2018.12.09. hajnala: 25 óra 09 perces holdsarló

Viszonylag jó körülmények adódtak 2018 december közepén arra, hogy egy nagyon szép 25 órás holdsarlót láthassanak a korán kelők.

Dátum: 2018.12.09.
Hely: Debrecen, Magyarország
Holdsarló kora: 25 h 09m

Hajnalban fölébredve egy nagyon fényes csillagot vettem észre a kristálytiszta, délkeleti horizont felett. Ez bizony a Merkúr, amely nagyon jó láthatóságban van: ritkán ilyen feltűnő! A látványa jó jel, mert nemsokára a házak felett felbukkan a holdsarló is. Nem is kell sokat várni: egyszer csak, hirtelen megláttam a Hold sejtelmes, narancsvörös, elmosódott ívét a háztetők felett. Ahogy kiemelkedett egyre élesebb és kontrasztosabb lett a megjelenése. Íve egészen hosszú, nagyjából 120-130 fokos, bár leginkább csak távcsővel látszik ekkorának. Részleteket nem látok, az egész ív eléggé homogén. Hamuszürke fénynek nyoma sincs! A Merkúr közelsége még inkább emeli a látványt, távolabb pedig a Vénusz ragyog igen nagy fénnyel. Képek a sarlóról:

2018.10.08. hajnal: 24 óra 40 perces holdsarló

Éppen Egyiptom egyik szép városában, Hurghadában tartózkodunk feleségemmel. Már a kirándulás elején kinéztem ezt a holdsarlót magamnak!

Dátum: 2018.10.08. hajnala
Hely: Hurghada, Egyiptom

A sarló kora: 24h 40m

A légköri viszonyok nem túl kedvezőek; állandóan nagy mennyiségű por van a levegőben. Ennek ellenére nem volt nehéz megpillantani a holdsarlót a hotel egyik folyosói ablakából. Szinte párhuzamosan áll a horizonttal az íve. Sőt! Már túl is billen a vízszintesen: kicsit már olyan hatása van mintha esti sarlót figyelnénk. Hamuszürke fényt nem észlelek, viszont a sarló határozottan és jól látszik a pocsék légköri kondíciók ellenére is. Nincs túl sok időnk a nézelődésre, mert elképesztően gyorsan világosodik. Egy kép róla, amely a legjobban sikerült:

2019.01.07 este: 38 óra 01 perces holdsarló

KORAI HOLDSARLÓ ÉSZLELÉS

Észlelő(k) neve: Cseh Viktor
Észlelés helye: Debrecen
Dátum: 2019.01.07.

Első szabadszemes megpillantás időpontja (UT): 15:30 UT
Utolsó szabadszemes megpillantás időpontja (UT): 15:54 UT
Hamuszürke fény (van/nincs): nincs

Légkör állapota: S-3 T-4, párásság, füstös ég

A megfigyelés körülményei, az észlelés leírása:
2019. január 7.-én este a munkahelyem irodájának ablakából napnyugta után a DNy-i égboltrész alját pásztáztam. A repülőkön kívül azonban semmiféle égi objektumot nem sikerült megpillantanom. Pedig azt gondoltam, hogy a sarló eléggé erős fényű lesz ehhez. Végül kiderült, hogy a holdsarlót még pont eltakarta egy közeli háztető, ezért nem láttam. Debrecenen keresztül hazafelé biciklizve végig a napnyugta helyét vizslattam, ám semmit sem láttam: hiába, egy városban túl sok tereptárgy és zavaró tényező van.
Hazaérve, a 3. emeleti lakásunk erkélyéről kinézve azonnal megláttam a Holdat puszta szemmel, majd az órámra pillantottam: 15:30 UT-kor láttam meg a sarlót. Szabad szemmel a látványa nagyon szép volt: 120-130 fokos, sárgás ívdarab, 6-7 fokkal a horizont felett. Rögtön bementem, lejegyeztem az adatokat és a 10×42-es tetőélprizmás binokulárommal tértem vissza. A távcsőben a sárgás Hold képe 165-170 fokosra nyúlt, és a szarvak közelében - főleg az É-i szarvon - valamiféle nagyobb kráter árnyékos belső fala sejlett.
Sikerült egészen 15:54 UT-ig figyelni a sarlót az erkélyről, ám ezen túl már kitakarta a társasházunk fala az Égboltot. Ekkor már erős narancsvörös színű lett a Holdsarló amint belemerült a lentebb lévő, nehezebb, piszkosabb légrétegekbe.
Az első szabadszemes megpillantás tehát 15:30 UT-kor történt. Mivel az újhold 2019.01.06.-án 01:29 UT-kor következett be, a holdsarló kora az első meglátás idején 38h 01m volt. Nem egy műtermi, rekord példány de nagyon jó volt újra észlelni!

