Részleges napfogyatkozás 2022.10.25-én

 Hét évvel a 2015-ös napfogyatkozás után ismét egy viszonylag nagymértékű fogyatkozás volt észlelhető hazánkból. Sajnos az időjárás sokak számára keresztülhúzta az észlelés lehetőségét. Jómagam épphogy csak láttam belőle valamit. De azért végül is csak sikerült megfigyelni…

A jelenség Közép-Európából nézve délelőtt 11 óra körül kezdődött és 13 óra körül ért véget. Ez Debrecen esetében 11:19-es kezdést, és 13:38-as befejezést jelentett. A maximum12:25 körül következett be, ekkor a napkorong területének 38%-a került takarásba. Ez a fogyatkozás a 124-es Szárosz-család 13. tagja. 

Az október 25-i részleges fogyatkozás adatai

Típus: részleges napfogyatkozás
Takartság Debrecenben: 38%
I. kontaktus: 11:19 NYISZ
Maximum: 12:25 NYISZ
IV. kontaktus: 13:39 NYISZ

A jelenség megfigyelésére már jóelőre készültem: elővettem a 2015-ös napfogyatkozás leírását és olvasgattam. Jó volt emlékezni, felidézni azt a szinte tökéletes napot. Aztán megemlékeztem a 2021-es június napfogyatkozásról. Ez alig pár százalékos volt, de azért nagy élmény volt azt is megfigyelni a jelenséget.  A fogyatkozás megfigyeléséhez egy 127/1500-as Makszutov-Cassegrain távcsövet használtam, valamint egy 250 mm-es teleobjektívvel is fotóztam. A fényképezőgép a jó öreg Canon EOS 1100D volt. A kitelepülés nem volt tervben, mert az erkélyünkről a teljes esemény végig látszott volna, így onnan volt a legkényelmesebb megfigyelni. A nagy nap reggelén elvittük Barnit az óvodába, és a délelőtt folyamán elkezdtem készülődni, bár az ég szinte teljesen beborult. Sajnos az előjelek egy hidegfront érkezését vetítették előre, ami be is igazolódott. 11:19-re teljesen befelhősödött és ez makacsul tartotta magát egészen délután 17 óráig. 

A nap képe a felhőlyukakon keresztül.

Viszont a fogyatkozás fele körül – nagyjából délben – volt negyed órás idősáv, amikor mégis láttuk a fogyó napkorongot, mert elvékonyodott a felhőzet, s imitt-amott lyukak keletkeztek rajta. Ekkor teleobjektívvel fotóztam, a csorbult napot, aztán pár per elteltével szerencsét próbáltam a távcsővel is.

Összeszereltem a Makszutovot, felhelyeztem rá a fényképezőgépet, és vártam a réseket. Először napszűrő fóliával csináltam a dolgot, de azzal nem látszott semmi. Eszembe jutott, hogy talán a felhők megszűrik annyira a fényt, hogy nem kell a fólia. Levettem és elkezdtem fotózni. Egy-két kísérlet után beállítottam az expozíciós időt és sikeresen tudtam fotózni. Az elkészült képek jobbak lettek mint vártam, sikerült élesre állni, és a levegő nagyon nyugodt volt. Gyakorlatilag amiatt volt jó a nyugodtság mert a nap nem sütött igazán, így a tereptárgyak nem melegedtek fel, nem volt nagy légköri átkeveredés.

Az egyik jól sikerült pillanatkép: szűrő nélkül készült, éppen akkor, mikor a felhőzet kissé elvékonyodott.

Az élmények 12:10 körül értek véget, amikor a felhőzet teljesen összezárt és véglegesen meghiúsította a további észlelést. Természetesen még megvártam az esemény végét, hátha valahol szétnyílnak a felhők ám ez nem történt meg.

A napon most négy napfolt, foltcsoport is látszott, így ezek is emelték a látványt, hangulatot. A Hold hegyei, völgyei szintén fantasztikusan látszottak a megfigyelés során, ezeket nem azonosítottam, mert nem volt rá időm akkor.

Bár eléggé csalódott voltam, azért nagy öröm, hogy legalább ennyit is láthattunk belőle. Csupán az ország ÉNy-i sarkában volt teljesen derült, mert a frontrendszer onnan kisöpörte a felhőket. Sajnos a következő kismértékű napfogyatkozás 2025. március 29-én fog bekövetkezni kicsi, 10%-os takartságként.

Cseh Viktor

2022.10.27., Debrecen

Törpenóva a Sárkány csillagképben

Az elmúlt év nem volt túl bőséges tranziens objektumok területén, így hát minden adandó alkalommal igyekeztem megfigyelni egy-egy ilyen jelenséget.

2022.10.16-án hívta fel a figyelmemet ismét Fidrich Róbert egy kitörő, már ismert törpenóvára. A KIC 11390659 jelű égitest a Hattyú és a Sárkány határán található halvány, nyugalomban 17.2V magnitúdós törpenóva. Még nem hallottam róla, így leészleltem. A híradás szerint a kitörés idején a csillag 12.9 magnitúdóig fényesedett.

Jómagam 10.17-én este tudtam fotózni a teleobjektívemmel. A csillag már gyorsan elkezdett halványodni, a felvételek összegképén már csak 14.2 magnitúdósnak mutatkozik. Íme a törpenóva, melyet a kép közepén jelöltem:

A törpenóva a kép középpontjában van jelölve. Jobbra lent a kis inzerten nagyítva, a halvány "kettőscsillag" balfelső tagja a KIC 11390659 jelű felfényesedő csillag.
(Teljes méretű képhez: jobb egérgomb/kép megnyitása új lapon)

Sajnos, mivel a városból kell fotóznom a zöld csatornát szoktam csak használni fényességbecslésre és a végső kép elkészítésére. Így nem látszik a fényszennyezés, éles a kép, valamint a vizuális fényességekhez legközelebbi látványt tudom bemutatni, kimérni.

Az AAVSO VSP-vel készített térképen könnyen láthatjuk a törpenóva helyét és az összehasonlítókat:

Új tranziens a Cassiopeiában: TCP J23580961+5502508

Tegnap este érkezett a hírlevél, hogy Tadashi Kojima és Yui Nakamura egy fényes tranziens objektumot fedezett fel a Cassiopeiában, közel az NGC 7789 jelű nyílthalmazhoz. Én éppen fél órája jöttem meg a Scutumban lévő nóva fotózásáról, de amint olvastam a hírt, gyorsan kipakoltam a társasház udvarára és elkezdtem fotózni a jövevényt.

A feltételezett törpenóva helyes az égen

A felfedező egy Canon EOS 6D-re szerelt 135mm-es f/3.5-ös teleobjektívvel készített képeket az adott égterületről. Az előző nap készült fotókhoz képest a szeptember 30-án készülteken talált egy új csillagot. A színe és az amplitúdója alapján törpe nóva lehet. 

Hírlevél: http://www.cbat.eps.harvard.edu/unconf/followups/J23580961+5502508.html

Mivel a Cassiopeia esténként már jól tanulmányozható, könnyű célpont volt még a fényszennyezett belvárosból is. Miután kipakoltam, azonnal megkezdtem fotózni a csillagot. S bár egy-két képkockát a vonuló felhőzet tönkretett, mégis sikeres volt az este. A nyers képeken is nagyon fényes a csillag, én 11,5 magnitúdósnak becsültem. A színcsatornákat különválasztva a kékben a legfényesebb. Ebből én is arra következtettem, hogy törpenóva lehet a kitörés okozója. Alább látható a fotóm a jövevényről:

Az eredeti képről egy kissé nagyobb átfogású terület. Ezen látszik az NGGC 7789 jelű nyílthalmaz is a kép tetején. A törpenóva lent, középen van jelölve.

