Az Uránusz fölfedezése (Patrick Moore)

Mediterrán délvidék

Három amatőrcsillagász kalandozásai Magyarország legdélebbi vidékén. Részvevők; Kernya János Gábor, Sánta Gábor és Cseh Viktor. A cikk a Meteor 2016/10 számában jelent meg.

Nem áprilisi tréfa!

...csak augusztusi

Merkúr átvonulás 2016-05-09

MERKÚR ÁTVONULÁS

2016. május 9.-én

-

Tavaly március 20.-án a napfogyatkozás végeztével arra gondoltam milyen jó lesz hogy, bő egy év múlva lesz egy hasonlóan szép esemény. Ez ugyan nem lesz annyira látványos, ám a maga nemében ugyan annyira érdekes, főleg egy amatőrcsillagász számára.

Akkor még távolinak tűnt 2016. május 9.-e, most viszont már az "emlékirataimat" írom a Merkúr átvonulásáról. Lássuk milyen volt az emlékezetes nap.

A Merkúr helyzete a korongon 2016-05-09 15:29 UT-kor

Az átvonulás Magyarországról csak részben volt megfigyelhető. Az első kontaktus KözEI szerint  országunkban nagyjából 13:11 óra körül következett be, az utolsó kontaktus pedig 20:48 KözEI-kor. Ebből látható hogy az átvonulás utolsó fél óráját nem követhettük nyomon. Az ország nyugati-északnyugati szegletében élők éppen csak lemaradtak a kilépésről. A térkép alapján látható hogy, Franciaország, Spanyolország, Portugália, Nagy-Britannia, Norvégia, Svédország, és a Benellux államok lakosai végig követhették az eseményt.

Az átvonulásban tehát a Nap és a Merkúr vett részt, és a bolygónak nagyjából hét és fél órára volt szüksége ahhoz, hogy keresztülhaladjon a napkorong előtt. Ennek egy részét láthattuk innen Nagyvarsányból is. A belépésre 57 fokos horizont feletti magasságban került sor. Az égitestek adatai:

Merkúr:             d=12.1"            (a Nap átmérőjének 1/155-öd része)

Nap:                 d=1884.6"         (két foltcsoport: 12542 és 12543)

A fenti két adatból látható hogy a Merkúr piciny korongja szinte alig takart ki valamennyit a Nap hatalmas felszínéből. Ha pontosan kiszámoljuk akkor azt kapjuk hogy, a Merkúr csupán 0.004% területet takart el egy adott pillanatban. Ez szinte elenyésző! Érzékelni lehet tehát a két égitest méretében mutatkozó hatalmas különbséget, pedig a Merkúr ráadásul a Nap és a Föld között húzott egyenes mentén csak 2/5-nyi távolságra volt a Naptól. Közvetlen egymás mellett a két égitest méretében mutatkozó különbség még nagyobb lenne.

Műszerek

A jelenséget a 130/650-es Newton távcsövemmel figyeltem, 26×-os, 65×-ös és néha 103×-os nagyításokkal, Baader napszűrő fólián keresztül. Fényképeket is készítettem a jelenségről.

Az észlelés menete

Akadályozó tényezők (helyi viharok)

A megfigyelés előkészületeit csak május 9.-én délben kezdtem meg. Ekkor kipakoltam a megfigyelőhelyre a kertben, és szépen felállítottam a távcsövet. Mire mindennel elkészültem már szinte kezdődött is az átvonulás.

Mivel a jelenség a Nap déli félgömbjén zajlott és a belépést nehéz volt elcsípni, nagyon résen kellett lenni; Tehát azt a részt állítottam be a napperemen, ahol várható volt a belépés!

Sajnos mindenfelé felhőtömbök sodródtak, és a belépés előtt 1-2 perccel, elkezdett esni az eső. De nem is akárhogyan! Felettünk nem volt felhő és sütött a Nap is. Ilyet még nem tapasztaltam; egy távoli viharfelhőből, magasan idefújta az esőcseppeket a szél, és az esett. Ilyen Spártai körülmények között kaptam el a belépést 11:12 UT-kor, amikor a Merkúr elkezdett rácsusszanni a napkorongra. Szépen készültek a rajzok a belépésről, és 11:18 UT-ra már teljesen beborult az ég. Ekkor már nagyon esett, és elkezdtem a távcsövet bepakolni. Ekkor úgy tűnt hogy teljesen befejeződött számomra az észlelés. Be is mentem tehát és elkezdtem szétszedni a felszerelést.

A délután folyamán elkezdtem kidolgozni a rajzokat, viszont 16 óra körül azt vettem észre hogy tisztul az égbolt. 16:24-re már kint is voltam újból a felszereléssel, és meg is láthattam az átvonulást, amint nagyjából a felénél jár. Ezen a délutánon már készültek fotók is a mobiltelefonommal, hogy ne csak rajzok maradjanak fenn erről az érdekes napról! Íme az egyik legjobban sikerült:

A Merkúr helyzete 2016-05-09 16:21 UT

Délután már sokkal több idő volt a megfigyelésre és szépen követni lehetett a Merkúr útját a korongon.
Két nagyobb foltcsoport, a 12542 és 12543 volt a napfelszínen amik segítettek a rajzolásban és a pozícionálásban. 14:24 UT-kor a bolygó a napkorong közepén tartózkodott, DDK-i irányban a 12543-as foltcsoporttól.

 

20 percenként rajzoltam a bolygó pozícióit bár sokkal rövidebb idő alatt is látható volt az elmozdulás. A levegő eléggé hullámzott de voltak nagyon jó pillanatok amik alatt a Merkúr képe nagyon szépen kiélesedett. Ám ahogy a napkorong egyre lejjebb süllyedt egyre inkább romlott a nyugodtság, s az este közeledtével már a kis fekete korong erősen vibrált a fényes Nap előtt; hol vízszintesen, hol függőlegesen nyúlt meg. A bolygókorong koromfeketének látszott, jóval sötétebb volt mint a napfoltok amelyek a korongon látszottak.

