2,7%-os, 33h 42m-es holdsarló

 2023. február 21-én este nagyon jó körülmények voltak a korai holdsarló észlelésére. Az égbolt egész nap fantasztikusan tiszta volt. A szeles, napsütéses idő, valamint a 16-20 fokos országos hőmérsékletek pedig már inkább egy március végi-április eleji napot idéztek.

A szokásos tetthelyre 17 óra körül értem ki. A naplemente csodálatos színeiben gyönyörködtem a távcső összeszerelése közben. Nem sokkal később érkeztek meg társaim is: Forgács Attila és Rózsa Ferenc, majd Mocsár Gábor is. Így négyesben kerestük a holdsarlót. A könnyűnek ígérkező látványt 48 perc kínszenvedés után pillantottuk csak meg. A 34 óra körüli sarlót ennyi időn át fedték el előlünk a felhők. Az egész égbolt derült volt, viszont pont a kritikus helyeken voltak lencsefelhők, melyek makacsul és pofátlanul belerondítottak az észlelésbe. 16:48 ÚT-kor a holdsarló 33 óra 42 perces volt. Gyakorlatilag már ekkor látszott a hamuszürke fény, mely végig erős volt.

Sajnos még ezután is 10 percet várni kellett mire a távcsővel elkezdhettem a fotózást. Viszont a Hold már nagyon alacsonyra kerül és a nyugodtság is brutális volt. A távcsöves fotó emiatt nem lett túlságosan részletgazdag. Viszont teleobjektívvel annál érdekesebb, szebb fotókat lehetett készíteni a felhők között bujkáló Holdról.

Nagyon szép este volt, a légkör minősége is pont holdsarlózáshoz lett szabva. Ha ilyen légkör lenne egy sokkal fiatalabb (18-20 órás) sarlóhoz, biztosan meg lehetne pillantani. Csak pofátlan felhők ne legyenek!

A Hold kék fényben

Az amatőrcsillagászatban a színszűrők szerepe megkérdőjelezhetetlen: sokféle észlelési terület elképzelhetetlen a színszűrők használata nélkül. Szűrőkkel kiemelhetünk, vagy elnyomhatunk bizonyos részleteket. Élesíthetjük a képet, javíthatunk a nyugodtságon... Felsorolni is nehéz mi mindenre jók ezek az eszközök. A bonyolult összefüggések ismerete nagyon fontos a távcsöves munkához. Hogy értsük miről is van szó ahhoz sok tapasztalat és ismeret kell. Ezt nem lehet csak úgy betanulni!

Jómagam a most követő blogbejegyzésben azt mutatom be, hogy mit érhetünk el a Holdon, egy bizonyos színre alapozva. Mostanában jöttem rá, hogy kék fényben a holdfelszín nagyon szép arcát mutatja. Ennek két fő oka van:

1. A sárgás holdfelszínen a kék fényben érhető el a legnagyobb kontraszt. Az albedoalakzatok itt különülnek el legjobban egymástól-

2. A rövidebb hullámhossz felé, növekszik a felbontás, kisebb részletek válnak megpillanthatóvá. Viszont egyúttal a seeing is romlik. Így csak jó nyugodtság mellett, és inkább csak kisebb távcsövekkel tudunk jó eredményt elérni.

Én nem színszűrőkkel fotózgattam, hanem egy más úton értem el ugyan azt. A DSLR kamerával készített képeimet úgy módosítottam, hogy a kék csatornát leválasztottam a többiről. Így ugyan azt a fizikai folyamatot hoztam létre mintha monokrómban, kék fényben fotóztam volna. Ugyanis csak a szenzor kék alkotóelemei által felvett fényből alkottam képet. Az alábbi montázs bemutatja a hatást:

A színes alapfelvétel és a különböző színcsatornák által alkotott kép.

A folyamatnak több jó hatása is van:
- nő a felszíni kontraszt
- javult a felbontás
- a terminátor és a holdperem között kisebb az intenzitáskülönbség (kiegyenlítő hatás)
- a fényes albedoalakzatok  szép kontrasszttal jelennek meg

Tapasztalataim alapján sötét égen hozza a módszer a legjobb eredményt, mert a kékes égi háttér a kék csatornán nagyon fényes. 

Alább bemutatok néhány feldolgozott korongfotót, hátha más is kedvet kap a kísérletezéshez.

Utolsó negyed után: egy fotó mely Bodrogkeresztúron készült egy szép kirándulás alkalmával.

A növekvő holdsarló egy májusi estéről

Két és fél napos holdsarló ősszel

Örültem, hogy felfedeztem ezt a dolgot, s így kissé még precízebbek, kifinomultabbak lehetnek az észleléseim.

4,7%-os, 42h 27m-es holdsarló

 A mai estén egy 43 óra körüli sarló megpillantására volt esély. Tegnap egy 18 óra 30 perces sarlót láthattunk volna, ha a holdpálya helyzete nem lenne ennyire kedvezőtlen. Még pár évig a január esti sarlók nem lesznek jól megfigyelhetőek.

A holdsarló és a Vénusz

A mai estén ki kellett autóznom a lakóhelyemről mert az erkélyről nem tudom befogni a Holdat. A korai holdsarlót pontosan 15:20UT-kor pillantottam meg először. Nagyon szép volt a közelében a Vénusz és a Szaturnusz párosa. Sajnos a fotózás nagyon nehéz volt. A nyugodtság elképesztően rossz volt. Ilyen pocsék nyugodtságot rég nem láttam: a levegő egyszerre vibrált elmosva a kis részleteket, valamint nagy amplitúdóval folyamatosan \"gyúrta\" a holdkorongot. Kb 5 percig tartott míg valamiféle élességet tudtam állítani.