Közben az AAVSO VSP-vel készítettem térképet is, bár nincs túl sok összehasonlítő a fényességbecsléshez. Persze a keresésben egyértelmen segít:

GDS_J1830235-135539: Egy új szimbiotikus nóva a Scutumban

2022. szeptember 23-án érkezett a hírlevél melyben egy új szimbiotikus változócsillag felfényesedéséről volt szó. 

Jamamono Minoru fedezte fel a csillagot, amely igen lassan, hosszú amplitúdóval fényesedik még jelenleg is. A pontos pozíciómeghatározás után azt találták a kutatók, hogy a fényesedő objektum helyzete megegyezik egy már ismert változócsillag koordinátáival. A változócsillagot eddig Mira típusúnak ismerték, ám a felfedezés hírére egyből változott a helyzet.

A történet érdekessége, hogy az előzetes mérések, és utólag kimért fényességek alapján a csillag nem most kezdett fényesedni. A 14,0-19,0 magnitúdó között "lötyögő" GDS J1830235-135539, kb. 580 nappal korábban kezdett "ámokfutásba". Jelenleg a csillag 13,2 magnitúdónál van és még jön  felfelé. Az ASASSN fénygörbét az alább szeretném bemutatni, mely a csillag pozícióját is mutatja a sűrű Tejút-mezőben:

A felfényesedő csillag pozíciója: egy sűrű Tejútmezőben látható, közel látványos mély-ég objektumokhoz (Stellarium)

Erre a nagyszerű objektumra egyébként Fidrich Róbert hívta fel a figyelmemet, s bár a mail-fiókomban én is láttam a nemzetközi hírlevelet elfelejtkeztem róla. Aztán Robi levelére én is észbe kaptam: "Hohó!!! Hát de én június elején a Hortobágyról végigfotóztam az egész Tejutat!" Tehát nagy eséllyel a csillag rajta lehet az egyik fotón! Még aznap délután elkezdtem átnézni a képeket, és meg is találtam a megfelelő területet. Sajnos a bambaságom miatt csak JPEG-ben készítettem képeket, de legnagyobb örömömre ezeken is megtalálható volt a fényesedő csillag. Tehát gyakorlatilag a felfedezés előtt két hónappal én már rögzítettem a csillag felfényesedését! Hihetetlen!

A fotó 2022. június 1-én éjjel készült egy egészen jó éjszakán, s kb. 15,5-16,0 magnitúdóig látszanak rajta a csillagok. A GDS J1830235-135539 nemcsak hogy látszik, hanem szó szerint ragyog a fotón. Az alább be szeretném mutatni a képet:

A GDS J1830235-135539 helye az égen. A nagy képmezőn kis nyíllal jelöltem a csillagot. Balra fent egy kinagyított inzerten látható a szimbiotikus nóva, balra lent pedig az AAVSO VSP térképén a helyzete.

Nagyszerű volt utólag újból felfedezni valamit a képeimen. A napokban megpróbálom újból fotózni a csillagot, ha az időjárás megengedi. Mivel a fenti kép több mint négy hónapja készült, az akkor 13,8 magnitúdós csillag biztosan még látványosabban ragyog. 

Nagyon érdekes mert eddig csak gyorsan robbanó tranziensekkel volt dolgom, ám itt egy lassan fényesedő, a sűrű Tejútban megbúvó robbanást láthatunk. Talán ezeknek a lassú folyamatoknak a kiszűrése még nehézkesebb...

AAVSO térkép:

2022.09.29. 05:46 - A tegnapi nap folyamán sikerült végre lefotóznom a szimbiotikus nóvát. Este az ég fátyolfelhős olt, de azért nekikezdtem a műveletnek, mert a napokban meg már a Hold fog egyre jobban zavarni. A GDS J1830235-135539 már a nyers képeken is látható volt, az összegzett felvételen pedig egyértelmű, kb annyi a határmagnitúdó mint a múltkori, hortobágyi képeken. Talán csak kicsit marad el tőle. A fényessége kb 12,8 magnitúdó a fotómon.

