Múlt és jelen a lehetőségek tükrében

Az elmúlt 22 évben nagyon sok dolog változott a 2001-es állapotokhoz képest. Ez az élet minden területén meglátszik, a körülöttünk lévő világ elképesztő mértékben változik. Majd hogy nem felfoghatatlan mennyiségű lehetőség áll a rendelkezésünkre. E cikk azért jött létre, mert az amatőrcsillagászat sem maradt ki a fejlődés sodrásából. Az, hogy ennek nagyon sok pozitív hatása van azt nem vitathatjuk. Ezeket szeretném kiemelni itt. A negatív hatások szintén körülöttünk vannak, de talán kivédhetőek.

A legrégebbi észlelési terület melybe belekóstoltam, az a Hold megfigyelése volt. Józan dolog tehát az, ha ezen keresztül mutatom meg, milyen lehetőségeim voltak a kétezres évek elején és milyenek manapság. Információszerzés, műszerezettség, hírek, térképek… mindenféle szemszögből érdemes megnézi az elmúlt 22 év változásait. A visszaemlékezés nagyon hasznos volt számomra, nagyon szép emlékek jöttek elő, talán az utókor számára is élvezetes lesz ezeket olvasni. Jó olvasást mindenkinek! Repüljünk is vissza 2001-be, sőt még régebbre. Egészen addig amikor először figyeltem érdeklődve a Holdat.

1. ábra - Első holdtérképem

 

A pont amikortól amatőrcsillagásznak tekintem, tekinthetem magamat az, amikor elkezdtem rendszeresen észlelni. Ez nagyjából 2001 tavaszán, nyár elején volt. Akkor voltam hatodik osztályos a nagyvarsányi általános iskolában. Valamikor a tavaszi szünet előtt találtam meg a könyvtárban a „Csillagok” című természetkalauz könyvet és vittem haza elolvasni. Gyakorlatilag ez volt az első csillagászati irodalom a kezemben. Otthon csak szabad szemmel nézelődtem éjszaka, nem volt távcsövem, valamint egy kis füzetbe rajzokat készítettem. Abszolút a kezdetek kezdetén jártam. 2002 karácsonyán kaptam meg első távcsövemet, és emlékezetes napokat éltem, amikre azóta is jó visszaemlékezni. A Hold krátereinek első látványa, a Vénusz sarlója, a fényesebb nyílthalmazok örökre beleégtek az elmémbe. Ekkor már készítettem kezdetleges rajzokat, de csak kedvtelésből, mindenféle amatőrcsillagászati ismeret nélkül. Középiskolás koromban 2005 őszén hallottam a Magyar Csillagászati Egyesületről és olvastam először az Amatőrcsillagászok kézikönyvét. Innentől már tudtam, hogy van értelme a megfigyeléseknek és hogy egy közösség jó kereteket ad, hogy az észlelések hasznosuljanak is. Ám érdemes hangsúlyozni, hogy volt egy kis egytagú lencsés távcsövem, egy kézzel másolt holdtérképem, és két könyv amit olvasatam ezidáig. Semmiféle egyéb ismeretanyag nem került a kezembe. Az év közben lezajló érdekesebb csillagászati eseményeket a vásárosnaményi könyvtár internetes lehetőségeit használva gyűjtöttem össze minden év elején. Ezeket egy naptárrá alakítva kinyomtattam, és egész évben erről a kis papírlapról éltem. Hirtelen feltűnő üstökösök, nóvák, rendkívüli események!? Ugyan már! Ezekről csak akkor kaptam hírt, ha valamilyen sajtótermékben megjelent a hírverés. A Holdat nagyon szerettem: észleltem a Hold tájait, a holdsarlókat, és még az is előfordult, hogy az udvaron öcsémmel szándékosan a holdfényben játszottunk este. 

A Hold észlelésében nagyon szerettem azonosítani a felszíni alakzatokat, megfigyelni a holdtájak változását a megvilágítás függvényében. Minden észlelésnek volt egyedi hangulata. Kora tavasszal nagyon friss, üde a levegő, nyáron a fülledt esték érdekesek, télen a hosszú sötét éjszakák rejtenek jó lehetőségeket. A Holdnak is ezer arcát, táját ismertem meg. Szinte minden derült éjszakán kint voltam, mert annyira érdekelt ez az égitest, és nem voltak róla fotóim, térképeim amiket bent a szobában nézegethettem volna. Így maradt „szomjoltónak” a valódi Hold nézése, megfigyelése. Sajnos csak a főbb kráterek neveit tudtam, a tengerekét, néhány hegységét és pár nagy rianásét. Ezeket észleltem, rajzoltam a manapság nevetségesnek tűnő 50/500-as egytagú lencsés távcsővel. Ha a nagyításnak „jól ödapörköltem”, akkor 50×-es méretű holdkorongot láttam. Igaz ekkor az egytagú lencse már eléggé színezett. Nagy kedvencem természetesen a keskeny, 3-4 napos holdsarlók voltak, és az azon látható részletek, főleg a tavaszi estéken.

