Téli egzotikumok
Ki ne
szeretne a téli hideg időben repülőre pattanni, és elugrani valamelyik déli
meleg tengerpartra? S vajon melyik magyarországi amtőrcsillagász ne szeretné a
Tejút burjánzó déli "habjait" megszemlélni, ha lehet távcsővel? A
téli égbolt számtalan csodát rejteget a szemlélődő ember számára. Nem vagyunk
azonban ilyenkor sem arra kényszerítve, hogy a "szokásos"
égitesteket észleljük.
Télen nem
túl gyakori a derült égbolt, ám ha mégis akkor általában igen jó átlátszóság
fogadja az észlelőt!
Engem 2009/2010 fordulóján, néhány ilyen kitűnő
átlátszóságú éjszaka ébresztett rá arra,
hogy bizony nem csak magasan, a zenit tájékán érdemes megfigyeléseket végezni. Történt, hogy kitelepültem (életemben először) egy közeli kis gyümölcsösbe, ahonnan zavartalan a kilátás mindenfelé. Az égbolt alatt állva azonban "új" csillagokat fedeztem fel; az Orion és a Nagy Kutya alatt mindenféle fényes csillagok sziporkáztak amiket addig még nem láttam soha. Általában a Nyúl csillagképtől délebbre nem merészkedtem. A térképet böngészve egy ismeretlen kis világ bontakozott ki előttem; a téli Tejút déli része! Ez a Caelum, Columba, Puppis, Pyxis és a Vela csillagképeket foglalja magában. Ezekről a területekről, s fontosabb látnivalóikról lesz szó ebben a cikkben. Mivel a célterület nagyon alacsonyan helyezkedik el, ezért a legoptimálisabb dél-magyarországi (45°45' S) észlelőhelyre számítottam a delelési magasságokat. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy bizony a legnagyobb delelési magasság, és a lehető legtisztább légkör a legfontosabb összetevői a sikeres észlelésnek! És persze azért nem árt egy távcső sem...
hogy bizony nem csak magasan, a zenit tájékán érdemes megfigyeléseket végezni. Történt, hogy kitelepültem (életemben először) egy közeli kis gyümölcsösbe, ahonnan zavartalan a kilátás mindenfelé. Az égbolt alatt állva azonban "új" csillagokat fedeztem fel; az Orion és a Nagy Kutya alatt mindenféle fényes csillagok sziporkáztak amiket addig még nem láttam soha. Általában a Nyúl csillagképtől délebbre nem merészkedtem. A térképet böngészve egy ismeretlen kis világ bontakozott ki előttem; a téli Tejút déli része! Ez a Caelum, Columba, Puppis, Pyxis és a Vela csillagképeket foglalja magában. Ezekről a területekről, s fontosabb látnivalóikról lesz szó ebben a cikkben. Mivel a célterület nagyon alacsonyan helyezkedik el, ezért a legoptimálisabb dél-magyarországi (45°45' S) észlelőhelyre számítottam a delelési magasságokat. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy bizony a legnagyobb delelési magasság, és a lehető legtisztább légkör a legfontosabb összetevői a sikeres észlelésnek! És persze azért nem árt egy távcső sem...
A terület
nyugati szélét a Caelum (Véső) csillagkép jelöli, amelynek északi határvonala az ország
területéről 18° magasságba
emelkedik. Ez a nyolcadik legkisebb területű konstelláció a maga 125
négyzetfokos kiterjedésével. Legfényesebb csillagai közül a γ,β,α Caeli könnyedén
látható binokulárral is Magyarországról. Mély-ég objektumai közül az NGC 1679
galaxist, valamint a Streicher 19 és 17 katalógusszámú aszterizmusokat sikerült
megfigyelnem. Az NGC 1679 egy 12 magnitúdós SB/Ir osztályú galaxis, mely piciny
fényfoltként mutatkozott a 13 cm-es távcsövem látómezejében. A Streicher 19
igen látványos alakzat, melyet legszebben a binokuárok mutatnak meg. A kis
csillagalakzat hasonlít a Holló csillagképre, s DNy-i irányba egy hosszú
csillaglánc indul ki a csoportból. Ezeken az objektumokon kívül megfigyelhetőek
még az NGC 1701 és ESO 422-16 jelű galaxisok is nagyobb átmérőjű távcsövekkel.
NGC 2298 (Pup) |
NGC 2489 (Pup) |
Folytatva
utunkat egyre inkább közeledünk a Tejút folyamához, és egyre sűrűbb
csillagerdőben találjuk magunkat. Átlépjük a Puppis (Hajófara) csillagkép
határát, amely egy külön kis univerzum, s a téli estéken hosszú időre biztosítja
hogy ne unatkozzunk. Jómagam már lassan három éve tanulmányozom a területet, de
még most sem értem a végére. Ebben a cikkben szigorúan a -30°-os deklinációtól
délre található objektumokat vesszük sorra, mert sohasem érnénk a végére. Ha jó
az átlátszóság, és nincs füst vagy por a légkörben, mindenféle nehézség nélkül
megpillanthatjuk szabad szemmel a 2,8 magnitúdós π Puppis-t, és a 3,6
magnitúdós c Puppis-t is. A Hajófara csillagkép első objektuma egy fényes
gömbhalmaz, az NGC 2298. Összfényessége 8,9 magnitúdós és akár 10° magasra is
felemelkedik így megfigyelése nem okoz nehézséget, csupán a megfelelő légköri
kondíciók szükségesek ehhez. 10 cm-es távcsővel már biztosan megfigyelhető.
