Az idei oppozíció alkalmával most először vizsgálom ezt az óriásbolygót. Sajnos a koránkelések miatt nem tudtam sokáig fent maradni sohasem...
Észlelés helye: Nagyvarsány
Észlelő: Cseh Viktor
A 140-es távcsővel vizsgálva a Szaturnusz nem csak egy bolygó - inkább úgy fogalmaznék hogy ez a gázóriás a holdjaival inkább egy külön kis naprendszerecskét alkot. De ne szaladjunk ennyire előre!
140X-es nagyítással a bolygókorong három jól elkülönülő részre oszlik; az Északi 1/3-a sötétebb valamivel mint az égitest másik 2/3-a és ezt a két "féltekét" egy markáns sáv választja el egymástól. Ez a vaskos felhősáv már az észlelés legelején feltűnő volt. A felhőzeten egyéb látnivalót én nem vettem észre - mondjuk a Szaturnuszon nincs is olyan sok vihargóc mint pl. a Jupiteren.
A gyűrűk viszont annál érdekesebb látványt nyújtanak; életemben először láttam ennyire stabilan a Cassini-rést, bár a seeing nem volt a legjobbnak mondható. a gyűrű belső részei kissé halványabbak voltak.
Végül de nem utolsó sorban jöjjön a holdrendszer! Égészen elképesztő módon 5 db holdat sikerült kihámoznom a bolygó fényözönéből! A Titan már 35X-es nagyítással, sőt 10X50-es binokulárral is jól megfigyelhető. A másik négyet viszont most láttam életemben először pedig mindegyik maximális fényereje 12 magnitúdó felett van (így elméletileg nagy nagyítással elérhetőek lettek volna eddig is) A Dione, Tethys és a Rhea a bolygó közelében voltak és csak akkor látszottak mikor a Szaturnusz kiment az LM-ből. A legtávolabbi és leghalványabb a Iapetus volt.
Egyelőre bolygóészlelés szempontjából még kezdő vagyok; a felszíni részletekhez még nem szokott hozzá a szemem; ugyanis nagyon kis kontrasztkülönbségeket kell észrevenni!
Hello Viktor, even i could not understand the words, I like your sketch of saturn!!!
VálaszTörlésPlease add the gadget to translate.
Clear skies