2021. június 14., hétfő

Fényes nóva a Herkulesben: V1674 Her = Nova Her 2021

Ueda Szeidzsi japán amatőr egy tranziest fedezett fel Herkules csillagkép keleti határa mentén, már bőven a Tejútban. A felfedezésekor 8,4 magnitúdós nóvajelölt június 12-én este már 6,4 magnitúdósra fényesedett. Csúcsfényességét 6,2 magnitúdónál érte el és bizony gyors halványodásba kezdett. A Nova Her 2021 helyzetét az alábbi ábra jelöli:

A nóva helyzete a Herkules csillagképben


Jómagam 06.13-án este 20:00 UT-kor tudtam csak lefotózni, ekkor már valóban 8,0 magnitúdó körül volt a fényessége. A felhők közeledése miatt a még nem teljesen sötét, ám kiváló átlátszóságú égen fotóztam le a területet teleobjektívvel. Az alábbi kép mutatja a nóvát, két kis vonás jelöli:


2021.06.16. 

Éjfél után, 23:00UT-kor újabb felvételeket készítettem a nóváról. Jelentős a halványodás, kb. 0,0 magnitúdó. A képeket váltogatva nem csak az látszik, hogy sokkal több csillagot rögzítettem, hanem hogy a nóva rohamtempóban veszít fényességéből. 



Készítettem egy kis animációt a 2021.06.15-én és 27-én készült képekből, mert ezek határmagnitúdójukat tekintve és részletességükben hasonlóak lettek:



2021.06.29-én éjjel a Hortobágyon voltam, s onnan is készítettem egy fotót, a már jelentősen elhalványult nóváról. A fotó kb. 12,6 magnitúdósnak mutatja, a határfényesség 15 magnitúdó alatt van, pedig nem volt túl jó az átlátszóság. A több mint 6 magnitúdós fényességkülönbség azt jelenti, hogy már 250-szer halványabb mint a legfényesebb állapotában!


A nóva bekerült a "leggyorsabb" fényességváltozású égitestek közé. Az AAVSO adatai a következő fénygörbét rajzolják ki:



2021. június 12., szombat

1,7%-os 31h 42m-es holdsarló észlelése

 Ennek a holdsarlóak az észlelésére ismételten nagyon készültem. Hívtam Forgács Attila barátomat is, hogy menjünk együtt holdsarlóvadászatra. Ő csatlakozott. 18:00 UT-ra én már a tetthelyen voltam, s nemsokára jött ő is. Napnyugta előtt nem sokkal egy sötét felhősáv takarta el a napot, így picit hamarabb kezdtük meg a kutatást. A Vénusz nagyon jó támpont volt: hozzá képest remekül be lehetett lőni a vaskos, 31 órás sarló helyét. Legalábbis elsőre úgy tűnt, hogy minden egyszerű lesz, aztán csak 20 percig keresnünk kellett a sarlót.

A felhők és a holdsarló

Végül aztán 18:35 UT-kor hirtelen megpillantottam a sarlót a 10×42-es binokuláromban. Elmagyaráztam Attilának is, hogy merre van: „Pontosan a villanyoszlop felett, a fényes felhősáv fölött 5 fokkal”. Egy percen belül ő is meglelte. A holdsarló kora ekkor 31h 42m volt és nagyon halványan bukkant csak ki a háttérből. Csodálkoztunk is rajta, hogy a távcsőbe meredve hol előtűnt, hol eltűnt a szemeink elől. Nagyon érdekes élmény volt. Aztán megegyeztünk abban, hogy valamiféle por csak lehet a levegőben. A sarló íve ekkor 100 fokosnak látszott a távcsövekben.

A szabadszemes megpillantás időpontja 20:47 volt. A felhőkhöz képes betájolva magunkat ekkor már ki tudtunk szúrni egy nagyon rövidke, egyenes vonalat a Holdból. Megegyeztünk abban, hogy ha előtte távcsővel nem látjuk meg, és nem tudnánk hová kell nézni, tuti nem találnánk meg.