Keleti irányba haladva megérkezünk a már előbb említett π Puppis jelű csillaghoz, mely a Collinder 135 nyílthalmazhoz tartozik. A kis halmazt valamikor 2010 év
elején láttam legelőször. Nagyon könnyű látvány, s itt már érezni hogy egyre
több a csillag; a Tejút területén járunk! Feljebb egészen -30°-os deklináción
egy szép fényes halmaz, a Haffner 13 kényezteti az észlelőt. Három-négy
fényesebb csillag hátterében látszik a kis halmaz, csillagokban szegény. Tőle
másfél fokkal délebbre egy igazi ékkövet találunk, az NGC 2439-et. A 12°
magasságban delelő halmaz hihetetlenül szép már kisebb távcsövekben is. Sűrű,
viszonylag nagy méretű és fényes is. Többen megfigyeltük már, és egybehangzó
vélemény, hogy megéri felkeresni bármilyen távcsővel, mert hazánkból is
látványos! Egy nagy ugrással déli irányba egy újabb attraktív nyílthalmazba botlunk.
A narancsos c Puppis jelű csillag körül a fényes NGC 2451 látható, mely
valójában két csillaghalmaz együttese. Ezért A-B részre bontják őket.
Mindenféle távcsővel érdemes felkeresni mert majd 50 ívperc méretű és
fényessége 2,8 magnitúdó körül van. Én 2016.03.13.-án tudtam először teljes
pompájában megfigyelni, egy hihetetlenül jó átlátszóságú éjszakán. Ennél a
halmaznál már valóban az lesz az érzésünk, hogy egy teljesen új világba
csöppentünk. Én így emlékszem vissza az ezzel az égitesttel való találkozásra!
Ha tényleg nagyon jó egünk van, akkor nagyon merész dolgot javaslok; mozdítsuk
távcsövünket délkeleti irányba még másfél fokkal, és próbálkozzunk meg az NGC
2477 észlelésével. Ez a Tejútrendszer egyik legsűrűbb nyílthalmaza, mely
már-már egy gömhalmaz benyomását kelti. Fényessége 5,8 magnitúdó körül van és
13 cm-es távcső segítségével nekem is sikerült már megfigyelnem észak
Magyarországról! Kerek ködgomolyagként mutatkozott meg. Nem látványos innen
nézve, de mégis csak egy trófea -38°-ról! Visszaugorva a már-már kényelmes -30°
deklinációra egy újabb szép nyílthalmazzal találkozunk, az NGC 2489-el. Szintén
sűrű, csillagokban gazdag nagyon szép nyílthalmaz. Kis távcsövekkel is
megfigyelhető de a bontás jelei csak 10 cm-től feljebb mutatkoznak. A közeli χ
Puppis kicsit zavarja az észlelést. Tovább kalandozva a Hajófara csillagképben
érdemes megemlítenünk a legfényesebb csillagot, a ζ Puppis-t, azaz a
"Naos"-t. A csillag nevének jelentése "hajó", deklinációja
pedig -40 fok. Azonban ne gondoljuk hogy nehéz elcsípni! Én észak
Magyarországról alig 2° magasságban, 13 cm-es távcsővel 2016.03.13.-án
megtaláltam, és nem is látszott nehezen, köszönhetően 2,2 magnitúdós
fényességének! E csillagtól ÉK-i irányba továbbhaladva egy igen érdekes
területbe botlunk. Egy fényes Tejút-felhő található itt, amely gyakorlatilag az
M24 téli párja. Csupán az a probléma hogy tőlünk nézve nagyon alacsonyan, kb. 6°
magasságban delel. A terület kiterjedése 3×4°, és számos objektumot rejteget ez
a kis
kincsesbánya. Az NGC 2546 például egy nagyon szép laza halmaz, csillagai
40 ívperces területen szóródtak szét. Továbbá itt látható a vdB-Ha 23, NGC 2579,
Ivanov 8 és Collinder 185 nyílthalmazok együttese valamint egy piciny diffúz
köd, az NGC 2568. Északra ugorva -30 fokon újabb szép nyílthalmazzal, az NGC
2533-al találkozunk, majd keletre az NGC 2571 kellemes látványában
gyönyörködhetünk. Innen kicsit délebbre az NGC 2567 személyében ismét egy
gazdagabb nyílthalmazt láthatunk. E kis terület érdekessége, hogy két-három
fokos látómezőben akár hat db nyílthalmazt is egyszerre szemlélhetünk! Ezzel el
is érkeztünk a Hajófara csillagkép legfényesebb, általam már látott
objektumainak végére. Ezen kívül további
csodás látnivalók vannak, nem is beszélve a számtalan további NGC, Ruprecht és
Haffner halmazról.