A holdsarló látványa 16:00 UT-kor, Stellarium programmal szimulálva.

Cseh Viktor, 19:53 2019.01.07.

Holdrajz - magasságok a Hold felszínén

Legközelebbi szomszédunk felszíne nagyon érdekes, földtani szempontból. Az úgynevezett színezett, magassági térképek árnyékolással, nagyon látványosan ábrázolják egy adott terület felszínének sajátosságait. Ebben a bejegyzésben néhány érdekes képet válogattam össze a Holdról:

Fénypontok a naprendszer határán

2018 szeptember 15-én este Nagyvarsányban voltunk, és rendkívül jó légköri átlátszóság fogadott minket a csillagos égbolt alatt. Igaz néha felhők vonultak, de ezek nem zavartak számottevően.
Sokféle égitestet megszemléltem, és az utóbbi hónapokban a nagybolygók nagyon szép bemutatót tartottak nekünk az esti égen. Sorban lehetettlátni őket: Merkúr, Vénusz, Jupiter, Szaturnusz és a Mars...és az átlag ember ennél nem is nagyon lát többet. Sokan tudják ugyan, hogy van még kettő bolygó a naprendszerben, de látni csak kevesen látták őket. Ez a két hatalmas gázóriás az Uránusz és a Neptunusz. Kevesen gondolnák, de az Uránusz még éppen látható szabad szemmel, sötét égen. A Neptunuszhoz viszont már legalább egy kis binokulárt kell használnunk, és bizony mindkét bolygónak ismerni kell a pontos helyét! Különösen igaz ez a Neptunuszra, ugyanis eléggé nehéz kihámozni a csillagkörnyezetéből.
Ezen a szép estén az észlelés mellett fotózgattam is, és kettő képemen látható e két bolygó. Ezeket teszem közzé ebben a bejegyzésben, csak úgy viszonyítási alapként az olvasó elé, hogy lássa mennyire megbújnak ezek az égitestek a csillagos égbolton. Viszont egyben azért is, hogy felkeltsem az olvasó kíváncsiságát ezen bolygók után. Amint már fentebb írtam, igazából kis erőfeszítéssel bárki rájuk találhat.

Az Uránusz helyzete a csillagok között 2018.09.15.-én 21 órakor. Ezt a bolygót egy szerencsés véletlen folytán fedezte fel Friedrich William Herschel, azonban bizonyított, hogy nem ő volt az első észlelő. Feljegyzések alapján tudjuk, hogy 1690 és 1771 között a bolygót több mint húszszor regisztrálták. John Flamsteed tiszteletes (az első királyi csillagász Greenwichben) 1690 december 23.-án látta és még számot is adott neki; 34 Taurinak nevezte. 1712-ben újra észlelte, majd 1715-ben harmadszor is, anélkül, hogy rájött volna, hogy egyáltalán nem csillagról van szó. Ezen kívül látta még John Bradley, Johann Tobias Mayer és Pierre Charles Lemonnier is. Lemonnier egy tucatszor észlelte a bolygót anélkül hogy foglalkozott volna vele. Az észleléseket egy parfümös dobozban találták. Lemonnier nehéz kolléga lehetett; állítólag mindenkivel összeveszett akivel csak találkozott.
Ha esetleg meglátjuk a bolygót, gondoljunk arra, hogy a legtávolabbi, még szabad szemmel látható égitestet látjuk a naprendszerből!

Az első utalást egy Uránuszon túli bolygó létezésére T.J. Hussey tiszteletes tette, ám elméletét kinevették. Aztán ahogy telt az idő az Uránusz pályaháborgásai arra utaltak, hogy valóban léteznie kell egy nagy tömegű bolygónak még ami ennyire befolyásolja a mozgását. Hosszú és tragikomikus keresés után (érdemes a sztorinak utánaolvasni a blogomon) végül Heinrich d'Arrest és Johann Galle fedezte fel pályaszámítások alapján. Később kiderült, hogy az Uránuszhoz hasonlóan már régebben is látták csillagászok, ám csillagnak nézték.
A fenti fotó az őszi égbolt egy jókora szeletét ábrázolják. A kinagyított kis kockában látható a Neptunusz, ez a kis égterület az inzert jobb alsó sarkánál látható. A csillagkörnyezetet azonosítva láthatjuk hogy a Neptunusz mennyire halvány égitest.