A belépésről külön készítettem egy rajzsorozatot. Én a fekete csepp jelenséget nem érzékeltem, bár a felhőtömbök sodródása és az eső ezt nagyon zavarta; nem tudtam kellően koncentrálni, így lehetséges hogy lemaradtam róla.

Az utolsó pozíciómérést 17:05 UT-kor végeztem amikor a Nap elbújt a fák koronája alatt és véget ért az észlelés.

Összegzés

 

A jelenség megfigyelése nem ment zökkenőmentesen, de így is nagyon emlékezetes marad. Összesen 2,5 órát sikerült megfigyelnem a Merkúr átvonulásból ami bőven elég volt mindenféle, megfigyelés elvégzésére. Az időjárás pedig egy olyan körülmény amin bizony nincs módunk változtatni.

Személyesen még nem láttam Merkúr átvonulást, ám a következőig nem kell sokat várni, hiszen 2019-ben újból láthatunk egyet.

Dátum:             2016.05.09.

Megfigyelő:       Cseh Viktor

Helyszín:          Nagyvarsány

Távcső:             130/650 Newton

                        (43mm-re blendézve)

Légkör:             kitűnő átlátszóság, rossz nyugodtság,                         záporok

 Az egyik utolsó fotó: Átvonulás az antenna mögött, avagy "antenna átvonulás"

2016. május 11. Cseh Viktor, Nagyvarsány

A 2015 TB145 földsúrló kisbolygó észlelése

2015 TB₁₄₅ észlelése

Pár szóban az égitestről

2015. október 10.-én fedezte fel a Pan-STARRS program 1.8 méteres RC távcsöve a 20 magnitúdós kis égitestet.  Hamar kiderült hogy a 2015 TB₁₄₅ egy úgynevezett NEO (near-earth-object=földközeli objektum) amely  nagyjából 600 méter átmérőjű, és 1.27 lunáris távolságra fog elhaladni a Föld mellett. A mérésekből kiderült hogy forgási periódusa nagyjából 5 óra, keringési ideje 3.07 év.

Legutóbb ekkora méretű égitest ilyen közel csak 2006. július 3.-án haladt el a Föld mellett, ez a kisbolygó a 2004 XP₁₄ volt. A következő hasonló közelítésre pedig 2027 augusztus 7.-ig várni kell amikor az 1999 AN₁₀ fogja megközelíteni a bolygónkat. Érthető tehát hogy nagy izgalommal készült a profi és amatőr csillagász társadalom is 2015 október 31-re. A radarmérések alapján október 30.-án már megalkották az égitest képét

Az égitest pályája:

Az észlelés előkészületei, menete:

Jó előre fel kellett készülni a kisbolygó megfigyelésére. A gyors sajátmozgás, nagy parallaxis, és a viszonylag késői felfedezés miatt nagy volt a bizonytalanság a látszó haladási útvonal pontos holléte felől. Nehezítette az észlelést, hogy az égitest pontosan az északi horizont felett lebegett hosszú ideig, méghozzá nagyon alacsonyan. Nagyvarsányból nézve legnagyobb magassága csupán 14 fok volt. Szögsebessége a legnagyobb közelítés idején meghaladta a percenként 15 ívpercet, ráadásul a fényessége is nagyon kicsi 11 magnitúdó körüli. 2013-ban a 2012 DA₁₄ észlelése azért volt sokkal egyszerűbb mert nagy fényességet ért el. Jelen esetben koordináták nélkül az ember nem tudott labdába rúgni.

Legelőször Október 30.-án este szerettem volna becserkészni a "sziklát". A közelben lévő igen fényes Hold azonban ezt lehetetlenné tette. Nagyon párás volt az égbolt és a fényessége is 12.5 magnitúdó körül lehetett, így teljesen reménytelennek ítélve a helyzetet belekezdtem a Hold északi pólusvidékének észlelésébe.

Másnap reggel Október 31.-én hajnali 4 órakor is megpróbálkoztam a megfigyeléssel. Ekkor a kisbolygó a π¹ Orionis közelében tartózkodott. Ám hiába kémleltem egy órán át a területet, egyszerűen nem láttam.

Október 31.-én délután a legfrissebb előrejelzések alapján felrajzoltam 4 db részletes térképlapra az útvonalat. Tíz perces osztásokban jelöltem be azt hogy hol kell lennie a kisbolygónak, majd ezeket összekötöttem egy halvány egyenessel hogy bárhol tudjam keresni nagyjából percre pontosan. Az útvonal rajzolása közben megnéztem hol fog elhaladni mondjuk fényesebb mély-ég objektumok mellett. Szerettem volna két szép rajzot, egyet az M97, a másikat az M109 megközelítéséről. Sajnos egyik sem jött össze.

Nagyon alaposan felkészültem tehát; térképeket nyomtattam, pozíciókat jelöltem és elkezdhettem 16:00 körül a kiköltözést az észlelőhelyre

 

Miután felállítottam a távcsövet és minden kelléket lehordtam a kertbe, elkezdtem a távcső, finomhangolását. Pólusra álltam és a rektaszcenció számlapját az Arcturuson és a Vegán beállítottam. Így bárhová könnyen oda tudtam "ugrani" az észlelés ideje alatt.

Az érdemi észlelés 17:20 KözEI-kor kezdődött el amikor is a távcsövet az Ursa Maior-ban lévő 15 UMa jelzésű csillagtól északra, nagyjából a 9h20m +52°00' -es koordinátákhoz állítottam. Itt vártam a 13 centis távcsővel a kisbolygó megjelenését. A lehető legnagyobb 2.14 fokos látómezőt választottam. Itt kellett volna lennie a kisbolygónak nagyjából 17:30 KözEI körül. Hiába néztem az órát és hiába vártam a kisbolygót, csak nem jött. Közben az órára pillantva beláttam hogy haladnom kell tovább az égen az égitest után. Itt még csak arra gondoltam hogy a kissé világos ég miatt nem látom a szökevényt. Ám ahogy ugráltam, csillagról csillagra, tudtam hogy valami gáz van; vagy az előre jelzett útvonal térképét szúrtam el, vagy a kisbolygó sokkal halványabb mint jósolták. De mit ronthattam el? Az adatok letöltésénél, figyelembe vettem az észlelőhelyet, a fényességet, sebességet stb...

