebb idő miatt nagyon kényelmesen észlelhető az égbolt ezen területe. Az m37 és M38 jelű nyílthalmazoktól nem messze fekszik egy érdekes terület, ahol az Ic417 is fekszik. A Tejút ezen részében iszonyú mennyiségű csillag van és két éjjelen keresztül rajzoltam csak a csillagmezőt. Tegnap este a nagyon tiszta légkörnek köszönhetően az észlelés végén magát az Ic 417-et is sikerült jól tanulmányoznom: alakja É-D-i irányban megnyúlt, s csillagok sziporkáznak a felületén. Olyan látvány mintha egy ködbe ágyazott csillaghalmaz lenne.
Egyéb érdekességek is vannak ám itt; az LM közepén lévő 5 magnitúdós csillag mellett a Stock 8 csillagai tűnnek elő, valamint a főtémától ÉNy-ra az STF 698 jelzésű szép kettőscsillag is látható. Órákra a távcsőhöz láncolja az embert ez az égterület.

M42-43

Én sem vagyok teljesen magamnál hogy március közepén jut eszembe Orion-ködöt rajzolni. De végül is sikerült megörökítenem ezt a hatalmas képződményt, igaz három nap és 5 óra hossza kellett hozzá.
A megfigyelés eléggé komplex volt: első nap a fényesebb csillagok kerültek a lapra a rossz átlátszóság miatt, a második napod az összes látható csillag (kb. 12,5-13 magnitúdóig.) harmadik nap pedig a köd szerkezetét örökítettem meg. A nagyításokat is gyakran váltogattam; a jó hmg érdekében 88X-al nézelődtem, viszont a köd átfogó képét csak 35X-ös nagyítással. A középponti tartományt még 176X-al is megnéztem...
Érdekes volt hogy tegnap éjjel a jó átlátszóság meghozta a gyümölcsét és habár halványan is, de látszódott az M42 DNy-i részén átívelő "ködgyűrű" két legfényesebb részlete is.
Az M42 Kis elnyúlt, jól látható ködfoltnak látszott és e ködkomplexumtól D-i irányba megpillantható volt az iota Orionis körüli ködösség is. É-ra pedig az NGC1973 körüli ködösség is kivehető volt, de az már nem fért bele az előre kiválasztott égszeletbe.

NGC2392

Ismét párás légkör fogadott szombat este, ám valamicskével jobb mint tegnap, viszont a nyugodtság nagyon jó volt. Úgy gondoltam hogy ha már az átlátszóság nem túl jó kihasználom az alkalmat hogy planetárisokra vadásszak. Első célpontom az híres Eszkímó-köd volt. A 10 magnitúdós fényességet alapul véve azt gondoltam nehéz lesz rátalálni, ám végül elképedve  vettem tudomásul hogy planetárisoknál még a 11 magnitúdó sem halvány mert fényük egy kicsiny képződménybe koncentrálódik. Az NGC2392 gyakorlatilag ragyogott az LM-ben. 88X-os nagyításnál készítettem egy LM-rajzot majd egy 2X-es Barlow-al megnéztem a ködöt részleteiben. (itt megjegyzem amint tudok beszerzek egy jó okulárt mert ez a fókusznyújtó nem túl jó minőségű) A ködben 3 "régiót" láttam:  1- a központi csillagot, 2-Egy fényes 10-20"-es gyűrűt, 3-a legkülső halvány gyűrűt. A köd mindenfelé inhomogén volt, elég nehéz ezt rajzban visszaadni.

NGC2841

2012 március 16-án este még szürkületben rájöttem arra hogy nem fogok valami jó égen észlelni. Az átlátszóság a zeniten kívül minden irányban rossz volt. Ez a tavasz hátránya: ha nincs légmozgás és napközben meleg van este hirtelen kezd hűlni a levegő és elérve a harmatpontot szépen elkezd a pára lecsapódni. Egy órányi várakozás után úgy döntöttem ismét hagyom a programot, és nézelődök a zenitben. Ott egész törhető volt az ég és bele is botlottam egy ködösségbe, a Nagy-Medve mellső mancsainál. Az Égabroszt megnézve megtudtam hogy az NGC2841 jelű galaxisba botlottam. 35-es nagyítással feltűnő volt a folt ezért úgy gondoltam lerajzolom. A fényereje 9,3 magnitúdó. Én távcsövön keresztül egy 2:4 arányban megnyúlt, a középpont felé enyhén fényesedő ködnek láttam. A közvetlen szomszédságában két csillag is van. A csillagmező nagyon szegényes! fotókon sokkal nagyobbnak mutatkozik:

NGC2264

Úgy éreztem hogy a 100. blogbejegyzésnek valami különlegesnek kell lennie. Ez is lett; legalábbis számomra! Ezen az estén egy érdekes köd+nyílthalmaz komplexumot sikerült megfigyelnem. Az átlátszóság valamivel jobb volt mint a közepes de azért nem mondanám kedvezőnek. A ködösségnek a 30 perces megfigyelés alatt a három legfényesebb tartományát sikerült meglátnom. Legelőször az É-on lévő fényes csillagok által megvilágított ködfoszlányokat vettem észre. A "karácsonyfa" lába és jobb oldala szinte fürdött a ködben, s e két különálló részt egy halvány híd kötötte össze egymással. A nehezebben látható D-i fényes mező egy kis szabálytalan foltként látszott. Az észlelés befejeztével azonnal összehasonlítottam a rajzot a DSS felvételeivel és roppantul örültem a látványnak. Sikerült a Karácsonyfa halmazt az "ágain" lévó "hólepellel" együtt megfigyelni. Már ha értitek a metaforát...