A fotókat érdemes teljes méretben megnézni, úgy jobban látszanak a részletek: jobb klikk, és rákattintuk a ''kép megnyitása új ablakban''-ra...

Jó bogarászást mindenkinek az őszi égen!

Csillagok Dalmáciából

 2018 augusztusában Horvátországban volt lehetőségünk eltölteni bő egy hetet. Katával meglátogattunk néhány várost, szigetet és igyekeztünk felfedezni Dalmácia azon területét, ahol szállásunk elhelyezkedett. Persze közben csillagászkodtunk is, amikor a lépés úgy jött ki. 

Nagy reményekkel indutam útnak csillagászati szempontból is, ám csalódottan kellett hazatérnem. Sajnos egyik déli objektumot sem sikerült távcsővel megfigyelnem, amit beterveztem. Megdöbbentő mértékű volt a fényszennyezés, valamint a légkör is nagyon párás volt egész héten, így az átlátszóság meglehetősen rossz volt. Furcsa, hogy kb. két évvel ezelőtt a Villányi hegységből, a Skorpió déli csillagai sokkal jobban látszottak. Sőt! Sánta Gábor a Hamis-üstökös komplexum halmazait, csillagait lerajzolta délmagyarországról. Lokva Rogoznicából viszont, éppen csak látszott a Sargas, a Skorpió farkának egyik fényes csillaga.

Az alábbiakban egy kis fényképes összeállítást láthat az olvasó. Néhány nyers fotó, hangulatkép az onnan látható égboltról.

Déli csillagképek az esti szürkület idején; itt még éppen delelnek a Skorpió legfényesebb déli csillagai: jól látható a Corona Australis, a Nyilas pedig észrevehetően magasabbra kúszik mint odahaza... Barc szigete kb. 1-1.5 fokot kitakar a déli horizonton.

A teljes sötétség beállta után jól látható, hogy csak kicsivel mutat többet a fotó. Sajnos katasztrofális a közvilágítás, a díszkivilágításról pedig ne is beszéljünk!

A Nagy Medve északon - jobbra fent a Sarkcsillag (Polaris) látható

A Vénusz az esti szürkület idején

A Hold és a Jupiter - a kis sziklanyelven pokrócba burkolózva Kata észlel

Átlagos égkép - Azt terveztem, hogy a Déli Hal, Daru és Főnix csillagképeket fotózom. Kifejezetten vártam az Ankaa (a Főnix legfényesebb csillaga) delelését. Ám ahogy látható, épphogy csak látszik a Daru csillagkép gammája...szabad szemmel még az sem!

Téli csillagok a hajnali fényben - bizony nem tart már sokáig a fürdőszezon

A tél sztárjai: Fiastyúk, Hyadok és az Orion

A Dioszkurok: Pollux és Castor a Mosor hegység meredek, kopár sziklái felett

Ikrek, Szekeres, hegyek

A Procyon heliákus kelése (mikor egy csillag először pillantható meg napkelte előtt)

A Szíriusz heliákus kelése, jobbra fentebb pedig a béta CMa csillag

Életkép a Nyilassal és Messier halmazokkal :)

Vénusz, Hold, Jupiter

A fotók mindegyike CanonEOS 1100D fényképezőgéppel és EFS 18-55mm alapobjektívvel készült.
A képek minősége a feltöltés következtében sajnálatos módon jelentős mértékben romlik - nem tudok vele mit kezdeni :(


Cseh Viktor
2018 augusztus 26., Debrecen

TELJES HOLDFOGYATKOZÁS 2018.07.27.-ÉN

2018 júliusában sor kerül az évszázad egyik leglátványosabb holdfogyatkozására – harangozta be a média. Ez az  állítás csak részben igaz! Úgy gondolom, minden holdfogyatkozás szép, és látványos jelenség, csupán néhány dologban térnek el egymástól. A július 27.-én lezajlott esemény csupán a hosszában volt úgymond rendkívüli, és abban hogy az éppen oppozícióban lévő Mars közel látszott a Holdhoz. Lássuk, hogy mi hogyan éltük át a feleségemmel Katával ezt a szép estét!