Belekezdtem tehát nagyobb nagyítással a kutatásba; 26X-os nagyításról 65X-osra, majd tíz perccel később 103X-osra váltottam. Ekkor a látómező csupán 30 ívperc méretű volt így tudtam hogy néha oldalra is ki kell mozdítanom a távcsövet, nehogy elvétsem a cél. Így van! A célpont most egy 200×600 méteres szikladarab, ami 35 km/s-os sebességgel száguld el mellettünk, hála Istennek tisztes távolságban.

Tovább kutakodva 17:50 körül, ráálltam a következő előre jelzett helyre egy 6.0 magnitúdós csillag közelében. DNy-ra az NGC 3079 jelű galaxistól. És itt egyszer csak megtörtént az áttörés!

17:52 és 17:54 KözEI között láttam a mozgó, nagyon halvány fénypontot. Be is rajzoltam a térképre, ám tudtam hogy ezt így nem fogom tudni követni. Csakis elfordított látással láttam, és akkor is a látáshatáron. "Biztos hogy 12 magnitúdó alatt van a fényessége! Ez tuti! Rendesen megviccelt bennünket!" - mondtam. Nagyjából 3-4 pozíciót tudtam berajzolni de csak közelítő pontossággal. A térképeim jók voltak aminek örültem, de nem sokon múlt hogy lemaradjak!

Sajnos az észlelés eddig tartott mert, ekkor egy füstcsík telepedett az égbolt ezen tájára ami 5 percig masszívan tartotta magát! Ezután már bárhogyan próbálkoztam, nem találtam meg többé. Megpróbáltam elcsípni az M97 és az M109 közelében de sikertelenül.

Úgymond kissé csalódott is voltam az észlelés befejeztével, de azért mégsem. Azért csak sikerült megtalálnom, még ha csak 2 perc erejéig is.

A felszerelés és a térképek csurom vizesek lettek a rengeteg párától. Nagyon fáztam is már, és teljesen elgémberedtem a sok ülésben. Szépen bepakoltam tehát; pezsgő helyett forró zuhannyal ünnepeltem!

Fontos tanulság volt a számomra, hogy az ilyen földsúrló kisbolygók észlelésénél, az előre jelzett fényesség csak tájékoztató jellegű. Valamint hogy érdemes úgy távcsövet választani hogy annak határmagnitúdója jóval az jósolt fényesség alatt legyen; nem árt ha 2-3 magnitúdóval is. Így egyszerűen képtelenség volt követni az eseményeket. A párás ég még tovább nehezítette a helyzetet, ám ez ellen nem sokat lehet tenni.

Nagyon izgalmas megfigyelési terület ezeknek a gyorsan mozgó égitesteknek az észlelése. Igazi kihívás, egy amatőrcsillagász számára!

 

A térképlapra rajzolt pozíciók. Sajnos csak ebben a két percben láttam a kisbolygót, így amilyen gyorsan csak tudtam berajzoltam. Fényessége 12.0 magnitúdó körül/alatt járt!

Cseh Viktor, Nagyvarsány, 2015-11-01

AHOGY ÉN LÁTTAM A NAPFOGYATKOZÁST

A fentebb leírt mondatot Gálvölgyi János egyik "Időjárás" paródiájából vettem kölcsön. Ott az 1999-es teljes napfogyatkozásra utal vicces módon a komikus. Ebben a kis összefoglalóban azonban a 2015-ös teljes napfogyatkozásról lesz szó, méghozzá úgy ahogyan azt egy Cseh Viktor nevű amatőrcsillagász megélte. Így van! Mert ezt a különleges jelenséget az ember nem csak látja, hanem a bőrén is érzi; megváltoztatja körülötte környezetet; fényviszonyok, hőmérséklet. Annak ellenére hogy a nap területének csak egy részét takarta el a Hold, igen különös volt átélni. E rövid bevezető után lássunk neki és vegyük sorra röviden, mi is történt 2015 március 20.-a délelőttjén, és az azt megelőző időszakban, amelyre a szerző is - a felvett megfigyelési anyag ellenére - már csupán emlékekként gondolhat vissza.

Előzmények, felkészülés, ismerősök informálása

Mivel a napfogyatkozásokat a természet leglátványosabb jelenségei között tartjuk számon, ezért az ember figyelmét mindig felkelti egy-egy ilyen okkultáció időpontjának közeledése. Jómagam már évekkel ezelőtt Fred Espenak internetes oldaláról összegyűjtöttem az összes megfigyelhető ilyen jelenséget; időpontokkal, térképekkel együtt, nagyjából 2100-ig. Feltételezhetően e távoli időpont után már nem sok gondom lesz az égi tünemények megfigyelésével, így 2100-nál megálltam.

A 2015.03.20-i napfogyatkozás fontosabb adatai:

Típusa: Teljes napfogyatkozás

Totalitás sávja: Grönland keleti partjai mentén, Izland, Feröer szigetek, Spitzbergák

A legnagyobb fogyatkozás koordinátái: 64°25.9 N / 006°38.8 W (ezen a helyen a teljes fogyatkozás hossza: 02m46s)

Nagyvarsányból a részleges fogyatkozás kb. 58%-os volt

Ez a fogyatkozás a 120-as Szárosz sorozat 61. napfogyatkozása a 71-ből.

Minden rendben!

