A Mare Orientale

A Mare Orientale, vagyis Keleti-tenger a nevével ellentétben a Hold Ny-i "szélén" fekszik. Ez a déli szélesség 20-ik és a keleti hosszúság 95-ik foka, ebből következően csak erős Ny-i libráció esetén láthatjuk, mivel területének nagy része a Hold túloldalára esik geometriailag. Ez az amatőrök által eléggé elhanyagolt "tenger" az egyik legérdekesebb és legszebb alakzat a Hold felszínén, s nagy pontossággal csak űrszondákkal vizsgálható. Hazai archívumunkban nagyon kevés észlelés található erről az alakzatról!

Keleti-tenger és a Nyugati félgömb

A Mare Orientale elnevezés Julius Franz német csillagászhoz köthető, aki az 1906-os Der Mond című könyvében említi először ezen a néven a Hold keleti peremén látszó mare-területeit. Abban az időben még a holdtérképek tájolása megegyezett a csillagtérképekével, tehát a K-re néző félgömb volt a keleti a Ny-ra néző a nyugati. Az 1950-60-as években azonban komoly kilátások nyíltak a majdani emberes holdexpedíciók megvalósítására, így logikusnak tűnt hogy a Hold tájolása egyezzék a földivel. 1961-ben az IAU határozatban rögzítette az új tájolási rendszert melynek értelmében a K-Ny felcserélődött a holdtérképeken. A Mare Orientale valódi természetének felfedezése is 1961-ben történt, a holdkutatás aranykorában.

A Keleti-tenger egy gigantikus, 930 km átmérőjű alakzat. A becsapódási medencék közül a legfiatalabb. A "mare" megnevezés valójában koncentrikus gyűrűk sorozatából álló becsapódási szerkezetnek csak a belső, lávával feltöltött részére vonatkozik. A gyűrűket, pontosabban azok egy részét megtalálhatjuk a legrégebbi szerzők munkáiban is, de a holdperemhez való közelségük miatt 1961-ig nagy volt a bizonytalanság.A legkülső gyűrű neve Montes Cordillera, és az 1837-ben kiadott Beer-Madler-féle holdtérképen tüntették fel először. Ettől a vonulattól befelé haladva a Montes Rook-kal találkozunk. Ezt a hegységet )gyűrű) elsőként Johann Schröter német csillagász írta le, 1788. augusztus 27-én. Ő két csúcsot észlelt és ezeket nevezte el Lawrace Rook, XVII. századi angol csillagászról. A Lunar Orbiter 4 által készített felvételek tanulmányozása után kiderült, hogy a Mare Orientalét három koncentrikus gyűrű veszi körül, ezért 1974-től a Rook hegységből kettő lett: a belső és a külső Rook-hegység. Az alábbi táblázatban a koncentrikus gyűrűk nevei és méretei szerepelnek:

Montes Cordillera                                  930km
Külső Montes Rook                               620km
Belső Montes Rook                                480km
Névtelen (Orientale pereme)                 320km

Az Orientale-medence felfedezése kulcsot jelentett a geológusok kezében a holdmedencék keletkezésének megértésében. Nagy szerencse hogy a medencét csak kis részben öntötte el a láva, így tisztán tanulmányozható a szerkezete.  Az egyik legérdekesebb felésmerés Jay Melosh nevéhez köthető. Bonyolult matematikai számításokkal alátámasztott elméletet dolgozott ki a becsapódásos medencék kialakulására. Melosh elméletében a legbelső gyűrű a tulajdonképpeni kráter. A külső, gyűrűk pedig gyakorlatilag "befagyott" hullámok, a tóba ejtett kavicsal létrehozott hullámokhoz hasonlóan.Csak érdekességképpen említjük hogy Hédervári Péter - kiváló holdkutatónk - 1970-es kiadású "A Hold - és meghódítása" című könyvében tallaszoidnak tartja a Mare Orientale-t. A tallaszoidokról úgy tartja hogy belső erők hozták létre őket.