A holdfogyatkozás adatai, láthatósága a Földön, és a Hold útja a földárnyékban

Hetekkel előre elkezdtem nézelődni, hogy vajon honnan lenne érdemes megfigyelni a holdfogyatkozást. Az első, és legegyszerűbb megoldás, a társasház erkélye lett volna ahol lakunk; 3. emeleti lakás, délkeleti kilátással, majdnem tökéletes horizonttal. Viszont a fényszennyezés nagyon-nagyon erős. Ez pont akkor jelentene gondot, amikor a Hold éppen a leglátványosabb, ám leghalványabb. Igy tovább keresgéltem, s hosszas gondolkodás után abban állapodtunk meg a fogyatkozás délutánján, hogy leugrunk a Hortobágyra. Mindentől, és mindenkitől távol, a 33-as főút mellett, a Nemzeti Park területén. Ez volt tehát az ideális helyszín a megfigyeléshez. Már csupán a jó időben kellett bízni. Ezekben a hetekben nagyon meleg volt, s bár volt csapadék, leginkább csak helyi zivatarok áztatták a pusztát. Jó reménységgel indulhattunk hát neki ennek a forró napnak is…

27.-én szintén nagyon meleg volt. Jómagam is dolgoztam és napközben a jelenség megfigyelésére készültem; nézegettem a térképeket, időjárás jelentéseket, az égbolton majd látható dolgokat, meteorrajok, műholdak átvonulásai stb. közeledve a munkanap végéhez egyre izgatottabb voltam, és igyekeztem mihamarabb hazaérni. Délután 16 órakor szikrázó napsütés, dögmeleg…18 óra után már közelgett a munkaidő vége; még mindig jó az idő. Hazaérkezve lezuhanyoztam, ettünk, bepakoltunk, és behuppantunk az autóba hogy elinduljunk a megfigyelési helyre. Ekkor láttuk meg, hogy teljesen beborult az égbolt és mindenfelé viharfelhők gyülekeztek. Miután elindultunk és rátértünk a 33-as főútra, akkor láttuk meg mennyire reménytelen a helyzet. Eléggé mérges lettem, ám Kata bíztatott és azt mondta, hogy imádkozott az estéért. Ezzel a tudattal mentünk tovább és végül megérkeztünk a 33-as főútvonal egyik kis pihenőjébe, ’’kiállójába’’ Nagyhegyes közelében. Éppen csepergett az eső mikor megálltunk, ezért bent maradtunk a kocsiban. Mivel innen nem volt jó a kilátás, átálltunk a szemközti oldalra ahol beljebb tudtunk menni. Mint később kiderült ez abból a szempontból is jó döntés volt, hogy a másik oldalon kisebb tömegnyomor alakult ki az egymás után érkező laikus érdeklődők miatt. Sajnos nem csak magával a 20-30 emberrel volt a baj, hanem azzal, hogy nem tudták hogyan kell a sötétben ’’viselkedni’’, eljárni. Lézerekkel játszó gyerekek, az autó reflektorát percekig felkapcsolva hagyó felnőttek borzolták az idegeinket. No de sebaj, végül is jól alakultak a dolgok…

Ahogyan várakoztunk és beszélgettünk, egyre sötétebb lett, ám a felhőzet is egyre inkább összezárt felettünk. Kerestük a Holdat a puszta felet ám hiába; sűrű felhőzet volt a délkeleti horizonton,  emiatt egyre inkább alábbhagyott a lelkesedésünk. Mellettünk egy fickó a hiper-modern fotófelszerelését próbálgatta. Aztán egyszer csak láttam valami halvány derengést az egyik felhő mögött…

A fotó a teljes fogyatkozás idején készült. Balra fent egy Perseida meteor látható, jobbra egy repülő húz csíkot.