Ennek a fogyatkozásnak a megfigyelésére már hónapokkal ezelőtt készültem a magam módján. Olvasgattam a szakirodalmat (olyan dolgokat amiket még nem tudtam), és más amatőrcsillagászok beszámolóit böngésztem. Aztán amikor már február vége közeledett, elkezdtem az előkészületeket a műszerösszeállítás területén is. Élményeket akartam szerezni, s emellett pontos méréseket végezni amennyire tőlem telik. Szép lassan teltek-múltak a napok és közeledett a várva várt dátum, melyre már jó előre kivettem két nap szabadságot. Azért volt szükség két napra, hogy az esetleges ködös idő esetén fel tudjak menekülni, valamelyik magas hegycsúcsra. Így a csütörtök és péntek izgalmasan telt. Természetesen reménykedtem abban hogy otthonról tudom megfigyelni az eseményt, mivel a fő távcsövemet nem tudom szállítani; nincs autóm, poggyászként pedig egy ilyen műszert nem szeretnék buszon vagy vonaton vonszolni. Végül is nagyszerűen alakult minden; az idő csodásan tiszta volt; bár csütörtök este nagyon felhős volt az égbolt és megijedtem hogy végleg elromlik a légkör állapota. A riadalom azonban alaptalannak bizonyult.

Természetesen munkatársaimat, barátaimat is tájékoztattam a közelgő eseményről, volt akiket érdekelt, volt akit nem annyira. Az érdeklődők között a maradék Baader napszűrő fóliám ép részeiből készült napszűrő szemüvegeket osztottam szét. Szerettem volna még rendelni is de a fogyatkozás előtt gyakorlatilag hiánycikk lett. Tervem az volt hogy az iskolának készítek szemüvegeket, ami csak részben jött össze. Távcsöves bemutatáson gondolkodtam még, de ezt végül elvetettem egyelőre; ezt én csak üveg alapú szűrővel vállalnám be, ami nem tud elszakadni, leesni, megkopni. A mostani szűrőm már egy elég öreg darab volt.

Egy másik ok amiért fokozott izgalommal készültünk erre a napra az az volt, hogy Magyarország területéről a legközelebb látható napfogyatkozás 2020 június 21.-én következik be. Ez a fogyatkozás azonban csak a délkeleti országrészből látható majd éppen csak 2-3%-os kis beharapásként. A legközelebbi hasonló - mint a 2015 március 20.-i -mértékű fogyatkozásra pedig 2027 augusztus 2.-ig várhatunk, amikor nagyjából 56%-os jelenséget figyelhetünk meg. Persze közben a világ más tájai jó pár teljes fogyatkozás végbemegy majd, ám csak kevesen engedhetik meg maguknak, hogy mondjuk Dél-Amerikáig repüljenek egy ilyen alkalomért. Így legtöbbünknek azzal kell megelégednie, amit itthonról láthat.

Csütörtök este gyakorlatilag már csak a sat24.com műholdképeit bújtam, hogy vajon milyen idő lesz, valamint leellenőriztem hogy tényleg minden megvan-e, helyén van-e stb. Innentől már gyakorlatilag alig érintkeztem a külvilággal, igyekeztem a feladatra koncentrálni mint valami remete. Lássuk most, mivel és hogyan végeztem a megfigyelést. Itt jegyezném meg hogy a fényképeken található időpont nem pontos, mivel a kamera óráját nem állítottam be. Valamint a megfigyelést zenittükörrel végeztem ezért a kelet-nyugat iránya fel van cserélődve az én távcsövemben.

Műszerek, eszközök, észlelési kellékek

Mindenképpen távcsővel szerettem volna látni a jelenséget, ám hogy milyen távcsővel azon még sokáig gondolkodtam. Két nagyobb tubusom van, valamint egy binokulárom.

Végül a két tubus közül a 100/1000-es refraktort választottam több okból is. Egyrészt mert nem maradt elegendő napszűrő fóliám - ez bizony sarkalatos érv volt. Mivel számomra nem a fotózás volt a fő koncepció, nem kellett a lehető legnagyobb átmérő elérésére törekednem. A képalkotás minősége viszont fontos volt, így végül a 10 centis lencsét, leblendéztem egy f/20-as 50/1000-es refraktorrá. S ez valóban jó ötletnek bizonyult mert az árnyékban észlelve a szemem nem fáradt ki a két óra hossza alatt. A lencse ilyen nyílásviszonynál szinte tökéletes képet mutatott! Szépen lehetett látni a foltok szerkezetét, sőt a granuláció is meglepően könnyen látszott, mikor a levegő nyugodt volt. A napszűrő fólia mögött rögtön az 50mm-es blende kapott helyet, mellyel egy kisebb malőr is megesett  pont 20.-án 8 óra tájékán. Erről majd kicsit később. Március első hetében ki is próbáltam a távcsövet ami jól működött! Jöhet a többi.Készítettem az okulárkihuzathoz közel egy árnyékoló paravánt is kartonból, ami szintén nagyon jó szolgálatot tett. Nem kellett hunyorogni, nem volt melegem sem. Megtisztítottam az okulárokat, kerítettem két széket, egy asztalt hogy ezek a nagy nap reggelén mind készen legyenek. Bármilyen furcsa ezek is fontos kiegészítők, mert bosszantó ha az ember az észlelés közben jön rá hogy elfelejtett valamit. És bizony a fogyatkozás nem vár senkire; nincs "pause" gomb amit ilyenkor megnyomunk. Ez a való világ!

Tengelykereszt

Szükségem volt még rajzeszközökre (méghozzá sokfélére), így az összeset kivittem az asztalra, valamint az észlelőlap sorozatra. Sok fejtörés után a szabványos napészlelő formanyomtatványoknál maradtam: ezekből nyolcat előre megírtam, csak az időpontok különböztek rajtuk: 20 percentként a fogyatkozás elejétől a végéig, bár az utolsó kettő között csak 10 perc van. A két kontaktus idején nem rajzoltam, mivel ezeket mérni akartam. A méréshez egy összetett kvarc mutatós órát használtam, amin található egy hőmérő és egy páratartalom mérő is. A hőmérő a fogyatkozás során nagyon jó szolgálatot tett, mert a maximumkor igazolta azt amit az ember érzett a bőrén. Az órát reggel 30 perccel a kezdés előtt még szinkronizáltam egy internetes portál pontos időjelzésével, aztán kezdődhetett a móka.

Készítettem még egy kis innivalót s ezután kiültem a felszerelés mellé. Az időjárás egyszerűen csodás volt; gyakorlatilag minden előzetes képzeletemet felülmúlta. Szikrázó kék ég, egy pici szellő, mely frissítette a levegőt. Madarak csicseregtek, ennél idillibb környezetet el sem tud képzelni senki emberfia.

Az észlelés napja, a jelenség lefolyása

Felhőhelyzet 20.-án reggel

2015 március 20.-án reggel igen korán ébredtem. Minden bizonnyal egy átlagos délelőtt tovább alszom, ám ma nem ment, így hát megreggeliztem és nekiláttam az észleléshez való felkészülésnek; ez egy kiadós biciklizéssel kezdődött, majd 7 óra után a távcső felkészítésével folytatódott. A tubusra felragasztottam az árnyékoló paravánt amelyre egy kis feliratot biggyesztettem, majd a napszűrő fóliát is biztonságosan rögzítettem. Itt következett a kisebb malőr, mert amikor levettem a harmatsapkát, hogy ellenőrizzem a blende és a napszűrő fólia közötti üreg árnyékosságát, láttam hogy a nyíláson rajta maradt a kupak. Nem volt már kedvem szétszedni a jól sikerült szűrőt, így a kupakot benyomtam ami leesett a blende és a napszűrő közti üregbe. Mivel a fényútból nem takart semmit úgy döntöttem ott hagyom. Végül is nem volt probléma vele!

Ezután következett a távcső összeszerelésének szokásos menete; állvány szintezése, nagyjából a pólus belövése, a rendszer kiegyensúlyozása, stb. Miután ezzel megvoltam kipakoltam a székeket, asztalt (sajnos a billegő asztalt is ki kellett egyensúlyozni) és elkezdtem a megfigyelés kellékeit is kivinni. Ekkor az órámra nézve azt láttam hogy már 08:30-at mutat, s mire végeztem mindennel, már 9 óra volt. Azért volt ilyen hosszú az előkészület mert nem akartam a fogyatkozás közben rohangálni, ezért mindenre igyekeztem figyelni. 9 után még ettem egy kicsit, s mint már említettem még egyszer szinkronizáltam a mutatós időmérő órámat a pontos világidőhöz. 09:35 körül már helyet foglaltam, élesítettem a képet, és nagy izgalommal felkészültem az első kontaktus megfigyelésére.

Miközben figyeltem a Nap kicsit hullámzó képét írtam Földvári István barátomnak, aki szintén távcsővel figyelte az eseményt. Nemsokára kaptam tőle egy SMS-t: "1st contact 08:39:49 UT! Budapest" - no ebből aztán tudtam hogy a távolság függvényében itt is nemsokára kezdődik a buli! Néztem néztem, meredtem az okulárba majd egyszer csak behajlott egy ponton a napkorong. Ez olyan meglepő volt hogy hirtelen meg is feledkeztem az órára nézni. Pár másodperc múlva aztán már biztos voltam abban hogy az első érintkezést látom a Hold-Nap között. Nagyvarsányban az első kontaktus pár másodperces hibahatárral: 08:43:10 UT. Ez helyi időben a 09:43-as kezdést jelentette. Érdekes volt mert a planetáriumprogramok későbbre számoltak. 08:50UT-kor következett az első rajz elkészítése, ami még egyszerű, is volt ám az idő előrehaladtával, egyre nehezebb volt pontosan berajzolni a sötét holdkorongot. Jómagam ez égi egyenlítőhöz próbáltam pozicionálni, és ezért a távcsövet nem is forgattam. Egy szálkeresztes okulár azonban nagy segítség lett volna.

Innentől kezdve az események meglepően nagy sebességgel zajlottak. A Hold jól láthatóan araszolt a Nap előtt, s a belépés a Hold felszínének egy nevezetes pontja közelében történt meg; a Mare Orientale medencét övező két hegység, a Montes Cordillera és a Montes Rook hegyvonulatai már 40X-es nagyítással is gyönyörűen látszottak. Az embernek az volt az érzése mintha valami scifi-t nézne. A látvány ahogy a két egymástól teljesen eltérő felszínű, és felépítésű égitest "mutatványozik" a látómezőben egészen gyönyörű. Itt még meleg volt, s a hőmérő is 22°C-ot mutatott, s egyszer még a pulóveremet is le kellett vetnem.

A Nap felszínén egyedül csak a 12303-as napfolt volt látványos, valamint néhány fáklyamezőt is sikerült azonosítanom. A folt eltűnésére nagyon kíváncsi voltam ám mégis elszalasztottam. 09:40 körül kicsit felálltam kinyújtózni és sétálni, de mire visszaültem már el volt takarva a folt. Mivel ezt elbénáztam így a  folt kilépését kellett lemérnem, ám ez sokkal nehezebb. 09:50-kor készült az egyik legnagyobb fázist mutató rajz. Igazából a fogyatkozás közepén lévő időszakban bármelyik pillanatban azt tudtam volna mondani hogy "Most a legnagyobb", mivel ekkor a Hold csupán Ny-ról K-re látszott csúszni a Nap korongján. Itt lassúnak tűnt az esemény lefolyása. Ám volt valami amitől mégis kirázta az embert a hideg!

Annak ellenére hogy csupán részleges volt a takarás, vissza kellett vennem a pulóvert, sőt 11 óra körül egy mellényt is felvettem. Az órán lévő hőmérő pedig 15-16°C-ot mutatott. Szó szerint hűvös volt, és ha az ember körülnézett furcsa félhomály vette körül. Én aki az elejétől követtem az eseményt abszolút jól láthatónak véltem ezt. Persze ha az ember csak kikukucskál a fogyatkozás közepén mondjuk a házból, akkor nem vesz észre semmit. Az égbolt mélykék lett, a távolban a nyugati, majd később a keleti ég volt sötétebb. A következő érdekes meglepetés az árnyékok furcsasága volt. Itt most nem a camera obscura

A Hold árnyéka a világűrből nézve.

jelenségre gondolok, hanem arra hogy az ember a saját árnyékát kettősnek láthatta. Persze ha figyelt. Ez abból adódik, hogy a maximum idején a Nap mint fényforrás mérete nem egyenlő a két tengelye mentén. Így a tárgyak árnyéka is így képeződik le. A sat24.com oldalon található két műholdképet mellékelem, melyeken jól látható, mennyire árnyékos volt a Föld felszíne ekkor. Morzsi kutyánk valamint az egyik macskánk végig ott sündörgött körülöttem, és a maximum idején ők is kihúzódtak a melegebb helyekre, pedig addig az árnyékban matattak, játszottak. A besugárzás csökkenésével ők is fázhattak.