Idővel aztán valahogy kellett találnom valami újabb információkat, mert nem tudtam elhinni, hogy csak abból kell élnem, amim van. Meg kell jegyeznem, hogy ezekkel az egyszerű eszközökkel én hosszú éveket eltöltöttem. Legalább 5 évig csak egy db távcsövem, egy db kézzel rajzolt térképem, és egy könyvtárból kölcsönzött könyvem volt. Aztán az interneten böngészve egyszer csak találtam egy érdekes programot, a „Virtual Moon Atlas”-t. Az alap verzió csak 4,5 MB méretű volt. Közepes felbontásban ábrázolta a Hold innenső oldalát és az aktuális holdfázist, efemerisz adatokat. Innentől már minden esetben megtudtam nézni a Hol adatait, és előre tudtam tervezni az észleléseket a holdfázis függvényében. Ez újabb minőségi előrelépés volt. És ami még fontosabb: végre volt egy jó holdtérképem!

 

2. ábra - A Virtual Moon Atlas (VMA) kezelőfelülete

Földvári István egy nagyon régi holdészlelő, komoly tapasztalattal. Ezekben az években sok szimultán észlelést végeztünk, az internetes összeköttetés lehetőséget adott a folyamatos tapasztalatcserére, beszélgetésre. Sok észlelőprogramot kitaláltunk, rajzoltunk, beterveztük akár sok hónapra is az észlelendő objektumokat. Ebben a VMA nagy segítséget jelentett. Tudtunk, mikor mely felszíni területek lesznek láthatóak.

István jóvoltából újabb térképekhez jutottam. Először lett meg scannelve a híres „Mondatlas”, melyet nagyon sokat nézegettem. Sajnos eladó példányt találni szinte lehetetlen volt még nemzetközi viszonyok között is. Így ezek a digitalizált anyagok kincset értek. Olyan részletességű térképen tekinthettem végre meg égitestünk felszínét, mellyel még nem volt dolgok. Erre szükség is volt, hiszen 2011 után már egy 80/900-as kitűnő lencsés távcsövet használtam. Ezzel már egészen pici részleteket is megfigyeltünk a Holdon. Extrém objektumokkal is próbálkoztunk, mint pl.: a Krishna-hasadék, Ina-kaldera, nagyon vékony rianások, stb. Elkezdtünk egyre több térképre bukkanni az online fórumokon: LAC térképek, az Apollo-programok idején készített atlaszok, felmérések anyagai. Nem beszélve az olyan relikviák online elérhetőségéről mint pl. Consolidated Lunar Atlas, Rectifield Lunar Atlas. Ezeket minden letöltöttük, megosztottuk egymással és másokkal. Gyűjtögettem még űrszondás képeket, az Apollo felvételeket. 2013-14 után szinte elkezdett ömleni rám az információ, a lehetőségek, atlaszok. Szinte nem is győztem rendszerezni az anyagaimat.

3. ábra - Részlet a NASA által készített LAC térképek sorozatából

 

4. ábra - Az LAC sorozat elképesztő részletességű térképei. Igazi mestermunka minden egyes mező!

Rátaláltam a Ranger és Surveyor űrszondák fotóira, bár leginkább a térképeket és a jó minőségű képeket gyűjtöttem leginkább. 2013-ban aztán az elsők között vásároltam a legújabb kiadású Rükl-féle Holdatlaszból, mely a könyvtáram egyik legbecsesebb tagja azóta is. Elképesztő, briliáns, korszakokon át iránymutató munka. Tényleg az egyik legjobban használható holdatlasz. 

A holdsarlók észlelése már ekkor is az egyik fő foglalatosságom volt. Igazán szerettem nézni őket, és a peremterületek megfigyelése nagyon felcsigázott. Bár az Amatőrcsillagászok kézikönyvében már olvastam a peremterületek megfigyeléséről, de a holdsarlókon volt ennek igazán jelentősége. Az itteni objektumok láthatósága ugyanis nagy hatással van a korai holdsarló megjelenésére. Egy-egy kráter árnyéka akár teljesen meg is szakíthatja a vékony holdsarló ívét. A peremterületek megfigyeléséhez leginkább a Rükl-féle librációs térképeket használtam, valamint a VMA újabb verzióiban a holdgömb elforgatása is lehetségessé vált. Így a peremet felülről nézve tanulmányoztuk ezt a térséget.

A Lunar Reconnaisance Orbiter fotói sokszor láttam már az interneten azonban a Hold teljes, globális feltérképezése és a térképek előállítása még váratott magára. 2018-2019-ben találtam rá először azokra a honlapokra, ahol a teljes holdfelület feltérképezett és összeállított térképei megtalálhatóak voltak. Az elkészült térképek online és offline változatban is léteznek. Offline kétféle térképverziót töltöttem le: az egyik típus színezett-árnyékolt térképek, melyeken a magasságviszonyokat lehet tanulmányozni, a másik látható fényben készült fotók mozaikja. Különböző felbontású verziók állnak rendelkezésre. A színes topográfiai térképekből a 64 pixel/fok felontásút töltöttem le, mely 153 MB méretű. Nagyjából 1 km-es alakzatok még jól láthatók rajta. A látható fényben készült térképből a 128 pixel/fok felbontásút mentettem le. Ezen fél km-es a felbontás, a fájlméret 205 MB. Mindkét verzióból 3 db glóbusz van melyek a 0 – 120 – 240 -es szelenografikus koordináták felől mutatják a Holdat. A pólusokról szintén 64 pixel/fok felbontású verziók kerültek letöltésre. Gyakorlatilag 10 térkép, 1,38 GB adat került mentésre, viszont így a teljes felszínt bármilyen körülményektől függetlenül tanulmányozhatom 0,5 km-es felbontásban. Szinte hihetetlen, hogy milyen lehetőség ez amely a kezünkben van korunkban. 

 

5. ábra - A színezett magassági térkép, és a látható fényben készült térkép szemléltetése

A Lunar Reconnaisance Orbiter honlapján azonban vannak még ennél is nagyobb felbontású térkép. Több ezer szinte centiméteres felbontású fotó között böngészhetünk, és a Quickmap felületen a teljes holdgömböt 1 méter/pixel felbontásban nézegethetjük. Igen, jól értettük: 1 méteres felbontásban! Gördülő sziklák, lávabarlangok, űreszközök nyomait vizsgálhatjuk és kis szerencsével akár új dolgokat is felfedezhetünk.  Bár a teljes holdgömbön nincs meg mindenhol ez az elképesztő részletesség, de a mozaikok legrosszabbja is 50m/pixel értékkel bír. Lehetőség van a holdgömb forgatására is, így egy területet különböző nézőpontból is megfigyelhetünk. S ennek köszönhetően meg tudjuk nézni a túlsó félgömböt is. Készítettem egy szemléltető képsorozatot arról, hogy milyen fantasztikus dolgokat láthatunk így a Holdon. A Lalande-kráter a látható holdkorong középpontja körül helyezkedik el, így a Földről nézve mintegy felülről láthatjuk. Egyre erősebb nagyításban nézhetjük a kráter központi hegységét a következő ábrán.

6. ábra - A Lalalnde-kráter központi hegysége egyre erősebb nagyításokkal nézve az LRO Quickmap funkciójában

Elképesztő belegondolni milyen új programokat jelenthet ez egy amatőrcsillagásznak is. Gyakorlailag évekre elegendő kutatnivalót ad a felszínen a lehető legkülönbözőbb témákban. Szó szerint kirándulhatunk a Holdon. Nem gondoltam, hogy valaha ilyen adatbázis elérhető lesz, létezni fog. A kétezres évek elején ez még teljesen hiányzott, szinte valószerűtlennek tűnt volna, ha fölveti valaki.

Lassan a cikk végére érek és számomra is újból meglepő, hogy mennyivel másabb lehetőségeim vannak most, mint negyedszázaddal korábban. Jelenleg majdnem negyvenféle holdtérkép áll rendelkezésre, ha valaminek utána akarok járni. Nem beszélve az antik térképekről, speciális témák térképeiről, amelyeket az interneten keringenek. Mindezek ellenére furcsa módon az a kis kézzel rajzolt térkép még mindig megvan, amit a Hold felfedezésekor használtam. Eltettem magamnak emlékként, időnként előveszem amikor nosztalgiázok, emlékezek.

Bár ez a cikk a holdi észlelésekről, térképekről szólt, igaz ez minden más észlelési témára melyet szeretek: mély-égre, holdsarlókra, változócsillagokra. Lehetőségek tekintetében robbanásszerű változásoknak voltam tanúja. Igyekszem a lehetőségekkel bölcsen élni, de nem megfeledkezni az amatőrcsillagászat értékeiről a régi észlelők precizitásáról, gondosságáról.

Cseh Viktor

2024.10.06., Debrecen