pár perc múlva megláttuk a Holdat. A Föld árnyéka ekkorra már kb. a holdkorong szélességének jó 40%-áig behatold a holdkorongba. Nagyon örültünk, hogy legalább ennyit láthatunk a szép fogyatkozásból. Távcsövek tekintetében kettő darab binokulárral fegyverkeztünk fel; Az egyik az én 10x40-es tetőélprizmás ED távcsövem volt, amit Kata használt, a másik pedig egy 8x40-es gyönyörű eredeti Tento binokulár. A távcsövekben, nagyon szép volt a látvány! Ahogy telt az idő, egyre sötétebb lett és a felhők között bujkáló Holdat figyeltük, közben beszélgettünk, élveztük az estét. Azt is észrevettük hogy felragyogtak az első csillagok is; Leghamarabb a Vega és a Deneb tűnt fel magasan a fejünk felett, aztán a Jupiter, Szaturnusz, Arcturus, Anteres… És ahogy egyre-másra feltűntek ezek az égitestek, azt is észrevettük, hogy az égboltnak egyre nagyobb területe is szabaddá válik. Sőt! Ezek a területek teljesen tiszták, még fátyolfelhőzet sincs. Ennek nagyon megörültünk, mivel a Holdnak már nagyon kicsi része látszott csak. A Mare Crisium piciny tengere még éppen nem volt árnyékban.

Ahogy nőtt a sötétség, úgy tisztult az égbolt, és ezekkel párhuzamosan egyre inkább fogyott a Hold, aztán egyszer csak 21:30 környékén az utolsó fényes kis darabkája is eltűnt a Holdnak. Ekkorra azonban már szinte teljesen kitisztult az égbolt, csupán délnyugaton láttunk villámlást a Skorpió csillagai alatt, amely azonban még inkább hangulatossá tette az estét. Megálltunk és belebámultunk a hatalmas csillagóceánba, mely ott terült el a fejünk felett: tökéletes panoráma a Hortobágyon, kellemes nyáresti levegő, tücsökciripelés, a Tejút ott burjánzott a fejünk felett, mindenfelé sok-sok száz és ezer csillag, a délkeleti horizonton pedig ott izzik halványan a Hold, alatta a tündöklően fényes Mars társaságában. A látványt nehéz fényképeken, vagy írásban visszaadni, olyannyira szürreális és szép… Ezért megérte kijönni ide. Próbáltam fotózgatni is, de mi úgy voltunk vele, hogy szeretnénk átélni ezt az egész jelenséget. Ha az ember csak fotóz és egész idő alatt azzal van elfoglalva, hogy jól sikerült képeket gyártson, akkor gyakorlatilag NINCS IS OTT! Mi ott akartunk lenni.

A fogyatkozásnak ebben a periódusában eléggé lelassult az idő múlása; bő másfél óráig alig mozdult valami. Tehát ezt a kis idő kihasználtuk arra, hogy a régi jól ismert csillagösvényeken barangoljunk. Mióta Debrecenben vagyok, csak az erősen fényszennyezett égen nézelődök, s nincs alkalmam a Tejútban barangolni és halvány objektumokra vadászni. Katával először a csillagképeket azonosítottuk: Lant, Hattyú, Nagy Göncöl, Sasa, Delfin Nyilas, Skorpió, Bak, Ökörhajcsár… nagyjából ebben a sorrendben, ugyanis az égbolt szakaszosan tisztult a megfigyelés alatt. Szabad szemmel sok mély-ég objektumot azonosítottunk: M31, Ikerhalmaz, Melotte 20, Ic 4665, M24, M8, M20-21, NGC 7000, Vállfa-halmaz, Mizar-Alcor kettőscsillag… Aztán a távcsöveket szegeztük az égboltnak. A kis eszközökkel már sokkal halványabb, kisebb méretű célpontokat azonosítottunk, vagy éppen nagyobb méretű, halvány ködöket. Közben a déli horizonton is távolabb kúsztak a viharfelhők.

Én ismét a horizont irányába fordítottam a távcsövet és régi mániám újra előjött; megnéztem mi látszik a Hortobágyról, a déli horizonton csak pár fok magasan delelő csillagképekből… de nem jártam nagy sikerrel. Mint már írtam fentebb, a Skorpiótól délnyugatra vihar tombolt. A Corona Australis-ból csak pár csillag látszott, és a felhők 5-6 fok magasságig mindent kitakartak. Úgyhogy nem tudtam túl sokat megfigyelni a déli égboltból.