Ebben a kicsit "nyugisabb" időszakban a hold hegyeit figyeltem, s igyekeztem azonosítani azokat, ami csak két-három esetben sikerült: Montes Cordillera, Montes Rook valamint a keleti peremen a Lyapunov, Rayleigh kráterek csúcsai. A többi kitüremkedést csak fotókról lehetne pontosan kimérni.

10:30UT-kor készült a 6. rajz és ezután az események ismét gyorsulni látszottak. Készülni kezdtem a napfolt kilépésének megfigyelésére mely 10:49 UT-kor kezdődött és nagyjából 30 másodpercig tartott. Először csak a sötét mag volt látható, mely mintha a Holdból szakadt volna ki, aztán elvált annak peremétől. A levegő erősen hullámzott s 10:50UT-kor, a 7. rajz készítése idején: közeleg a "vég".

Eredetileg a 7. lett volna az utolsó rajz, de úgy döntöttem még egyet rajzolok a kilépés előtt, de csupán 10 percet várok vele, ezért hát 11:00UT-kor megörökítettem a Hold utolsó kis szeletét a Nap előtt. Pontosan delet harangoztak, így itt a kilépés már "délután" következett be.

Az utolsó kontaktus megfigyelése hasonlóan izgalmas volt mint az első. A Hold egyre inkább eltűnt, s végül már csak egy kis horpadásnak tűnt a Nap korongjának szélén. Pár másodperc múlva pedig már csak egy kis hullámnak majd 11:03:25 UT-kor végleg eltűnt. Ekkor megkönnyebbülve hátradőltem és élveztem a ragyogó napsütést.

Kis pihenő után elkezdtem bepakolni a felszerelést és, azon gondolkodtam vajon mennyi időbe fog telni rendezni ezt a sok rajzot, följegyzést. Az első gondolatom az volt hogy, milyen jó ha az ember megfigyelési tervet készít. Gyakorlatilag minden olyan jelenséget, látványosságot láttam amit előre beterveztem; kontaktusok mérése, a Hold felszíni alakzatai, különböző árnyékvetési jelenségek, hőmérséklet csökkenés stb. Ezek a megfigyelés közben nem valószínű hogy eszembe jutnak.  Mikor szétszereltem a távcsövet a "bűnös" blendekupak ott volt a helyén, s így nem okozott gondot; kivettem a fólia alól és visszatettem a helyére. A hosszú fókuszú kis 50mm-es távcső szuper választás volt. Nagyon örülök hogy nem a 130-as Newtonnal néztem az eseményt. Azzal nem lett volna ennyire kényelmes, a megfigyelés mert a tubust forgatnom kellett volna.

Tésztaszűrő

Egy másik dolog aminek örültem hogy a rajzolás időpontjait jól választottam meg. Egyrészt a teljes folyamat megfelelő lefedettségű volt, másrészt a 20 perces időközök is épp kellő mértékűek. Ha ennél sűrűbben rajzolok, az egész csak kapkodás lett volna, pedig még így is volt egy napfolt fedés amiről lemaradtam. Készültek fényképek is, ám ezek inkább az észlelés menetét dokumentálják, a Napról csak pár fotót készítettem. Gyakorlatilag szinte mindenki más csak fotózott, így nem akartam én is csak erre apellálni. Az én fő profilom, a dokumentálás, mérés, az élmény megörökítése volt; csupán ehhez az összefoglalóhoz készítettem pár képet. Elsősorban vizuálisan akartam befogadni a látványt!

Megfigyelés közben - főként a nyugalmasabb középső szakaszában - szórakoztam különböző árnyékvető eszközökkel is; kis camera obscura, tésztaszűrő, stb. Ezek is érdekesek voltak, s ekkor készítettem egy fotót amely a legnagyobb fedettséget ábrázolja. Valamint az egyik fotón fentebb az látható amikor a kis napfoltot már nem takarja el a holdkorong; ez már a fogyatkozás utolsó szakasza volt. Valamint még egy amin a holdbéli alakzatok sziluettje látható.

Összegzés

A megfigyeléssel abszolút elégedett vagyok, sőt az élmény maga túlszárnyalta a várakozásaimat. Bár már láttam napfogyatkozást, teljesen más amikor az ember előre készül a megfigyelésre, és tudományos "szemüvegen" keresztül vizsgálja azt. A légköri körülmények a lehető legjobbak voltak, semmilyen akadályozó tényezővel nem kerültem/kerültünk Magyarország területén szembe. Így a végső adatösszesítést közölném most az alábbiakban, a saját méréseim alapján:

Dátum: 2015. március 20.

Megfigyelő: Cseh Viktor

Megfigyelőhely: Nagyvarsány (Magyarország), Koordináták: 48°09'37.13" N  22°16'46.73" E

Távcső: 100/1000-es blencsés távcső blendézve f/20-ra (50/1000) (zenittükörrel)

Nagyítás: 40X, 100X

Légköri kondíciók: kitűnő átlátszóság, közepes nyugodtság, felhőtlen égbolt

A fogyatkozás típusa: Teljes napfogyatkozás, Nagyvarsányból nézve részleges.