A Hold méltóságteljes araszolását figyelve a sarló egyre kontrasztosabb lett, bár a horizontot kb. 3 fok magasságig a távol viharfelhőzet borította. Így tudtuk, hogy a holdnyugtát nem látjuk, viszont addig is szemlélődtünk. A viharfelhőkben való eltűnés előtt én „megsoroztam” a Holdat: 20 db fotóból stackeltem végül össze azt a képet, amin nagyon jól látszanak a kráterek a sarlón. A következő felszíni alakzatokat lehet kivenni É-ról D-re haladva: Hahn, Plutarch, Gilbert, La Pérouse, Phillips, Humboldt.

Az összegzett kép a legjobban sikerült sorozatból. Kitűnően látszanak a Hold felszíni alakzatai, nagyobb kráterei, és a fényesebb peremközeli síkságok.

Egy nyers fotó és egy "keményebben", kontrasztosabban feldolgozott verzió. Érdekes látni, hogy míg a nyers kép kontraszttalan és alig láthatóak rajta részletek, addig a feldolgozott képen számtalan alakzat feltűnik.


Szerencsére Attila 102/500-as lencsés távcsöve kéznél volt, így jól meg tudtuk nézni magunknak a sarlót. Nagyon szépen látszott az a néhány kráter, amit a fotón is látunk.

Az utolsó látványok egyike: a Hold és a Vénusz


A sarló láthatóságának végét 19:30 UT jelentette. Ekkor  sarló lesüllyedt az alsó felhősávba és nem láttuk többé. Ez olyan hirtelen és váratlanul történt, mint ahogyan megjelent. Nagyon élvezetes és emlékezetes észlelés marad ez a júniusi este!


2021. június 10., csütörtök

Részleges napfogyatkozás 2021.06.10-én

 Nagyon szeretem a különböző okkultációs eseményeket, főként mert ezek olyanok amikben lehet látni a világegyetem mozgását, dinamikáját. Nagyon vártam már, hogy hat év után végre újból láthassak egy napfogyatkozást. Sajnos tavaly júniusban nem sikerült megfigyelnem az akkori, szintén kismértékű „napcsorbulást”.

A 2021.06.10-i napfogyatkozás főbb adatai (Debrecenre):
Belépés: 10:14 UT
Maximum: 10:52 UT
Kilépés: 11:31 UT
Magnitúdó: 0,068
Szárosz család: 147-es család 23. fogyatkozása a 80-ból

Készültem tehát, és egy nap szabadságot is kivettem, hogy ne maradjak le. Hála Istennek az égbolt is derült volt, bár azért a felhők néha bezavartak. Az volt a tervem, hogy 5 meghatározott időpontban fotózok oly módon, hogy a középső, azaz 3. kép a fogyatkozás maximumára essék. A belépést a felhők miatt nem láttam, de gyakorlatilag az előre tervezett időpontok mindegyikében sikerül elkészítenem azt az egy-egy képet, amire szükségem volt.

A fogyatkozás néhány pillanata, kb. 14 percenként megörökítve.


A felszerelésem főműszere egy óragépes EQ3 mechanika, és az azon lévő 127/1500-as Makszutov távcsövem volt. A szűrést egy Baader Solar filter biztosította és a távcső primér fókuszában a Canon EOS1100D váza csücsült. Előző nap kipróbáltam, és az 1/250 expozíciós idők voltak a legjobbak.

Az észlelést leginkább zavaró tényező a borzalmas nyugodtság volt: a társasházunk zárt udvarán alig van fű, mindenhol beton, ami már nagyon felmelegedett ekkorra. Sebaj! Így is sikerült egy-egy használható képet készítenem. Érdekes, hogy amikor egy-egy vastagabb felhő eltakarta a napot, akkor néha szabad szemmel is jól látható volt a "horpadás" a nap ÉNy-i peremén.

A fogyatkozás maximuma 10:52 UT-kor. 3 db fotót összegeztem Autostakkerrel.


A vizuális élményről sem akartam lemaradni, így a fényképező keresőjébe kukkantva figyeltem az eseményt. Fotóztam, nézelődtem, figyeltem az órát…aztán hopp!!! Már el is tűnt a Hold a Nap elől! Az egész esemény alig tartott egy bő órácskán át. Nagy kár hogy a legközelebbi hasonló fogyatkozásra 2022 október 25-ig kell várni. Az októberi időjárás eléggé kiszámíthatatlan. Reméljük akkor is láthatjuk majd ezt a ritka égi jelenséget!

2021. június 9., szerda

Júniusi hajnalon...

Nyár elején, főleg júniusban és júliusban nem könnyű az amatőrcsillagászkodás. Az éjjelek nagyon rövidek, általában a teljes sötétség időtartama éjjel 23 óra és hajnali 2 óra közé szorul vissza. Gyakorlatilag az alvásidőnk tetemes részét szürkületben alusszuk át. Szóval nagyon nehéz észlelni is: vagy nagyon sokáig kell fent maradni és hozzákezdeni a megfigyeléshez, vagy nagyon korán kell kelni. Talán a legjobb megoldás ha nem is alszik az ember...

Ebben az időszakban nagyon üdítőek a hajnalok: a forró nappalok után még este is csak "piheg" az ember, hajnalban viszont lehet élvezni a friss levegőt. A hajnali égen általában a Hold nagyon "laposan" jár a Naphoz képest, megfigyelése nem túl kedvező. 2021.06.08-án nagyon szép volt a kb. 59 órás holdsarló. Ez ugyan már nem korai holdsarló, de azért nagyon szép! Izgalmas, hogy 59 óra múlva egy kismértékű napfogyatkozást láthatunk majd. Ez is emeli az élményt!


Tőlünk nézve a Hold a Szent Anna templom tornyaitól jobbra kelhetett. Ezt a pillanatot nem láthattam, mert az alsó 2-3 fokon az eget tereptárgyak takarják. A Holdsarló É-i csücske hirtelen bukkant ki egy fa koronája mögül. Készítettem róla egy nagylátószögű felvételt, amolyan hangulatképet. Ezután távcsővel figyeltem a Holdat. A 127/1500-as Maksztuov-Cassegrain távcsőre felpattintottam a Canon ESO 1100D-t. A látómezőt szinte teljes egészében átéri a Holdsarló, nagyon szép a látvány. Több időpontban is fotóztam, és ezek közül a legkontrasztosabb, legjobban sikerültet mutatom be.

127/1500 MC távcső+Canon EOS 1100D, ISO 1600, 1/100

Csak egy-egy képkockát készítettem, mivel a légkör nagyon nyugtalan volt, és túl sok időm sem volt fotózni. Minden estre sok szép részlet látszik az alacsonyan járó Holdon. 

Bár az észlelés nem volt több fél óránál, nagyon kellemes emlék: hajnali madárcsicsergés, tiszta égbolt, a holdsarló és a hűs hajnal. Minél több ilyet kívánok magamnak és amatőrtársaimnak!

2021. május 22., szombat

A bólogató holdkorong

Mivel nagyon szeretem észlelni a Hold peremén lévő alakzatokat, sokszor figyelem a libráció értékeit; amikor extrém lábráció van és a terminátor sincs messze a holdperemtől, akkor nagyon jól megfigyelhetőek az itt található alakzatok. Sajnos ezek az alkalmak nagyon ritkák: évente egy-két alkalommal jön össze, hogy a holdfázis, és libráció is pont jól "áll". Viszont az időjárás még közbeszólhat, és elintézheti, hogy újból egy évet kell majd várni a megfelelő alkalomra. A holdkorong láthatóságát, az egyes alakzatok megfigyelhetőségét háromféle látszólagos változás befolyásolja. A fotók alatti linkeken az MCSE észlelésfeltöltőjén látható képek érhetők el.

I. A hosszúsági libráció

A holdfotóim nem tartoznak a csúcskategóriához, de azért néha sikerül elkapnom érdekes dolgokat. A minap éppen a fotóimat nézegettem és találtam két olyan képet, melyeken a Hold szinte hajszál pontosan azonos fázisban van. Ám a hosszúsági libráció a két képen pont ellentétes, ráadásul a szélsőértékek közelében. Rögtön össze is buheráltam a két képet amit alább meg is osztanék.


Észlelés: https://eszlelesek.mcse.hu/open.php?obsid=88301

Nagyszerűen látszik, hogy pl. a Nectaris-medence az első képen teljesen látható, a másodikon egyáltalán nem. Viszont a második képen a peremalakzatok rendkívül szépen befordultak keletről. Főleg a keleti tengerek látványosak: Mare Marginis, Mare Smythii és délebbre a Mare Australe is kivehető. Szöget ütött a fejembe ez! Megpróbálok hasonlót csinálni a szélességi librációra vonatkozólag is!

II. A szélességi libráció

A holdkorong második látszólagos mozgása a szélességi libráció, amely abban mutatkozik meg, hogy az É-i és D-i pólusai közül valamelyik a Föld irányába bólint. Ennek mértéke folyamatosan változik, de a lényege, hogy ha a Hold magasan jár az ekliptikán akkor a Hold "alá látunk", ha alacsonyan akkor az északi pólusra "látunk rá" jobban. Ez azért van így, mert a Hold forgástengelye majdnem merőleges az ekliptikára. Készült két holdfotóm, melyen ezt is be szeretném mutatni:

Észlelés: https://eszlelesek.mcse.hu/open.php?obsid=88771

A két képpáron a szélességi libráció pont ellentétes, és majdnem a szélsőértékeket veszik fel. Ráadásul a holdfázis is hasonló. Közel azonos alakzatokat érint a terminátor.

III. A Hold látszó méretének változása

A harmadik fajta változása a holdkorongnak a folyamatos méretváltozás. No nem a holdgömb mérete változik, csak azért látszik kisebbnek vagy nagyobbnak, mert hol közelebb, hol távolabb van a Földtől. Kb. 50 ezer km különbség van a holdtávolságban a két szélsőérték között. Emiatt a Hold mérete 4'-et változik, ami jelentős, de szabad szemmel ezt nem lehet észrevenni. Készítettem két fotóból egy montázst ami bemutatja ezt a változást. Szándékosan két teliholdas képet választottam, melyek jól kiegészítik egymást.


Észlelés: https://eszlelesek.mcse.hu/open.php?obsid=88347

IV. A Hold fényváltozása

Bár eredetileg nem kellett volna folytatnom e blogbejegyzést, de azért egy fotósorozatot mégiscsak beszúrok még. Igaz, hogy nem tartozik a librációs mozgásokhoz, de a hold fényváltozása is állandóan változó arculatot kölcsönöz égi szomszédunknak. Alább egy 5 napos fotómontázst láthattok, 5 nap fényváltozásáról.


Remélem mindenkinek jó támpontot és magyarázatot ad ez a kis tanulmány a holdkorong változásairól.

2021. május 11., kedd

Kevéssé ismert halmazok a tavaszi égen

A tavaszi égen általában a mély-ég észlelő az extragalaktikus tér világában merül el: galaxisok, kvazárok, galxishalmazok láthatóak az univerzum mélységében. Nyílthalmazok, halmazok, galaktikus objektumok csak kevesen képviseltetik magukat. 

Azonban szép számmal akadnak olyan halmazok, csillagalakzatok, melyek ugyan hivatalosan nincsenek még nyílthalmazokként katalogizálva, azonban szak-, és amatőrcsillagászok nevét viselik. Olyan csillagképek területén is találunk halmazgyanús és meglehetősen látványos aszterizmusokat, ahol a térképek nem jelölnek ilyeneket. Akit érdekel a téma annak ajánlom az Interstellarum Deep Sky Atlast, mely több ezer ilyen objektumot jelöl, valamint a Bruno Alessi és csapata által összeállított hatalmas internetes adatbázist. 

Az elmúlt hetekben én is sok ilyen objektumot lefotóztam, ezekből mutatnék be párat. A fotók alatt rövid leírást láthatunk a célpontról:

Egy újabb nagy méretű, látványos Alessi aszterizmus, mely kiváló célpont binokulároknak. A gamma Hya-tól két fokkal Ny-ra találjuk ezt az É-D-i irányban elnyúlt csillagfűzérekből álló objektumot. A legfényesebb csillaga É-on a pszí Hya.

A Brosch 1 jelű aszterizmus egy igazi miniatűr gyémánt! A négy csillagból álló aszterizmust a Porrima és a Zaniah között félúton találjuk. Az alig 50\" méretű kis apróság igényli a nagyítást, csillagai 13-14 magnitúdósak. Viszont nagyon látványos, mert nagyon szép szabályos objektum. Készítettem róla egy 5X-ös nagyítást, a fotó jobb alsó sarkában látható.