NGC 2451 (Pup) |
NGC 2421 (Pup) |
Ahogy
telik az idő, egy kicsit érdemes pihenni. A Hajófara csillagrengetegéből
kilépve egy következő szép konstelláció területére érkezünk. Ez a Pyxis, azaz a
Tájoló, mely szintén "tejutas" terület. Teljes terjedelmében látható
Magyarországról, és három legfényesebb csillaga nagyon
könnyen felismerhető
egyenest rajzol az égboltra. Legfényesebb csillaga az α Pyxidis 3,7 magnitúdós
fényességével. Közvetlenül -30°-on egy nagyon szép nyílthalmazt az NGC 2627-et
figyelhetjük meg már-már kényelmes 14° magasságban. Gazdag halmaz bár csillagai
kicsit szétszórtak. Nekem 13cm-es műszerrel sikerült részben felbontanom. Az
előbb említett α Pyxidis-től északra látható az NGC 2658, mely szintén egy
gazdag csillaghalmaz, ám ezt kevésbé lehet felbontani mint az előző égitestet.
A délebbre lévő NGC 2635 pedig már nagyon kemény dió! Még nem sikerült
megpillantanom ezért azt már csak inkább nagytávcsöves észlelőknek ajánlanám. Bár
azt írtam hogy csak a -30°-os deklinációtól délre lévő objektumok kerülnek
terítékre, mégis kivételt kell tennem. A Tájolóban található egy nagyon szép
galaxis, az NGC 2613, mely már-már elképesztő magasságokba emelkedik, hiszen
22° magasan delel. A galaxis úgy néz ki a 13 cm-es távcsőben, mint az
Androméda-köd egy kis binokulárban. Ezt az égitestet mindenképpen érdemes
megfigyelni a téli-tavaszi esték valamelyikén!
Az Ic 2469 katalógusszámú éléről látszó galaxis már a Tájoló keleti határvidékén található. 12 magnitúdós fényességével és 11°-os delelési magasságával nem éppen könnyű célpont, de nagyobb távcsövekkel érdemes a nyomába eredni. Még délebbre található egy nagyon fényes, majd 8 magnitúdós planetáris köd és egy nyílthalmaz párosa. Az NGC 2818 planetáris köd és az NGC 2818A nyílthalmaz már csupán 7°-os magasságokban látható legfeljebb ám mivel eléggé fényes és csillagszerű objektum, érdemes kisebb távcsövekkel is megpróbálkozni az észleléssel. Magyarországról többen is megfigyelték már.
NGC 2613 (Pyx) |
Az Ic 2469 katalógusszámú éléről látszó galaxis már a Tájoló keleti határvidékén található. 12 magnitúdós fényességével és 11°-os delelési magasságával nem éppen könnyű célpont, de nagyobb távcsövekkel érdemes a nyomába eredni. Még délebbre található egy nagyon fényes, majd 8 magnitúdós planetáris köd és egy nyílthalmaz párosa. Az NGC 2818 planetáris köd és az NGC 2818A nyílthalmaz már csupán 7°-os magasságokban látható legfeljebb ám mivel eléggé fényes és csillagszerű objektum, érdemes kisebb távcsövekkel is megpróbálkozni az észleléssel. Magyarországról többen is megfigyelték már.
A Tájoló
csillagkép keleti határához érve nem kell még elbúcsúznunk a Tejúttól, ugyanis
van még egy konstelláció amely ugyan már nagyon délen van, mégis észleltek már
amatőrtársaink ezen a területen. Ez a Vela "Vitorla" csillagkép,
amelyben észlelni gyakorlatilag tényleg csak a legdélebbi határvidéken lehet. A
konstelláció északi része nagyjából 7°-os magasságba emelkedik Baranya megye
legdélebbi pontjáról nézve. Néhány elszánt megfigyelő már észlelt itt! Persze
leginkább a fényesebb csillagok megfigyelése jöhet szóba, de Kernya János Gábor
sikeresen megfigyelte az NGC 3132 jelű planetáris ködöt, Szabó Gábor pedig a
Ruprecht 64 jelű nyílthalmazt. Megfigyelhető objektumok közül még az
Alessi-Teutsch 7 és az ESO 314-14 nyílthalmaz jöhet szóba. A csillagkép egyik
fényes csillaga a λ Velorum az "Al Suhail" szintén megfigyelhető, 2,2
magnitúdós fényessége ezt lehetővé teszi, a ψ Velorum szintén könnyű célpont.
Elérkeztünk
égi túránk végére, amikor a távcső tubusa nem meredeken az égre néz, hanem
szinte vízszintesen a horizontra irányul. Remélem sikerült élvezetes perceket
szereznem az olvasónak, talán néhányan a térképeket is lapozgatták a megfelelő
helyeken. A legjobban pedig annak örülök, ha van aki már a következő éjjelekre
szemezget célpontokat a téli égbolt déli szegletéből! Sikeres megfigyelést, és
örömteli észlelést kívánok minden amatőrtársamnak!
Képmelléklet:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése