GDS_J1830235-135539: Egy új szimbiotikus nóva a Scutumban

2022. szeptember 23-án érkezett a hírlevél melyben egy új szimbiotikus változócsillag felfényesedéséről volt szó. 

Jamamono Minoru fedezte fel a csillagot, amely igen lassan, hosszú amplitúdóval fényesedik még jelenleg is. A pontos pozíciómeghatározás után azt találták a kutatók, hogy a fényesedő objektum helyzete megegyezik egy már ismert változócsillag koordinátáival. A változócsillagot eddig Mira típusúnak ismerték, ám a felfedezés hírére egyből változott a helyzet.

A történet érdekessége, hogy az előzetes mérések, és utólag kimért fényességek alapján a csillag nem most kezdett fényesedni. A 14,0-19,0 magnitúdó között "lötyögő" GDS J1830235-135539, kb. 580 nappal korábban kezdett "ámokfutásba". Jelenleg a csillag 13,2 magnitúdónál van és még jön  felfelé. Az ASASSN fénygörbét az alább szeretném bemutatni, mely a csillag pozícióját is mutatja a sűrű Tejút-mezőben:

A felfényesedő csillag pozíciója: egy sűrű Tejútmezőben látható, közel látványos mély-ég objektumokhoz (Stellarium)

Erre a nagyszerű objektumra egyébként Fidrich Róbert hívta fel a figyelmemet, s bár a mail-fiókomban én is láttam a nemzetközi hírlevelet elfelejtkeztem róla. Aztán Robi levelére én is észbe kaptam: "Hohó!!! Hát de én június elején a Hortobágyról végigfotóztam az egész Tejutat!" Tehát nagy eséllyel a csillag rajta lehet az egyik fotón! Még aznap délután elkezdtem átnézni a képeket, és meg is találtam a megfelelő területet. Sajnos a bambaságom miatt csak JPEG-ben készítettem képeket, de legnagyobb örömömre ezeken is megtalálható volt a fényesedő csillag. Tehát gyakorlatilag a felfedezés előtt két hónappal én már rögzítettem a csillag felfényesedését! Hihetetlen!

A fotó 2022. június 1-én éjjel készült egy egészen jó éjszakán, s kb. 15,5-16,0 magnitúdóig látszanak rajta a csillagok. A GDS J1830235-135539 nemcsak hogy látszik, hanem szó szerint ragyog a fotón. Az alább be szeretném mutatni a képet:

A GDS J1830235-135539 helye az égen. A nagy képmezőn kis nyíllal jelöltem a csillagot. Balra fent egy kinagyított inzerten látható a szimbiotikus nóva, balra lent pedig az AAVSO VSP térképén a helyzete.

Nagyszerű volt utólag újból felfedezni valamit a képeimen. A napokban megpróbálom újból fotózni a csillagot, ha az időjárás megengedi. Mivel a fenti kép több mint négy hónapja készült, az akkor 13,8 magnitúdós csillag biztosan még látványosabban ragyog. 

Nagyon érdekes mert eddig csak gyorsan robbanó tranziensekkel volt dolgom, ám itt egy lassan fényesedő, a sűrű Tejútban megbúvó robbanást láthatunk. Talán ezeknek a lassú folyamatoknak a kiszűrése még nehézkesebb...

AAVSO térkép:

2022.09.29. 05:46 - A tegnapi nap folyamán sikerült végre lefotóznom a szimbiotikus nóvát. Este az ég fátyolfelhős olt, de azért nekikezdtem a műveletnek, mert a napokban meg már a Hold fog egyre jobban zavarni. A GDS J1830235-135539 már a nyers képeken is látható volt, az összegzett felvételen pedig egyértelmű, kb annyi a határmagnitúdó mint a múltkori, hortobágyi képeken. Talán csak kicsit marad el tőle. A fényessége kb 12,8 magnitúdó a fotómon.

2022.10.01. 06:08 - A tegnapi este folyamán sikerült kijutnom a város szélére és egy fokkal jobb körülmények között fotóztam le a csillagot. Ugyan úgy kb. 12,8 magnitúdósnak becsültem, mint korábban. Elképzelhető, hogy elérte a csúcsfényességét a nóva. Kíváncsi vagyok mit művel majd ezek után. A fotót alább mutatom:

1,4%-os, 28h 54m-es holdsarló

 Éjszaka 2 órakkor felébredtem és az órára néztem. Megnyugodva láttam, hogy még aludhatok tovább. Kicsivel később újból felébredtem és 05:00-át láttam a kijelzőn. Gyorsan kirobbantam az ágyból és az ablakhoz rohantam: a Hold és a Vénusz párosa gyönyörűen látszott.

Mire kipakoltam a felszerelést (03:10UT), már jócskán világosodott. A holdsarlón ekkor még látszott a hamuszürke fény, és teleobjektívvel készítettem egy fotót. Ezen is megfigyelhető a sötét oldal fénylése. Binokulárban egyértelműbb volt a látvány és a sarló ívén csorbulások látszottak. Nagyon hasonlóan mutatkozik ma reggel a Hold, mint 2021.09.06-án, bár akkor alig 20 órás volt.

A fotózást a távcsővel folytattam tovább. Nehéz volt élesre állni, de mikor a Hold kellő magasságba ért, már szép részletek látszottak: főként a Mare Orientale hatalmas szerkezeti elemei vehetők ki, a sarló ívének közepén. A második kép a távcsőben mutatkozó képet örökíti meg.

Nagyon jó volt az észlelés, a Hold nagyon szép vékony volt!

1,2%-os, 24h 32m-es holdsarló

 Az előre megbeszélt időpontban találkoztunk a jól bevált helyen Forgács Attilával és Fazekas Zsolttal, hogy nagyvadakra vadásszunk. A 24 óra körüli sarló megfigyelése nehéznek ígérkezett: részben a felhők, részben a rossz átlátszóság miatt. Ezt tetézte még, a távolban dolgozó munkagépek, kombájnok által felvert nagy mennyiségű por. mely néha kis pamacsokban szállt fel a széllel.

Mivel a horizontot 3-4 fok magasságig felhők takarták, napnyugta előtt bele tudtunk kezdeni a keresésbe. A hosszú fárasztó kutakodás 18:27UT-kor ért véget, mikor binokuláromban észrevettem a nagyon halvány darabkát a holdból. A sarlóból ekkor éppen csak 90-100 fokos kis darabka látszott, az is halványan, töredezetten. Néha valamiféle recézettséget láttam a sarló ívének belső részén, de biztosan látható részletek nem voltak. Követtük a sarlót ameddig tudtuk, közben jókat beszélgettünk. Nagyon élménydús volt az este. Sajnos szabad szemmel esélytelen volt megfigyelni, így csak távcsöves volt a láthatósága.

Az első megpillantáskor kora 24h 32m.

Az első képet, 10 db fotóból összegeztem, a többi három csak egyedi kép.

Hajnali csillagfedések

 2022 júliusában több szép csillagfedés következett be, melyeket igyekeztem megörökíteni. A Hold júliusban hajnalban már magasan jár, és lehetőségem volt jó körülmények között fényképezni. Ezekből készítettem most egy kis fotó összeállítást, mindenféle részletesebb kommentár nélkül. 

Készültek hagyományos fotók, valamint kompozit képek is. A kompozit képek lényege, hogy készítettem egy-egy képet a sötét oldalra és a csillagra exponálva, valamint egy másik képet a fényes oldalra exponálva. Utólag ezeket összedolgoztam. A kompozit képek látványosabbak, de sajnos az utólagos kidolgozás nagyon időigényes, így nem fogom minden esetben alkalmazni. Jöjjenek tehát a képek és a jelenségek:

A gamma Virginis fedése a nappali égen (egyedi expó):

A SAO 110326 és 110328 fedése (kompozit):

Az omikron Arietis fedése (kompozit): 

A 14 Tauri fedése (kompozit és egyedi expó) :

Esti világító felhők

 2022.07.09-én éppen lefekvéshez készülődtem, mikor ki kellett mennem az udvarra. Éppen Nagyvarsányban voltunk és ránéztem az ÉNy-i égre, hogy nem látszik-e NLC... és látszott :-)

Gyorsan fogtam a fényképezőgépemet és lementem a kertbe ahonnan sok fotót készítettem a jelenségről. A látványt csak emelték az előtérben úszó lencsefelhők. Íme néhány fotó az estéről:

Régen láttam már világító felhőket, élmény volt a jelenség megfigyelése!

A Porrima (gamma Virginis) fedése

 2022.07.06-án a Hold egy fényes csillagot, a 2,8 magnitúdós gamma Virginist fedte el. Sajnos a fedés nagyon előnytelen körülmények között valósult meg: mind e belépés, mind a kilépés a nappali égen következett be. A másik hátráltató körülmény az erős felhősödés volt. Két fotót sikerült csak készítenem, mindkettőt egy felhőlyukon keresztül. Ezekből készítettem egy montázst, melyen a belépés előtt és a kilépés után is látható a csillag.

Íme a fotó:

Sajnos sem a belépést, sem a kilépést nem sikerült megfigyelnem. Időmérést is értelmetlen lett volna végezni.

2,6%-os, 40h 28m-es holdsarló

 Nagyon forró napokat élünk Kelet-Magyarországon. Napközben 38-40 fok van és alig várjuk, hogy este legyen. Egy ilyen fülledt nap végén, június 30-án figyeltem meg Debrecenből egy szép esti sarlót. Sajnos tegnap a 16 órás sarlóra esély sem volt de ez egy csekély kárpótlást jelent. A sarló már alacsonyan járt mikor kézből teleobjektívvel lefotóztam.