A Hydra farkának legvégénél fotózok, -30 fokos deklinációnál. Az NGC 5694 egy fényes, 9,5 magnitúdós gyönyörű gömbhalmaz. A fotón nagyon fényes, csillagszerű, bár egy kissé bolyhosnak tűnik. Felül, a fotó tetejénél két vonással jelöltem. A Kernya 4 egy kis aszterizmus, mely hasonlít az Upgren 1-re. A fotón a középponttól lefelé és picit balra látható, 4 db csillag alkot egy kis hokiütőszerű formációt. Ezekhez jön még 4 db halványabb tárcsillag. Az ESO 447-29-et két vonás jelöli a Kernya 4-től DNy-ra. Csak a legfényesebb csilagai mutatkoznak meg ennek a szép nyílthalmaznak. A kép bal szélén az 58 Hya fénylik, ez a Hydra farkának vége.

Az ESO 570-12 az egyik kedvenc aszterizmusom a tavaszi ég déli részén. Kicsi, szegényes ám mégis feltűnő, esztétikus. A fotón látható a béta Crateris, a célpontom pedig a középponttól É-i irányban látható, jól kiemelkedik a csillagkörnyezetből.

A Bruno Alessi és csapata által üzemben tartott BDCC listán találtam rá erre az aszterizmusra ezzel a névvel: \"Kangaroo\". Mivel nem értettem miféle aszterizmus lehet, lefotóztam. A fotó középpontjában látható íves csillagsor lenne a kenguru gerince és balra ugrál. Csak így tudok belelátni valamiféle kengurut, máshogy nem megy. Nem rossz!

Három db Raymond jelű halmazt is sikerült becserkészni ezen a fotón. Ezek az Oroszlán DNy-i határvidékén találhatóak. Ray 3: Nagyon látványos, szinte nyílthalmaz-szerű megjelenésű objektum, kb. másfél tucat csillag alkotja. A fotón a középponttól balra lefelé látható. Ray 4: A fotó középpontjától picit balra, laza szerkezetű, 20-25 csillagból álló csillagcsoport. Ez is kifejezetten látványos! Ray 5: A fotó középpontjától jobbra, érdekes csillagláncokból álló alakzat. Ez a legnagyobb méretű, olyan mint egy nyílthalmaz maradványa. Milyen érdekes területek bújnak meg a tavaszi égen!

A Lorenzin 23 az egyik kedvenc aszterizmusom, csillagívem az égen. Annyira egyedi és szabályos, hogy az már elképesztő. A 2,5 fokos csillagív olyan mintha egy meteor \"féknyoma\" lenne az égen, mely ÉNy-i irányból érkezett. Egyszerűen fenomenális ez a csillagalakzat! Nagyon ajánlom mindenkinek megtekintésre!

A Bruno Alessi és társai által összeállított adatbázisban találtam erre az objektumra még évekkel ezelőtt. Az Égabroszba \"Noctua\" néven jelöltem a 47-48 Hydrae csillagoknál ezt a már ré eltűnt csillagképet, mely Bagolyként szerepelt egyes atlaszokban. A fotón a két egyforma fényességű csillag a 47-48 Hya és ezek alkothatták a Bagoly szemeit.




2021. május 5., szerda

10 ÉVES A BLOG

2011. május 4-én indult útjára a blogom, azóta rengeteg észlelést, megfigyelést feltöltöttem ide. Nagyon sok eseményt megéltem. Bízom abban, hogy a blogom eddig és ezen túl is sok érdekességet tartogat az olvasóknak, hogy valóban minőségi és aktuális csillagászati tartalom jelenik meg rajta.

Érdekes, hogy 20 éve van annak is, hogy 2001. tavaszán először kezdtem el komolyan a csillagászattal foglalkozni. Így még egy ok az ünneplésre. Tartalmas időszak volt!

Nincs igazán ötletem, hogy milyen extra tartalommal ünnepeljem ezt az évfordulót, így gyártottam egy szép nagy feliratot:


Remélem még sokszor tíz éven át észlelhetek és a blogom is üzemel majd ugyanannyi ideig! :-)

Továbbra is szeretettel várok minden kedves olvasót!

Cseh Viktor