A földi távcsöves megfigyelések és a Galileo űrszonda mérései feltárták az Orientale-medence anyagi összetételét. Eszerint a belső Rook-hegység anyaga ugyanaz az anortozit ami a Hold felső kérgét alkotja, viszont a Cordillera hegységen túl kidobott anyag noritos anortozit, ami 35-50km-es mélységből származik. Az eredeti kráter nem volt oly hatalmas mint azt gondolnánk, s határát valamelyik belső gyűrű jelenti. A medence kb 60km-el fekszik az átlag szint alatt és az űrszondás mérések itt is kimutatták a mascon (mass concentration) jelenlétét a legtöbb medencéhez hasonlóan.
A bazaltos láva nem csak a medence belsejét öntötte el hanem kisebb foltokban imitt-amott is előfordul. A
Cordillera és a Külső Rook között az Orientale középpontjától ÉK-re található a Lacus Autumni. A másik bazaltos kis "tó" a Lacus Veris, mely közel 90 fokos ívet rajzol az Orientale medence gyűrűi között. A medence belsejében két jókora kráter fekszik; a Kopff és a Maunder. Az utóbbi bár kisebb méretű (42km) de szerencsésebb helyzetének köszönhetően könnyebben észlelhető.
Nem árt tudnunk hogy túl a librációs zónán - immár valóban a túloldalon - fekszik a Fényi-kráter.

Görgei Zoltán cikke, Meteor folyóirat 2011/5 szám 28-32 oldal

Szaturnusz 2013-05-20

Az idei oppozíció alkalmával most először vizsgálom ezt az óriásbolygót. Sajnos a koránkelések miatt nem tudtam sokáig fent maradni sohasem...

Észlelés helye: Nagyvarsány

Észlelő: Cseh Viktor

A 140-es távcsővel vizsgálva a Szaturnusz nem csak egy bolygó - inkább úgy fogalmaznék hogy ez a gázóriás a holdjaival inkább egy külön kis naprendszerecskét alkot. De ne szaladjunk ennyire előre!

140X-es nagyítással a bolygókorong három jól elkülönülő részre oszlik; az Északi 1/3-a sötétebb valamivel mint az égitest másik 2/3-a és ezt a két "féltekét" egy markáns sáv választja el egymástól. Ez a vaskos felhősáv már az észlelés legelején feltűnő volt. A felhőzeten egyéb látnivalót én nem vettem észre - mondjuk a Szaturnuszon nincs is olyan sok vihargóc mint pl. a Jupiteren.

A gyűrűk viszont annál érdekesebb látványt nyújtanak; életemben először láttam ennyire stabilan a Cassini-rést, bár a seeing nem volt a legjobbnak mondható. a gyűrű belső részei kissé halványabbak voltak.

Végül de nem utolsó sorban jöjjön a holdrendszer! Égészen elképesztő módon 5 db holdat sikerült kihámoznom a bolygó fényözönéből! A Titan már 35X-es nagyítással, sőt 10X50-es binokulárral is jól megfigyelhető. A másik négyet viszont most láttam életemben először pedig mindegyik maximális fényereje 12 magnitúdó felett van (így elméletileg nagy nagyítással elérhetőek lettek volna eddig is) A Dione, Tethys és a Rhea a bolygó közelében voltak és csak akkor látszottak mikor a Szaturnusz kiment az LM-ből. A legtávolabbi és leghalványabb a Iapetus volt.

Egyelőre bolygóészlelés szempontjából még kezdő vagyok; a felszíni részletekhez még nem szokott hozzá a szemem; ugyanis nagyon kis kontrasztkülönbségeket kell észrevenni!

Vénusz 2013-05-20 (narancs szűrővel)

Újból nappali Vénusz észlelésre adtam a fejem és rövid keresgélés után rá is akadtam a bolygóra. Nem titkolom a Merkúrt is meg akartam keresni de ez nappal nem ment ma! Először rajzoltam bolygót szűrővel, méghozzá egy GSO narancsszínű szűrőt használtam. A bolygót magát is ezzel kerestem meg mert látni akartam hogy mennyit segít nappal. Nem csalódtam; sokkal kontrasztosabb volt a bolygó a nappali égen, ráadásul a vörös fény nem is irritálta annyira a szememet mint a ragyogó kékség!

A bolygón 140X-es nagyítással rövid szemlélődés után nagyon sok részletet láttam; megdöbbentem a szűrővel mennyire könnyebben kirajzolódnak a felhőalakzatok a Vénusz légkörében! A bolygón két nagyobb sötét alakzatot láttam, valamint a felhőzet sávozottsága is érzékelhetővé vált, ezen kívül az északi félteke sötét foltja és az árnyékhatár találkozásánál egy terminátor anomáliát is észrevettem. Egy nagyon kis csorbulás volt ott!

Készítettem a látottakról egy digitális rajzot; a valóságban a kontrasztok azért nem voltak ennyire erősek!

Vénusz 2013-05-18 (telivénusz észlelés)

Észlelő: Cseh Viktor
Észlelés helye: Nagyvarsány

A Vénusz 2013-as láthatóságának elején járunk és sikerült végre nekem is távcsővégre kapni belső bolygószomszédunkat. Kb. 10-11 fokra távolodott már el a Naptól, és gyakorlatilag "telivénuszt" észlelhetünk a következő hetekben. A korong mérete nagyon pici, úgy 10 ívmásodperc körüli.
Az észlelés elején felhők nehezítették a megfigyelést bár biztos voltam benne hogy megtalálom a bolygót; egyrészt mert nagyon szépen kitisztult a levegő, másrészt pedig már binoklival esténként többször láttam a horizonton.
Meg is találtam és 140X-es nagyításra kapcsoltam. Meglepetésemre a majdnem kör alakú korongon két kis folt is mutatkozott. A markánsabb és kisebb folt fent az északi féltekén, a másik halványabb hasadás pedig a bolygó déli féltekéjén húzódott szépen és eléggé hosszan. Ez a sáv nagyjából átérte körülbelül a korong felét! Egyéb részletet nem láttam, a bolygó fázisát olyan  92-95°közé teszem.

2013.05.11. - 42h 01m-es holdsarló észlelése

11-én egy egy esti holdsarlóhoz lehetett szerencsénk - éppen három nappal azután miután a hajnali sarlót láthattuk. Ez a holdsarló is az idősebbekhez tartozik! 18:30UT-kor amikor először megpillantottam akkor volt 42 óra 01 perces.
Az este folyamán legelőször a Vénuszt sikerült megkeresem és így  ennek egy újabb láthatósági szakaszába léptünk; a Vénusz nagyon szépen ragyogott a horizonton.
Miután a Vénuszt megcsodáltam átsiklottam a Holdnak megfelelő helyre és hamar meg is találtam a vékony sarlót; egészen hosszú volt;legalább 150-160 fokos és a 15X70-es binokulár igen sok peremközeli krátert megmutatott! A sarló fényessége nem volt egyenletes; sötétebb és világosabb területek váltakoztak rajta; a legfényesebb része a D-i félgömbön volt látható.
Hamuszürke fényt nem láttam, mivel csak 20 percig figyeltem a sarlót az égen! Minden esetre nagyon szép volt!

2013.05.08. - 45h 39m-es holdsarló észlelése

Ezen a májusi hajnalon egy "öregebb" holdsarlóval próbálkoztam meg. 04:50-kor láttam meg távcsővel majd szabad szemmel. Biztosan látható lett volna hamarabb is de igazából nem siettem, mert hajnalban mindig az utolsó megpillantás időpontja a lényeges!
A sarló 04:50-kor kb 100-110 fok hosszú volt és eléggé sápadt fényű; már egészen magasan járt s semmiféle felszíni részlet nem jött elő a 15X70-es binokulárral sem. Hamuszürke fényt nem láttam.

Bootes-Corvus szabad szemmel

Észlelő: Cseh Viktor
Műszer: szabad szem
Dátum/Idő: 2013-05-09

Május 9-én kedvet kaptam hozzá hogy szabad szemmel rajzoljak valamit; neki is veselkedtem két csillagképnek - egy kicsinek és egy nagynak. Utánanéztem hogy ezekben a csillagképekben mely csillagoknak van nevük és meglepően sokat találtam arab névvel.

BOOTES - Ökörhajcsár
Legfényesebb csillaga a narancssárgás Arcturus mely 0,2 magnitúdós fénnyel ragyog ránk, nevének jelentése:
"medve" "virrasztó". A csillagképnek 22 csillagát sikerült megpillantani és pontosan berajzolni. Az ég átlátszósága nem volt túl jó maximum3-ra saccolom.

CORVUS - Holló
Ez a kicsiny ám feltűnő csillagkép a Szűztől déli irányban látható.  Ilyenkor tavasszal esténként igen meghatározó látvány a D-i horizonthoz közel; négy kb egyenlő fényességű csillagát mindenki könnyen azonosíthatja - mivel egy eléggé "üres" égterületen található! Legfényesebb csillaga a 2,5 magnitúdós Geinah, nevének jelentése: "a holló jobb széle/válla"