Így mélyegeztünk Kontronasban (Meteor 2011/12)

Az ötszázadik Meteor (Meteor 2018/2)

Sánta Gábor: Teliholdas mélyegezés (Meteor 2018/2)

Goodbye!

Ahogyan egy korábbi bejegyzésemben említettem, költözés előtt állok/álltam. Nagyvarsányból Debrecenbe kerülök át, aminek következtében megváltozik néhány dolog a mindennapjaimban. Például a nagyszerű nagyvarsányi észlelőhelyemről, már csak ritkán tudok megfigyeléseket végezni.

2018. január 30-án este éppen Debrecenből jöttem hazafelé és úgy gondoltam ezt az utolsó itthon töltött estét kihasználom az észlelésre, búcsúra a szeretett csillagaimtól, észlelőhelyemtől. Mikor már mindenki nyugovóra tért a családból, én este tíz óra körül kimentem a kerbe a kis 10×40-es ED binokulárommal, és sétáltam a kertben. Ez nagyon egyszerű volt, mivel az erős fagy miatt fehéres volt a fű, és a telihold is nagyon fényesen világított. Gyakorlatilag úgy éreztem magam, mintha nyáron délben sétálnék, mivel a Hold olyan magasról sütött le rám...

Míg a szemem hozzászokott a sötétséghez, addig a Holdat vizsgáltam, és nagyon sok terület látszott rajta; Kepler, Montes Ryphaeus, a Tycho sugársávja mely keresztülszeli a Mare Serentitatis síkságát. Távcsővel már egészen nehéz volt ránézni a Holdra! Borzasztóan fényes volt, és nem akartam hogy káprázzon a szemem. Ugyanis Holdfény ide, vagy oda én bizony megnéztem kedvenc mély-ég objektumaimat, szépen sorban. Az átlátszóság egésze kitűnő volt; a Fiastyúkban még így is 7 csillagot láttam, az Orion-köd is nagyon fényesen ragyogott, a Hold közelében pedig még az M44 is kivehető volt. Rögtön eszembe jutott, hogy bizony a kedvenc déli csillagképeimnek is nyomába kell eredni. Tovább sétáltam egészen a kert közepéig, ahonnan zavartalan a kilátás déli irányba. A Galamb csillagai fényesen ragyogtak, és az alfa Columbae szabad szemmel is látszott. A Nagy Kutya fő csillaga a Szíriusz ezen az estén hihetetlenül ragyogónak látszott, alatta meglestem az M41-et, az NGC 2362-t, valamint a Cr 141-et. K-i irányban a Hajófara araszolt méltóságteljesen az égbolt óceánján, és a Collinder 135 nagyszerűen látszott távcsőben. Tőle K-re az NGC 2451 fő csillagát csíptem el a kis kézi teleszkóppal, de a Naos-t most nem láttam. A Tájoló csillaga ekkor még éppen felkeltek DK-en, de már szépen látszottak. Nagyjából tizenegy óráig maradtam kint; közben telefonáltam egyet, és sétálgattam! Nem fáztam bár -5°C körül volt a hőmérséklet.

Sokszor láttam ezt az eget de ez most azért más volt; igen sok emlék is előjött. "Itt ezt észleltem...amott azt láttam...itt borultam fel éjszaka a kisszékkel"...stb...Közben Morten Laurisen egyik kórusműve járt a fejemben, talán nem véletlen: 

https://www.youtube.com/watch?v=UwxlMvV6LkE

Szép volt, jó volt, elmúlt! Bár biztosan fogok még innen sokat észlelni, de a fő bázisom már nem ez a település lesz, így utoljára még jól megnéztem az eget magamnak nagyvarsányi lakosként!

A Hold és a Szaturnusz párosa 2013.09.08-án 20:26-kor egyik kedvenc észlelőhelyemről...

Köszönöm!

Cseh Viktor, 2018.01.31. Nagyvarsány

Szabadon letölthető holdtérkép, kistávcsövekhez:

A térképlapok erről a két linkről letölthetőek PDF formátumban:

https://drive.google.com/open?id=1UN3iddTOlltrgxX-Yvunis3BnYu3MzX0

https://drive.google.com/open?id=1CgM1L-EfRhVKGLz1ekbg6KDiD9in4dvz

Jó észlelést! :-)

Észak- vs. Dél-Magyarország

Gondoltam készítek a Stelarium programban két képpárt, ami azt ábrázolja mennyi különbség van Magyarország legészakabbi, és legdélebbi pontja között abban, hogy mennyivel látnak "délebbre" az ott tanyázó amatőrcsillagászok.
A két képpár a lehető legészakabbi és legdélebbi pontot veszi figyelembe:
É - 48°35'6.34"
D - 45°44'13.57"

A két helyszín között összesen 2°50'52.77" különbség van. Ez nem tűnik soknak, de az igen déli fekvésű égitestek észlelésekor igeni sokat számít. Ugyanis nem mindegy hogy valami mondjuk 2-3 fok magasan "billeg", vagy 5-6 fok magasan "stabilan" észlelhető. Tehát a dél-baranyai megfigyelők egy jó 3 fokos sávval többet látnak az égboltból, ahol bizony bármi feltűnhet. Például egy fényes szupernóva, nóva stb., mint pl az SN 1006, az emberiség történelmének legfényesebb szupernóvája.

Nos ennek a bejegyzésnek inkább csak az a célja hogy megosszon egy kis érdekességet! :-)

Cikkajánló: http://www.mcse.hu/szakcsoportok/melyeg-szakcsoportok/cikkek-melyeg-szakcsoportok/kalandozas-a-deli-horizont-kozeleben/

DÉL KERSZTJE

A DÉL KERESZTJE

Mindenki - még a hívő emberek is - rendelkeznek egyfajta érdeklődési körrel. Egészen széles skálája van azoknak a hobbiknak, számunkra örömet adó elfoglaltságoknak, melyekkel valamilyen nyomot hagyhatunk magunk után; méghozzá pozitív értelemben. Amatőrcsillagászként abban a kivételes helyzetben vagyok, hogy szabadidőmben, nem csak felüdülök, kiszellőztetem a fejem, vagy edzem a testem, hanem olyan távoli világokba tekinthetek, melyek maradéktalanul rádöbbentik az embert apró, törékeny létére. Kint a csillagos égbolt alatt nem csak megnyugodhat az ember, adatokat rögzíthet, hanem akár még istenélményeket is szerezhet.

A csillagtérképeket böngészve már maga az Univerzum léte, elképesztő kiterjedése, a hatalmas szinte áthidalhatatlan távolságok, csillaghalmazok, ködök, galaxisok páratlan formavilága is mély benyomással tölthet el minden embert. Sok más "csillagász kollégával" ellentétben engem ez sosem rendített meg hitemben, hanem éppen megerősített; "E mögött lennie kell valakinek!"

Az égbolt tanulmányozása nagyon sok pozitív dolgot adhat, mint pl. aki meg tudja keresni a Kis Medve csillagkép fő csillagát a Sarkcsillagot (Polaris), az nem lesz elveszett ember, még iránytű, vagy GPS híján sem. Ám nem így van bolygónk déli féltekén, pl. Új-Zélandon, Argentínában, Chilében. Már az első hajósok is nagy problémával találták szembe magukat, amikor először elindultak, felfedezni a déli óceánokat, és földrészeket. Nálunk úgy lehet könnyen meghatározni az északi irányt, ha a Sarkcsillagból egy merőlegest vetünk képzeletben a horizontra; ahol ez a merőleges és a látóhatár vonala metszi egymást, nagyjából ott van az északi irány. Tehát van az éggömbön egy relatíve fényes csillag az északi sarkpont közelében. Ez segít nekünk, ám ha megnézünk egy a déli égboltot ábrázoló csillagtérképet azt láthatjuk, hogy a déli sarkpont közelében nincsen egy jól látható csillag sem. Nem kevés fejtörést okozott a hajósoknak, egy olyan állandó, határozott, összetéveszthetetlen "égi jelet" találni, amely mindenki számára egyértelmű, és mindenféle segédeszköz nélkül, a lehető legkönnyebben tájolhatja magát vele az ember. Hosszas vizsgálódás után végül megszületett a tökéletes "fapados" módszer a déli irány meghatározására. Az egész égbolt egyik legkisebb, ám legkarakteresebb csillagképe lett az iránytű. A konstelláció mára már a déli ég, és a déli országok egyik emblematikus jelképévé nőtte ki magát. Megtalálható Ausztrália, Új-Zéland, Brazília, Szamoa, Pápua Új-Guinea és számtalan egyéb autonóm körzet, tengerentúli terület zászlajában. A csillagkép nem más int a Dél Keresztje! A mellékelt képen láthatóak, a konstelláció fő csillagai; a hosszabbik tengely két fényes csillagának vonalát négyszer egymásra mérjük, pontosan megérkezünk a déli sarkponthoz az égen. Ha pedig innen egy merőlegest vetünk a horizontra (mint a Sarkcsillag esetében) megkapjuk a déli irányt. A kis kereszt általában ritkán van egyenes álló helyzetben; eldőlhet jobbra, balra néha még fejjel lefelé is láthatják a déli féltekén élők, de egy biztos; a Dél Keresztje mindig a déli sarkpontra mutat az égbolton.

A Dél Keresztje az égbolton

Sokszor gondolkodtam, már hogy miért nem egy nyíl, egyenes vonal, vagy más formáció mutatja ott a déli irányt. Mielőtt még belegabalyodnánk a miértekbe, inkább tegyük fel a kérdést, hogy mit tanulhatunk belőle. A kis csillagkép közelében más csillagok ún. "hamis kereszteket" alkotnak. Ezek más csillagképek részei, de összezavarhatják azt az embert, aki nem ismeri eléggé a valódi égi iránytűt! Egészen döbbenetes ezt hívő emberként, megfigyelni és értékelni - mintha csak egy képekben elmesélt történet lenne a küzdelemről, ami a szellemi világban zajlik, éppoly némán, mint amilyen csendesen a csillagok róják útjukat.

A fő irányok megkeresése az északi féltekén a Nagy Göncöl és a Sarkcsillag, a déli féltekén pedig a Dél Keresztje segítségével. A Nagy Göncöl „szekerének” utolsó két csillagát meghosszabbítva eljutunk a Sarkcsillagig, mely majdnem az É-i sarkponton van. A D-i sarkpontot a Dél Keresztje csillagkép hosszabbik tengelyének meghosszabbításával érjük el.

Vajon mi valóban a Biblia által elénk tárt, és a kereszt által megerősített irányba haladunk? Vagy csak néha-néha felnézünk, aztán tovább ballagunk az általunk jónak vélt irányba? Mi van, hogy ha félreértjük a jeleket, elvétjük az célt, pedig az ott volt az orrunk előtt, csak valódi közösségre és ismeretre lett volna szükség. És ott a másik felismerés is: Ha magunkat képzeljük a kis csillagkép helyére, vajon mi valóban jó célt mutatunk, vagy csupán az általunk jónak ítélt, s kényelmesen megélt keresztyén élet felé vezetjük az embereket? Sajnos nagyon könnyű elcsúszni, könnyen elvéthetjük az irányt, és magunk is hamis képet adhatunk a valóban krisztusi életről, abban az esetben ha levesszük a szemünket az immár üres keresztről.

Kívánok mindenkinek tisztánlátást, hogy ismerje a valódi irányt, s ahhoz hogy maga is iránymutató lehessen Jézus példája nyomán!