Takartság: a napkorong területének kb. 58%-a

Első kontaktus: 08:43:10 UT

Utolsó kontaktus: 11:03:25 UT

A fogyatkozás teljes hossza (Nagyvarsányból): 2 óra 20 perc 15 másodperc

Befejezés

Miután végeztem a pakolással és minden újra visszatért a "hétköznapi" kerékvágásba, úgy gondoltam pihentetem magamban az élményeket. Nem szabad összecsapott élménybeszámolót, dokumentációt készíteni. Nyilván sokan látták az eseményt, sokan megörökítették, profi csillagászok mérték, ám mégis: a saját észlelésünket ezek ellenére mégis a lehető legmagasabb színvonalon kell kezelni. Akármennyire amatőr, háztáji a technikánk, mégis megfigyelést végeztünk ami értékes.

A döntésem után ettem, ittam és örültem hogy én is részese lehettem ennek a nagy összeurópai, közösségi élménynek! Persze nem úgy mint a bibliai példázatban a bolond gazdag - "együnk-igyunk, nincs már mit elérnünk, megvalósítanunk". Az önelégültséget igyekeztem távol tartani magamtól és visszatértem a mindennapok dolgaihoz, közben azon gondolkodtam hogyan foglaljam össze ezeket.

Most pedig e sorok írásakor a következő hasonló esemény megfigyelésén töröm a fejemet amely, a 2016-os Merkúr átvonulás lesz. Bár látványában nem éri utol a napfogyatkozásokat, mégis érdekes és szép jelenség. Így ha Isten akarja és élünk egy év múlva ismét egy égitest átvonulását észlelhetjük a nap előtt.

Este központi csillagunkkal együtt én is nyugovóra tértem a sikeres és tartalmas nap után. Ennek fotójával búcsúzom az olvasótól is!

Cseh Viktor, 2015 március 23. Nagyvarsány

Hajófara (Puppis) csillagkép

Már régóta terveztem hogy készítek egy kis bemutatósorozatot kedvenc csillagképeimről, azokról melyek mindig is a leginkább észlelésre sarkalltak. Én úgy vettem észre hogy minden amatőrcsillagász számára vannak ilyen konstellációk az égen: nem tudjuk megmondani mit szeretünk bennük, de mégis a szívünkhöz nőttek. Én azokról a helyekről szeretnék írni, melyek számomra sokat jelentenek. Legyen tehát ez a bejegyzés a sorozat első darabkája!

Mély-ég észlelőként és szenvedélyes nyílthalmaz észlelőként sosem tudok elszakadni a

Tejúttól! Mindig is lenyűgöztek azok a csillagcsoportosulások, csillagfelhők és ködök melyeket a "Hadak útján" látni lehet.
Egyik kedvenc területem a Tejút ezüstös szalagján a Hajófara csillagkép területén található, vagy fogalmazhatunk úgy is; a csillagkép található a Tejút területén! Maga a Hajófara egy valaha volt hatalmas konstellációnak az egyik része. Még két másik csillagképpel (Vitorla, Hajógerinc) alkották valamikor az Argonauták legendás hajóját megformáló óriási méretű csillagképet. Ezt bontották később praktikusság okán, több darabra; így született meg a hajó hátsó "fertálya"!

A csillagkép az ország déli területeiről nézve majdnem teljes mértékben a horizont fölé emelkedik. Megfigyelésének időszaka nagyjából Októbertől Április végéig tart. Tapasztalataim szerint a legkedvezőbb megfigyelési időintervallum általában Március elején van; ez köszönhető annak hogy az őszi és téli időszakban roppant sokszor borult az idő, vagy a párás légkör nehezíti ennek a gyönyörű D-i csillagképnek a megfigyelését. Márciusban viszont már gyakori a hosszan tartó derület, ráadásul a légkör is sokszor igen tiszta a szeles időjárás miatt.

A csillagkép bemutatása még nagy vonalakban is roppant bonyolult; a mély-ég csodák roppant száma miatt csak a legjelentősebbekre tudok kitérni (még jómagam is csak a felszínt kapargatom, holott már évek óta figyelem szorgalmasan a Hajófarát). Kezdjük is a legfényesebb csillagokkal!

Átlagos átlátszóságú vidéki égen is gyakori téli látnivaló a két legészakibb fényes csillag (kszi és rho Pup), melyek a hajó végét jelölik. Mindkét csillag kb 3 magnitúdós fénnyel világít. Igen tiszta légkör esetén - szintén szabad szemmel - pedig nagy esélyünk van a két délebbi (pi és dzéta Pup) megpillantására is. Ezek a csillagok viszont már alacsonyan delelnek, még a Di országhatár mellől nézve is (nagyjából 4 és 7 fok). A csillagkép É-i határa kb. 30 fokos magasságig nyúlik.Igazán kristálytiszta éjjeleken pedig érzékelhetjük hogy a csillagkép területén újra felerősödik a Tejút ragyogása is!

Nyílthalmazbánya
Mint írtam hemzsegnek a kisebb-nagyobb nyílthalmazok itt. Ezt mi sem bizonyítja jobban mint az hogy csak az Égabrosz mintegy 104 (!) nyílthalmazt jelöl a csillagkép területén. Most következzen pár igazi gyöngyszem melyek közül sokat már nekem is sikerült megfigyelnem.
Kezdjük égi túránkat a csillagkép É-i részén az M46-M47 klasszikus párosánál. Ez a két fényes halmaz szinte összenőtt egymással; gyakorlatilag együtt érdemes vizsgálni őket. A két halmaz szinte teljesen eltérő karakterisztikájú; míg a 47-es ritkásabb, szabálytalan alakú ám fényes tagokkal bír addig a 46-os sűrű, gazdag és kerek nagyjából hasonló fényességű csillagokkal. A látómező igen gazdag csillagokban ugyanis a két halmaz a Tejút egyenlítője mellett fekszik. Közvetlenül a két halmaztó É-i irányban egy harmadik fényes csillagrajt is láthatunk; az NGC2423-at. Ez egy kissé távolabbi ám nagyon szép csoport. 15X70-es binokulárral egészen elképesztő szépségű ez a trió.
Délebbre hajózva a Hajó farában szinte pontosan a galaktikus egyenlítőn fekszik a következő igen látványos csillaggyülekezet, az M93. Ez a rendkívüli objektum egy csillagokban gazdag, kis nyíl alakú nagyon gazdag halmaz. A kszi Pup-tól kb 1,5°-al ÉNy-ra található, így nagyon könnyű megtalálni. Nagyon tiszta éjszakákon jó szemű észlelők még szabad szemmel is kikorhasztatják a kis bolyhos csillagot.

