Légi jármúvek fotózása

Bár a blogom alapvetően csillagászati témájú és észleléseket töltök fel ide, azért vannak olyan dolgok még az égen melyekre érdemes ráirányítani a távcsövet. A csillagászati és meteorológiai jelenségek mellett, mindig is érdeklődve néztem a repülőket, különböző légi eszközöket. Ahogy tudtam fotóztam is ezeket.

2022 márciusának ége felé, eszembe jutott, hogy a távcsövemmel miért ne fotózhatnék nappal repülőket. A jelenlegi Makszutov-Cassegrain rendszerű teleszkópom nagyon is alkalmas erre: hosszú fókusza nagy nagyítást ad, és primér fókuszban nagyon jól lehet vele "célozni", belőni a repülőket. Tehát elkezdtem a mindenféle repülőknek a fotózását, amik elhaladnak Debrecen közelében. Ezekből raknék közzé néhányat megtekintésre:

Airbus A220

Boeing 777

Airbus A380

Boeing 747

Leginkább a Boeing és az Airbus modelljei repkednek az égen (lévén ez a két legnagyobb gyártó). Ha ezek 20 km-en belül kerülnek, akkor nagyon jó célpontot jelentenek a távcsövem számára. Néha azonban érdekesebb, nem mindennapi gépeket is meg lehet figyelni:

Bombardier Challenger 380

Bombardier Learjet 35A

Ilyushin IL-76TD

Mitsubishi CRJ-700

Sajnálatos tény, hogy a szomszédunkban Oroszország és Ukrajna hadban áll egymással. A NATO sok katonája és eszköze van most itt kelet Európában, s nem kivétel ezalól a repülőgép állomány sem. Így nagy ritkán egy-egy katonai képet is el lehet csípni, ám ezek ritka alkalmak, gyakran rossz körülmények között, nagy távolságban, így a képek minősége sem a legjobb:

Boeing KC-135R Stratotanker

McDonnell Douglas KC-10A Extender

Northrop Grumman RQ-4 Global Hawk robotrepülő

Boeing E-3 Sentry

Nagyon jó ez a terület, mert a nappali égen is tudok fotózni, távcsövezni és érdekes dolgokat megfigyelni. 

A Merkúr és a Szaturnusz találkozója

2022. április 5-én hajnalban a Szaturnusz és a Merkúr szorosan megközelítették egymást. Általában a bolygók ritkán kerülnek közelebb egymáshoz egy foknál, a fél fokos közelség pedig igazi kuriózum.  Ezen a reggelen a fentebb említett két bolygó kb. 19'-re voltak egymástól. A közelség nagyon látványosnak ígérkezett így reméltem, hogy nem lesz borult az ég reggel.

Hajnalban kitekintve az ablakon nagyszerű átlátszóság fogadott, és azért részben derült volt a DK-i ég alja. 

Hajnalban szabad szemmel könnyen észrevehető volt a két bolygó párosa. A távolságuk kb 20 ívperc volt. Binokulárban varázslatos látvány volt a szilvamag alakú Szaturnusz a fényes Merkúrral egy látómezőben. Tőlük nem messze ott ragyogott a fényes Vénusz is.

Mikor a két bolygó kellő magasságba emelkedett készítettem fotót is a párosról a nagy távcsővel. Csak nagyon szorosan fértek bele egy látómezőbe, így külön-külön lefotóztam őket és a két képet összeillesztettem.

Már nagyon régen nem láttam ilyen szép együttállást. Az utóbbi években a bolygók és a Hold nem kerültek túlzottan gyakran ehhez hasonló közelségbe egymáshoz. Nagyon élvezetes volt ezen a hajnalon távcsövezni!

Csillagok -40 fokon

Nagyon szerettem mindig is a déli horizont közelében búvárkodni. 2022. február 23-a este azon ritka alkalmak egyike volt, amikor ezt "hóbortomat" igen kedvező körülmények között végezhettem. A Hortobágyi Nemzeti Park területéről, sötét, fényszennyezésmentes helyről tehettem ezt. A kedvelt Zeiss objektívemmel fotóztam le a téli Tejút déli területeit.

A fotózott területek a Stellarium térképén

Az égbolt állapotáról csak egy szubjektív összehasonlítás: Debrecenből a zenitben ISO 800-as érzékenységgel maximum 15 másodpercet tudok exponálni. Itt a hortobágyi pusztán a horizonton ISO 3200-as érzékenységgel nem volt sok a 30 másodperc sem úgy, hogy a horizonton fotóztam! Az itteni égbolt egyszerűen nem említhető egy lapon sem a debrecenivel. Majdhogynem értelmetlen maga az összehasonlítás is. A mostani horizonton való búvárkodásomhoz képest legfeljebb csak a hegytetőről való megfigyelés jelenthet még egy előrelépést (vékonyabb légrétegen keresztül látnám az objektumokat).

Az estére visszatérve: a Puppis-Pyxis csillagképeket fotóztam végig, egészen le -42 fokos deklinációig, gyakorlatilag az elméleti horizontig. Némely fotón látszanak is a fák. A legdélebbi mély-ég objektum a Ruprecht 56 nyílthalmaz volt -40,5 fokon. Szeretném bemutatni a legérdekesebb képeket. A fotók mindegyik a következő beállításokkal készült: Canon EOS 1100D, ISO 3200, 30 sec, Sonnar teleobjektív f/3.5-ös rekesszel.

A fotók:

Az NGC 2298 gömbhalmaz (a kép közepétől kicsit jobbra)

A Cr 135 nyílthalmaz mely szabad szemmel is könnyedén látszott

Az este fő attrakciója az NGC 2451, NGC 2477 nyílthalmazok párosa. 10 db fotóból összegeztem.

Az NGC 2546 nyílthalmaz és a tőle északra lévő Tejút-felhő területei. 10 db fotóból összegezve.

A Puppis legfényesebb csillaga a Naos lebeg alig 2,5 fokkal a hortobágyi puszta felett. A felszín mosódása a mechanika elfordulásából adódik.

Az NGC 2439, az egyik kedvenc nyílthalmazom. Ha itt nézelődök nem tudom megállni, hogy le ne fotózzam.

Sajnos a Vela területeit már nem tudtam lefényképezni, mert a köd (mely a Naos-t ábrázoló képen látható) beterített. De nagyon örültem ennek a fantasztikus estének, mivel már nagyon rég jártam itt. Még inkább örültem, hogy soha nem látott módon, és részletességgel tudtam lefotózni Magyarországról ezeket a területeket.

Az észlelések jobb minőségben itt megtekinthetők:

https://eszlelesek.mcse.hu/open.php?obsid=93952

https://eszlelesek.mcse.hu/open.php?obsid=93953

https://eszlelesek.mcse.hu/open.php?obsid=93954

https://eszlelesek.mcse.hu/open.php?obsid=93955

https://eszlelesek.mcse.hu/open.php?obsid=93418

https://eszlelesek.mcse.hu/open.php?obsid=93414

Derült eget, és jó búvárkodást kívánok mindenkinek a déli horizont közelében! :-)

A LuSol 3D szoftver és lehetőségei

Nemrég Földvári István Zoltán amatőrcsillagász barátom egy rendkívül érdekes és számomra régóta áhított programra hívta fel a figyelmemet. Már régóta kerestem olyasmit, amivel a Hold peremvidékére történő rálátásunkat lehetne módosítani.

Bill Hartmann úgy fedezte fel az 50-es években a Mare Orientale valódi természetét, hogy a Hold fotóját egy hatalmas gömbre vetítette, majd oldalról megszemlélhették, fotózhatták. Ez a szellemes eljárás biztosítja egy külső szemlélő számára, hogy a Holdi alakzatokat torzulás mentesen vizsgálhassuk a librációs zónában. Így tűnt fel teljes valójában a Mare Orientale hegységeinek körkörös szerkezete.

A LuSol szoftver is hasonló módon működik. Gyakorlatilag egy kiválasztott holdfotónkat rá kell illesztenünk egy megfelelő virtuális gömbtestre. A programban ezt úgy oldjuk meg, hogy a holdperemre ráillesztjük a megfelelő görbületű ívet, s ez adja meg a virtuális gömb méretét, felületét. A lenti ábra mutatja, hogy egy kiválasztott holdfotót hogyan kell kezelni: a vörös vonal jelöli az illesztési felületet a zöld kis kockák pedig a "fogási pontokat". A három kis zöld kockát a holdperemre helyezve, a perem mindig teljes bizonyossággal lefedhető, mivel a program folyamatosan átméretezi a gömböt e pontokhoz méretezve. Korongfotóknál, és részletfotóknál is tökéletesen működik, mivel az elkészült térbeli modellen egy részletképet is el tud helyezni a program.

A program nagyon egyszerű kezelőfelülete.

Ha ezzel megvagyunk, már csak egy dolgunk van: rákattintani a "3D View" feliratú gombra, és a program elkészíti a három dimenziós gömböt, melyre rá van illesztve a holdfotónk. Ezt bármilyen szögben forgathatjuk, kicsinyíthetjük, nagyíthatjuk. A fent látható fotó elforgatott verziója itt lentebb látható. 

A fenti fotó már elforgatva kb 90 fokkal. Majdnem pontosan a déli pólusra merőlegesen látjuk a területet. Természetesen a peremhez közeledve a felbontás egyre csökken, de így is nagyszerű eredmények érhetőek el.

A program nagyon jól alkalmazható a korai holdsarlókon található részletek azonosításához is. A peremterületek nagyszerűen tanulmányozhatóak.

A szoftverrel egyébként nem csak holdfotókat, hanem nap és bolygófotókat is forgathatunk kedvünk szerint. Sőt! Gyakorlatilag bármi, ami gömbfelületre illeszthető, azt tudja kezelni a program (Tipp: pl. gömbszerű planetáris ködök?). Vannak még funkciói a programnak de azokat még nem fedeztem fel.

Egyetlen fogyatékossága a LuSol 3D-nek, hogy a létrehozott 3 dimenziós modellt nem lehet képként menteni (valahogy nem jön össze a dolog). Így csak képernyőképként menthető a kész kép, korlátozott felbontással. Tapasztalatom szerint azonban nincs is szükség nagyon nagy méretre, mivel a pl. a holdperemen már nagyon lecsökken az eredeti képhez képest a látható részletek felbonthatósága.

A programról ismertetőt itt olvashatunk: 

http://sweiller.free.fr/Lusol3D/Lusol3D.htm

Ajánlom mindenkinek a programot, én nagyon élvezem a vele való munkát.

Törpenóva a Nagy Kutyában: ASASSN-22bs

2022.02.08-án délután jött a hír, hogy egy fényes tranzienst találtak a Nagy Kutya csillagképben, kb 3 fokra az M41-től K-re. Az égitestet 12,2 magnitúdós fényességnél fedezték fel, jómagam este le is tudtam fotózni Debrecenből a kis teleobjektívemmel. A jelenség pozícióját a következő térkép jeleníti meg:

Hála Istennek aznap egy felhőlyukon keresztül sikerült lefotóznom a törpenóvát. Az égbolt átlátszósága fantasztikus volt, és 6 db felvételre nem másztak be a felhők túlságosan. Az összegzett képet alább bemutatom:

Maraton a galaktikus egyenlítőn

Amatőrcsillagászként az ember folyton folyvást valamiféle új projektet talál ki, újfajta észlelési területeket hódít meg. Az elmúlt két évben az egyik fő észlelési területemmé vált a mély-ég objektumok megfigyelése mellett, a változócsillagok világa és ezen beül is a tranziens objektumok megfigyelése. Régóta terveztem már, a Tejút rendszeres fotózását, ám ezt csak nemrég kezdtem el.

Ehhez kapcsolódóan találtam ki azt is, hogy jó égről végigfotózom a teljes Tejutat a galaktikus egyenlítő mentén. Egyrészt lenne egy hatalmas észlelési anyagom az itt található mély-ég objektumokról, másrészt egy-egy feltűnő tranziens ellenőrzéséhez lenne megfelelő referenciakép (már ha a lefotózott területeken tűnik fel). A teljes, Magyarországról látható Tejúton végig szeretnék menni, és egységesen megörökíteni az eget 14,5-15,5 magnitúdós határfényességig (a horizont feletti magasság függvényében). Két bevált helyszínem van: 1. Debrecentől Ny-ra az M35-ös autópálya mellett, 2. A Hortobágyi Nemzeti Park területén egy kis kilátó a 33-as főút mellett. Természetesen Az összes fotót a Hortobágyi nemzeti parkból lenne a legjobb elkészíteni, de sajnos nincs mindig lehetőségem kijutni oda. A felvételeket egységese a következő felszereléssel és  beállításokkal készítem el:

Kamera: Canon EOS 1100D
Objektív: Zeiss Jena Sonnar 180mm f/2.8
Mechanika: EQ3+óragép
Integrációs idő: 30 sec
Érzékenység: ISO 1600/3200 (helyszíntől függően)
Rekeszérték: f/3.5
Színhőmérséklet: 4000K
Fájlformátum: JPEG (legjobb minőség)

A megfelelő átfedésekkel nagyjából 550-600 db felvételre biztosan szükség lesz, hogy körbeérjek a teljes Tejúton: a galaktikus egyenlítő mentén minimum 20-20 fokos sávot (azaz 40 fok) fotózok, de a központi régió környékén 40-50 fokra is el kell távolodnom galaxis magjától. A látómezőm 6,5°×4,5°, így 24 négyzetfokkal számolva azt jelenti, hogy nagyjából 14000-15000 négyzetfokos égterületről lesz fotóm. Huh! Nem kis munka! Egyszerre maximum 40-50 fokos galaktikus szélességet tudok jó esetben végigfotózni kb. 3-3,5 óra alatt. Az is benne van a pakliban, hogy ha egy területet mondjuk csak Debrecen mellől tudtam lefotózni, viszont kijutok a Hortobágyra, akkor újrafotózom. A legjobb lenne, ha a teljes körhöz a legsötétebb égen készített fotók állnának rendelkezésre. Így a projekt megvalósulásának hossza eléggé bizonytalan. Minden esetre szeretném ha ebben az évben meg tudnám csinálni. Itt alább szeretnék bemutatni két képet, mely a Hortobágyról készült, a téli égbolton:

Az hortobágyi égbolt elképesztő minőségét jól szemlélteti az M35 környékéről készült fotó. 1db kép, ISO 3200 a fentebb említett beállításokkal. A határfényesség 15,5 magnitúdó.

A Hortobágyon a déli horizonton is nagyszerű fotózni (a kép középpontja -34°-os deklináción): fent a pici halmaz az NGC 2439, jobb felső sarokban a Cr 140. 1db kép, ISO 3200 a fentebb említett beállításokkal. A határfényesség 14,5 körül alakul. 

Itt a blogon folyamatosan frissítem majd ezt az oldalt, és bemutatom mely azok a galaktikus egyenlítő mentén lévő területek, melyekről már készült megfigyelés. A következő, folyamatosan bővülő kis térképrészletek azt mutatják mikor melyik területet tudtam már fotózni: 

Az eddig jó minőségben, kiváló égbolt alól lefotózott területek. Az azonos színek, azonos napon készült képeket jelentenek. Tehát eddig 5 éjszakámba került (5-6 óra észlelés alkalmanként) lefotózni az adott területeket. Ez nagyjából 28 óra észlelési időt jelent. Jelenleg 561 db felvétel gyűlt össze a fenti területekről. Gyakorlatilag már a Cassiopeia vidékén van egy keskeny lefedetlen sáv, valamint néhol még szélesíteni kell az észlelési területet (pl. Aur-Gem északi része, Denebtől ÉNy-ra, stb).

Bízom benne, hogy lesz bőven alkalmam a 33-as főút mellől fotózni az eget a Hortobágyi Nemzeti Park területéről. Debrecen belvárosából csak nagyon korlátozott lehetőségeim vannak az erős fényszennyezés miatt. Ha kiugrok a város szélére már meghökkentő az, hogy mennyit javul a határfényesség. Azonban a Hortobágyról a látvány már-már félelmetes, szinte letaglózza az embert. A téli tejút olyan fényes volt, mintha a város széléről láttam volna a nyári szakaszt. A városlakókat a fényözön igazán különleges élménytől fosztja meg.

Hogy miért készülnek a képek, miért vágtam bele? Több dolog sarkallt rá:

1. Megfelelő mennyiségű, határfényességű referenciakép esetleges tranziens jelenségek megerősítéséhez.

2. Bőséges észlelési anyag változócsillagokról, mély-ég objektumokról melyek a galaxisunkban találhatóak.

3. Tranzienskeresés az adott felvételeken, vagy felfedezett jelenségek utólagos, felfedezés előtti viselkedésének vizsgálata.

A program meg is hozta az eredményeket: több ezernyi, tízezernyi változócsillag, egy szeptemberben felfedezett szimbiotikus nóva (GDS_J1830235-135539) megörökítése három hónappal a megtalálás előtt (cikk: https://viktorcsehdraws.blogspot.com/2022/09/gds-j1830235-135539-egy-uj-szimbiotikus.html) , sok száz nyílthalmaz, planetáris köd, sötét köd a galaktikus régiókban.

Hamarosan végére érek a maratoni észlelési projektnek, nagy öröm a tárolt felvételeket vizsgálni.

2022.10.13., Cseh Viktor

A V392 Persei "majdnem felfedezése"

2021 márciusában írtam egy blogbejegyzést egy nagy meghatározó élményemről, a Nova Sgr 2020 No. 3 megtalálásáról egy magyar asztrofotón. A Szauer Ágoston felvételén, a felfedezése előtt másfél nappal látszó objektum elindított egy olyan úton amin eddig amatőrcsillagászként nem jártam. A blogbejegyzés itt olvasható: 

https://viktorcsehdraws.blogspot.com/2021/03/egy-galaktikus-nova-utolagos-megtalalasa.html

Azóta keresem, kutatom a mások és magam asztrofotóin, hogy egy-egy tranziens jelenség meg lett-e örökítve a fotós tudtán kívül. Több olyan saját fotót is találtam amin ugyan nem látszik az időszak nóvája, de nagyon közel készült az adott fotó a felfedezés időpontjához. Sőt! Pl. két nóva esetében a V435 CMa és a V3666 Oph területeit a felfedezések előtt 1-2 nappal megörökítettem. Sajnos a kis alapobjektíves képeken a HMG még jó ég esetében sem kúszik 8.0-8.2 magnitúdó alá. Így ezek nem látszottak, viszont hajmeresztő volt látni, mennyire közel jártam egy első észleléshez...

Nos a képeimet tovább nézegetve egy újabb fényes nóva felfedezésének időpontjához érkeztem: a V392 Per- 2018.04.29-én találták meg és maximumában 6,2 magnitúdóig fényesedett! Az év egyik leglátványosabb nóvája volt. Mivel akkor még nem nagyon érdekelt a változócsillagok világa, ezért nem figyeltem ezeket a híreket. Nem tudtam a nóváról.

Viszont találtam egy képet, melyet pont az esküvőnk előtti hétvégén Nagyvarsányból készítettem. Jól emlékszem hogy esti séta közben, elsétáltunk egyik kedvenc észlelőhelyemre, és a Vénusz lenyugvását figyeltük. Közben a telihold fényében fotóztam az eget. Nos az egyik ilyen felvételen találtam meg a nóvát, a felfedezés előtt egy nappal!!! Huh! Még a hideg is kiráz attól, hogy nem tudva a dologról Nakamura Judzsi előtt egy nappal már észleltem a csillag fényét. Persze nem elég csak fotózni, meg is kell találni a csillagot: az a nagyobb munka! Íme a fotó, kinagyítva és felerősítve egy kis inzerten a nóva:

A nóva az ominózus fotón, melyet csak másnap április 29-én fedeztek fel. A telihold fénye miatt nem lehetett sokat exponálni, és nem is ez volt a cél.

A nagyított inzert külön megmutatva, hogy jobban látsszon az eredmény. (Zöld csatorna)

A csíkokkal bejelölt kis csillag a nóva. Ugyan a közelben van egy 9,3 magnitúdós csillag, de a fotón 7,7 magnitúdónál nem látszik semmi sem ami halványabb. Úgyhogy minden bizonnyal ez a már fényesedő, kitörésben lévő V392 Persei.

Érdekes volt ez a kutakodás, és az eredmény: ismét fellelkesített! Nem is jól mondtam, mert inkább még inkább lendületet adott és megerősített abban, hogy érdemes rendszeresen fotózni az eget.