23 óráig nézelődtünk az égbolton, aztán újra a Holdat figyeltük mivel elkezdődött a kilépés a földárnyékból. Szabad szemmel is látható volt, ahogyan a Hold bal széle egyre világosabb, narancsos színűvé válik. Majd egyszer csak megjelent egy icipici, fényesen világító terület a Holdperemen, közel az Grimaldi kráterhez. Ez kb 23:15 körül következett be. Azután ez a terület egyre nagyobbra hízott, és tíz perc, negyed óra múlva már a Hold könnyen árnyékot vetett a talajon. Egyre világosabb lett, a Tejút egyre inkább eltűnt az égboltról. Mikor autóba ültünk és hazaindultunk, még a holdkorong egyharmada takarásban volt, és mikor Debrecenbe értünk egy pici részen még láttuk az árnyékot. Mire felértünk, a társasház harmadik emeletére a Hold már „csupasz” volt… a félárnyékot nem érzékeltem. Még néhány dolgot megcsináltunk, és mielőtt ágyba kerültünk, én az erkélyről még kicsit nézelődtem a csillagos égbolton a 8x40-es Tento binokulárral. Nagyon jó volt az észlelés, az éjszaka csendje kint pusztán, és a jelenség is egészen rendkívüli hatású. Sajnáltam, hogy már vége, de készülődök a következő hasonló jelenségre.

A földárnyék elkezd levonulni a Hold felszínéről, és újra kifényesedik az égitest

Néhány szóban azért térjünk ki a jelenség, és a megfigyelőhely paramétereire is. Ezek itt felsorolásszerűen lesznek feltüntetve. Az időadatokat UT (Universal Time-ban) adtam meg. Ehhez kettő órát kell hozzáadni, hogy megkapjuk a magyarországi helyi időt. Tehát:

JELENSÉG: Teljes Holdfogyatkozás (a 129-es Szárosz ciklus, 38. fogyatkozása a 71-ből)

LÁTHATÓSÁG: Dél-Amerika, Európa, Ázsia nagy része, Ausztrália

BELÉPÉS A FÉLÁRNYÉKBA: 17:14 UT

BELÉPÉS A TELJES ÁRNYÉKBA: 18:24 UT

TELJES FOGYATKOZÁS KEZDETE: 19:30 UT

LEGNAGYOBB FOGYATKOZÁS: 20:21 UT

TELJES FOGYATKOZÁS VÉGE: 21:13 UT

KILÉPÉS A TELJES ÁRNYÉKBÓL: 22:19 UT

KILÉPÉS A FÉLÁRNYÉKBÓL: 23:28 UT

TOTALITÁS IDŐTARTAMA: 1 óra 42 perc

RÉSZLEGES FOGYATKOZÁS IDŐTERTAMA: 3 óra 54 perc

A FÉLÁRNYÉKOS FOGYATKOZÁS IDŐTERTAMA: 6 óra 13 perc

A HOLD ADATAI:

HOLDKELTE A MEGFIGYELŐHELYEN: 18:08 UT

CSILLAGKÉP: A Bak csillagkép területén

LÁTSZÓ ÁTMÉRŐ: 29.6 ívperc

TÁVOLSÁG A FÖLDTŐL: kb. 403800 km (A fogyatkozás a holdpálya felszálló csomópontjának közelében következett be.)

MEGFIGYELŐK: Cseh Viktor, Cseh-Nagy Katalin

ÉSZLELŐHELY: Hortobágyi Nemzeti Park - GPS: 47.571 N, 21.258 E

ESZKÖZÖK: 8X40 Tento binokulár, 10x42 Lacerta Binokulár, Canon EOS 1100D

Megfigyelők :)

Sajnos nagyon sok helyen borult volt az égbolt Magyarország felett, így az emberek nagy része nem látta a jelenséget. Azonban nem kell sokat várni a következő holdfogyatkozásra, ugyanis 2019 január 21.-én reggel láthatjuk a következőt. Kár hogy ez az esemény holdnyugtakor még tartani fog (a legnagyobb fogyatkozás 6 óra 12 perckor, már jócskán szürkület idején következik majd be), és valószínűleg az időjárással is több gond lesz. Januárban még ritkább a derült ég. De attól még bizakodjunk!

2019 július 16-án pedig egy részleges holdfogyatkozást láthatunk, amikor a Föld árnyéka a holdkorong 65%-át takarja majd el éjfélkor. Tehát jövő évben nem leszünk híján a holdfogyatkozásoknak.

Derült, fényszennyezéstől mentes éjszakákat kívánok mindenkinek!

Cseh Viktor

2018 augusztus 1., Debrecen