Az összegzett kép azért eléggé jó lett: Az erős É-i libráció nagyon szépen beforgatta a Mare Humboldtianum környezetét.

Kicsit kedvezett az, hogy a Hold földközelben tartózkodott, így mérete majdnem 34 ívperc volt. Akkor ez egy szuperholdsarló? :-)

Holdsarló tablóm

Az elmúlt 21 évben rengeteg csillagászati jelenséget megfigyeltem, de kedvenceim mindig is a holdsarlók voltak. Volt időszak mikor aktívabban, volt mikor kevésbé aktívan észleltem, de sosem feledtem el a témát.

Eddig összesen 54 db pozitív észlelést tudhatok magaménak, ebből 42 db sarlóról van fotóm is. A maradék 12 db sarlót vizuálisan észleltem. Az alább megosztott kis montázs a 42 db fotografikusan is megfigyelt holdsarlót mutatja be.

21 év fotografikusan megörökített holdsarlói

Bízom abban, hogy életem során még sok holdsarlót láthatok, fotózhatok! Ugyan ezt kívánom minden észlelőtársamnak is!

Cseh Viktor

Holdhónap

A nappalok és az éjszakák monoton változásában a leginkább feltűnő periodikus égi jelenség a Hold fényváltozása. Minden hónapban újból és újból égi kísérőnk megkerüli a Földet. Már az ókorban, és a még régebbi időkben ez a jelenség volt az időmérés egyik alapja. Az évet holdhónapok jelölték. Ez az időmérési módszer a holdhónap hossza miatt azonban nem volt a legmegfelelőbb erre a célra. Ma már csak a mohamedán naptár alapszik a holdhónapon.

Jómagam nagyon régóta figyelem a Holdat. Sok-sok száz órát töltöttem már a távcsőbe nézve a holdfelszín vizsgálatával. És rengeteg korongfotót is készítettem. Éppen ez adta az ötletet ahhoz, hogy összeszedjek a rengeteg fotómból egy anyagot, s különböző fázisokban mutassam be égi kísérőnket. Arra jutottam, hogy egy montázs lenne a legjobb erre a célra, amely a hold fényváltozásait mutatja be egy holdhónapon keresztül. A fotók nem mindegyike ugyanazon a holdhónapon belül készült. Ez képtelenség lenne az időjárás bizonytalanságai miatt.

Két évvel ezelőtt fogalmazódott meg először az ötlet, és végre sikerült megfelelő mennyiségű fotót gyűjtenem hozzá. Így összeraktam az illusztrációt ehhez, melyet alább szeretnék bemutatni:

Nagyon jó volt összerakni ezt a sorozatot. Jó volt kalandozni a különböző megvilágítottságú korongfotókon!

Az én kis naprendszerem

Az égbolt fotózása közben mindenféle égitestre ráirányítom az eszközeimet. Időközben kialakult egyfajta prioritás: van pár terület amit nagyon kedvelek és melyekhez a technikám is megfelelő.

A bolygófotózáshoz nincsenek megfelelő eszközeim, igazából szeretem nézni őket, de fotózni nem. Ennek ellenére azért vannak próbálkozásaim. Pár nappal ezelőtt összeszedtem néhány képet és egy montázsra besűrítettem a naprendszer jelentősebb égitesteit. Legalábbis a Földről nézve a leglényegesebbeket raktam rá. Olyan módon helyeztem a fotókat el, hogy az esztétikus legyen, valamint méretben arányosak legyenek. Olyan módon arányosak, mint ahogyan a Földről látjuk őket.

Tulajdonképpen ez egyfajta összeállítás, mely a bolygók távcsőben elénk táruló látványát sűríti bele egy képkockába. Íme a kis munkám:

A Plútó egyfajta hagyománytiszteletből került rá. :-)

Törpenóva a Cassiopeiában: PNV J00215475+5231007

 Január 11-én jött a hírlevél, hogy egy viszonylag fényes törpenóvát fedeztek fel japán észlelők a Cassiopeiában. A levelet elolvastam, de valahogy el is felejtettem. A PNV J00215475+5231007 jelű objektumot 12,5 magni környékén találták meg. Az adatok alapján egy WZ Sge típusú törpenóvának tűnik.

Az AAVSO keresőtérképe.

Csak este, Fidrich Robi jóvoltából „kaptam fel” a fejem a hírre. Gyorsan le is pakoltam a társasház udvarára és lefotóztam. A képek készítéséhez kedvenc - és egyetlen - fotóösszeállításomat használtam: az EQ3-as mechanikámon egy Zeiss Sonnar 180/2.8-as teleobjektív és a jó öreg Canon EOS 1100D fényképezőgépem foglalt helyet. A társasház udvarán, a garázsunk ajtajából szoktam fotózni. Igazi ünnep volt, hogy a tavalyi ínséges év után idén már a második törpenóvát láthatjuk. 

Az észlelés pillanatában már jóval halványabb volt, mint a felfedező képeken. Nagyjából 14,5 magnis lehet az én képeimen. Fotóm az égitestről: