DÉL KERSZTJE

A DÉL KERESZTJE

Mindenki - még a hívő emberek is - rendelkeznek egyfajta érdeklődési körrel. Egészen széles skálája van azoknak a hobbiknak, számunkra örömet adó elfoglaltságoknak, melyekkel valamilyen nyomot hagyhatunk magunk után; méghozzá pozitív értelemben. Amatőrcsillagászként abban a kivételes helyzetben vagyok, hogy szabadidőmben, nem csak felüdülök, kiszellőztetem a fejem, vagy edzem a testem, hanem olyan távoli világokba tekinthetek, melyek maradéktalanul rádöbbentik az embert apró, törékeny létére. Kint a csillagos égbolt alatt nem csak megnyugodhat az ember, adatokat rögzíthet, hanem akár még istenélményeket is szerezhet.

A csillagtérképeket böngészve már maga az Univerzum léte, elképesztő kiterjedése, a hatalmas szinte áthidalhatatlan távolságok, csillaghalmazok, ködök, galaxisok páratlan formavilága is mély benyomással tölthet el minden embert. Sok más "csillagász kollégával" ellentétben engem ez sosem rendített meg hitemben, hanem éppen megerősített; "E mögött lennie kell valakinek!"

Az égbolt tanulmányozása nagyon sok pozitív dolgot adhat, mint pl. aki meg tudja keresni a Kis Medve csillagkép fő csillagát a Sarkcsillagot (Polaris), az nem lesz elveszett ember, még iránytű, vagy GPS híján sem. Ám nem így van bolygónk déli féltekén, pl. Új-Zélandon, Argentínában, Chilében. Már az első hajósok is nagy problémával találták szembe magukat, amikor először elindultak, felfedezni a déli óceánokat, és földrészeket. Nálunk úgy lehet könnyen meghatározni az északi irányt, ha a Sarkcsillagból egy merőlegest vetünk képzeletben a horizontra; ahol ez a merőleges és a látóhatár vonala metszi egymást, nagyjából ott van az északi irány. Tehát van az éggömbön egy relatíve fényes csillag az északi sarkpont közelében. Ez segít nekünk, ám ha megnézünk egy a déli égboltot ábrázoló csillagtérképet azt láthatjuk, hogy a déli sarkpont közelében nincsen egy jól látható csillag sem. Nem kevés fejtörést okozott a hajósoknak, egy olyan állandó, határozott, összetéveszthetetlen "égi jelet" találni, amely mindenki számára egyértelmű, és mindenféle segédeszköz nélkül, a lehető legkönnyebben tájolhatja magát vele az ember. Hosszas vizsgálódás után végül megszületett a tökéletes "fapados" módszer a déli irány meghatározására. Az egész égbolt egyik legkisebb, ám legkarakteresebb csillagképe lett az iránytű. A konstelláció mára már a déli ég, és a déli országok egyik emblematikus jelképévé nőtte ki magát. Megtalálható Ausztrália, Új-Zéland, Brazília, Szamoa, Pápua Új-Guinea és számtalan egyéb autonóm körzet, tengerentúli terület zászlajában. A csillagkép nem más int a Dél Keresztje! A mellékelt képen láthatóak, a konstelláció fő csillagai; a hosszabbik tengely két fényes csillagának vonalát négyszer egymásra mérjük, pontosan megérkezünk a déli sarkponthoz az égen. Ha pedig innen egy merőlegest vetünk a horizontra (mint a Sarkcsillag esetében) megkapjuk a déli irányt. A kis kereszt általában ritkán van egyenes álló helyzetben; eldőlhet jobbra, balra néha még fejjel lefelé is láthatják a déli féltekén élők, de egy biztos; a Dél Keresztje mindig a déli sarkpontra mutat az égbolton.

A Dél Keresztje az égbolton

Sokszor gondolkodtam, már hogy miért nem egy nyíl, egyenes vonal, vagy más formáció mutatja ott a déli irányt. Mielőtt még belegabalyodnánk a miértekbe, inkább tegyük fel a kérdést, hogy mit tanulhatunk belőle. A kis csillagkép közelében más csillagok ún. "hamis kereszteket" alkotnak. Ezek más csillagképek részei, de összezavarhatják azt az embert, aki nem ismeri eléggé a valódi égi iránytűt! Egészen döbbenetes ezt hívő emberként, megfigyelni és értékelni - mintha csak egy képekben elmesélt történet lenne a küzdelemről, ami a szellemi világban zajlik, éppoly némán, mint amilyen csendesen a csillagok róják útjukat.

A fő irányok megkeresése az északi féltekén a Nagy Göncöl és a Sarkcsillag, a déli féltekén pedig a Dél Keresztje segítségével. A Nagy Göncöl „szekerének” utolsó két csillagát meghosszabbítva eljutunk a Sarkcsillagig, mely majdnem az É-i sarkponton van. A D-i sarkpontot a Dél Keresztje csillagkép hosszabbik tengelyének meghosszabbításával érjük el.

Vajon mi valóban a Biblia által elénk tárt, és a kereszt által megerősített irányba haladunk? Vagy csak néha-néha felnézünk, aztán tovább ballagunk az általunk jónak vélt irányba? Mi van, hogy ha félreértjük a jeleket, elvétjük az célt, pedig az ott volt az orrunk előtt, csak valódi közösségre és ismeretre lett volna szükség. És ott a másik felismerés is: Ha magunkat képzeljük a kis csillagkép helyére, vajon mi valóban jó célt mutatunk, vagy csupán az általunk jónak ítélt, s kényelmesen megélt keresztyén élet felé vezetjük az embereket? Sajnos nagyon könnyű elcsúszni, könnyen elvéthetjük az irányt, és magunk is hamis képet adhatunk a valóban krisztusi életről, abban az esetben ha levesszük a szemünket az immár üres keresztről.

Kívánok mindenkinek tisztánlátást, hogy ismerje a valódi irányt, s ahhoz hogy maga is iránymutató lehessen Jézus példája nyomán!