2022.10.01. 06:08 - A tegnapi este folyamán sikerült kijutnom a város szélére és egy fokkal jobb körülmények között fotóztam le a csillagot. Ugyan úgy kb. 12,8 magnitúdósnak becsültem, mint korábban. Elképzelhető, hogy elérte a csúcsfényességét a nóva. Kíváncsi vagyok mit művel majd ezek után. A fotót alább mutatom:

1,4%-os, 28h 54m-es holdsarló

 Éjszaka 2 órakkor felébredtem és az órára néztem. Megnyugodva láttam, hogy még aludhatok tovább. Kicsivel később újból felébredtem és 05:00-át láttam a kijelzőn. Gyorsan kirobbantam az ágyból és az ablakhoz rohantam: a Hold és a Vénusz párosa gyönyörűen látszott.

Mire kipakoltam a felszerelést (03:10UT), már jócskán világosodott. A holdsarlón ekkor még látszott a hamuszürke fény, és teleobjektívvel készítettem egy fotót. Ezen is megfigyelhető a sötét oldal fénylése. Binokulárban egyértelműbb volt a látvány és a sarló ívén csorbulások látszottak. Nagyon hasonlóan mutatkozik ma reggel a Hold, mint 2021.09.06-án, bár akkor alig 20 órás volt.

A fotózást a távcsővel folytattam tovább. Nehéz volt élesre állni, de mikor a Hold kellő magasságba ért, már szép részletek látszottak: főként a Mare Orientale hatalmas szerkezeti elemei vehetők ki, a sarló ívének közepén. A második kép a távcsőben mutatkozó képet örökíti meg.

Nagyon jó volt az észlelés, a Hold nagyon szép vékony volt!

1,2%-os, 24h 32m-es holdsarló

 Az előre megbeszélt időpontban találkoztunk a jól bevált helyen Forgács Attilával és Fazekas Zsolttal, hogy nagyvadakra vadásszunk. A 24 óra körüli sarló megfigyelése nehéznek ígérkezett: részben a felhők, részben a rossz átlátszóság miatt. Ezt tetézte még, a távolban dolgozó munkagépek, kombájnok által felvert nagy mennyiségű por. mely néha kis pamacsokban szállt fel a széllel.

Mivel a horizontot 3-4 fok magasságig felhők takarták, napnyugta előtt bele tudtunk kezdeni a keresésbe. A hosszú fárasztó kutakodás 18:27UT-kor ért véget, mikor binokuláromban észrevettem a nagyon halvány darabkát a holdból. A sarlóból ekkor éppen csak 90-100 fokos kis darabka látszott, az is halványan, töredezetten. Néha valamiféle recézettséget láttam a sarló ívének belső részén, de biztosan látható részletek nem voltak. Követtük a sarlót ameddig tudtuk, közben jókat beszélgettünk. Nagyon élménydús volt az este. Sajnos szabad szemmel esélytelen volt megfigyelni, így csak távcsöves volt a láthatósága.

Az első megpillantáskor kora 24h 32m.

Az első képet, 10 db fotóból összegeztem, a többi három csak egyedi kép.

Hajnali csillagfedések

 2022 júliusában több szép csillagfedés következett be, melyeket igyekeztem megörökíteni. A Hold júliusban hajnalban már magasan jár, és lehetőségem volt jó körülmények között fényképezni. Ezekből készítettem most egy kis fotó összeállítást, mindenféle részletesebb kommentár nélkül. 

Készültek hagyományos fotók, valamint kompozit képek is. A kompozit képek lényege, hogy készítettem egy-egy képet a sötét oldalra és a csillagra exponálva, valamint egy másik képet a fényes oldalra exponálva. Utólag ezeket összedolgoztam. A kompozit képek látványosabbak, de sajnos az utólagos kidolgozás nagyon időigényes, így nem fogom minden esetben alkalmazni. Jöjjenek tehát a képek és a jelenségek:

A gamma Virginis fedése a nappali égen (egyedi expó):

A SAO 110326 és 110328 fedése (kompozit):

Az omikron Arietis fedése (kompozit): 

A 14 Tauri fedése (kompozit és egyedi expó) :