Az év eleje nagyon jól indult a tranziens objektumok kedvelői számára, ugyanis január végén egymással szinte egy időben két nóvát fényes nóvát is felfedeztek a Nyilas csillagkép területén, közel galaxisunk magjához. Ebben a bejegyzésben egy olyan nóváról lesz szó melyet nem tudtam megfigyelni, ám érdekes fénymenete miatt mégis érdemes lesz emlékeznünk majd rá.
 |
| A felvétel amelyen felfedezték a vendégcsillagot |
CBAT: http://www.cbat.eps.harvard.edu/unconf/followups/J17590439-3601111.html
VSX adatlap: https://www.aavso.org/vsx/index.php?view=detail.top&oid=8278029
A csillag sajnos hazánkból alig látható helyen látszott, így a megfigyelés nagyon nehéz volt. Az alábbi térképek a nóva pozícióját mutatják:
A nóvajelöltet Koichi Itagaki találta meg a 2025.01.29,8817 UT-kor készült felvételein a Messier 7 jelű nyilthalmaztól egy fokkal DDK-i irányban már a Nyilas csillagkép területén. A nóva néhány fényesebb csillag kis csoportja között látszik. A csillag fényessége a felfedezéskor 10,5 magnitúdó volt, ezt nem volt könnyű elcsípni a hajnali égen. Ekkor még Japánból nézve is alacsonyan volt a terület. Nagy szerencsére a nóvajelöltet még fényesedő ágon kapták el. Az az érdekes, hogy területet legutoljára Adrew Pearce ausztrál amatőrcsillagász fotózta le még 2024.10.31-én. Ekkor a csillag fényessége még 12,5 magnitúdó alatt volt. Elképzelhető tehát, hogy a kitörésnek nem a legelején lett felfedezve a csillag, hanem ez akár a sokadik visszafényesedése is lehet. A nap közelsége miatt a területet senki sem fotózta közvetlenül a felfedezés előtt, így nem tudjuk mikor kezdődött a kitörés. Ez egy kis pikantériát ad a történethez!
 |
| Rob Kaufman fotója Ausztráliából |
Jómagam Rob Kaufman ausztrál amatőrcsillagász fotóin láttam először a nóvát, és csillagkörnyezetét. Valóban egy szoros 8-9 magnitúdós csillagok alkotta aszterizmusban fénylett fel. Nézegettem sokszor a Stellariumot, hogy vajon mikor lehet majd észlelni a csillagot tőlünk, de sajnos március közepén érkezik el az az időszak, amikor a szürkület előtt a Messier 7 környéke egyáltalán delel. Így nem láttam esélyét annak hogy észleljem a V7992 Sgr-t.
Azonban ahogy telt az idő az AAVSO LCG fénygörbéjén nézegetve érdekesen alakult a nóva „sorsa”. Ikeretestvéréhez, a V7991 Sgr-hez hasonlóan ez sem csak felfénylett és elhalványodott, hanem szédületes „liftezésbe” kezdett. Kezdetben a fényessége felment egészen 10,1 TG magnitúdóig és elkezdett csökkenni. Ekkor még mindenki egy általános fénymenetet gondolt a következő napokban. Egy bő hét alatt a csillag ehalványodott 11,7 TG magnitúdóig majd szépen megindult lassacskán felfelé. Február 23-ig egészen 11,1 V magnitúdóig fényesedett, ott megállt egy kicsit majd ismét halványodott egészen február 26-ig. Február 26-án 11,4 V magnitúdóról kilőtt és egyre csak nőtt a fényessége. Március 4-én már 10,3 V magnitúdóig repesztett, megközelítve a felfedezése óta látott maximumát. Ekkor már teljesen le voltam nyűgözve, minden nap vártam az újabb pontocskákat, észleléseket a fénygörbén. Ekkor láttam esélyét annak, hogy ha kitart a lendület, akár én is megfigyelhetem.
Másnap reggel viszont a fénygörbén az észlelések meredek zuhanást mutattak: 5-én reggel már újra csak 10,26 V magnitúdó volt a fényesség, és ez a napi 0,2 magnitúdós halványodási ütem nem volt túl bíztató. A lendület valóban alábbhagyott és a következő öt napban a V7992 fényessége csökkent nagyjából 0,8 magnitúdót. A legrosszabb továbbra is az volt, hogy a megfigyelésnek nem volt esélye a szürkület folyamatos korábbra tolódása miatt.
Meglátjuk hogyan folytatódik a nóva fényességének alakulása. Ha május elejéig kitartana, akkor talán el tudnám csípni egy jó észlelőhelyről.