A Kszi Pup-tól DK-re - éppen az M93-al szemben - egy nagyon szép nyílthalmaz párosba botlunk; a Trumpler 9 -NGC2467. A hasonló megjelenésű két objektumot egy lágy csillagfüzér köti össze. Jómagam 2014 márciusában akadtam rá, és 15X70-es binokulárban nagyon szép látványt nyújtott ez a terület. Az NGC2467 felülete kissé bolyhos ami a bontás első jeleire utal.
A rho Pup közvetlen közelében egy igen laza, sokak által ismeretlen nyílthalmazt láthatunk; ez a Teutsch 219. Igazi binokuláros célpont. Mérete bő 1,5° és igen szegényes halmaz.
Tovább "csúszva" D-i irányban egy újabb szép nyílthalmazt láthatunk. 8-9 magnitúdós csillagokkal telepettyezett kis területen dereng fel az NGC2439 jelű csoport. Megfigyelhetőségét az előtércsillagok nehezítik; felülete kisebb távcsövekkel nem bomlik teljesen fel. 30'-es ködösségként láthatjuk, immár egészen mélyen -31° alatt!
Az NGC2439-től két fokkal É-ra találjuk a szintén vonzó Haffner 13-at. A kis csillagcsoport igazán kellemes látvány; binokulárral 3-4 9 magnitúdós csillag között ködös foltként mutatkozik meg. 
A csak távcsővel látható objektumok után most következzen egy igazi szabadszemes is - igaz csak jó légköri kondíciók esetén szabadszemes. Ez nem más mint a Cr 135 avagy a pi Pup halmaza. Ezt a laza ám fényes társulást a legeslegkisebb optikai eszközök is felbontják; a fő halmaztagtól É-ra három 5 magnitúdós csillagocska hunyorog, nagyjából 30'-es távolságban.
A Cr 135-től K-i irányba elindulva egy újabb igen fényes - délebbi szélességekről bőven szabadszemes - halmazhoz érkezünk. Ez az NGC2451. Magyarországról is bőven észlelhető; jómagam 2012-ben láttam először, 2013 év vége felé pedig egy rendkívül jó átlátszóságú éjjelen a főcsillagon kívül pár halványabb csillagot is láthattam belőle. Pedig az én lakóhelyemről nézve csupán 4 fok magasan delel! Ettől a halmaztól csak egy pici ugrás K-re és máris egy igazán izgalmas halmazhoz, az NGC2477-hez érkezünk. A megfigyelése igazi kihívás; ajánlott hozzá hogy a D-i határaink mellett próbálkozzunk, igen jó átlátszóság mellett! Az előbb tárgyalt két objektummal ellentétben, ez a csillagcsoport teljesen más megjelenésű; gazdag, több száz halván csillag látható benne. Ám ezért nem is vehető észre túl könnyen. Én még egyszer sem tudtam elcsípni.
Az utolsó fényes nyílthalmazt a Hajófara K-i határának közelében találjuk, ez az NGC 2546. A halmaz sűrű, sok hasonló fényességű taggal, a D-i féltekéről mindenképpen szabadszemes ám Magyarországról kizárólag csak távcsővel vehető észre.
Még hosszasan folytathatnánk a sort, ám az olvasóra bízom a továbbiakban a felfedezést.

Egy fényes csillagfelhő

A nyílthalmazok mellett a csillagképben egy különleges objektumot is észlelhetünk

országunk területéről. Természetesen ehhez nagyon tiszta légkör szükséges - mint általában a többi itt tárgyalt objektumhoz is. A dzéta Pup és a béta Pyx között egy fényes csillagfelhő helyezkedik el. Nagyon hasonló megjelenésű mint az M24, ezért annak téli párjaként is szokták emlegetni a délebbi szélességeken élő csillagászok. Hazánkból nézve ez a terület kevésbé feltűnő, hiszen sokkal mélyebben fekszik, s talán viszonylagos ismeretlenségének az is oka hogy nem vette senki sem katalógusba mint az M24-et. Mérete jóval nagyobb (kb kétszer akkora területű) és fényessége hasonló. Területén 3 nyílthalmazt és a diffúz ködöt találunk; NGC2579, NGC2546, Cr 185 és a köd pedig az NGC2568. A mellékelt kis inverz térképen látható a felhő helyzete, ám készüljünk fel hogy igen nehéz észlelni!

Tejút a csillagképben
A térképekre nézve azonnal látható hogy a Hajófara, a Tejút egy fényes darabjában fekszik. Jobban mondva itt már újra egyre közeledünk a galaxis középpontjához, és emiatt itt ugrásszerűen emelkedik meg a fényesség. Sajnos hazánkból csak nagyon tiszta légkörnél, városi fényektől távol sejthető meg ebből valami. A mediterrán térségből figyelve viszont e terület látványos: nagy látómezejű binokulárokban a terület rendkívül szép.

Láthatjuk hogy még rengeteg érdekesség látható a csillagkép D-i 1/3-ban, ám sajnos ez az égterület sohasem emelkedik közép Európából nézve a horizont fölé. Így ha szeretnénk ezeket a csodás objektumokat is megtekinteni, akkor délebbre kell utaznunk. További olvasmányként ajánlom tehát Kernya János Gábor nagyszerű leírását, mely a 2010-es Krétai mély-ég expedícióról ad tudósítást. Ebben olvashatunk a fentebb tárgyalt Hajófara csillagkép további rendkívül érdekes alakzatairól. It érhető el: http://melyeg.mcse.hu/cikkek,_ismertetok/kreta_szigeten_jartunk_i.html

Mindenkinek derült, jó átlátszóságú estéket kívánok, a Tejút hullámain hajózó Aragó farának vizsgálatához!